Szabad Sajtó, 1970. október (62. évfolyam, 40-44. szám)
1970-10-29 / 44. szám
Thursday, Oct. 29, 1970 SZABAD SAJTÓ 15. oldal MESÉL A MÚLT . . . A BETYÁR SZERELME A “Hogyan halt meg Rózsa Sándor?” című cikkhez kívánom hozzáfűzni: Rózsa Sándor alföldi betyárvezér a legnépszerűbb alakja a betyárromantikának. Szegeden született 1813-ban, s 1878-ban halt meg a szamosujvári börtönben, ahol életfogytiglani börtönbüntetését töltötte. Szamosuj vár várát Domenico da Bologna olasz építész tervei szerint Szapolyai János kezdte épittetni, s Martinuzzi Fráter György fejezte be 1542 körül. Bethlen Gábor a várat Giovanni Landi tervei alapján megnagyobbittatta. 1786-ban a vár megszűnt katonai erősség lenni, tartományi fegyház lett. A szamosujvári fegyház súlyos börtön volt. Az elitéltek vasgolyóhoz bilincselt lábbal dolgoztak a fegyház kertészetében. Az ott raboskodott fegyencek munkája hozta létre a Szamos partján a város egyik nevezetességét: a sétateret. Rózsa Sándor, aki a korábbi bűnei ellenére a magyar kormánytól mentséget kapott, mert az 1848—49 évi szabadságharcban szabadcsapatával a rác felkelők ellen harcolt, a szabadságharc után folytatta a betyáréletet. 1856-ban elfogták, elitélték, de 1867-ben kegyelmet kapott. Ám a következő évben Szeged mellett egy vonatot akart kirabolni. Ismét elfogták, s 1872-ben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. A pusztai élet szabadságán nevelődött betyár a szamosujvári várból átalakított fegyvázban raboskodott.' s'.nem csoda, hogy a méternél vastagabb falu nyirkos, dohos cellában tüdővészt kapott és 1878-ban meghalt. A fegyház kertjében, a rabtemetőben földelték el. 1940 őszétől hónapokat töltöttem Szamosujváron. Én is elmentem a fegyház kertjében levő temetőbe, ahol apró fejfa nélküli halmocskák alatt porladnak az egykori rabok csontjai. Egyetlen sirhalmon látszott a gondozás. A szépen felhantolt s nyers füzfabotokból készített kerítéssel körülvett sirhalmon még rózsák is diszlettek október első napjaiban. Egy-egy kereszt mint fejfa állt a sirjhant két végén. Gondolom, a készítők nem tudták, hogy melyik a fejrész, s ezért a sir mindkét végéhez tettek fejfát. Az Erdélybe vonult magyar katonák, mikor megtudták, hogy ez Rózsa Sándor sírja, körülvették füzfakeritéssel. Az egyik kerítésdarab kérgéről lehántolt részén sikerült kibetüznöm a tintaceruzával odairtakat: “Itt vóttunk báttya, Biharbul”, a névaláírás már olvashatatlan volt. Szamosujvári tartózkodásom alatt igen jó barátságba kerültem a város egyik idős tisztviselőjével, akinek édesapja Rózsa Sándor raboskodásának idején a fegyintézet alkalmazottja volt. Tőle tudom, ő pedig apjától hallotta, hogy Rózsa Sándort valóban fej nélkül temették el a fegyház kertjében. Határozottan állította, hogy a levágott betyárfejet nem Budapestre, hanem a bécsi antropológiai intézetbe küldték tanulmányozás céljára. Tőle tudtam meg azt is, hogy a hosszu-hosszu esztendőkön át minden évben halottak napján, nagyon elegáns, talpig feketébe öltözött, sűrűn elfátyolozott hölgy érkezett Szamosuj várra. Gyönyörű koszorút hozott magával és Rózsa Sándor sírjára helyezte. * =i= * Rózsa Sándor személyét a romantika világa a legendák csokrával vette körül. Egyebek között az is, hogy gyengéd szálak fűzték a betyárvezért egy arisztokrata asszonyhoz is. Talán a sok legenda közül ez volt az egyetlen igazi, amikor egy asszonyszivet a szerelem soha ki nem alvó szikrája kapcsolta a leghíresebb betyár sirhantjához. Czigány Jenő A HALÁL A hajnal vége az alkony, a tavasz őszbe torkollik, a lomb lehull, a virág elfonnyad: bele kell tehát nyugodni az emberi élet végébe, a halálba is, ezt hirdeti a világ minden vallása és létszemlélete. Kivéve a kereszténységet. “Öregedve ámulok el a kereszténységnek azon az elszánt forradalmiságán, amellyel megvetette sarkát mindennek ellenében. Mintegy visszapillantva eszmélek rá a kihívó, már-már meggondolatlan — bátorságára, ahogy kesztyűt dobott a valóságnak, a tohonya látszanak. Hisz ez volt, ez a tiltakozás és kielégíthetetlenség kezdettől fogva — már öntudatlanul — az én hitem is.” (Illyés Gyula). Mi a halál? Hagyományos hittani megfogalmazásban az a pillanat, amikor a lélek elválik a testtől és önálló szellemi létbe kezd: a halállal nincs vége mindennek — inkább akkor kezdődik azTgazi élet. — A modern teológia egyes képviselői —- bölcseleti és biológiai megfontolások alapján — inkább folyamatnak tekintik a halált; a lélek fokozatosan szabadul meg az anyagi-érzéki kötöttségtől és válik alkalmassá szabad szellemi életre. És a szabaddá válásnak ebben a folyamatában a lélek eljut egyszer ahhoz a ponthoz, amikor teljesen szabadon és véglegesen, az érzékekhez kötöttség minden zavarától mentesen dönthet a természet-4» feletti rend elfogadásáról vagy elvetéséről. Ezt a döntést azonosnak vehetjük a katekizmusból is ismert külön Ítélettel: Aki igent mond, üdvözöl, aki nemet, elkárhozik. Persze erre a döntésre a földi életben, a test-lélek egységében kell felkészülnie az embernek: érdemszerzéssel! Isten érdemeink alapján adja meg kegyelmét. Ámde a keresztény bölcselet és hittudomány egyik alapelve az, hogy természetes ismereteinket érzékszerveink révén szerezzük; — csak Isten képes arra, hogy más utón is tudást öntsön belénk (scientia infusa). És bármiféle szabad döntés is csak ismeretek birtokában lehetséges. Ugyanakkor vannak olyanok — és nem is kevesen! — akik érzékszerveik utján nem szerezhetnek semmiféle ismeretet a természetfeletti rend létéről és mibenlétéről: vagy azért, mert érzékszerveik alkalmatlanok erre (gyermekek, betegek), vagy azért, mert nem jutott el hozzájuk az üdvösség lehetőségének a hire (az un. “természeti” népek . ..). Hogyan dönthetnek ezek szabadon a halál pillanatában is ? Isten mindegyikükkel külön kinyilatkoztatásban közli a tudnivalókat; vagy a halál folyamatában végigjátszat velünk valami életfélét, amelyben még lehetőség nyílik az üdvösséghez szükséges érdemszerzésre? Nehéz elfogadnunk ezt a feltételezést. Inkább arra gondolhatunk, hogy csak a keresztények, az üdvösség rendjét ismerők számára nyílik meg végleges döntés-lehetőség a halál folyamatában — az összes többiek számára — akik nem rendelkezhetnek semmiféle biztos ismerettel a természetfelettiről — más utat kell keresnünk. Ez az ut a purgatóriumon keresztül vezet. B. A. I. Mindenszentek és 2-án halottaknapja. A halotti tiszteleti szokások a római és a germán ha.lőtt kultuszra mutatnak vissza. A temetőjáráson és gyertyagyújtáson kívül szokás volt a “halottetetés”. Éjszakára enni-innivalót készítettek az: asztalra “hazalátogató halottaiknak”, amit másnap a szegényeknek ajándékoztak. 3. Hubert, a vadászok védőszentje. Tiszteletére tartják a vadászbálokat. II. Márton, a ludölő. Valamikor római ünnep volt, — Aesculapius tiszteletére tartották. Neki volt lakomás állata a liba. Általában vásáros és. bucsus nap volt nagy eszem-iszommal, libasülttel, ujborral. Valamikor egy-egy darab kóstolót a papnak is küldtek, de arra vigyáztak, nehogy túl húsos darabot adjanak ajándékba. Inkább csak a liba hátsó felét juttatták a papnak, innen kapta a nevét a “püspökfalat”. 19. Erzsébet csiziós, időjósló nap: “Örzse locsog, Kata kopog” — tartja a mondás, vagyis, ha ezen a napon lucskos az idő, Katalin napján fagyni fog. 25. Katalin is időjós: “Katalinkor kopog, karácsonykor locsog” — vagyis ebből az következik, hogy Erzsébet és Karácsony napján egyforma az idő. Egyébként férj-varázsló nap: ha ezen a napon a vízbe állított ág karácsonyra kizöldül, akkor a lány az uj évben íérjhezmegy. 30. András a disznóölö Ádvént előtt ez az utolsó mulatság-nap és ekkor kezdődik a disznóölés. Az egésznapos munkában alig jut idő az evésre. Délben csak egy kis leves, meg paprikás járja: ősi vadász szokás szerint a leölt állat velőjéből, véréből, májából készítenek jó hagymás, paprikás, boros ételt és persze bőven isznak is rá. Az igazi disznótor a munka végeztével, este kezdődik. A vacsora a következő ételekből áll: tyuk- vagy orjaleves, töltött káposzta vagy káposztáshus, “toros káposzta”., aprólék, sült, rétes és fánk. A különböző fogásokat néhol még ma is tálalóverssel teszik az asztalra: Itt egy tál jó étel: az áldott káposzta, Tengereken túlról Káp nevű ur hozta. Aszakácsné hússal jól meg is foltozta, S gondolom: nem egyszer, hanem kétszer sózta, Tessék megkóstolni, nincs ez bors híjával, Meghintve a hires magyar paprikával. Vacsora alatt felhangzik az ablak alatt a gyerekek kántálása, megjelennek a maskarába öltözött “hívatlanok” — valamennyien kóstolóra várva. A mulatság egyik hagyományos tánca a köcsögdudára járt hurkatánc. Novemberi évfordulók * Húsz éve, 1950-ben halt meg G. B. Shaw angol drámairó, zenekritikus és szatirista. 1825 novemberében alapították meg a Magyar Tudományos Akadémiát. 1888-ban született Pór Bertalan Kossuth-dijas festőművész. • Rodostóban 1725-ben hunyt el gr. Bercsényi Miklós, Rákóczi Ferenc főgenerálisa. • Auguste Rodin francia szobrászművész 130 éve született. • 1850 novemberében született Robert Louis Stevenson skót származású költő és kalandregény iró. ’ «I magyar népszokások! «I ®< ÉS HIEDELMEK I «X i ex move in!»«* i* havában 1 «< 8 HETI NAPTÁR N4*¥EM»EIt 1— Vasárnap: Marianna 2— Hétfő: Achill 3— Kedd: Győző 4— Szerda: Károly 5— Csütörtök: Imre 6— Péntek: Pál, Pósa 7— Szombat: Lázár
