Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1945-10-15 / 8. szám

Szabod Szoa 13 Gergely Imre (Párizs): Párizsi magyar nők is végigszenvedték a beisen - bergeni haláltábor borzalmait Egy belsen-bergeni magyar menekült elmondja a "Szabad Szó” párisi tudósítójának a magyar nyilasok és német nácik uralma alatt elszenvedett kálváriáját. Párizs, 194S. október 2. Most érkezett Budapestről az első vonat, amely a francia fővárosba hoz­ta vissza azokat a magyarokat, akik 1943 ban a náciuralom elöl menekül­tek Parisból Budapestre és akiket ott­hon ért később a náci-invázió és Szá­las! rémuralma. Hatvan párizsi ma­gyar jött meg, két éves szörnyű kál­vária után a francia Vörös Kereszt segítségével. Tehervonaton utaztak és 16 napig tartott az ut Budapesttől a francia fővárosig, de most a felszaba duiás boldog érzésével tértek vissza, hogy uj életet kezdjenek a felszaba­dult Franciaországban. Egy párisi magyar asztalos felesé­ge, A.-rié elmondja a náci-rabságban toirött két év töiténetét a “Szabad Szó'' tudósítójának: — "Térjemet 1942 ben páriából bur­eo: t.ák el a németek és én hiába vár­tam azóta visszatérését. 1943-ban kis fiammal együtt .Budapestre menekül­tem, abban a reményben, hogy ott jó­módú szüleimnél békés nyugalmat ta­lálok. A viszontlátás öröme nem so­káig tartott. Szálasi uralmának első napjaiban elvittek egy munkaszolgá­latos csoportba. Gépfegyveres nyila­sok hajtottak bennünket az ország­úton Vecsés felé sánc-ásásra. Én hi­­vatalnoknö voltam és Párisban varrás­sal is foglalkoztam, de nehéz testi munkát nem végeztem eddig soha. Most megismertem a náci-kényszer­munka minden szörnyűségét. A magyar nyilasok brutális bánás­módja felülmúlta még a németek ke gyetlenségét is. A nyilasok ‘magyar lovugiassággar étlen-szomjan hajszol­tak bennünket az országúton, durva káromkodások közepette tuszkoltak előre. Éjjelenként iskolákban szállás­­soltak el, de úgy rendezték elszállá­solásunkat, hogy ' még annyi helyünk se legyen, ahol kinyújthassuk a lá­bunkat. Egymásra zsúfolva, éhesen, szomjasan virrasztójuk végig a szép tembervégi éjszakákat. Végül megér­keztünk állomáshelyünkre, a Vecsés környéki faluba. Körülbelül száz ki­lométert tettünk tneg három nap »latt. Állomáshelyünkön reggel 7-töl délután 5-ig dolgoztunk az árkokon, lapátoltuk, vagy csákányoztuk a föl­det. Megfeszített munkák mellett ellá­tásunk a nyilas és náci elméletnek megfelelő volt, a kiszolgáltatott, véd­telen nőknek reggel ihatatlan fekete lét löktek oda, délre darab kemény lekvárt kenyérrel és este levest kap­tunk. A ieigázott “fajokat” így készí­tették elő a kiirtásra. Elszállásolásunk pedig ugyanolyan maradt, mint ami­lyennel az utón megismerkedtünk.. Még a község csendörkapitánya is fel­háborodott szállásunkon, ő adatott szalmát részünkre és a csoportot ket­té osztotta; felét másik iskolában he­lyezte el, ezáltal úgy, ahogy, kinyuj­­tózkedhattunk. Az őszi esőzésből ala­posan kijutott nekünk. Mialatt a sánc ásásra kivezényelt bakákat eső idején visszaküldték, bennünket, nőket a nyi­lasok kézi-gépfegyvereik fenyegetése alatt még az esőben is dolgoztattak. A magyar katonák és tisztek is föl­háborodtak azon a gyalázatos tényen, hogy nőket vittek ilyen nehéz munká­ra, miközben éheztették és kínozták. Csak a hazulról kapott csomagok mentettek meg bennünket az éhhalál­tól. A csomagokat a nyilas parancs­nok olyan feltétel alatt adta át, ha pénzünk és értéktárgyaink nagy ré­szét “őrizetbe adjuk” hozzá. Két héttel később három gépfegy­veres nyilas-tiszt érkezett a tábor “fe­lülvizsgálására”. Éppen sáncot ástunk az esőben, a mikor a parancs érkezett, hogy va­lamennyien hagyjuk abba a munkát és térjünk vissza szállásunkra. A hír már magában véve izgalmat keltett, a munka abbahagyása jót nem jelent­hetett. Az iskola udvarára tereltek bennünket, az újonnan érkezett nyi­lasok ott közölték velünk, hogy öt per­cet hagynak, ezalatt valamennyi ér­téktárgyunkat és pénzünket be kell dobnunk az udvar közepén elhelyezett zsákba. Akinél azután is találtak Va­lamit, azt azonnal kivégezték. Nagy zűrzavar közben kezdődött meg a — “gyűlés”, miközben ütlegeltek és a legcifrább katonakáromkodásokkal il­lettek és rúgásokkal utasítottak rend-ESTEBAN 1 25 DE MAYO 347 of. 507 re. A még megmaradt karórák, jegy­gyűrűk, a félretett pénz rövidesen a zsákba gyűlt össze- Az eredmény né­hány ezer pengőre rúgott. Tíz perc múlva kijelentették, hogy a motozás rövidesen megkezdődik, újabb öt per­cet adtak. Aki most meg a zsákba he­lyezi értékeit, annak nem lesz bán­­tódása. Volt olyan is, aki csak most vált meg pénzétől- Ezután az első 15 nőt motozásra rendelték be, a gép­fegyveres nyilasok előtt mezítelenre kellett vetközniök, ezek ruháikat át­kutatták, hogy netn-e rejtettek el valamit. A vizsgálat még véget sem ért, amikor a fekvőhelyről jött ki az egyik nyilas, kezében kettétépett tíz pengőt lobogtatva és azt állította, hogy ezt a szalma között eldobva ta­lálta. A nyilasok azonnal összesereg­­lettek, kijelentették, hogy ez szabo­tázs, valaki a pénzt inkább eltépte, mintsem nekik adta volna át. Az egész századot felelőssé teszik, ha a tettes nem jelentkezik: az egész női osztagot megtizedelik. Először a szá­zad-vezetőnőt lövik agyon. Jajveszé­kelés tört ki, a nők égre-földre eskü­­döztek, hogy senki sem tépte el a pénzt. Az egész eset valószinütlen is volt, mert egyesek ezreket adtak le, tíz pengőst már nem tépnek el. A nyilasié: azonban folytatták a kinzást, sorba állítottak, kiválasztották min­den tizediket és újból kijelentették, hegy ha a tettes tiz percen belül nem jelentkezik, megkezdik a kivégzést. A nőket az udvaron sírok ásására uta­sították. A kiszemelteken hisztérikus zokogás, jajveszékelés vett erőt, vál­tig fogadkoztak, hogy egyikük sem tépte össze a bankügyét. Közben új­ból körülvitték a zsákot és figyelmez­tettek bennünket, hogy most még utoljára bántatlanul szabadulhatunk meg értékeinktől. Végül a nagy jajveszékelésre, sze­rencsénkre, katonák is odasereglet­­tek. A nyilasok nem szerették a tanu­kat. Gyorsan kisütötték, hogy való-RECHNER BUENOS AIRES 1 U. T. 32 — Dársena — 0821 • HIIIIIII11iil1lllllll!li!l!!ll!i::!!ll!l¡!ll|[lllll!lll![|[ll[!lil!j]|}i[||[ll|[l[llllllill!III]!!llllllill|||[(]iil; Bolsa de Comercio mmuo ^»miiHBfflinniiiiiiiniiiiii!iiiniiiiiiiiiiiniiimiiiiiiiiuiiimiiiiMiimiiiiiiiiiiituiiiiuiiiiiiiiuiiiiuiuMimmuiiiiimiiyiMi«iiiiiiuiniiiiiiiiiu... Hites biztosítási ügyvivő (Mtr. 149) f Szakvélemény birósági eljárásoknál. — Bármiféle biztosítás elhelyezése J az összes bel- és külföldi társaságukul. — Dijtalan felvilgositás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom