Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)

1970-04-09 / 15. szám

2. oldai SZABAD SAJTÓ A férfi jobbik fele ! India alkotmánya egyenlő j^gokaffbiztosit minden lako­sának vÁlfásra, kasztra, világ­nézetre, nemre való tekintet nplkül. 1 Az életet azonban nemcsak aj, törvények szabályozzák. A hagyörnányoknak és a gazda­sági lief különböző tényezői­nek nagy szerepük van ab­­b|n, jipgy a törvények a va­kságban hogyan jutnak ér­vényre. 'Az- indiai filozófiában és ókori irodalmában a nő úgy szerepel, mint a férfi jobbik fele. A “Tanulás Istennőjé­nek”, a “Gazdagság Istennő­jének”, a “Hatalom Istennő­jének’'■'nevezték. Ezek a szu­perlati vusok azonban nem ja­vítottak helyzetén. Százado­kon keresztül a férfi aláren­deltje volt.' Ez még ma is sok bi^yen igy van: úgy vélik, hogy az asszony világa a csa­lád, kincse a gyermek. Az indiai asszonyok nagy r< ^ze régóta — és még ma is — 'szenved. A lányt alacso­­ryjibbrendünek tartják, mint a íjiut. Szülői felelősek érte. LA nő1 szociális helyzetének ralegj a vitásáért számtalan társadalmi reformátor, politi- 1; j vezető és mozgalom szállt rn itt. harcba. Nem volt könnyű TítEgszüntetni olyan szörnyű hagyományt, mint a “szati” (éiiiel-y. megköveteli, hogy a itfeséget a halott férjjel eáyütt égessék el — ez ma mir nem létezik), a gyermek­űit ifi házasságkötést, a fátyol ki íelezö viseletét stb. Az oktatás elterjedése, a gí zdasági változások és szá­ra ife nő részvétele a nemzeti harcokban jelentős változáso­ké hozott. a nők társadalmi hí kőzetében is. A tanulás ma Április 7 fontos nap lesz Jean Simmons -életében. Aznap tudja raj?g, hogy a benevezett jelöltek közül ő nyeri-e el a “legjobb szí­nésznő” részére szóló. Oscar dijat. már nem tabu a lányok szá­mára. Az indiai alkotmány fő irányelveiben az utolsó tiz évben kimondották, hogy minden hat—tizennégy éves gyermeknek kötelező oktatás­ban kell részesülnie. Sok in­tézkedés született a lányok tanulásának fokozására. Ma már a nők részvétele az okta­tásban általában harminc százalék, de ez a számszerű eredmény nem mutatja meg a probléma mélységét. Nők hatalmas tömegei még ma is Írástudatlanok; a női lakos­ságnak mindössze tizennégy százaléka írástudó. Noha nagymértékben előre halad­tunk tehát a különböző szin­tű oktatásban, szakmai kikép­zésben a nők részvétele te­kintetében — mig az írástu­datlanságot teljesen fel nem számoljuk, nem lehetünk elé­gedettek. ♦ Egyenlőlen bérek Ami a nők foglalkoztatott­ságát illeti, e tekintetben is hatalmas a fejlődés. Bár a gé­pesítés miatt fokozatosan el­bocsátották a nőket a hagyo­mányos iparágakból, mint a­­milyen a juta- és textilipar, igen sok nő dolgozik a rádió, valamint a villamossági és műszeriparban, a gyógyszer­es könnyűiparban, hivatalok­ban, üzletekben, nem szólva a női orvosokról, tanárokról, ápolónőkről. Másrészt azon­ban sok ezer asszony dolgoz­na szivesen és szükség is vol­na keresetére a családban, de nincs meg.a szakképzettsége. Azok, akik részt vesznek a termelésben, más problémák­kal találkoznak. A 'mezőgaz­daságban és a kapcsolatos iparágakban,' a gyufa- és a dohányiparban, az építőipar­ban, a nőknek alacsonyabb béreket fizetnek, mint a fér­fiaknak. . Ezek az asszonyok nem részesülnek anyasági se­gélyben, terhességi szabad­ságban, társadalombiztosítás­ban, mert a gyáripari törvény rájuk nem vonatkozik. A gya­potiparban, ahol sok ezer asz­­szonyt foglalkoztatnak, az asszonyok ne.ro részesüknek a társadalombiztosítás szolgál­tatásaiban. A gyáriparban dolgozó nő­ket védi a törvény. Háromha­vi szülési szabadságot kapnak és más szolgáltatásokat is. Hasonlóképpen védi a tör­vényhozás a tanítónőket és az egészségügyi pályán dol­gozó asszonyokat. Mindezek ellenére a mun­kásnők, sok problémával ta­lálkoznak. Ide tartoznak az egyenlőtlen bérek, a hátrá­nyos kollektiv szerződés, a csökkentett idejű munka, a technikai követelményeknek meg nem felelő kiképzés, a kevés női vezető. Az alkot­mány rendelkezései ellenére a női dolgozók hátrányos hely­zetben vannak. Az is igaz, hogy nem minden hivatás vagy állás áll nyitva a nők előtt. Azonkívül kevés az óvo­da, a bölcsőde és ami van, az is drága és sokszor rosszul vezetett. ♦ Jog és létminimum Ilyen körülmények között bátorság kell ahhoz, hogy az asszonyok jogaikért és egy létminimum megállapításáért küzdjenek. A nőnek mint anyának, fe­leségnek, mint a család lá­nyának megvannak a sajátos gondjai. A házasságot még raa is általában szentségnek tekintik. A szülők akarata a döntő. Sok rossz hagyomány — igy a hozományé is — nemcsak megalázó a lányra ■nézve, hanem sok ezer szeren­csétlen házasságra vezet. Sok­szor megfenyegetik, nemegy­szer elűzik, sőt már előfoi> dúlt, hogy meg is ölték azo­kat a menyasszonyokat, akik a szülői háztól nem hozták el a megkívánt vagyontárgyat vagy ékszert. Az indiai asszonynak igen korlátozott a váláshoz való joga. Még ez is ritkán kerül alkalmazásra, részben azért, metr az idevonatkozó törvény bonyolult, részben mert az eljárás nehéz és költséges és a nők maguk írástudatlanok és tájékozatlanok. A második házasság engedélyezett, de ritka. A gyermek feletti gyámságra vonatkozó rende­letek nem kedveznek az anyáknak. Babona, vallásos fanatiz­mus sötétség uralkodnak még sok helyen az országban. Ide tartozik az “érinthetetlenek” problémája is. Annak ellenére tehát, hogy női miniszterek, ügyvédek, egyetemi tanárok, orvosok, technikusok vannak, sok nő érvényesül a társadalomtudo­mányok és természettudomá­nyok terén, művészetben és irodalomban, nőket magas fe­lelős posztokon találunk — még nagyon fontos felada­tunkat képezi a küzdelem az egyenlő jogokért, az anyaság tiszteletéért, a munka méltó­ságáért, a művelődésért — és a túlhaladott eszmék, hagyo­mányok ellenó. Sarla Sharma, az Indiai Nőszövetség főtitkára Thursday, April 9, 1970 “A papa azt mondja, hogy ebben a hónapban neked mutassam meg az iskolai bizonyítványomat, mert neki .már elege van a fej­fájásból ...” EXPO 70 A keleti kontinens első vi­lágkiállításának központi té­mája “Fejlődést és harmóniát az emberiségnek” rr- igy nem­csak gazdag árubemutató, hanem nagyszabású kulturá­lis fesztivál az Expo 70. A programok és a fesztiválok a szimbolikus zónán és a Fesz­tivál téren zajlanak. Ötven ország tartja itt nemzeti nap­ját. A szimbolikus zóna a világ­híres Taro Okamoto és 61 ter­vezőmérnök munkája — s a kidolgozásban Toshiro Mayu­­zumi zeneszerző, Sakyo Ko­matsu tudományos-fantaszti­kus iró, Hiroshi Teshigahara rajzfilmrendező és Shiro Aka­­bori, az oszakai egyetem elnö­ke vett részt. A központi pa­vilon, amely 50 méter magas­ra és mélyen a felszín alá épült, az emberiség fejlődését mutatja be. A föld alatt a mult, a felszinen a jelen és a magasban a jövő technikája, tudománya elevenedik meg. A Fesztivál hall, a világ leg­nagyobb fedett tere — 100 méter széles, 300 méter hosz­­szu — több mint tízezer ember befogadására alkalmas. Itt tartják majd március 14-én az Expo gálaceremóniát — japán táncosok, énekesek fel­vonulásával. Itt választják a világszépét, itt rendezik a vi­lág virágfesztivált. Fellép a Hagenbeck Cirkusz és a moszkvai Nagy Cirkusz, lesz nemzetközi filmfesztivál, ze­nei verseny, koncertet ad a leningrádi Filharmonikus ze­nekar, a New York-i filhar­monikusok, a berlini filhar­monikusok. A programok összeállításában ötszázezren vesznek részt. Az Expo Múzeumban a vi­lág művészeti kincseinek ja­vát tárják a látogató elé. Szobrokat, festményeket, gra­fikákat kölcsönöznek a kiállí­tás időtartamára a világ leg­nagyobb múzeumai* képtárai. A kiállítások témája felöleli a régi korok alkotásait, be­mutatja a vallásos művésze­tet, a különbséget nyugat' és kelet művészete között, vala­mint a jelenkori művészeti irányzatokat. L A hegyek koszoruzta festői völgyben hogy is lehetne Ja­pánban világkiállítás japán­kert nélkül? Óriási sziklaker­tet építenek mesterséges ta­vakkal, vízesésekkel. A múlt, a jelen és a jövő japánkert­­épitő művészetéből ad izelitőt. Az egyik tó úszó színházán görög tragédiákat és különbö­ző irányzatú japán táncokat láthat a közönség. Az Expo­­land, a gyerekek álomvilága! — csak a hullámvasútja négy kilométer hosszú ! Felállítottak egy nemzetkö­zi ifjúsági tábort — amelybe 90 ország delegációt küldött. Az Expoland és az ifjúsági tábor az Expo szeptember 13-i bezárása után is fennma­rad. Csakúgy, mint az újon­nan épített négyezer ágyas nyugati és a hatezer ágyas japán stilusu szállodák. Az Expo színhelyén igy a régi szállodákkal együtt összesen 18 ezer ágy várja vendégeit. Építettek ezenkívül ötszáz 2—3 ágyas japán faházat is. Ötvenmillió vendéget várnak a kiállításra, köztük egymillió, külföldit. A látogatók egy ré­sze Oszakában, Kohóban vagy a közel. 8. századbeli főváros­ban, Kyotóbah száll meg. Oszaka belvárosából külön erre az alkalomra, a kiállítás színhelyére két' vasútvonalat épitettek" ki. Földalatti vasút vezet az egyik főbejáratig. A gépkocsik pedig az ugyancsak uj, magas gyorsforgalmi utón érkezhetnek az Expóra, ahol 21,500 jármű részére biztosí­tottak parkolóhelyet. A kiállítás belső forgalma légkondicionált, fedett üveg­­burkolatu mozgójárdán, egy­­sinü vasúton, függövasuton és villanyautókkai bonyoló­dik. Kádár Márta RIPORT INDIÁBÓL ! Ahol a nők nem “egyenrangúak”...

Next

/
Oldalképek
Tartalom