Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)

1970-06-18 / 25. szám

14. oldal SZABAD SAJTÖ Thursday, June 18, 197® Ä Michigan tó vizében napsugarak rezegtek... és 3 nő nyomtalanul eltűnt 1 A Civil Air Patrol ezrede­se, Hajmid Blough, számos kutatást végziett már repülő­gépen, legintenzivebb — és legeredménytelenebb —kuta­tásainak egyike azonban az, amelyet saját leánya felkuta­tására folytat. Blough ezre­des ugyanis 4 eszendő óta kutat leánya, Patricia, után. Patricia, aiki akkor 19 éves volt, két barátnőjével együtt, nyomtalanul eltűnt 1966 júli­us másodikén. Mindhárom fiatal nő Chi­• cago környékén lakott: Patri­cia, szüleivel együtt, West­­chesterben, a 21 éves Ann Miller pedig Lombardban la­kott. A harmadik eltűnt nő, ta 19 éves Mrs. Renee Bruhl, férjével együtt, Chicagóban lakott. A kérdéses napon, 1966 jú­lius másodikéin,, szombaton, mindhárman a Dunes State Park (Indiana) Michigan tavi ; strandján voltak. Fülledt meleg volt, a Mic­higan tó tükre mozdulatlan volt, egyetlen hullám se fod­rozta ... a tó vizében törött ifényJ,nyalábokként rezetgek -a vízbe hullott napsugarak... • egyszerre csak megjelent a tavon egy motorcsónak, A motorcsónak hossza körülbe­lül 17 láb volt, külseje fehér, ■belseje pedig türkiszszinü volt. A motorcsónakban egy 25 -év körüli, mintegy 6 láb ma­­;gaiá, napbarnitott férfi ült, ő vezette a motorcsónakot. Pátricia, Ann és Renee éppen a viztoen voltak. A csónak megállt, közwetlen közelülk­­fben. A nők néhány percig be­szélgettek a motorcsónak ve­zetőjével, majd beszálltak a motorcsónakba. A motorcsónak ezután elin­dult ... és soha többé, egyet­len ismerőse sem látta a 3 nőt és mindmáig nem derült ki, hogy ki volt a titokzatos, nap­barnitott fiatalember, a mo­torcsónak vezetője? Amikor -a rendőrség a nyo­mozást megindította, a követ­kező lehetőségek merültek falt a csónak felborult és uta­sai a tóba fulladtak. A csónak vezetője erőszakot követett el, vagy próbált, elkövetni a há­rom fiatal nőn és azután,, a tóba lökte őket. Ebben az esetben, előbb feltétlenül meggyilkolta őket, tekintet­tel arra, hogy mindhárman kitűnő; úszók voltak, tehát partra tudtak volna úszni. Később, egy állítólagos szemtanú, azt állította, hogy nemsokkal később, egy má­sik motorcsónakban látta a három nőt, ezutal már há­rom férfival együtt. Ezt az értesülést azonban egyetlen más forrásból sem lehetett megerősiteni. A nyomozás során a követ­kezők derültek ki: mielőtt a három nő a parkiba ment, Ann arra kérte húgát, hogy kisérje el őket. Ann húga nem volt hajlandó velük menni. Az a körülmény viszont, hogy Ann a húgát is el akarta vin­ni, arra mutat, hogy a három fiatal nő nem tervezett szö­kést. A rendőrség viszont azt hi­szi: a három nő alkalomad­tán, könnyen és észrevétle­nül lerázhatta volna Ann hu-Jack Dempsey (jobbra) az egykori világbajnok boxoló, aki rövide­­.sén 75 éves lesz, megvizsgálja egyik reménybeli utódjának Mae i Fosternek az öklét, amivel junius J.7-én szeretné kiütni a Madison iSquare Gardenben Jerry Quarryt. gát és nem lehetetlen, hogy a meghívás csupán a szökési kísérlet álcázása volt. A rend­őrség ugyanis nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a három nő — valamilyen ok­ból — egyszerűen megszö­kött. A nők egy 1955-08 Búick sedan automobilon mentek a parkba és amikor a strandra érkeztek, nyomban leteritet­­tek egy takarót a homokra, levetették fürdőruhájukon vi­selt ruhájukat és lefeküdtek napozni. Azon a napon 11.00® fürdőző volt a strandon és a három nő közelében sckan napfürdőztek s éppen ezért, meglehetősen sokan látták őket, amint a kérdéses mo­torcsónakba beszálltak. Az errevonatkozó tanúvallomá­sok egybehangzóak voltak. Amikor a nők késő estig sem tértek vissza a körülöt­tük ülők jelentették az eltű­nést a park vezetőségének: amikor sötétedni kezdett, is­meretlen férfiak pásztázták a strandot és figyelmesen né­zegették anők által a taka­rón hagyott tranzisztor-rádi­ókat . . . nem kétséges, hogy rövidesen lába kelt volna a tranzisztor-rádiónak. A park vezetősége ellendő rizte az otthagyott holmikat. A 3 nő retiküljében összesen 60 dollár volt és a személy­azonossági igazolványok. A park vezetősége nyomban ér­tesítette az eltűnésről a há­­ram nő hozzátartozóit. A detektívek lenyomozták mindhárom eltűnt nő előéle­tét, egyikük múltja sem mu­tatott azonban arra, hogy el akarták volna hagyni kör­nyezetüket. A vizsgálat azt bizonyította, hogy mindhá­rom fiatal nő úgynevezett “normális” teremtés volt, sza(bályszerű, átlagos életet élt. Patricia összegyűjtött ma­gának 1500 dollárt és azon egy verseny lovat vásárolt. A lovon ő maga lovagolt, ha­bár a ló, egy ízben, két ver­senyt is nyert Kanadában, összesen 2000 dollárt. Ann Miller egy vállalatnál dolgozott gépirónőként és a férfiak iránt éppen annyira — nem kisebb és nem na­gyobb mértékben — érdek­lődött, amennyire minden át­lagos, csinos, 21 éves, férjezet­ten nő érdeklődik a férfiak iránt. [HIRES BŰNÜGYEK!! krOnikaI Szeretném szeretni a tün­tető fiatalokat. Szeretném szeretni őket, mert egyetér­tek velük. A mi nemz edé­­künk, a felnőt­tek nemzetéke, rettenetes zűr­zavart váltott ki az egész vi­lágon : h á b o­­ruk és gazda- KiiritiT Műdé* sági válságok sorát idéztük elő, gyengén működő demokráciák mellett véres diktatúrákat termel­tünk. Lehetetlen ellenünk nem tüntetni. Ez az oka annak, amiért szeretném szeretni a tüntető fiatalokat ... de nem tudom őket szeretni. Amikor a Tár­sadalom védelmezői beszél­nek, nagyrészt frázisokat és ostobaságokat m ő n d a nak. Amikor a Társadalom ellen felszólaló fiatalok beszélnek, hasonló ostobaságokat monda­nak, frázisokat hangoztatnak, mondanivalójuk megfogalma­zása két3égbeejtően primitiv. Ellenkező előjellel ugyan­olyan ostobán nyilatkoznak, mint a Társadalom védelme­zői. Egyik oldalt sem lehet kedvelni. Várok, reményked­ve várok azokra a fiatalokra, akik mondanivalói ukat intel­ligensen és artikuláltan fo­galmazzák meg. Jelentkezésü­kig egy cseppnyi undorral fi­gyelem a Társadalom védel­mezőit és a Társadalom ellen­zőit, egyaránt. * * * Éjjel félkettő. Megszólal a telefon:- Felkattantom az éj­jeliszekrény lámpáját s hitet­lenkedve hallgatom a hangot. Két kiskutyám, Beauty és Sweetheart, felriad és nyö­szörög. A telefon giakacs. Fe­lemelem a kagylót. Kellemes női hang közli: — Kathy Hoffman beszél. Uram, a csirkéket azonnal megkapja, amint szállító em­berünk visszaérkezik. — Köszönöm — mondom kábultan és leteszem a kagy­lót. Nem merem megmondat ni Kathynek, hogy téves szá­mot hivott, mert esetleg újra felébreszt. Azóta gyakran ál­modom a csirkékkel . . . lelki­ismereti urdalásom van, amL ért nem közöltem, hogy téves a szám. Valaki nyilvánvaló* an várta a hivást. Álmomban hatalmas csikék közelednek felém, csőrüket előretartva, bosszuállóan csipogva. Olyan az egész, akár egy Alfred Hitchcock borzalom­film. Homlokomat ve­rejték önti el ... az óriási csirkék dühös csipogásán ke­resztül zümmög a hang: — Kathy Hoffman beszél... Minden jótét lélek dicséri. az Urat! Renee nem egészen egy év­vel az eltűnés előtt ment férj­hez: a vizsgálat megUlapitot­­ta, hogy a házasságban ki­­seb-nagyohb veszekedések történtek, ezek a veszekedé­sek azonban előfordulnak, különösképpen az első idő­ben, amikor a házasfelek még nem szokták meg egymást és a házaséletet. Az eltűnés után, két napig egyfolytában, húsz képzett uszó-buvár kutatta végig a Michigan tó mélyét az eltűn­tek után — eredménytelenül. Blough ezredes, Patricia édesapja, ezeket mondotta az újságíróknak: — A Civil Air Patrol kere­tében annyi eltűnt után ku­tattam mát, hogy jól ismerem a törvényszerűséget: amikor valaki belefullad a tóba, hul­lája a második napon felme­rül és körülbelül két napon keresztül lebeg a viz felszí­nén, azután ismét lemerül, örökre. Nagyon sok hulla tűnt már el a Michigan tó vizében és egyiket sem talál­ták meg. — Ennek ellenére* nem ad­tam fel a reményt, még 4 esztendő után sem. Tudom, hogy az eshetőség arra, hogy Patricia életben van, egy a millióhoz. A lányok felől az egész országban fényképpel ■ ellátott körögőleVeLet adóit ki az illiniosi állami rendőr­ség. — Mindeddig, semmi ered­mény. Számos hamis nyom akadt már. Én magam szűr­te megszállottja lettem a ku­tatásnak. Gyakran előfordul, hogy miközben autómmal hajtok az utcáin, egy mellet­tem elsuhanó kocsiban látni vélem Patríciát. — Ilyenkor lenyomom a gázpedált és a kocsi után haj­tok. Amikor az autó oldali­hoz érek, megnézem a kor­­mánykeréknél ülő nőt . . . aki, természetesen, nem Pat­ricia. Fiatal nők már nem egy esetben arra gyanakod­tak, hogy aszfaitlbetyár va ­gyok. — A kutatást azonban foly­tatom. Egyszer talán, elérke­zik a nap — ki tudja? — ami­kor egy idegen autó oldala mellett megállók, benézek a kocsi ablakán és a kormány - kerék mögött ülő nő — Pat­ricia lesz. — Soha nem fogom felad­ni a reményt,, az eltűnés fe­löl még most álmodom és lidérces álmaimban is. kere­sem Patríciát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom