Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-07-23 / 30. szám

Thursday, July 23, 1970 SZABAD SAJTÓ II. oldal I A legrégibb sumer, babiló­niai és asszír könyvtárak magukkal a birodalmakkal együtt pusztultak el. Meg­semmisítésük majdnem kizá­rólag hóditó háborúkhoz fű­ződik. E könyvtárak égetett cseréptáblákon őrizték koruk tudását s könyveik különös anyagának k ö s z ö n h etjük, hogy egy részük a romok alatt is épen maradt. Ur-ból kb. hatezer cseréptáblát si­került a régészeknek meg­menteni : ezek nagy része az i.e. 2500-as évekből szárma­zik. A nippuri nagy könyvtár romjai alól a pennsylvaniai egyetem régészei kb. 50 ezer cseréptáblát mentettek ki. La­­gash feltárása már majdnem százezer cseréptábla megmen­tését eredményezte. Az ókori egyiptom is gaz­dag volt köz- és magánkönyv­tárakban egyaránt. Az álla­mi könyvtárak és levéltárak papirusztekercsek ezreit őriz­ték ; a megmaradt, viszony­lag kevés számú anyag a hie­roglifák megfejtése után gaz­dag ismeretanyagot adott az ókori Egyiptom életének megismeréséhez. A Ramesseum épületében a könyvtárat már külön he­lyiségben helyezték el. Az edfui Horus templom, a phi­­laei Isis templom könyvtára (“Sesat istennő könyveinek terme“) ugyancsak nagy tö­megű papiruszt őrzött. A megmaradt és. Európa nagy könyvtáraiban féltve őrzött papirusztekercsek tei’­­mészetesen csak töredékét képezik a hajdani nagy könyvtárak anyagának. Az európai műveltség böl­csőjét képező görög kultúra legnagyobb könyvtára Alex­andriában volt. Egykori fox*­­rások szerint a Museion 400 ezer, a Seraphis templom könyvtára pedig 40 ezer te­kercset őrzött. Legismertebb könyvtárosa Kallimachos volt — a kiváló görög költő. Az a feltevés, hogy ezt a ma­ga korában páratlan gyűjte­ményt 642-ben, Alexandria elfoglalása után az arabok gyújtották volna fel, az újabb kutatások eredményeképpen megdőlt. A Museion Kr. e. 47- ben, a Caesar—Pompeius há­ború alkalmával tűzvész mar­taléka lett, 390-ben pedig a templomi könyvtárt rombol­ták le. A római bii*odalom igen sok könyvtárának is csak az em­léke maradt meg az utókor­ra. A győztes római hadvezé­rek a római könyvtárakat zsákmányolt k é z i r a tokkal gyarapították. Az első nyilvá­nos könyvtárat Julius Caesar tervezte, de halála miatt Var­ró a tervet már nem valósít­hatta meg. A Fórum közelé­ben levő Libertás templom könyvtára, a palatinusi Apol­lo templom könyvtára hosz­­szabb-rövidebb fennállás után megsemmisült. A Bibliotheca Octaviana Kr. u. 80-ban égett le. A Ti­berius által alapított könyv­tár (a templom Augusti No­­viban), azonban még Vespa­­sianus alatt is állt, megsem­misülésének időpontja bi­zonytalan. Nagy Konstantin után Ró­ma mellett Bizánc lett a klasszikus kultúra második központja. Bizánc hires könyvtárát Kr. u. 354-ben II. Konstantinus alapította, de ez leégett 476-ban. Helyet­te csakhamar újat szerveztek s hogy az antik irodalom egy része fennmaradt, az elsősor­­ban ennek a könyvtárnak kö­szönhető. E' könyvtár majd ezer év alatt a tudás végtelen kin­csestárát gyűjtötte ■ egybe. Amikor II. Mohamed csapa­tai 1453-ban elfoglalták Bi­záncot, a könyvtár kincsei­nek legnagyobb része is ve­szendőbe ment. E nagy kul­turális veszteséget sohasem tudta pótolni többet az em­beriség. Magyar szempontból a leg­­szomorubb Mátyás király eu­rópai jelentőségű Bibliotheca Corvinianajának a pusztulá­sa. A könyvtár széthordása már Mátyás halála után meg­kezdődött : a Budán megfor­dult követek, külföldi előke­lőségek mind szívesen vittek magukkal egy-egy kódexet “emlékbe”. A pusztulást a török hó­doltság fejezte be, amely a Koi’ánon kívül alig becsülte a könyvet. A fennmaradt 168 hiteles Corvinából — amely világszerte a nagy könyvtá­rak féltve őrzött kincsei — Magyarországon mindössze 43 kódexet őriznek: elkerülé­sük és visszakerülésük tör­­ténete valóságos regény. A huszadik század elején a legnagyobb könyvtári pusz­tulás a torinói Bibliotheca Nazionela-ban következett be, tűzvész martaléka lett 1904. január 25—-26-án: 32 ezer nyomtatott könyv és 3400 kötet kézirat pusztult el, amelyek közül az utóbbiak pótolhatatlanok. A második világháború — elsősoi’ban a légitámadások következtében — mérhetet­len károkat okozott a könyv­tárakban. Az elpusztult egye­temi, városi, egyesületi, stb. könyvtárak felsorolása maga is külön kötetet tenne ki. A nagy nemzeti könyvtá­rak azonban -— okulva az el­ső világháború tapasztalatai­ból — értékesebb anyagukat még kellő időben bombabiztos helyeken helyezték el. Csak Varsó könyvtárát érte pótol­hatatlan károsodás és a Szerb Nemzeti Könyvtárat. — Az 1832-hen alapított könyvtár könyvanyagának 85 százalé­kát már pótolta ugyan, de a kéziratok pusztulása az egész világot nagy értékektől fosz­totta meg. Gálái Ferenc NEVESSÜNK Marius mondja Olivérnek: — Úgy gondolom, hogy a szabadságomat Párisban fo­gom tölteni. — De hiszen az rengeteg pénzbe kerül! — Nem kerül semmibe. — Hogyan? — Gondolni ingyen is le- 1 hét­* * * A mama mondja aggodal­­maskodóan a lányának: — Kislányom, nekem egy I csöppet nem tetszik az a mód, |ahogyan Juan tegnap csó­­j kolgatott téged a kapuban. Nekem sem tetszett, de mit csináljak, ha még ilyen ta­pasztalatlan? . . . HIRDESSEN LAPUNKBAN ZSADÁNYI LAJOS: Éjszaka Mikor virágok szirma becsukódik itt van az éjszaka. Méhek lábáról lehull a sárgapor. A füvek hüvelyükbe dugják kardjukat. Fekete, s matt szinü árnyak nyújtózkodnak, vizek kék mezején elalszik a riadt hápogás. Csak a csillagok peregnek a fáradt krumliföldekre. Éjszaka, torz álmok pillanata, acélháló benned vergődik a szive. Éjszaka, te mesebeli erdő, ki elrejted a legkisebb fiút a varázsló elől. Kezemet leejtem, mint sebesült galamb a szárnyát s acélhálód mélyébe zuhanok. ANEKDOTÁK (1) Honoré de Balzacot, a fran­cia regény nagymesterét ad­dig unszolta egy dúsgazdag bankár, mig elment hozzá va­csorára. A bankár gazdag volt, ezen­kívül fukar és dicsekvő. Bal­zac egész este kínosan feszen­gett. —Mit szól ehhez az óbor­hoz? — kérdezte a házigaz­da. — Ugye, hogy isteni! Balzac végigmérte az ap­rócska palackot: — Korához képest elég ki­csire nőtt az üvegje. Vacsora után a bankár szi­varral kínálta meg az irót. — Ez aztán valódi havan­na! — dicsérte a vastag do­­hányrudat. — No, milyen il­lata van? Az iró megropogtatta a szi­vart, levágta, rágyújtott és szívni kezdte. Aztán megszó­lalt: — Nagyságához képest elég gyengén ereszti a füstöt. Nehéz vendég — gondolta a bankár, de azért nem állta meg, hogy távozáskor meg ne kérdezze: — S hogy Ízlett a vacsora? A remek raguleves ... a pompás kappan ... a finom parfé? . . . Balzac már felvette a ka­bátját, az ajtóból szólt visz­­sza: — Hogy őszinte legyeik, az ön fösvénységéhez képest va­lóban elég tűrhető volt . . . (2) Thomas Moore angol köl­tő, Byron barátja és életrajz­­ii'ója egy banketten szembe­került egy üresfejü “gentle­­man”-nel. A gavallér vala­hogyan magára akarta vonni a figyelmet, ezért az asztalon keresztül odakiáltott a költő­nek : — Igaz, Mr. Moore, hogy az ön édesatyja szatócs volt? — Igaz — felelte a költő. — Hát akkor ön miért nem szatócs ? — szellemeskedett a fiatalúr. — Bocsánat — kerülte ki a választ Moore —, igaz az, hogy az ön édesatyja úriem­ber volt ? — De igaz ám! — düllesz­­tette ki a mellét a “gentle­man”. — Nos, akkor ön miért nem úriember . . . ? ! (3) Thomas Carlyle, angol tör­ténetíró, a hőskultusz istápo­lója. A francia forradalom reakciós szellemű historikusa magánéletében nem volt ép­pen derűs férfiú. Egy napon bal lábbal kelt fel, s a szoká­sosnál is ingerültebben vála­szolt felesége kérdéseire. Az ingerültségből hamarosan ha­ragba csapott át, kiabálni kezdett, mii'e az asszony sír­va fakadt. — Úristen — szipogott a bánatos hitves —, ha arra gondolok, hogy valaha foly­ton azt hajtogattad: mind­örökre az én királynőm le­szel! — Ez igaz — mormogott a tudós —, valaha tényleg, ezt mondtam. De amikor az ember rájön, hogy a beretvá­­it ceruzahegyzésre, a tajték­­pipáját pedig arra használ-, j ják, hogy szegeket verjenek vele a falba, akkor minden , monarchista meggyőződése ellenére a köztársasági állam­forma felé kezd orientálódni. A jaxoszlávi kincs A kijevi Szent Zsófia szé­kesegyházban 1916-ban, egy árvízkor egy nyárfahéj darab­kába rejtve a következő fur­­csa feliratot találták: “Aki megleli ezt az üreget, megta­lálja a jaroszlávi kincset.” Több mint fél évszázadon keresztül csak holmi tréfának tekintették ezt a különös üzenetet. A kijevi töi-ténészel$: újabban úgy vélekednek, van valami igazság a feliratban, s talán valóban kincset rejt a katedrálisban 1037-ben Bölcs Jaroszláv által alapított első oroszországi könyvtár. A gyűjtemény 1240-ig bé­kén gyarapodott, ekkor azon­ban Batu Kán tatár seregei elpusztították a várost. így tűnt el az első orosz törvény­­könyv is, amelyet maga Ja­roszláv szerkesztett. Most a kijevi történészek elhatározták, hogy rendszere­sen átkutatják a katakombá­kat. AZ EMBERISÉG VESZTESÉGE HIES KÖNYVTÁRI PUSZTULÁSA JAK ÁGAIN • I ■ • V ) Fák ágain fény leveledzik, a táj szigorát felhők, szelek edzik. Ez az én időm, tiszta és kemény; gond-gyümölcsöt aszaló remény. A szántás égig ér, barázda vacog, elszánt rögök várják a napot. Jeges göröngy a szivem, virágzik; aki leszakítja, életével játszik. Budai Kulcsár Jántosx . . ' i

Next

/
Oldalképek
Tartalom