Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-09-03 / 36. szám
1G. oldal S/AHAH SAJTÓ Thursday, Sept. 3, 1970. FÉRFI SAROK: KÁRTÉRÍTÉS “Egy este kisértetet láttam” — mondta barátjának az öreg tanár. Talán nyolc-tiz napja történt. Az a testes, idős aszszony, aki szembejött velem a sötét mellékutcában, nehezen lépkedett. Amikor elhaladtunk egymás mellett, rám meredt. Hallottam asztmásán sípoló lélegzetét. Hátam mögött, néhány lépés után megállt s utánam szólt fáradt, vontatott hangon: — Kérem . . . Kérem! Feléje fordultam: — Mi tetszik? — Jaj, persze, már nem ismer engem. Elmegy mellettem, mint valami idegen. — Bocsásson meg, nem emlékszem. Közelebb jött, elém állott: — Én emlékszem! — szólt nyomatékkai, szinte számonkérőn. Furcsa, fenyegető tekintete nem eresztett el. A közénk ereszkedő csenden át idegenkedve néztem puha, fakó arcát, szitelen szemét, fonnyadt ajkait. Ott akartam hagyni — rám szólt: — Várjon! Ennyire elfelejtett? Ágnes vagyok, Bimbó utca húsz, második emelet. Többször feljött hozzám, játszottam magának zongorán. S akkor már tudtam! Az egymásra torlódott évek, évtizedek mögül előbukkant az emlék: halvány fényű lámpa, szép arcú asszony, fehér ujjak egy barna zongora billent yüin. Gyengén játszott Chopin-etüd. S a meg-megszakadó melódia közben hallgattam saját suttogó, fiatal hangomat: Ágnes! . . . Mögötte álltam. Kezem elindult telt válla és nyaka felé. Nem mertem még hozzáérni. Sután váltogattam a lábam, oldalt léptem, hogy lássam az arcát. Ágnes, maga igazi művész! — hazudtam, Vagy nem is hazudtam talán? Eehet, hogy sikkor tökéletesnek éreztem a játékát? Mégis, alig vártam, hogy abbahagyja. Végre elhanzott az utolsó akkord, s ő lehajtotta a fejét, suttogott: várjon még, maradjon! Meg akartam ölelni, heves mozdulattal átnyúltam a kottatartó felett, kicsit meg is lökhettem, mert megreccsent. Átfogtam Ágnes vállát. Mindezt szinte átéltem a hallgatás percei alatt, mig ott álltunk, szemközt, az üres, esti utcán, a járdaszélen. Igen, ő az a hajdani fiatal , özvegy — hiába lett öreg és csúnya, hiába őszült meg, szeme hiába vált homályossá, pu;ha szája keskeny vonallá, j Mégis ő volt az, Ágnes, aki most felidézi ifjúságom egy darabját. Az idő irgalmatlan ! volt hozzá, akárcsak hozzám. Miért legyek hát barátsagtalan ahhoz, aki valaha vágyat ébresztett bennem? — Kezét csókolom. Igazán örülök, hogy rám ismert, hogy . . . Folytattam volna tovább, de ő nyilván nem volt kiváncsi többre — közbevágott. — Szép, hogy mégsem felejtett el. Még közelebb lépett hozzám, jól szemügyre vett. Úgy tűnt fel, nem annyira az arcomat, mint a kabátomat, nyakkendőmet figyeli. — Látom, jól megy a sora. Fürkészve, várakozóan né; zett rám és megismételte: — Szóval, nem felejtett el. Emlékszik még rám. — Hogyne, kedves Ágnes. Meghívott az otthonába. Emlékszem, egyszer a zongorá-I nál ... — hangom meghatott I volt; az övé nem, amikor félbeszakított: I — Igen, a zongoránál. Ma; ga rádőlt és eltörte a kotta; tartót. — A kottatartót? — hebegtem. v- Igen — mondta kéményén. — Én akkor megcsináltattam. Nagyon sokba került. 1 Csak néztem rá, szótlanul. Ő meg vissza, mereven, a | szempillája sem rebbent. ; Megazégyenü 11en, büntudatí tál néztem félre és a tárcám \ után nyúltam. I —Hát ha eltörtem . . . Iga| zán sajnálom. Most majd . . . I Megtérítem a kárt. Szóval. . . I mennyi a . . . Mivel tartozom? Az asszony ott állt mellettem. Mégis, úgy tetszett, már nagy távolságból jön a hangja. S őt magát is, mintha köd fedte volna el előlem, ar' ca ijesztő lárva lett, alakja szétfolyt. Már nem volt ismerős, nem volt Ágnes — | már nem is élt. Kisértet súgta felém: — Nagyon sokba került. Volt nálam három százforintos, átnyújtottam. A kisértet elvette, hideg keze hozzám ért. Valamit mondott még, de olyan halkan, nem lehetett megérteni. Borzongva menekültem. Barát Endre HIRDESSEN LAPUNKBAN! szépítő eper — Gyógyítás növényekkel, gyümölcsökkel — régi módszer. Már az ősi egyiptomi terápiának fontos eleme volt a növényekből készült ir. Napjaink kozmetikai ipara világszerte az arcápoló vitamingyártmányokhoz nyersanyagként — egyebek mellett — búzavirágot, csalánlevelet, pipacsot, papsajtot, martilaput, diólevelet használ. Századunkban a kozmetikusok gyakorlatában bevált az arcbőrt, élénkítő, frissítő, fiatalító, úgynevezett biológiailag aktiv növényi anyagok. — Mindennapi — a különböző gyümölcsök kisajtolt levének alkalmazása kozmetikai kezelésre. Recept: a gyümölcsöt egy kávéskanál tejszínnél vagy tejföllel és egy tojás fehérjével keverve, habbá verik. í Esetleg turmixkészülékben.) A habot arcra kenik, s 20 percig rajta hagyják, majd langyos vízzel lemossák. Tág pórusoknál a savanyu gyümölcslevek, citrom-, alma-, narancs- és meggylé, kitünően frissítenek. Még egyszerűbb módszer: átpaszírozott cseresznyét, meggyet, barackot önmagában vagy — liszttel elhabarva kenni a bőrre. — A gyümölcskrémek tulajdonképpen az egyes arcpakolási eljárásokat egyszerűsítik; pótolják. Zsíros és száraz bőr ápolására egyaránt alkalmasak. Elsősorban vízhiányos bőrnél előnyösek. Ujjhegynyi krémet kell a tiszta arcbőrre felkenni, s körkörös mozdulatokkal bemaszirozni. Ezen kívül használható alapozókrémként, púder alatt is. A közelmúltban Párisban rendezett nemzetközi kongresszus felszólalói ismertették jó tapasztalataikat a különböző bőrpezsditő anyagokról. A szakemberek a pálmaolaj, a teknősbékavér, a galambsziv s az algapakolás kezelésekkel hosonló értékűnek minősítették a különböző arcápoló gyümölcskrémeket. ----------------MAOISTÁK CALCUTTÁBAN CALCUTTA, India — Calcuttában utcai harcra és lövöldözésre került a sor a rendőrség és egy maoista csoport között, amelynek tagjai naxalistáknak nevezik magukat. A maoisták számos villamost és autóbuszt felgyújtottak és gyujtóbombákat dobtak az épületekre. A maoisták, vezetőjük, Kanu Sanyal, letartóztatása ellen, tiltakoztak. Egy autóbuszsoffőr és egy villamosvezető megsebesült, a rendőrség 18 maoistát letartóztatott. OLASZORSZÁGI MOZAIK: Gulyás és cigányaié Rómában Járjuk a római utcákat. Nézgelődés közben, nem mesz- I sze a kolosszeumtól ízléses cégért fedezünk fel:- “Hor|vát'h Laci magyar étterme.” Na, gondoljuk, itt is rangja, ^ hire van a magyar konyhának, ha vele invitálja a ven: déget a szinte megszámlál: hatatlanul sok “trattória” sorában. Benyitunk. Az étterembe kis előtéren át jutni. A helyiség nem nagy, de takarosán, ízlésesen magyaros jellegű. Délután van. Az ebédelők már elmentek, a vacsorázok még nem érkeztek meg. Ha már magyar a vendéglő és Horváth Lacié, ezért hát — próbaként — magyarul köszönünk. Választ magyarul kapunk — a pincér- i tői. Ő, tán mert foglalkozásával is jár, igen készséges, közlékeny. Szívesen ad fel- I világositást a kérdésekre. A pincér neve: S. Bissioni. Régebben Magyarországon pinjeéreskedett, Budapesten is tanulta a szakmát. — Kérem, nekem Pesten sok jó barátom, ismerősöm j van. Budapest nagyon szép város, nagyon kedvesek, vi; dámak ott az emberek. I —- Tanult-e magyar kony- I hamüvészetből valamit? | — Több magyar specialitást ismerek és szeretek. Elj készíteni azonban aligha j tudnám. Pincér vagyok én, kérem . . . — Hol van Horváth Laci? Ki ő? — Horváth László — válaszol komolyan -— magyar cigányprímás. Este 9-re jön be, délután pihen. Kilenctől j éjfélig muzsikál. Mert itt nemcsak a magyar ételspecialitásokat lehet fogyaszta| ni, hanem vérbeli cigányzenét is lehet hallgatni. Az étterem Horváth Lászlóé. magyar nő és annak olasz férje. Tréfálkozunk a pincérrel, hogy vajon tudnának-e adni kolbászos öregtarhonyát, ha azt kérnénk. — Szeretem én is, igen finom — válaszol —, de nincs az étlapon. — Milyen a forgalom? ? — Különösebb panaszra nincs ok, de lehetne nagyobb is. — Miért jönnek ide a vendégek? Az ételért vagy a cigánymuzsikáért?? ? — Mind a kettőért. Persze azért van, aki elsősorban zenéért vagy fordítva jön. De a kettő együtt van. így érdekes. — Az étlap csak olasz nyelvű? — Nem. Németül, angolul és franciául is ajánljuk a magyar ételeket.-— Az olaszon és a magyaron kívül beszél-e más nyelvet? — Angolul, németül és franciául többnyire mindazt tudom, ami a szakmámhoz kell. Horváth László hosszabb ideje szakadt külföldre, Ausztriából két éve jött Rómába, s nyitotta ezt a kis éttermet, némi magyar hangulatot teremtve a cigányzenével, ételekkel és a berendezéssel. A pincér, a szakácsházaspár és Horváth László — megfigyeltük —tiszteletiéi beszélt Magyarorszáról, ami többjük szülőföldje. A pincér később kis történetet mesélt. Több mint : 40 éve Kanadában élő magyar Rómába jövet és Bu- Jdapestre indulóban betért, a I ‘ Laci étterembe.” Csirke! paprikást evett galuskával. ! Ízlett. Majd amikor a zenekar pi- I benőt tartott, beszélt a pri-I Elmondja aztán, hogy Laci valójában már László, a kis “banda-család” tagjai köréből való. — Szeretik itt a magyar konyhát? — Igen. Csirkepörköltre, gulyásra, csikós tokányra stb. betérnek ide az olaszok is. De talán többen vannak a Rómába látogató külföldiek. Angolok, franciák, németek, keresik az éttermet, hallgatják a cigányzenét. — Ki a szakács? — Egy régen külföldön élő mással. Arra kérte, hogy játsza el neki a dalt. “Eltörött a hegedűm ... ”, mert ezt a Torontóban élő magyarok is igen kedvelik. Morvay Sándor KÖLCSÖNAUTÓK BUDAPEST. — Az Autóközlekedési Tröszt ötven kocsija eddig kihasználatlanul állt. A probléma megoldására vezető nélküli kocsikat adtak bérbe. A néhány hete bevezetett kölcsönakciót nagy érdeklődés fogadta, s jelenleg ötven 2,5 tonnás bérautójuk van forgalomban. ^
