Szabad Sajtó, 1969. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)
1969-10-23 / 43. szám
12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Oct. 23, 1969 j Hires kémek, kalandorok és bűnügyek j Budapestből Mekka II. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) így értettem meg Kisvörös szavaiból, milyen főnyeremény kerülgeti a bandát a léprement lengyel állampolgár személyében. Az idegen ugyanis lengyel volt. Amikor Púpos Gida elvált Szidától és a vendégtől, bement a Kulacsba a Főnökhöz, azzal együtt mentek a Hársfa utcai lakás felé. Én Kisvörössel utánuk. Eltelt öt perc, ott álltunk a sötét lépcsőháziban, amikor egyszerre kinyílt a konyhaajtó és a rezes Pista hangját hallottam: — Pszt! Hívd fel a főnököt. Nem kellett kicsengetni a házmestert, mert a főnök a lépcső allján állt, amit eddig nem is láttam. Felsietett a lépcsőn. A konyhaajtó kinyílt és becsukódott olyan hangtalanul, mintha szellem ment volna át rajta. Nem volt éppen felemelő érzés ott állni a sötét lépcsőházban, fojtogató csendben, amelyben tisztán hallatszott a lépcsők aljából egy meglapult ember lélegzése. Egy patkány futott el mellettem . .. Néhány perc múlva a Főnök, Rezes és Nyilas mellettünk állt. —Semmi? — súgta a Főnök. — Semmi! — súgtam vissza. — Pszt! ösztönösen éreztem, hogy a dologban uj fordulat állt elő. A Főnök, mitha most jött volna haza, becsöngetett. Rövid időközökben újra becsöngetett. Majd dörömbölni kezdett az ajtón. Néhány másodperc telt el, majd hallottuk, hogy Szida a sötét előszobán át a konyha felé tuszkolja az idegen vendéget. Az ossz játék, aminek most tanúja lehettem, hosszú tréningre vallott! Abban a pillanatban, amikor az áldozat a konyhába ért, a Főnök az előszobába lépett. Ám az idegen ugyanekkor a folyosóra ért, úgyhogy elkerülték egymást, a vendég egy pillanatra sem látta a férj szerepét játszó Főnököt. Az ijedtségtől szuszogva botorkált le az idegen a lépcsőn. Nyilván azt hitte, hogy túl van minden bajon. A zsebébe nyúlt és ekkor . . . jajveszékelni kezdett, mint akit nyúznak. Vesztére! Alig hadart el néhány értelmetlen mondatot, amikor a lépcső alól előrohant Nyilas és Rezes és se szó, se beszéd, elkezdték “idomitani”, azaz: agybafőbe verni. A nagy jajgatásra lefutott a Főnök, úgy tett, mintha a ház egyik lakója lenne, aki a lármára jön elő, ezért ingujjban volt és a két cinkost természetesen “nem ismerte”. Pártjára kelt a szerencsétlen embernek. Nyilast és Rezest kizavarta a házból és igyekezett megnyugtatni a jajgató embert. Hogy ne menjen a rendőrségre, mert akkor őt csukják be legelőször a rejtegetett és most eltűnt valuták miatt. De ne szóljon senkinek, menjen el Pestről még holnap, mert az a két alak, akik megverték, a legveszedelmesebb betörők Pesten, akik, ha itt marad, biztosan a halálba küldik. Kint az utcán aztán Púpos gondoskodott arról, hogy a palit olyan zegzugos vonal ban vezesse el a helyszínről, hogy soha többé visszatalálni ne tudjon. Rögtön ezután a Főnök megjelent, most már átöltözve és kis aktatáskával a kezében. — Mára befejeztük — mondta — és ezt a kéglit egyelőre kikapcsoljuk a forgalomból. Gyertek fel és rámoljuk át a szobát. — Miért kell mindezt éjjel csinálni? — kérdeztem. Megint csak a Kisvörös világosított fel: —Mert valamelyik pali visszajöhet, még héket is hozhat. Soha se lehet biztosra menni. A hék megkérdezik a palitól, hogy nézett ki a szoba, ahol “meghúzták”. Ha a szobát átrámoljuk, nem ismeri fel, hogy ez volt a huzókégli, vacillálni kezd és megbukik. Most ide már jöhetnek, mert már kész lesz addigra ... — No és a Főnök hová startol azzal a málhával? — Levegőváltozásra. Átlóg a Nyilashoz a Dohány utcába, náluk lesz két-három napig. Nagy dütés után mindig igy csinál. Ha kijönnek a hék, a házmester azt gurítja nekik, hogy nincs itthon, nem látta már napok óta. Ha a hék házkutatást tartanak, leégnek, mert ott semmit sem találnak. — Ide hallgass! — fordult Kisvörös felé a Főnök. — Te idejössz reggel a Rákóczi útra. Figyelj, nehogy balhé legyen. Ha elkapnak, kaserold magad. Legyen alibid, vigyázz, nehogy beköpd a galerit ! Odakint eszembe jutott Pojva, akinek megígértem, hogy bemegyek hozzájuk a Tisza Kálmán térre. Ott ilyenkor a fiuk csoportban mennek a bokrok között zsebtolvaj-akcióra. Annak a bandának, amelyikkel én a Tisza Kálmán téri lakásom révén közelebbi ismeretségben voltam: Vak Lajcsi volt a vezére. akinek a fél szeme hiányzott. Vak Lajcsi 28 éves, zömök, domborumellü, csinos fiú, aki két nővel együtt lakott abban a házban, ahová én, mint “kvártélyos” bejelentkeztem. Ez a két lány, Ibi és Nusi a húzásnál fontos szerepet töltött be: ők voltak azok, akit a “palit” foglalkoztatták addig, amíg Lajcsi leütötte s elvette a pénztárcáját, az óráját és láncát. A bandához tartozott még Cigány Jóska, Bicskás Karcsi, Pulya és egy kétméteres óriás, a Csöpi. Ez a társaság kedélyes, gondtalan életet élt akkor, amikor köztük tartózkodtam a Tisza Kálmán téren. Délig aludtak, akkor kiültek sütkérezni a Városi Színház napos oldala mellé, a földre. Beszélgettek, nevetgéltek és figyelték a házat, amelyben laktak. A házba ugyanis nagyon sok lány járt fel. Amikor aztán valamelyik lány lejött, a kapuban várta egy fiú és a keresetből lecsípett annyit, amennyit tudott. Ha néhány peng őösszejött, mentek a sarki kocsmába vagy a tér rejtettebb részébe, ott kártyáztak cinkelt lapokkal, s mindig akadt olyan pali, akit sikerült “megvágni”. Este kiültek a Rákóczi útra, aztán a fiuk elmentek vigyázni a lányokra, koesmáztak, mulattak és ilyenkor agyalták ki, hogy záróra után milyen húzást csináljanak. Mikor Pojvával délben találkoztam, ajánlotta: maradjak a téren. Ki akartam ugyanis tapasztalni, hogy megy az a bizonyos markecolás. Annyit tudtam ,hogy kellékei: egy részeg ember, két fiatal lány, három-négy fiú, egy pad, bokrok, pénztárca, óra, lánc és ami hamarjában akad. A Luther utca sarkán Ibi és Nusi jött felém. Eszerint a banda már üzemben volt. A csalétkek ki voltak vetve, most már csak az hiányzott, aki a horogra akad. Odaálltam a Városi Színház sarkára az óraoszlop mellé és figyeltem. Negyedóra múltán jóltáplált ember fordult be a Luther utcába. Látszott rajta, hogy egyensúlya kőiül valami baj van, lassan közeledett, dülöngélt, kalapját a feje búbjára tolta, kezeit zsebredugta s halkan dúdolt valamit. Ibi és Nusi akcióba lépett. A részeg ember dadogva beszélt hozzájuk, el akart menni, de a két lány addig udvarolt neki, mig megindult-velük a tér felé. Én egy pad melletti bokorban foglaltam helyet, amely ebben az esetben proszcéniumpáholynak illett volna be. A lányok leültek a padra, közrefogták a becsipett embert, ölelgették, hogy igy megkeressék a pénztárcája helyét. Nusi ezután titkos jeleket adott vak Lajcsinák, hogy melyik zsebben van. A tárca ez esetben a hátsó nadrágzsebében lapult. Most a két lány hirtelen csókolni kezdte a férfit és közben lefogták a karjait. Ezalatt Vak Lajcsi előbujt a bokorból és néhány pillanat leforgása alatt kiemelte a tárcát a zsebből. Lajcsi ezután néhány lépést visszahúzódott, majd éles füttyöt adott le, rögtön utána három-négy fütty válaszolt a fák közül, futó lépések hallatszottak, a lányok “ijedten” elengették a férfit. Akkor ért oda Bicskás és a többiek és futás közben odakiáltott a lányoknak: (Folytatjuk.)
