Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9, 1970 SZABADSAJTÓ 5. oldal ' KIHALÓBAN AMERIKA ÖSÁLLATA AZ UTOLSÓ BÖLÉNYEK Demonstráltak Detroit belvárosában egy újonnan alakult női csoport, a HSZEN (Hosszabb Szoknyák Elleni Nők) tagjai. Egyik tagjuk, Cheryl Brode, egy könyvtáros ezért engedi, hogy “midi" szoknyáját nyilvánosan “minivé” cserélje a TLKE (Több Lábszármutatást Kívánó Egylet) egyik tagja, mig a TSZÉF (Térdek Szemügyrevételét Élvező Férfiak) egyik alapitótagja élvezettel figyeli a röviditési műveletet. Az amerikai földrész végtelen síkságának, a prérinek leghatalmasabb állata az amerikai bölény (Bison americanus) — vagy ahogy hazájában nevezik: a buffalo — volt. Ez 150—200 évvel ezelőtt élte ott virágkorát, amikor mintegy 70 millió élhetett belőle a sikságok füvet, vizet, sós forrásokat nyújtó végtelen birodalmában, ők voltak a sikságok korlátlan urai. Iviásfél tonnás óriások A szakemberek szerint az amerikai bölény őse a valamikor Belső-Ázsiában élő ősbölény (Bison priscus) volt. Ez kb. 1 millió évvel ezelőtt vánciorolt át Amerikába az azóta már tenger alá süllyedt alaszkai szárazföldi hídon, és eszményi otthonra talált az amerikai síkságokon. A megváltozott környezetben évszázezredek alatt alakult ki az ősbölényből a mai amerikai bölény. Az Ázsiában maradottak nyugat felé is kirajzottak, meghódították Európát és itt kialakult belőlük az európai bölény (Bison bonasus). A .két bölényfaj csak külalakban és életmódban különbözik egymástól, egyébként termékeny utódok származnak keresztezésükből. Az európai bölény alacsonyabb, kisebb ligetes erdőkben tanyázik, és inkább lombevő, mint füevő. Az európai bölénynek kialakult egy hegyi életmódhoz alkalmazkodott alfaja is, a kaukázusi bölény (Bison bonasus caucasius), de ezt a vadorzók 1921-re teljesen Elpusztították ! Az észak-amerikai préri magas füve bőségesen ellátta táplálékkal a legelő csordákat. A régi felfogással ellentétben ma már azt tartják, hogy a bölény nem vándorolt minden ősszel rendszeresen a déli, enyhébb éghajlatú legelőkre. A prérin általában csekély a csapadék, igy télen nem olyan vastag a hótakaró, hogy a bölény patájával és orrával turkálva a havat, ne találna magának füvet. Az amerikai bölény rendkívül szívós, erős állat. Általában majdnem 180 cm magas, és súlya 6—10 mázsa között van, de másfél tonnás óriások is előfordultak már. Pupszerü kiemelkedése a hátán: a gerincoszlop hosszú tövisnyulványaira tapadó zsi-> ros szöveteknek a felhalmozódása; ez — szemközt nézve — még robosztusabbá teszi az állatot. Ezt a hatást fokozza a test mellső részének hatalmas, hullámos, kusza szőrzete, a mellsörény. Idővel a bölények annyira elszaporodtak, hogy a végtelen préri nem volt többé elegendő a számukra. Benyomultak nyugaton a Szikláshegység alacsonyabb tájaira, elfoglalták északon és északkeleten az erdős, bokros dombvidékeket, sőt keleten kijutottak az Atlanti-óceánig és délen egészen a Mexicóiöbölig. A bölények e roppant mértékű elszaporodása első pillanatra talán meglepőnek tetszik, ha arra gondolunk, hogy a bölénytehén évente csak egy borját ellik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt, amit a természetvédelmi területeken tett megfigyelések is igazoltak; a bölénytehén még negyvenéves kora után is termékeny lehet. A bölények általában májusban jönnek a világra, de gyakran korábban is, amikor a prérin a hőmérséklet még mínusz 35 C-fok alá is süllyedhet. Az életrevaló borjak ezt a,szigorú hideget is kibírják. A bölényeket üldözték a farkasok és egyéb ragadozók, s olykor kemény megpróbáltatásoknak tették ki őket a hosszan tartó nagy hóesések, mert olyankor nehezen jutottak élelemhez. Megsínylették az, aszályos éveket is, amikor a vízhiányon kívül még a préritiiz is vesztüket okozta. A folyók tavaszi áradása szintén óriási számban pusztította a bölényeket. A Missouri egyik északi ágának a neve például ma is Stinking Wa ters (büdös viz), ami onnan ered, hogy tavasszal a jég megtörése után napokon át sodródtak a vizbefult állatok tetemei lefelé, és a rothadás szaga megülte az egész környéket. A felsorolt veszteségek azonban nem érintették érzékenyen a bölények sokmilliós tömegét. Az indiánok élelme, mházata, tüzelője Az amerikai földrész őslakóinak, az indiánoknak az élete — különösen a prérin - csaknem teljesen a bölényektől függött. A bölények húsa élelmet jelentett, a bőrükből ruhát és sátrat, a csontjukból használati tárgyáka készítettek, végül a bölénytrágya szolgáltatta a tüzelőahyagot. nyezte azt, hogy a bölényva- Ez a teljes függőség eredmédászat az évezredek során ügyes, kiváló vadászokat nevelt az indiánokból, és a bölények bevonultak az indiánok mondavilágába is. Némely kanadai törzs hite szerint “a bölények a tó alól jönnek”. Az indiánok nem ismerték a lovat egészen addig, amig a spanyolok révén nem jutottak hozzá. A ló megismerése nagy változást hozott az életükbe. A ló segítségével üldözni is tudták a prérin a bölényt, és igy uj vadászati módozatok alakultak ki. A ló megjelenő se azonban már jelezte a fehér ember uralmát is. Bölém mészárlás-hadsereggel A fehérek első kocsikaravánjai napokig mentek ke • resztül a csordákon, és hetekig haladtak, miközben min dig voltak bölények a láthatáron. Fermont kapitány amerikai térképező és felfedező is azt írja, hogy a Sziklás-hegységtől a Missouri folyóig tartó 1000 km-es utján mindig látott csordákat. Az úttörőket hullámokban követték a síkságokon az egyre beljebb nyomuló fehér emberek csoportjai. A préri kiváló termőföldnek bizonyult, és a íöldéhes európaiak ezrével özönlöttek oda, hogy elfog lalják, feltörjék és fölmivelés alá vonják ezt a hatalmas területet. A bölények természetesen útjukban voltak, és megindult a módszeres irtásuk. 1865-ben kezdődött a prérit átszelő első vasútnak az építése. Az első gőzmozdony füttye jelezte a bölények korának végét. Immár vasút szállította a vadászokat közvetlenül a bölények földjére, és ők megvalósították azt, amire az indiánok évezredeken ét képtelenek voltak. A prériért a fehérek és az indiánok elkeseredett harcot vívtak egymással. A fehérek hamar rájöttek, hogy az indiánok kiirtásának egyik hatásos módja élelemforrásuk' nak, a bölényeknek a kipusztitása. Ez történt például akkor is, amikor 1867-ben a sziu indiánok megsemmisítették Custer tábornok . seregét, majd égjük törzsfőnökük vezetésével csaknem 10,000 főnvi harcos sereg Kanadában keresett menedéket. Az amerikai kormány megtorlásul egy kisebb hadsereget szervezett, amelynek az volt a feladata, hogy az észak felé vo_nuló bölénycsordákat lemészárolja. Ez 1879-ben meg is történt, nem messze a kanadai határtól. A indiánok bölények nélkül a következő télen tömegével haltak éhen. Persze nemcsak az Egyesült Államokban irtották a bölényeket. Kanada is alaposan kivette a részét kezdettől fogva az öldöklésből. Például a mai Winnipegtől délre 1820 és 1880 között rendszere? bölényvadászatok íolvüak. Az utolsó években már tisztán mészárlássá fajult a dolog. Az egyik résztvevő leírása szerint ő maga 112 bölény tetemét számolta meg egy 200 méteres sugaru területen. Az állatokat egyetlen ember ejtette el egy helyből tüzelve 45 perc alatt. Divat volt minél több bölényt elejteni. A hires Buffalo Bill állítólag egymaga 4280 állatot ölt meg egy év leforgása alatt! A vasútépítő társaságok bölénvhussal etették a munkásaikat, és ezért vadászokat is alkalmaztak. Amelyik vadász nem szolgáltatott be 3000 állatot egy év alatt, azt nem fogadták fel a következő évre. A kipusztulás lett hát szomorú sorsa, dicstelen vége az amerikai bölénynek. Az 1880- as évek végén a 70 millióra becsült állományból már csak kisebb csordák maradtak, és itt-ott egy magányos öreg bika kószált. 1890-ben számuk kisebb volt egyezernél. A prérin hatalmas területek fehérlettek a bölénycsontoktcl. 1891 táján megkezdődött a csontok felvásárlása is. A vasútállomásokat óriási csonthalmazok jelezték. A bölénycsont tonnájáért 5—8 dollárt fizettek, ami abban az időben igen szép pénz volt, figyelembe véve, hogy 10 dollárért adott az állam a bevándorlónak fejenként 160 holdnyi földet. A csontokat elszállították, megőrölték, és a csontlisztet főleg műtrágyának használták. Az indiánok egy darabig azt hitték, hogy a bölények csak visszavonultak a tó alá, és majd újra elő fognak jönni. De Amerikában nem reng többé a föld a bölények rohanásától. Mert csak kevesen érték meg napjainkat a rezervátumok védlemében. Ma már e rezervátumokból kell őket visszatelepiteni birodalmukba, a prérire. A múlt. télen Saskatchewan tartományban néhány állatot már szabadon bocsátottak, hogy jelenlétük felidézhesse e táj egykori hangulatát. Dr. Dojcsák győző Terjessze lapunkat
