Szabad Sajtó, 1970. október (62. évfolyam, 40-44. szám)
1970-10-08 / 41. szám
Thursday, Oct. 8. 1970 SZABAD SAJTÓ 3. oldal 1 EGY SZENÁTOR SZERINT A TV-HIRDETÉSEK v kábítószerre szoktatják a fiatalokat Frank E. Moss szenátor, a szenátus vásárlók ügyeivel foglalkozó albizottságának a vezetője, azzal vádolja a televíziós hirdetéseket, hogy a fiatalokat rászoktatják a kábítószerekre. — A szenátor ezzel kapcsolatos nyilatkozata a következőképpen hangzott: — A televíziós hirdetések az amerikai felnőtteket a “pilulák nemzedékévé” teszik, a fiatalokkal pedig igyekeznek elhitetni azt, hogy az élet gyönyörüvő, könnyűvé és sikeressé válik akkor, ha az ember pilulákat szed, alkoholt iszik és dohányzik. — A televíziós hirdetések valósággal “beleverik” a gyerekek fejébe azt, hogy egy pilula napsütéssé változtatja az esőt, borús hangulatunkat derűsre változtathatja, depressziós hangulatunk örömmámorrá változhat, ezenkívül pedig és mindenekelőtt: a pilulák minden problémát megoldanak és minden kételyt eloszlatnak. —Meggyőződésem, hogy a televíziós hirdetések különösen az iskoláskorúnál fiatalabb gyermekek számára ártalmasak, mivel ezek a gyerekek töltik a legtöbb időt a televíziós készülék ernyője előtt. Gyermek-pszichológusok egybehangzó véleménye, hogy az 1 és 5 éves életkor éveiben tapasztaltak döntő hatással vannak a gyerek egyéniségére és az ebben az életkorban szerzett benyomások felnőtt korban is megmaradnak és majdnem kitörölhetetlenek a tudatból. — Az 1 és 5 év közötti gyerekekhez a televízió éppen olyan “közel” van, mint saját édesanyjuk. Mit tanulnak ezek a gyerekek a televíziós hirdetésekből ? — Mindenekelőtt, magukba szívják azt a rendkívül káros és ártalmas tévhitet, hogy a televízió ernyőjén hirdetett árucikkek megvásárlása és fogyasztása automatikusan boldoggá, elégedetté és sikeressé tesz az életben. —A televíziós hirdetések következtében a gyerekek illuzórikus világban növekednek fel és a serdülőkorú fiatalok szinte automatikusan válnak a kábítószerek és a különböző pilulák rabjaivá. A Federal Trade Commission szóvivője ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőket mondotta az újságíróknak: — Nem kétséges, hogy a szenátor meglátása helyes és az FTC vizsgálatot fog indítani az orvosi vizsgálat nélkül kapható orvosságok televíziós és rádióhirdetései ügyében. Jelenleg semmiféle határozott bizonyíték nincs rá, egyáltalában nem tűnik azonban lehetetlenségnek, hogy valóban a televíziós hirdetések járulnak hozzá jelentékeny mértékben a fiatalok között egyre aggasztóbb méreteket öltő kábítószer-élvezéshez. — Megjegyzem azonban és hangsúlyozom: rendkívül óvatosnak kell lennünk. A különböző vállalatok évenkint 289 millió dollárt költenek televíziós hirdetésekre. Ha egyes hirdetéseket megtiltunk, vagy ritkítunk, nem kétséges, hogy elsősorban a televíziós hálózatok és a televíziós állomások fogják ezt megszenvedni. —Az elmúlt évben az FTC rekordot állított fel abban a tekintetben, hogy számos olyan televíziós és rádió-hirdetést leállított, melyek nem feleltek meg a valóságnak. — Most az a feladatunk, hogy vizsgálat tárgyává tegyük azokat a televíziós hirdetéseket, amelyek nem hamisak és valótlanok ugyan teljes egészükben, azonban azt a hamis illúziót keltik az emberekben, hogy egy bizonyos árucikk használata vagy fogyasztása szinte szükséges ahhoz, hogy valaki boldog, elégedett és sikeres legyen. —Le kell azonban szögez| Amikor leveleit, vagy máal rostái küldeményeit címezi, feltétlen Írja a helységnév után a postai ZIP CODE SZAMOT Legtöbb t e 1 e í o nkönyv egháiulsc sárga oldalán fel vannak sorolva az illeö körzet helységeinek pos!"tai Zip-számai! Távolabbi Sip-számokért telefonáljon i ocstára. ■ ■—l ■ ínem: ennek a fajta televíziós hirdetésnek a megszüntetése nem lesz könnyű. Tudjuk, hogy bizonyos hirdetések károsak és ártalmasak a gyerekek és a fiatalok szempontjából, nem tudom azonban, hogy miképpen tudják ezeket a hirdetéseket, a jelenlegi rendelkezések megváltoztatása nélkül, megszüntetni ? — Ehhez a gyártó vállalatok együttműködésére volna szükség, őszintén szólva azonban, nem hiszem, hogy a vállalatok ilyen kérdésben hajlandók lennének az együttműködésre. —A legnagyobb probléma az, hogy a pilulákat és különböző orvosságokat gyártó vállalatok nem szegik meg a Federal Trade Commission rendelkezéseit, igy tehát, nem tudom, hogy milyen legális alapon lehetne ezeket a vállalatokat pénzügyileg jól bevált, sikeres és jóljövedeftmező televíziós hirdetéseik j beszüntetésére, vagy megváltoztatására rábírni ? — A feladat korántsem oly egyszerű, mint ahogyan azt Moss szenátor elképzeli. ÜLŐSZTHÁJK AMSZTERDAM. — Ülősztájkot szerveztek amszterdami fiatalok az állatkerti oroszlánbarlangban. Tegnap hajnalban, mielőtt az állatokat kiengedték volna ‘‘hálószobájukból”, 15 állatbarát megszállta az amszterdami állatkert oroszlánbarlangját. A tüntetést azért szervezték, hogy rábírják a hatóságokat, adjanak több támogatást a pénzügyi gondokkal küzdő állatkertnek. A “vendégek” — többségük fiatal művész — zenével szórakoztatták a látogatókat, akik viszonzásul finom falatokkal “etették” őket. A állatkert igazgatósága előre tudott a “merényletről”, és saját hasznára fordította a dolgot meghívta a rádiót és a tv-t a különleges eseményre. MAGYAR-ANGOL, VAGY ANGOL-MAGYAR HITELES FORDÍTÁSOKAT úgyszintén NÉMET és ROMÁN nyelvű okiratok, bizonyítványok angolra fordítását, vagy bármilyen hivatalos amerikai okmány gyors, pontos, szakszerű hitelesítését vállalja lapunk KÖZPONTI IRODÁJA 218 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. J. TELEFON: VI 6-9707 LÁSZLÓ I. DIENES N. J. ÁLLAMI KÖZJEGYZŐ—NOTARY PUBLIC OF N. J. ELSŐ ÉS UTOLSÓ TALÁLKOZÁS BARTÓK BÉLÁVAL Negyed százada múlt, hogy 1 örökre lezárult az örvénylő szem, mely mintha az emberek egész világát akarta volna magába fogadni és az emberek egész világára sugárzott titokzatos fényt. A nagy vándor, Bartók Béla elutazott a “tartományba, honnan még nem tért meg utazó”. Ami belőle múlandó, eltakarta a messze-messze temetőkert. Ami belőle maradandó, reánk hagyta örökségül, reánk, magyarokra, s az egész emberiségre. A negyedszázados évfordulón erős vágy ébred bennem, hogy a tovatűnő időkből egy percre visszahívjam földi alakját is; ahogy itt járt közöttünk, magába ölelve embert és tájat, hogy vízióvá váljék benne az ember és táj. • HOL ÉS MINT LÁTTAM ŐT ELŐSZÖR? Zsúfolt villamoson kuporgott, a sarokba húzódva, a törékeny alakú férfi. Teste szinte eltűnt roppant homlokának kupolája alatt. A szem különös ragyogással nyílt rá a villamoskocsi mikrokozmoszára. Első pillanatban nem tudtam, hogy ő az. Aztán, mert muzsikája már megmutatta őt nekem, s arcképét nem egyszer láttam, egyre bizonyosabban ráösmertem. Nem, nem lehet más: Ő az! Beszorult a sok-sok ember közé és én mégis úgy láttam, hogy — egyedül van. Szemébe, ebbe a varázslószembe nézve Ady szavai kezdtek kisérteni: “északfok, titkok, idegenség . . . lidérces messze fény.” Mert az ő, idegenség, titok, bár olthatatlan szerelemmel szerette az embert, s emberiséget, mint lelkének rokona, a másik nagy magányos, Beethoven. Szerette, szivébe foglalta az emberiséget és mégis egyedül volt az emberek között. így, s ilyennek láttam őt először, ilyennek látom, mikor szól hozzám zenéjében. Az egész emberiség, milliók és milliók a föld hátán megértik őt és mégis — magányos ? Mert minden igazi nagyság árva, magányos tünemény. • ESTE LETT. BORZONGATÓ, HOMÁLYOS ESTE ; a teremben és odakünn. Odakünn, nemcsak az utcán, nemcsak Pest-Budán, hanem egyre komorabb, sötétedés, egész i Európában. A fekete zongora mellett Bartók Béla ült. Hajának ezüst fénye a domború homlok fölött úgy szikrázott, mint ködbe vesző órmokon a gleccserek. Egymáshoz bújtunk, mint a riadt nyáj, úgy hallgattuk. Magasztos és mégis oly közeli volt e látomás: a fekete zongora fölött ezüstfehér feje. Eszményi szépségű zongorajátéka kiragadott bennünket szorongásból, balsejtelmekből, borzongásból. De olykor, a zongora elnémulásának egyegy pillanatában, mintha csizmák ütemes kopogását hallottuk volna odakünn. Egyik szomszédom súgta a fülembe: “Nézd a pódium, mint az Ararát thegye . . . kiemelkedik a fekete vizözönből . . . és csúcsán az utolsó igazi Ember muzsikál”. Kirohantam, éppen szünet volt, a müvészszöba felé tartottam, homályos ösztön és sejtelem vezetett. Odabenn még mindig dübörgött a taps. És a kis üvegajtón át kilépett ő. Lassan jött lefelé. — Megpillantott. Rám tekintett a felejthetetlen szem és egy fehér kéz nyúlt felém hirtelen mozdulattal. Nem értettem, miért nyújt nekem kezet Bartók Béla, éppen nekem, e pillanatban? Szeme a messzeségbe révedt, majd pillantása visszatért az arcomra. De láttam, hogy nem ösmer meg. És mégis kezet nyújtott. Másnap döbbentem rá, hogy ez a kézfogás nem is egyedül nekem szólt. Mert utoljára muzsikált. Búcsúzott tőlünk, búcsúzott a magyar földtől — örökre. És kezet akart fogni valakivel, mindegy, hogy kivel, eggyel a sok közül. • TÁVOZÁSA HATALMAS GESZTUS VOLT hősies tiltakozás minden ellen, ami — lesz. Gesztus, melyhez hasonlót fájva nélkülöztünk oly sok-sok nagy embertől. E néma tiltakozásban ott volt az egész művész és egész ember hitvallása. Ő szólt igy, aki sohasem alkudott, sem művészetében, sem pedig emberségében. Ő, Bartók Béla, legcsodálatosabb ötvözete embernek és művésznek. • Idegen rög alatt porlad, Amerikában. De — csak a teste. Balassa Imre Hirdessen lapunkban wvwwwwwvvwwwwwwww
