Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-01 / 1. szám
14 Szabad Szá A London elleni német légi támadások szörnyű napi kilói szói a következő fejezet: Bölcsnek lenni épp oly lehetetlen a nap huszonnégy óráján heteken, vagy hcnapokon át, mint gyávának lenni, remegni, rettegni: háiaistennek, vagy sajnos, a Természet határok közé szorította érzéseinket és ösztöneinket, tílöbbutóbb elérkezik az a pillanat, amikor a fáradság, vagy az alvásvágy erősebb, mint a félelem vagy amikor a kitartó bátorság ellankad és az ember nem bírja tovább... vagy legalább is már nem tudatosan csinálja tovább, amit csinál. Emlékszem, amikor egy szadista főhadnagy gyakorlatoztatok bennünket a Sashegy oldalán s az izzó napsütésben, harminc kilós felszereléssel ötször is nekirohantatott a meredek hegyoldalnak, már nem tudatosan, agyunk és akaratunk világos működésével futottunk föl a hegyre; csak a lábunk, az izmaink vittek, ösztönösen és öntudatlanul. Valahogy így volt ez a londoni Blitz alatt Is; önvédelem, önkéntelen pajzs gyanánt testünk egy bizonyos pontúra zt mondta agyunknak és idegeinknek: elég, ne csináld tovább, ne feszítsd magad, ne ellenkezz. Történjék, aminek történnie kell, te nem tehetsz egyebet. S ilyenkor elaludtunk, Ilyenkor megnyugodtunk, akkor is, ha nem volt biztos fedezékünk, akkor is, ha párszáz német repülőgép keringett a fejünk fölött s nem tudhattuk, melyik pillanatban porlik szét a testünk a robbanás forgószelében. Mindenkinek, persze, megvolt a maga idioszinkráziája. Volt. aki a lármát gyűlölte, a bombák süvöltését, amelyről már elmondtam, hogy gyerekes sipfelszerelés okozta. Másokat az a pillantnyi várakozó szünet idegesített, amely a bomba lezuhanása és az azt követő földet remegtetö úgynevezett “earth-shock” között telt el. Később megtanultam,’ hogy a robbanó bombának négyféle hatása van: — ez a miniatűr földrengés (amely néha nem is volt olyan miniatűr, hanem egész négyzetkilométernyi földréteget mozdított meg), a “blast’1, amely a forgószélhez hasonló centrifugális hatással járt — befelé tolta, nyomta a házfalat, az emberi testet, a fákat — aztá.n a “suction“, amely centripetálisan, kifelé húzta, szivta a tárgyakat, testeket; s végül maga a robbanás, a nitroglicerin vagy ekrazit hatása, amely acéltörmelékekkel, forró fémdarabokkal szántotta végig a bomba lecsapódásának környékét. A bambák hatótávolsága persze nagyságuk és “töltésük” szerint változott s be kell vallani, hogy azoknak, akik a pár pillanatnyi feszült várakozást átkozták legjobban, amely a süvítő bombazuhanás és a négyféle fizikai hatás között telt el, alapjában véve igazuk volt. De akadt olyan, aki nem ezt utálta legjobban, hanem a füstszagot s az apró korompelyhek szál Ion gálását egy-egy nagy tűzvész közben vagy után. Ismét mást maga a szirénavijjogás dühített föl. Ha már magamról kell beszélnem, azt hiszem, legjobban a repülőgépek motorzugását gyűlöltem. Az ember feküdt a hátán és nyitott szemmel meredt a sötétbe. Valahol, párezer méterrel a feje fölött s talán jónehány kilométernyi távolságban, egy, vagy több repülőgép keringett; de a hallgatódzó, figyelő ember úgy érezte, hogy éppen a feje fölött vannak, hogy a bocnbavetö és a pilóta most választják ki azt a szép, kövér bombát, amit éppen őrá fognak ledobni. Az angol katonáknak a múlt háborúban volt egy fatalista mondásuk: — Kár és hiábavaló a kísérlet: elkerülni a golyót, a melyre a te neved van írva. Ezt most a bombákra is alkalmazta sok londoni; valóban hiábavaló erőlködés volt szaladni a végzet elöl. De az ember agya és józan Ítélőképessége sokkal könnyebben fogadja el a fatalizmust, mint Idegei. Néha, ha egy-egy bomba megrázta a házat, észrevettem, hogy izmaim félig önkéntelenül mozdulnak az íróasztal felé, amelynek kemény mahagonilapja alatt illuzórikus biztonságot véltek volna találni; észrevettem, hogy behúzom a nyakam, lesunyitom a fejem, mintha ezzel minél kisebb céltáblát nyújtanék a forró acél támadásának. Ilyenkor az ember elszégyelte magát, cigarettára gyújtott, vagy fütyörészett — a legközelebbi süvöltő zuhanásig és padlótreogetö robbanásig. De mondom, legjobban az dühített és idegesített, hogy ágyamban fekve hallgattam a repülőgépek zúgását, amint közelebb, egyre közelebb jönnek, ott lebegnek, úgy vélem, mir.t valami de Cierva-féle rotor-gép,a ház középső kéménye felett; vagy hallgattam, ahogy távolodnak, egyre halkabb lesz bugásuk, aztán megint erősödik és minden Idegem azt kívánta, azt követelte, azért imádkozott, hogy elmenjenek; igen, dobják le a bombát másutt, akárhol, akárkire, csak épen nem én rám és azokra, akik hozzámtartoznak. A meztelen félelem pillanataiban mindnyájan gyalázatosán önzők vagyunk s talán az az Igazi hősiesség, hogy szavainkban és tetteinkben ez a rettegő, gyáva - önzés nem mutatkozik meg, hogy eltitkoljuk, legyőzzük. “Minden ember gyáva”, — mondta egyszer egy angol repülőtiszt, aki a “Victoria Cross”-t, a legmagasabb angol hősi érmet nyerte el.” S az igazi bátorság a gyáva ember bátorsága; ha valakinek tompult idegei, állati közönyii sgytekervényei vannak... nem veszi tudomásul, nem Is értékeli a veszedelmet. De ha valaki belül remeg, ha képletesen vacóg a foga, de ugyanakkor folytatja munkáját, — megteszi kötelességét, az Ilyen ember bátorságát tisztelem.” Nem tette hozzá, de tudom, hogy ilyen bátorság volt benne is, bár persze a tíizvonalban küzdő, a tengeren harcoló, vagy a levegőben viaskodó ember rendszerint annyira el van foglalva a maga feladataival, hogy félni, veszedelemre rádöbbenni csak pillanatokra van ideje. Ezért hiszem, a frontharcosok kicsinylése nélkül, hogy London polgári lakossága, amely jórészt passzívan kellett, hogy tűrje a halál záporát, nagyobb és kitartóbb hősiességet mutatott, mint akármelyik Victoria-keresztes katona, vagy repülő. JXXXXXXXXXXXXXXXXXX* & nc.K.H.lUI.K ](]()( K) m303C30;ClI«3eQG3ra X X X X X X X X X X Buenos Aires közkedvelt legjobb magyar miivészei: Bányai Tűni Gombócz Vilma Morand Zsuzsi- Beregi Oszkár Rótt Panci Nézze meg okvetlenül a humor aristokratáit JULIUS 7-én a TEATRO LASSALE-ban az AMZsE Szeretet-Csomag-Akció nagy varieté bálján X X X X X X X X X X ’aXXXXXXXXXXXXXXXXXX* k BAR — CONFITERIA — RESTAURANT UDAPEST A MAGYAROK TALÁLKOZÓHELYE MAI PU 455 Telefon; 31—8268 és 32—1797 BUENOS AIRES ritiririnriMt it K H ii innnnunnnnn a.
