Szabad Sajtó, 1969. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)

1969-11-20 / 47. szám

Thursday, Nov. 20, 1969 SZABAD SAJTÓ 7. oldal A 22 éves John Norman Collinst (jobb) egy másik fogolyhoz lán­colva vitték biró elé Ann Arbor­­ban. A biró megtagadta; hogy Collins gyilkossági perét más vá­rosban tartsák. Azzal van vádol­va, hogy megölte a 18 éves Karea Sue Beinemant. Kényelmes barlang Miután állandóan azt kiáltozta a bírósági teremben, hogy “disznó” és “hazug”. Julius Hoffman szö­vetségi biró székéhez kötöztette Robert Seale “fekete párduc”, vádlottat Chicagóban, majd 4 év­re Ítélte, bíróság megsértéséért. Diftéria-járvány ZÜRICH — Innen szárma­zó jelentés közölte: Hittnau, svájci faluban, diftéria-jár­vány tört ki. Eddig- már két gyermek halt meg a járvány következében, ezenkívül pe­­dik 12 felnőttet kezelnek kór­házban. Az LSD mentségére BETHESDA, Md.—A “Na­tional Institutes of Health” jelenti: Harminchét betegen végzett megfigyelés alkalmá­val, egyáltalában semmi kéz­zelfogható bizonyítékát nem találtak annak, hogy az LSD nevű hallucinációs gyógyszer elpusztítja az ember fehér vérsejtek kromozómáit. CLEVELAND, O. — Ami­kor Jerry Dunlap a közelmúlt­ban, munkájából hazatért, felesége, Patricia, ezekkel a­­szavakkal fogadta: Jerry, amig nem voltál idehaza, szül­tem egy fiút.. —- Jerry éppen az orvosnak akart telefonál­ni, amikor Patrícia megszó­lalt: Most jön a második! —• Néhány perccel később, Való­ban megérkezett a második fiú is. A 31 éves Patríciát é» az ikreket kórházba szállítot­ták, mindegyikük teljesen egészséges. Az ikrek egyike 4 font 13 uncia súlyú, a má­sik iker súlya pedig 4 font: 11 uncia. A dologban az a legérdekesebb, hogy áz 'ikre­ket Patricia Dunlap teljesen egyedül, minden segítség és közreműködés nélkül — és ál­lítása szerint, teljes mérték­ben fájdalommentesen, szül­te meg. A “New Society” nevű, Londonban megjelenő folyó­irat munkatársai, a közel­múltban hosszabb időt töltöt­tek az Egyesült Államok kü­lönböző részein. Céljuk az volt, hogy megfigyeljék az amerikai társadalom jelleg­zetességeit és szemügyre ve­gyék az amerikai társadalom legszembeötlőbb változásait a múlthoz képest. Ez volt az oka annak, hogy a folyóirattól ezt a megbízást kapott újságírók mindegyike már előzőleg, több ízben járt Amerikában, vagyis, csak olyan riporter kaphatta ezt a megbízást, aki — múltbeli tapasztalatai alap­ján — le tudta mérni a kü­lönbséget a múlt és a jelen amerikai társadalma között. Beszámolójuk alapján, a “New Society”, nemrégiben, rendkívül érdekes összefog­laló cikket közölt az Egyesült Államokról. A cikkből érde­mesnek tartjuk az alábbi rész­leteket közölni: — Érdekes az, bogy Ame­rika még ma is ragaszkodik az úgynevezett protestáns er­­kölcsiséghez. A munka még ma is a legfontosabb tényező­je a felnőtt amerikai polgár életének. — Az átlagos felnőtt angol polgár ezt kérdezi társától: —Mivel foglalkozol sza­badidődben? Mi iránt érdek­lődői? — Az átlagos amerikai pol­gár viszont ezt a kérdést te­szi fel: — Hol dolgozol ? Mi a mun­kád, Milyen állásban vagy, — Az amerikaiak sokkal kevésbbé türelmesek a kü­löncségekkel szemben, mint az angolok. Ez a legfőbb oka az amerikai felnőttek és a serdülőkorú fiatalság között egyre mélyülő ellentétnek. Az angol polgár meglehetősen tü­relmes a hosszú hajjal, az aggressziv magatartással és a fiatalság egyéb jellemző vonásaival kapcsolatban... az amerikai polgár türelmetlen és mindezt képtelen elviselni. Az amerikai polgár képtelen tárgyilagos maradni olyasmi­vel szemben, ami saját, meg­szokott és beidegződött szín­vonalától eltér. — Ezenkívül: szemmellát­­ható az, hogy a mai, átlagos, felnőtt amerikai polgár, min­denekelőtt, irigy a serdülő­korú fiatalságra. Az átlagos amerikai polgár keserűen kér­dezi önmagától és az egész Társadalomtól: — Miért van mindez. Miért van az, hogy a mai fiatalság mindent készen kap, minden erőfeszítés nélkül? Miért van az, hogy a mai fiatalság ké­szen kapja a szexuális élet él­vezeteit, a fiatalság minden egyéb élvezetét, készen kapja a viszonylagos anyagi gondta­lanságot, holott . . . mindez­ért, nekünk, a mostani fel­nőtteknek, annakidején kemé­nyen kellett dolgoznunk? — Súlyos hiba volna azon­ban, ha azt hinnők, hogy az amerikai Társadalom megme­revedett és nem változik. A néhány esztendővel ezelőtti viszonyokhoz képest rendkí­vül jelentős a változás. — Igaz, hogy az átlagos, középkorú, köz éposztálybeli amerikai polgár még mindig gyűlöli a hosszú hajat és gyűlöli a marijuanat. Ugyan­ekkor azonban, a mai fiatal­ság számára készült filmek (Easy Rider, Alice’s Restau­rant, stb.) óriási sikerrel fut­nak a mozikban. — A Nixon adminisztráció a közelmúltban a marijuana­­ellenes törvények enyhítését javasolta a kongresszus előtt. Alig két esztendővel ezelőtt, ez egyszerűen, elképzelhetet­len lett volna. — A forradalminak semmi­képpen sem tekinthető “Wall Street Journal” nemrégiben ezt irta: — A marijuana használata egyáltalában nem tűnik sú­lyosabb “bűnnek” mint pél­dául a nyilvános részegség. — A konzervatív “Time” folyóirat a közelmúltban a marijuana-ellenes törvények enyhítése érdekében foglalt állást. — Maga a “Time” egyéb­ként a legnyilvánvalóbb bi­zonyítéka az amerikai társa­dalomban történő változás­nak: nem is olyan régen, a “Time” szerkesztői vélemé­nye “abszolút és megfelleb­bezhetetlen” volt. Ez a vé­lemény jelentette az amerikai középosztály rideg, hajlitha­­tatlan és megfellebbezhetet­len véleményét, bármilyen kérdésről is került szó. A “Time” vezércikkei ma már óvatosak: a vezércikkekben számos “ha” és “amennyi­ben” és “esetleg” és “talán” fordul elő. — Kétségtelen, hogy az amerikai középosztály már nem tekinti magát megfelleb­bezhetetlennek. Az Egyesült Államok polgárai — fiatalok i és felnőttek — lassankint, fo- i Egy rizsföldön mossa fehérneműjét egy amerikai katona, Saigon közelében, Délvietnamban. kozatosan, megtanulják azt, hogy a mások véleményével szemben türelmesek legye­nek. A felnőttek megtanulják azt — bármilyen lassan is — hogy figyelembe vegyék a fiatalság véleményét. A fia­talok pedig már meg is ta­nulták azt az örökérvényű igazságot: szembe kell száll­ni az előitéletekkel és meré­szen kell az uj utakat keres­ni. YAMATOTAKADA, Japán — A japán hatóságok a közel­múltban rábukkantak Toyo- 3aburu Sasaki, 74 esztendős halászra. A halász 1937-ben elköltözött feleségétől és gyermekeitől és azóta egy barlangban lakott, egészen mostanáig, amikor rátaláltak. 'Sasaki nem akarta elhagyni a barlangot, azzal az indoko­lással, hogy barlangban élni a “világ legkényelmesebb dolga.” Ennek ellenére, a ja­pán hatóságok kényszeritet­­ték a barlang elhagyására és egy buddhista lelkész gond­jaira bízták. Az öreg halás* annakidején azért hagyta él családját, mert a rendőrség 4 szomszédos ház felgyujtásá­­val gyanúsította. Sasaki azt állítja, hogy teljesen ártat­lan volt a tüzekben. ANGOL FOLYÓIRAT VÉLEMÉNYE: AZ AMERIKAI FELNŐTTEK - IRIGYKEDNEK A FIATALOKRA IKREKET SZÜLT SEGÍTSÉG NÉLKÜL

Next

/
Oldalképek
Tartalom