Szabad Sajtó, 1969. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)
1969-12-11 / 50. szám
12. oldal S7ABAD SAJTÓ Thursday, Deo. 11, 1969 1 Hires kémek, kalandorok és bűnügyek Wunderliclmé és a tiizönjáré Kuda Bux Akták, akták és akták bűnügyi múzeumunk irattárában; valamennyi egy témakörben elkövetett bűntetteket őriz az utókor számára, s igy jószerint azonos címet viselhetnének fedelükön: visszaélés azzal, hogy az emberek egy jelentős része hajlamos elfogadni a “földöntúli erők sugallatára és segítségével végrehajtott csodákat.” Delej, spiritizmus, szuggesztió — ezek körül játszódnak az alábbi esetek, melyek a két világháború között—többségükben— nem mentek bűncselekmény számba, az akkori törvények miatt. Bizonyos hókusz-pókuszok, ha ezeket közönség szórakoztatására és engedéllyel mutatják be, persze ma sem bűncselekmények. Mégis érdemes e világba bepillantani, már csak azért is, mivel sok-sok bűncselekmény éppen ebből a talajból nőtt ki... * * * A Teréz körút nappali életét élte. Az emberek jöttek-mentek gondolataikba mélyedve vagy éppen élvezve a nagy pelyhekben hulló februári havat. Hatalmas huppanás zavarta meg a körút egyformán monoton zaját. Sikoly, meghökkenés; a járdán egy, nyilván az eséstől összezuzódott, meztelen női hulla feküdt. “Valamelyik emeleti ablakból zuhant le” — állapították meg néhányan a kézenfekvő tényt. Gyorsan előkerült egy rendőr, majd egy orvos is, de már csak a halál beálltát tudták megállapítani, A rendőrség harminc percen belül, hatalmas apparátussal vonult a helyszínre. Minden jelből arra lehetett következtetni, hogy az 1927. febr. 2-án, de. 11 óra 12 perckor a Teréz körútra zuhant nő bűncselekmény áldozata lett. Kevésbé volt valószínű, hogy valaki ezen a hideg februári napon, anyaszült meztelenül álljon az ablakban, s egy óvatlan mozdulat következtében essen ki az utcára. A hölgy minden bizonnyal egy meleg szobában vetkezett le, s úgy dobták ki az ablakon. De meztelen lévén, egyelőre kilétét nem tudták megállapítani. Hogy a személyazonossághoz közelebb jussanak, először azt kellett megállapítani, hogy melyik lakásból zuhant az utca kövezetére. A detektívek ezért bevitték a holttestet a Teréz körút 24-es számú ház kapuja akv majd a már ott álldogáló házmesternek megmutatták. A házfelügyelő azonban soha nem látta a hölgyet. így persze nem lehetett szó a ház egyik lakójáról sem; a lakók valamelyikének egyik vendégéről már inkább. Ekkor megnézték, melyik íakás ablaka van nyitva. De a hideg, téli napon minden ablak zárva volt, tehát, aki a hölgyet az utcára lökte, az nyomban be is zárta a szoba ablakát. így aztán a detektívek kénytelenek voltak valamennyi lakásba becsöngetni, hogy megállapítsák, kik tartózkodnak otthon, kik nem? A négyemeletes ház első emelete aligha jöhetett számításba, a roncsolások oly erősek voltak, hogy a test feltehetően nagyobb magasságból zuhant az utcára. Mindenesetre, sorra becsöngettek az első emeleti lakásokba is, de csak két helyen tartózkodtak otthon. * A második emeleten sem találtak gyanús körülményeket. Jó kétórás helyszíni vizsgálódás után végülis arra a megállapításra jutottak, hogy csak akkor tudnak előre lépni az ügy felderítésében, ha házkutatást tartanak minden lakásban. S miközben a holttestet elvitték a bonctani intézetbe, a nyomozást irányitó detektivfelügyelő engedélyt kért feletteseitől a házkutatásokra. Az első emeleten kezdték, s éppen a másodikra mentek volna, amikor megérkezett a boncolás eredménye: az áldozatot megfojtották, tehát már holtan dobták ki az ablakon. A fojtogatás kézzel történt, a szorítás nyomaiból következtethetően férfi által .. . Szűkült tehát a gyanúsítottak köre, , — ugyanis azt már előzőleg megállapították, hogy a harmadik emelet egyik lakója, Felek Gyula masszőr —, aki a házfelügyelő szerint gyakran rendezett spiritiszta szeánszokat, s az a hir járta róla, hogy “delejes” ember, akinek a kezében és a szemében “hatalmas gyógyító erő” lakozik — otthon tartózkodott a gyilkosság időpontjában. Felek Gyulát két detektív előállította a főkapitányságra, a többiek pedig átkutatták a lakását. Abból indultak ki a házkutatásnál, hogy az áldozat ruháira kell ráakadni. De hiába kerestek Felek lakásában női ruhaneműt, nem találtak. Annál több olyan kellékre akadtak, amelyek nélkül elképzelhetetlen volt akkoriban egy spiritiszta szeánsz. A pompásan berendezett lakás különösen arról tanúskodott, hogy tulajdonosa igencsak jómódban él. Ezt erősítette meg a szekrény mélyén elrejtett háromezer dollár és hatszáz angol font is, amit a házkutatás alatt került elő. Időközben a főkapitányságra szállított Feleket kihallgatták, ő azonban tagadta, hogy egyáltalán lett volna látogatója a nap folyamán, s bármi köze is lenne a gyilkossághoz. Azt állította, hogy a meggyilkolt nőt soha nem látta. Elismerte ugyan, hogy gyakran rendezett spiritiszta szeánszokat, sőt még azt is bevallotta, hogy ezek során “delejes” erő hírébe került, s hogy ezt jól kihasználta: látogatóitól pénzt is kapott, mikor különböző lelki és testi betegségükre gyógyírt kerestek nála — de a meggyilkolt nőről hallani sem akart. A detektívek már-már lemondtak arról, hogy áruló nyomot találjanak, amikor az egyik olyan corpus delictire bukkantak, amelynek bizonyító ereje elől nem tudott kitérni a gyanúsított. A detektív ugyanis sorra kinyi toga tta az ablakokat, mindegyiknél lenézett az utcára, vajon melyik ablaknyilás képzeletbeli függőlegese esik egybe a járdára krétával megjeleölt helyszínnel. A háromszobás lakás középső szobájának egyik ablakát Ítélte ilyennek; tüzetesen megvizsgálta az ablakpárkányt, s eközben észrevette, hogy az ablakkeret kissé megkopott deszkájára egy félig eltépett haj — vagy szőrszál tapadt. A bizonyítás ezután már nem volt nehéz művelet: a laboratóriumi vizsgálat minden kétséget kizáróan megállapította, hogy az ablakpárkányon talált szőrszál az elhunyt áldozattól származik. Felek Gyula nem tagadhatott tovább; persze, hogy nem gondolt ilyen véletlen, áruló nyomra. Miközben a megfojtott meztelen nőt az ablakhoz állította, egyetlen lendülettel lökte az utcára, s eközben akadt fenn az ablakdeszkán az alsó testrész szőrzete. Felek Gyula most már vallott. Elmondta élete történetét; amiből kiderült, hogy már gyermekkorában is hitt a spiritizmusban, a szellemidézésben, a “delejes” erő lehetőségében, valamint saját szuggesztiv erejében. Ez utóbbi kétségkivüli tulajdonsága lehetett a gyilkos maszszőrnek, mert miközben kvaterkázó hangon mesélte el életét az őt kihallgató detektiveknek, az egyik közülük hirtelen felugrott és ugatni kezdett ... A többiek persze döbbenten figyelték társuk nem éppen épületes magatartását. Felek viszont továbbra is ugyanolyan kedélyesen mesélt, mint e jelenetet megelőzően, s újból ugatásra késztette a — minden jel szerint — gyenge akaratú detektívet. Csak most másodszorra jöttek rá a többiek, hogy Felek tulajdonképpen szuggerálta a társukat. Felek nem kertelt; elismerte, hogy a detektív szeméből látta, alkalmas a szuggesztióra. — Ezzel bizonyítani akartam szuggesztiv erőmet. . . Most láthatták . . . Ezt a szuggesztiv képességét használta fel Felek Gyula arra is, hogy emberekkel elhitesse “delejes-gyógyitó” erejét. (Folytatjuk.)
