Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-11 / 24. szám
6. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, June 11, 1970 A főbaja az, hogy rendkívül egyszerű. Már pedig egyszerű gondolat nincs. A pacifista egyetlen gondolata abban áll, hogy a háború pokol. Tiszta borzalom és őrültség. Tehát nem szabad elkezdeni és ha már elkezdték, abba kell hagyni. A háborút csak kifogásolni lehet, a békét viszont csak szeretni lehet. Mindenki bekét akar, háborút senkise akar. Egyszerű. ACZÉL BENŐ Csakhogy mindenki másként akarja a békét és ennélfogva a háborút gyakran el kell kezdeni és ha már elkezdték, gyakran nem lehet abbahagyni. E'z az, amire a pacifista már nem gondol. Tudniillik a békét nem elég akarni, mert mindenkinek egyszerre kell akarnia, hogy béke legyen. 1939-ben Chamberlain angol miniszterelnök pacifista volt, de Hitler nem volt az. így tört ki a második világháború. Szerencsére ugyanakkor sem Churchill, sem Roosevelt nem volt pacifita, noha ők is ugyanúgy szerették a békét, mint bárki más. gyerekeid ? És én nem azt mondtam, neki; kisfiam, mi közöd hozzá? — hanem alázatosan felelgettem. Ez a helyzet rosszabb a háborúnál. És hogy ezt mennyire komolyan éreztem, bebizonyult pár év múlva, mikor — miután sikerült megszöknöm a szerb hadifogságból — az olasz fronton uj hadifogság veszélyébe kerültem és inkább vállaltam a halál kockázatát, mint a másodszori hadifogságot. Módomban lett volna kilépni a háborúból, de olyan életet kellett volna vállalnom, amelynél a háborút jobbnak találtam. Mert a legtöbb esetben nem háború és béke közt kell választani, hanem háború és olyan élet között, amilyet a másik fél megenged. Lefeküdni persze lehet, de akkor átgázolnak az emberen. Aki ezt szereti, legyen pacifista. Szóval nem igaz, hogy ha nincs háború, akkor béke van. Szóval nem igaz, hogy ha a hadviselő ország kezét lefogják, akkor béke van. És nem igaz, hogy a háború és béke kérdésében mindenki szakértő és akárkire rá lehet bízni annak a kérdésnek eldöntését, hogy mikor lehet, elvonulni a frontról. Vagyis azt a kérdést, amit a pacifisták, a béketüntetők, olyan egyszerűnek tartanak. A pacifista azt hiszi, hogy a pokolnak mélyebb gödre a háborúnál el se képzelhető. De ez nem igaz. Ezt a saját egyéni életemben is tapasztaltam, mikor az első világháború idején szerb hadifogságban töltöttem tizenöt hónapot. Sohasem fogom elfelejteni azt a megalázó érzést, mikor egy-egy tiz tizenkét éves szerb fiúcska az utcán megállított és kérdezni kezdett: ki vagy, honnan való vagy, van-e feleséged, vannák-e Az angol választási kampány a végéhez közeledik és teljes erővel folyik: Harold Wilson miniszterelnököt tojátssal dobálták meg, George Brown, volt külügyminiszter, a Labor Party helyettes vezetője, ökölharcot folytatott egy diákcsoporttal és Mr. Brown leütötte az egyik diákot ... tehát, minden előkészület megtörtént a junius 18-adiki szavazásra. Thailand önkénteseket küld Cambodiába, hogy harcoljanak a kommunisták ellen. A thailandi önkénteseket viszont Amerika fogja fegyverrel és felszereléssel ellátni. Margaret Chase Smith, Maine állam 72 éves republikánus szenátornője, aki húsz esztendővel ezelőtt, a Joseph McCarthy féle vizsgálatok idején, a szélsőjobboldal veszélyére figyelmeztetett, nemrégiben kijelentette egy szenátusi beszédében: ezúttal a szélsőbaloldalt tartja veszélyesebbnek. Margaret, királyi herceg-nő, az angol királynő húga, férjével Lord Snowdonnal együtt, a közelmúltban, néhány napot Jugoszláviában töltött. Ez az első eset, hogy az angol királyi család valamelyik tagja kommunista országba látogatott. Mindez nem jelenti szükségképpen, hogy az angol királyi család “hivatalosan elismeri” Jugoszláviát, tekintettel arra, hogy Margaret és Lord Snowdon a királyi család “fenegyerekei”. Egy japán gyár olyan tengeralattjárót tervezett, amely majd turistákat fog tengeralatti kirándulásokra szállítani. Rövidesen tehát, felrepülhetünk a Holdra, vagy leszállhatunk a tenger mélyére, ha kedvünk tartja. A háború — mint azt már oly sokan megállapították — politikai eszköz, (“ultima ratio”,) de ha már megindult, katonai kérdéssé is válik. Azoknak, akikre az alkotmány — vagy a kérdéses országban uralkodó rendszer — a politikát rábizta, a háború kitörése után már a katonai kérdést is figyelembe kell venniük. Ha nem veszik — képviselők, szenátorok, béketüntetők -— irtózatos felelősséget vállalnak. Például mi történnék, ha Amerikában a politikai nyomás anynyira fokozódnék, hogy a hadsereg elvonulna a vietnami frontról és ennek következtében katonai katasztrófa és tömeghalál következnék be? Országos felelősségre vonás, politikai összeomlás, esetleg katonai diktatúra. Ki emlékszik még, mi történt MacArthur tábornokkal, ezzel a kétségtelenül kitűnő katonával? Ő a koreai háborúban nem elégedett meg a katonai vezetéssel, amit rábíztak és amihez nála senki jobben nem értett, hanem politikai kérdésben is döntött, amihez nem értett. Elhatározta, hogy a seregének balszárnyát fenyegető négyszázezer főnyi kínai hadsereg nem mer támadni és megindult észak felé. De a kínaiak támadtak és bekövetkezett a katonai katasztrófa. A várható kínai lépés ugyan is már politikai (kérdés volt. Mert politikai kérdésekben a politikusok és a katonai kérdésekben a katonák véleményének kell irányadónak lennie és a döntést csak arra lehet bízni, akire az alkotmány rábizta. Lehet, hogy a döntés igy se lesz helyes, de a kedvező eredmény mégis csak valószínűbb, mint ha tájékozatlan, vagy éretlen elemek kény szeritették volna ki. És még hozzá a pacifisták erőszakkal akarnak békét. Nem vagyok és sohasem is akartam hős lenni és egyszer meg is írtam, hogy mindig csak mások mondják, mily “édes és dicső dolog meghalni a hazáért” (dulce et decorum est pro patria móri) — a hősi halott maga ebben a kérdésben még soha nem mondott véleményt. Szóval a háborút magam is borzalmasnak tartom, a harctéri halál, az évekig tartó betegség, a nyomorékság csakugyan borzalmas. De van, ami mindezeknél borzalmasabb lehet: az élet. Ezért kell néha vállalni a háborút és kitartani mellette. Mint Anglia vállalta, Churchill biztatására, akit Herr Gobbels ezért háborús uszitónak nevezett. Annyi bizonyos, hogy pacifista csakugyan nem volt. Mily furcsa köd közeleg a forgó, forró termen át, I az űrből pára száll, j gőzölgő fejek keringenek, szememben vad Varázsló lépeget. j Ki hívta, hogy egyre jön felém? Lidéreek hideg lángjai lobognak elém, fejemhez a föld egyre közelebb, fekete függönyök lengenek, a sötétség fölszivja párolgó hangomat, "j tompán, a mélybe hullanak a szavak, tátongó szájjal úsznak fölfelé éjsötét halak. 1970 május hó ''NAGYBECSŰ" JEGYZETEK Megkérdeztem egyszer nagyanyámat, hogy mit jelent az NB. Nagybecsű — felelte, és bár nem értettem egészen, értelmesen bólogattam hozzá. Évek múltán, amikor sportújságot kezdtem olvasni, a szomszéd bácsitól érdeklődtem, hogy mit jelent az NB. Nemzeti Bajnokság — válaszolt, és igy neki adtam igazat nagyanyámmal szemben. Tanáromtól kölcsönbe kapott könyvet forgattam, és megütötte szememet az NB. Mert bár az iró valóban nagybecsű volt, sőt, mondani lehet, hogy NB I-es — valami nem stimmelt. Végül a könyv tulajdonosa világosított fel arról, hogy ez a nóta bene jele. Ha valamit jól meg akarok jegyezni, ezt használjam a lap szélére firkantva. NB jegyzetek tehát ezek, nagybecsű önmagámtól. * * * Szubjektív filozófia. Gyerekkor: tézis. Ifjúkor: antitézis. Felnőttkor: szintézis. Öregkor: protézis. Párbeszéd a szanatóriumban. — Nem valami jó itt, de azért itt a legjobb. — Bizony. — Ott van most a házam üresen, de itt legalább vigyáznak rám, otthon meg a kutya sem. — Ki kellene adni. — Minek? A másikban laknak, mégsincs belőle sok hasznom. Ha az ember megöregszik, akkor már olyan mindegy neki. — Bizony. Most vettem én is egy házat, az legalább van. — Csak ezt az ifjúságot féltem. — Hm, hm. — Jobban mondva, sajnálom. — Hm . . .hm . .. J — Nincs jövőjük. — Hát az nincs nekik. — Elnézem sokszor őket, hogy milyen szépek, aztán egyszerre csak egy bomba. Bumm . . . — Bumm . . . — Ezért jó öregnek lenni. Nem valami jó, de azért ez a legjobb. VERES MIKLÓS FLÓRIÁN TIBOR: MENEKÜLÉS A VARÁZSLÓ EÓL (Ájulás előtt) MI a baj a pacifizmussal? Irta: ACZÉL BENŐ
