Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-07-30 / 31. szám

Thursday, Sept. 24, 1970 SZABAD SAJTÓ S* oldal SZERELEM JELIGE — Sírva írom ezt a pár sort, mert nagy csapás ért. Szakított velem a férfi, akiről azt hittem, hogy a világon engem szeret a legjobban. Én úgy szeretem, hegy az életemet adnám érte, ő pedig egyszerűen azt mon­dotta, ne haragudjak rá, már nem szeret, elmúlt a szerelme és ezen nem tud segiteni. Kedves Er­zsébet, hogyan lehet ezt elviselni? VÁLASZ — A szerelem, ha elmúlik, rendsze­rint nem egyszerre múlik el a két partnerben. Akiben tovább él, annak hosszabb vagy rövidebb ideig szenvedés a sorsa. Ez történt magával. Tö­rődjön vele, mást nem tehet. Tudomásul kell ven­nie, hogy némelyik emberen az érzelmek nem min­dig olyan tartósak, mint a konzerv. * * * CSALÓDOTT NŐ — 49 éves koromban meg­halt a férjem, egyedül maradtam. Két év múlva az egyletben megismerkedtem mai férjemmel, aki akkor agglegény volt. Udvarolni kezdett, de csak ismeretségben voltunk, semmi sem történt köztünk. Megmutatta a két házát és elvitt a bank­ba, hogy lássam a számláját. Rövid ismeretség után megkérte a kezemet és megbeszéltük, hogy a következő hónapban megesküszünk. Közben azonban megbetegedett, kórházba nem akart menni, otthon feküdt és én 4 hónapig voltam ve­le, ápoltam, mert betegsége miatt tehetetlen volt. Felépülése után két hónappal megesküdtünk, de borzasztóan csalódtam. Már az első hónapokban gorombáskodni kezdett velem, most pedig meg­tudtam, hogy nőkkel jár. Már hónapok óta rám sem néz, nem kellek neki. Ha panaszkodok, azt mondja, hogy van fedél a fejem fölött, a gyom­romat is megtölthetem, elég, ha ennyit kapok, hagyjam békében, ő úgy él, ahogyan akar, azt a nőt szeretheti, akit akar és engem nem szeret, így hálálta meg, amit érte tettem és csak: sirni tudok. Ma már 53 éves vagyok, mit tehetek, ho­vá mehetek most ebben a korban? VÁLASZ — 53 év nem olyan kor, ami miatt túlságosan aggódni kell. Más a baj. 4 hónapig együtt volt vele, ennyi idő alatt bizony jobban megismerhette volna a természetét, a jellemét. Sajnos, ezt elmulasztotta és most már késő. De arról még nem késett le, hogy az életét rendbe­hozza. Ezt azonban sírással nem lehet elérni. Sze­­paráltassa magát. Levelében a férje két házáról és bankszámlájáról irt. Ügyvéd utján bonyolít­sa le az ezzel kapcsolatos anyagi kérdést. Min­dent szerezzen meg tőle, amit csak lehet. Csak a szerelmére ne pályázzon, ne kivánjon olyat, ami nincs. * * * SZOMORÚ MAGÁNY — Kedves Miss Homo­ki ne haragudjon, hogy zavarom, de jólesik, hogy van valaki, aki megértő és kipanaszolhatom ma­gamat. Én egy 28 éves magányos férfi vagyok, szüleim elhaltak, testvéreim nincsenek, egyedül élem magányos életemet. Azt terveztem, hogy megnősülök, de most lemondok arról is, nem tu­dok megbarátkozni a jelen helyzetben a nősülés­­sel. Elnézem a nőket, hogyan járnak ma ruhát­lanul, mielőtt az ember beevezne a vágyak tá­volába, a nők a világ szemléletére teszik ki ma­gukat. Nem mondom, vannak olyan férfiak, akik­nek ez tetszik, azok a kéjvadászok, mert mint mondják, sok becsapástól megmenekülnek. Én ennek nem hódolok be, inkább lemondok a nősü­lésről. Elvonulok a csendes magányba,. vállalom a magányos életet, az egyedüllétet. VÁLTASZ — Köszönöm a bizalmát. Megértő va­gyok, a maga esetében azonban csak bizonyos fokig. Mégértem, hogy nem tetszenek azok a nők, akikről ir. Azt már azonban nem értem, hogy miért látja csak ezeket. Másfajta nő is van a vilá­gon. Miért nem látja azokat? Szerencsére any­­nyi van belőlük, hogy ha körülnéz, biztosan talál magánakvalót. Futballmeccsen, ha a biró nem vesz észre valamit, a közönség azt szokta kiabál­ni, hogy szemüveget a bírónak. Magának nem tu­dok kiabálni, mert messzi van, de Írni tudok va­lamit: szemüveget a szomorú, magányos fér­finek ! * * * 1 M. J., OAKLAND — Kedves Asszonyom, lá­tom, hogy a Lelki Klinika rovatban egyéb kérdé­sekre is válaszol. Szeretném tudni a Halotti Be­széd név alatt ismert régi ima pontos szövegét, mai, érthető nyelven és hol találták. Remélem, hogy nem okozok nagy munkát a kérésemmel és előre is hálásan köszönöm a szívességét. VÁLASZ — A Halotti Beszédet Pray György nagyváradi kanonok, történetiró fedezte fel egy székesfehérvári miséskönyvben, ami azóta Pray- Kódex néven ismert. 1200 körül Írták. Élőbbről csupán egyes magyar szavak és mondások ma­radtak fenn latin iratokban. Ez azonban már egy lapnyi összefüggő szöveg, amely megvilágította az Árpád-kori magyar nyelv sajátosságait. Mint irodalmi mü is értékes. Hitelesnek elfogadott szövegé a következő. “Látjátok feleim, mik va­gyunk: bizony por és hamu vagyunk! Nem e végzetre teremtett minket Isten: a boldogság paradicsomába helyezte ősünket, Ádámot, ámde ő tiltott fa gyümölcséből halált evék s vele el­buktunk valamennyien, azóta szenvedés az ősz-HAT ÉVSZÁZAD SZERELMESEI (Folyatás a 8. oldalról) zárva hordani végleheletemig. Ha meghallgat, s hajlandó hozzám, egy darabka rózsaszín szalagot, ha meg nem hallgat, egy darabka fekete szala­got zárjon a felelethez. E két szin fogja élten! irányát kormányozni. Ha rózsaszín lesz a jel, fél­év múlva visszatérek Pestre, s akkor bővebben fo­gok nyilatkozni, ha fekete lesz, akkor szivem örökre gyászolni fog. K. J. Katona nem kapott sem rózsaszín, sem feke­te szalagot, de még csak választ sem. Róza rö­videsen pályatársához, Déryhez ment feleségül, s élete végén irta meg emlékezéseiben, hogy a K. J. monogram mögé rejtőzködő levélíróban nem is sejtette Katona Józsefet, hiszen “az mindig oly mogorva, oly visszatartó volt, aztán hármat se szólt még velem . . .” A hiába várt válasz úgy maradt Katonában, mint a belétört fullánk. Hazament Kecskemétre, megírta a Bánk bánt. Mint agglegény halt meg 38 éves korában. Azután egy másik “belétört fullánk” a magyar irodalom történetében. Száz évvel később. A fia­tal, Párist megjárt József Attila pesti hányódá­sai közt szerelmes lesz egy jómódú polgári csa­lád lányába, Vágó Mártába. Eljegyzi, de az apa, aki különben igyekszik a költőnek életlehetőséget teremteni — hosszabb külföldi útra küldi lányát. József Attila csak távirattal tud utána érni, mely­nek bonyodalmas elküldéséről igy számol be 1928 szeptember 20-án: Mártus, ma délben adtam föl számodra egy táviratot Londonba. Hogy spóroljak, ravaszkodnom kellett. Mi az, hogy szeretlek? Nagyon szeretlek — de ez már két szó és kétannyiba kerül. Így hát a kö­vetkező zseniális (ez természetes) trükköt alkal­maztam, azt írtam, hogy Taimbienfort. Erre a kisasszony megrökönyödve és németül kérdi: Was ist das ? — Ez ? Egy szó. — Milyen nyelven ? — Hollandusul. — Hollandusul? — Hollandusul. — Nincs itt több szó összevonva? . ; . S a költő ked­tályrészün s egyikünk sem kerülheti el a sirver­­met, mind ahhoz járók vagyunk. Imádkozzunk hát Istenhez a meghalt ember leikéért, hogy ir­­galmazzon neki és kegyelmezzen is bocsássa meg minden bűnét. Imádkozzunk Szűz Máriához s a szentekhez, hogy legyenek neki segédei Urunk színe előtt, hogy az Ur adjon neki utat a mennye országba és részt minden jóban.” * * * ONTARIO JELIGE — Mint a magyar sajtó hűséges támogatója, megrökönyödve olvastam az Amerikai Magyar Világ 30-ik számának első ol­dalán megjelent “Egy színésznő véleménye: bo­lond nő, aki egy férfi mellett éli le az életét” ci­­mü cikket. Legyen szives válaszolja meg, hogyan lehetséges az, hogy a maga emberi és nevelő ha­tású tanácsait ugyanaz a lap hozza, amelyik min­den szerkesztői megjegyzés nélkül vállalkozik ilyen kötöznivaló bolond véleményének közreadá­sára. VÁLASZ — Levelét saját szavait idézve, de megrövidítve közlöm. Nyilvánvaló, hogy erről a nőről egyformán vélekedünk, maga is, én is, a szerkesztőség is. Ami azt illeti, hogy a nyilat­kozatot szerkesztői megjegyzés nélkül közölték, szerintem eléggé jellemezték, amikor megírták, “arról az oldaláról ismerik főképpen: ha egyszer egy férfi megtetszik neki, nem vár arra, hogy a férfi udvaroljon neki, hanem ő megy a férfi után és ő udvarol. Ez a félreérthetetlen élű szöveg job­ban hangsúlyozza, ki ez a nő, mint ha a cikk vé­gére Írtak volna valami megjegyzést. A cikk kü­lönben figyelmeztetésnek is alkalmas: hová jut­nánk, ha hallgatnánk a “modern” erkölcsök cí­mén fertőzést terjesztő apostolokra. vesen ecseteli tovább huzavonáját a megijedt kis­asszonnyal, szivével és pénztárcájával, mig végre uj blankettát kér, s azon már magyarul távira­­tozza meg a hollandusnak füllentett francia üze­netet: “Nagyon szeretlek”. Hat évszázad üzenete egy érzésről, amit nem szégyelltek bevallani. Türelmetlen kézzel rótták ecsettel pergamentre, ludtollal merített papiros­ra, aztán jött az acéltol], majd a töltőtoll. De biztosan lehet golyóstollal és Írógéppel is Írni — hiszen a szerelmes ma is várja. Várta nemcsak lovas küldönccel, postakocsival és vonaton — vár­ja repülőgépen és táviródróton is. És van, amelyik eléri célját, tüzetesen érkezik és gyújt — hogy aztán egyszer minden láng el­lobbanjon és történelemmé legyen. Kelecsényi Gábor , = - — FLÓRIÁN TIBOR: Millstone Ridge-i felhők (NAPI,ÓMBÓL) HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA Felhőket ringattak a fák, t” a szomorú f űz álmosan, fésülte | csapzott haját. *“ Bolyhos méh üldögélt, * \ lengette a nedves margarét, f mézillatu szél szállt "" ^ a fülledt kertben, tf a surrogó madárraj ^ eltűnt a kék ismeretlenben ... | A fák alól futva jött vissza í s az ösvényre lépett Claudia, csthajnal-szinü ruhája 1 megvilágította a bokrokat. A fehér sziklára mókus ugrott, ”1 és a felhők öléből kifogta "1 hulló kiflijét a holdnak. ' gf|

Next

/
Oldalképek
Tartalom