Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-08-27 / 35. szám
Thursday, August 27, 1.970 SZABAD SAJTÓ 11, oldal LAVOTTA JÁKOS Keinken másfélévszázaddal selőtt, 1820 augusztus 15-én vmették el Tállyán Lavotta inost. Zeneszerző és hegeümüvész; korának Orpheui; a Bihari, Csermák virtu- i trió tagja. Százötven év óriási távolig. Ennyi idő alatt még. a legiresebbek emlékét is elhalányitjjia a feledé,kenység’ ;ürke pora, vagy a halhatatnság nemes patinája. A föld?rekségen talán én vagyok egyetlen, aki a százötven ütendős évforduló alkakná>1 Lavottára emlékezem. Nekem azonban Lavotta mos szívügyem. Az ő nevezz fűződik egyik feledhetlen, kedves emlékem: bim>zó újságírói karriereimnek ső botránya. így most némák Lavottáról, hanem erről botrányról is mesélek. LAVOTTA JÁNOS A Révai Nagy Lexikon hetn sorban örökíti meg Lakta életrajzát, az Uj Maar Lexikon már csupán iszonhárom sorban emlékec meg róla. A lexikoni száraz adatok- 1 talán érdekesebbek szeélyes emlékeim. Tállya iyanis, ahol Lavotta megüt, a szülőhelyem és igy sok mindent láttam és halttsm a helyszínen. Lavotta Pozsony megyében illetett. -Korán jutott árvagra. Gonosz motoha került "lázhoz, ezért mint ifjú mcgökött otthonról és katonáik állt. Apja kiszabadította Bécsbe küldte, ahol zenei nulmányokat folytatott, ír év múlva Pestre utazott, :ol szerzeményeivel meghótotta a közönséget. Az Első agyar Szülészeti Társulat azgatója lett. A társulat egbukott és Lavotta vániratra kelt. Bebarangolta a fél világot egész Magyarországot, yugtalan vére űzte, haj tot. Nagyszebenben heteket j Itött Kazinczy Ferencnél, ighosszabb ideig tartózko-! >tt Debrecenben, ahol ba- j tságot kötött Csokonai Vi- j z Mihállyal. Sok dalát meg- J ■nősítette. Legnevezetesebb | “Szerelemdal a csikóbőrös Rácshoz”1 cimü vers. Pár rt idézek: )rága kincsem, galambocsím, »ikóbörös kulacsocskáml rted halok, érted élek. sáz leányért nem cseréllek,'' Irta: Dr FÁBIÁN SÁNDOR ... A “csikóbőrös kulacska” j. lett a veszte. Borivásra adta magát. A híres cigány, Bihari János a szesztestvére. Ittak, ittak ... és nem számolták: “hányadik már a pohár”? Száz szónak is meg sok száz pohárnak is egy a vége: vizkórságban otthontalan szomjúságban kijátszotta még Eöry Fülöp Gábor barátját is, akinél Tállyán menedéket ta-Dr. FÁSIÁN SÁNDOR iáit és aki vigyázott, hogy ne igyék. Az italos ember azonban leleményes. Hegedülni tanította a borbélyát, aki egy palack pálinkával honorálta. Miért kötött ki pozsonyi születése dacára a zempléni Tállyán, amikor már nem bírta a vándoréletet? Nincs magyarázat. Talán a világhírű tállyai bor nyomában erősebbnek bizonyult, mint Lavotta János. Ágyba kényszeritette. Földre tiporta. Az országút árkában 1820. augusztus 10-én holtan találták. Müveinek száma megközelíti a százat. A megbízhatóságára méltán büszke Révai Lexikon szerint “Lavotta első szerelme” cimü hallgató nóta is Lavotta János szerzeménye. Ez azonban téves, mert ez az ismert darab Kassovits József alkotása. A SZEMTANÚ Azzal kezdem, hogy Lavotta hires -Stradivarius hegedűjét láttam a miskolci kir. ügyészség egykori elnökének, dr. Bulycvszky Gusztáv özvegyének tállyai rezidenciájában. Kegyelettel őrizte a nemes hangszert. . . . Lavotta Jánost a tállyai római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. 1831-ben egy szatmárnémeti műkedvelő társaság: ‘‘a magyar muzsika kedvelői” sirdomibja fölé díszes, magas gránit emlékművet állítottak. Felirata: „Nemes Lavotta János hires magyar hangmüvész és nemzeti nóták szerzője porai felett. A hangmüvészi Mesterségnek megtiszteltetésére.” . . . . Visszafelé pergetem a régi históriát: Több, mint hatvan esztendővel ezelőtt, negyedik gimnazista koromban a nyári vakáció alatt riportokat küldtem be a Sátoraljaújhelyben megjelenő “Felsőmagyarországi Hirlap”-nak. Miről írtam? Tállyai szenzációs eseményekről. Tudósítást közöltem többek között a veszedelmes árvízről, amely elúsztattad szántóföldekről a keresztekbe rakott termést. Megírtam, hogy a szőlőkben felütötte a fejét a filoxera réme. Romantikus szavakkal búcsúztattam Halasy Ferit, aki amerikai párbajban a fekete golyót húzta. Hiába! Egyszerre ketten udvaroltak halálos komolysággal a báró Mailotték aranyszőke német nevelőnőjének. Cikkeim annyira tetszettek az újhelyi szerkesztőségnek, hogy újságírói igazolványt küldtek. Persze, nem sejtették, hogy a szerző gyerekember: piarista diák. Nem is lett volna baj, ha el nem csúszom azon a bizonyos narancshéjon. Mi történt? A vakáció unalmában meglátogattam a Lavotta sírját. Felháborodással láttam, hogy a sirhantot dudva lepte be. Az emlékművet körülvevő vasrácsot a rozsda marja. — Hol van Sanyi? Kitekerem a nyakát! Miket firkál össze-vissza az újságban! A vármegye engem tesz felelőssé a Lavotta sírjáért, mert én vagyok a temetőik rendjének az ellenőre. Mit csináljak most? Gyerekkel nem párbajozhatok. Szegény mamácska nyugtatta nyugtatta az orvost, mig végre elviharzott. . . . Lecsúsztam a diófa tetejéről, ahol végighallgattam j a riadt, dühös toporzékolást. Anyám elé léptem és bűnbánón megcsókoltam áldott ke- j zét. — Sebaj! Sanyikám, (ő volt az egyetlen, aki ezen a néven becézett még ősz, öreg > ügyvéd koromban is) írsz te j még ennél a cikknél szebbet is. jobbat is ... Ma macskánk jó prófétának bizonyult: tizenkilencéves koromban jelent meg Tábori Kornél előszavával az első könyvem és egy new yorki könyvkiadó nem régen adta ki 294 oldalas “DIVGRCE HUNGARIAN STYLE” cimü regényemet.* Istenem! Istenem! Ha 5 ezt megérhette volna: ő lett volna a legboldogabb édesanya széles e világon. MÉLA AKKORD A Dr. Horváth Béla beadványt intézett nemcsak a vármegyéhez, hanem a ‘‘Félsőmagyarországi Hirlap”-hoz és a piarista gimnáziumhoz is. Eredmény? Amikor vakáció után visszatértem a gimnáziumba, lehivatott a tanári szobába dr. Visegrády János, az osztályfőnököm és visszakérte az újságírói igazolványomat. ... A hányatott életű Lavottá János immár 150 éve pihen a tállyai csendes temetőben. Nyugodjék továbbra is békében. * Könyvem megrendelhető az én címemen: Dr. A. Fabian 280 Riverside Drive New York, N.Y., 10025. Ára portóval együtt 6 dollár 95 cent. Nekem se kellett több. Vitric >a mártott tollal dögedelrnes förmedvényt Írtam | olyan tüzes lelkesedéssel, ahogy egy tizennégyéves di! ák szivétől kitelik. Dübörgő cikkben nemzeti szégyennek minősítettem, háhálátlanságnak nyilvánitottam, hogy a sirt ilyen csúfosan elhanyagolják. Sürgettem, hogy azonnal virággal ültessék be a sirhantot és vörös minium festékkel óvják meg a vasrácsot a pusztulástól. Azzal fejeztem be, hogy ha a szatmáriaknak nem volt mersze síremléket állítani a zempléni temetőben, akkor a tállyiaknak kutyakötelességük a karbantartásról gondoskodni. Cikkem szószerint megjelent. . . . Pár nap múlva berontott a szüléink házába dr. Horváth Béla járásorvos. Kezében a “Felsőmagyarországi Hírlap”. Magasra lobogtatja a cikkemet. Drága Mamácskánk kis kertünkben a virágait öntözte. Dr. Horváth Béla köszönés nélkül ordítja . A halálos veszély pillanatában Nyolcéves fiam kíséretében, fegyverrel a kézben kóboroltam Taganrog környékén. A figyelmünket egy hatalmas szürke madár vonta magára, amely sebesen röpült a föld felszíne fölött, valamit üldözve. Amikor a madár közelebb került, megismertem, hogy egy pacsirtát üldöző kékvércse. Az üldözőjétől menekülve a pacsirta felénk közeledett, egyenesen a lábunk- r hoz repült, és odasimult a csizmám sarkához. A vércse a maga részéről ügyet sem vetett ránk, és ugyancsak odaszáguldott a lábamhoz, a pacsirta nyomában. A fegyverem töltetlen volt,, ezért a puska tusával kezdtem elverni tőlünk a ragadozót. Azután patront vettem elő, és megtöltöttem a puskát. Ekkor a vércse azonnal felrepült. Sietve utána lőttem, de elhibáztam. A pacsirta látván, hogy üldözője szégyenteli menekülésbe kezd, felröppent, és sietve elrejtőzött a bokrokban. A halálos veszedelem pillanatában a pacsirta az embernél keresett menedéket, és helyesen tette. Louis B. Russell, Jr. 44 éves iskolatanár Indianapolisban levő ott- i hónukban, amikor az ünnepn tortát vágták annak megünnepléseképpen, hogy harmadik éve él egy 17 éves fiú átültetett szivével. Jelenleg ö a leghosszabb ideje élő müszivü ember.
