Szabad Sajtó, 1969. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)
1969-10-02 / 40. szám
12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Oct. 2, I960 f Hires kémek, kalandorok és bűnügyek | Budapestből Mekka II. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) A kislány a harmadik háznál visszanénézett, az öregur abban a pillanatban meggyorsította lépteit és beérte a lehajtott fejjel, szégyenlősen rátekintő kis “őzikét”, hogy rövidesen eltűnjenek egy lakás mélyén ... Szeles Jani megindult utánuk . . . — Készen vagyunk ... — állapította meg Kisvörös. — Lóghatunk tovább. A körúti büfében élénk volt az élet. Már a földszinten sok ismerősre bukkantunk, persze inkább csak Kisvöros ismerte őket. Az egyiket megszólította: — Hol van a galeri? — Ott bent dumálnak a koccintóban — intett a mellékterem felé. — No, jó, előbb lógjunk fel a kaszinóba, majd aztán bemegyünk. Keskeny lépcső vezetett fel a játékterembe, ezt nevezte ő kaszinónak. A hatalmas, de feltűnően alacsony teremben körülbelül 150 ember tolongott a játékasztalok körül. A billiárdnak különféle változatai voltak itt, olyan is, aminek a lapja felett három rúd feküld keresztben, a rudakból különböző távolságnyira pálcikák álltak ki. Oldalról forgatták a rudakat és a pálcikák között kellett a dákóval átlökni a golyókat. Ez volt a legkapósabb. Voltak aztán “panoptikumok”: két fillér bedobása mellett állítólag érdekes felvételeket lehetett látni. Kisvörös figyelmeztetett, hogy “link dolog, kár a léért”, én azonban kipróbáltam. Semmit se lehetett látni. Ha megforgattam a fogantyút, egy pillanatra nagyon gyenge lámpa gyulladt ki, ami valami teljesen kivehetetlen fényképre világított. Már 20 fillért elvesztettem, de nem láttam semmit, csak Kisvörös kárörvendő arcát. Sehol egy szék az egész “kaszinóban”. A vendégek kivétel nélkül mind kalapban vagy sapkában voltak. A felülről jövő rendkívül rossz világítás árnyékot dobott az arcok felső felére, mintha álarcot öltött volna magára vfalamennyi. A falakról visszaverődő sárgás fény pedig valami ásatag barnás szint adott mindennek .. . Ebben a környezetiben persze öltözékem teljesen stilszerü volt. Még soha együtt ennyi jellegzetes arcot nem láttam. Az alvilág minden rétege képviselve volt itt, amint megállapítottam. Nem kérdezősködtem, hogy kik ezek, hisz tudnom kellett. A társaság összetételéről Ízelítőt adhat az a sok tolvajnév, amit 20 perc alatt hallottam. Hamarjában ezeket jegyeztem meg: Süket Béla, Púpos Simi, Félkezü, Dörgő Feri, Tótpofáju Józsi, Pólisi Jenő, Soroksári Miska, Kilencujju Jani, Paraszt Pista, Csámpi, Dadogó Rudi, Suta Jani. Mindenki csodálatosan nyugodt volt, s rajtam kívül mindenki tudta, hogy itt semmivel sincsenek nagyobb veszélyben, mint az utcán. Nyugodtan feküdtek rá a billiárdasztalokra vagy álldogáltak zsebretett kézzel a fal mellett. Kiváncsi voltam, hogyan magyarázza meg a dolgot Kisvörös. — Nézd csak — mondtam neki —, tudod, hogy én ki vagyok meszelve, köröző flepnim is van, nem szívesen lógok itt, hogy a hék lebuktassanak. — Sose majrézz, Lombi — nyugtatott meg barátom —, itt a hék le vannak égetve. Mire beérnének, itt már egy haver se maradna! — De mégis lehet olyan razzia, hogy nem tudunk elpucolni — ellenkeztem, hogy kiugrassam a nyulat a bokorból. — Nem létezik — legyintett —, a Körúton végig állnak a figyelők, akármerről jönnek a hék, előjbb ideér a drót. Ha kéthárom valahogy be is csúszik, mit csinálhat? Mire egyet kiszúrnak, a többiek abban a minutumban lelépnek . . . — Aztán mit gondolsz, miért lógnak itt azok a figyelők — mondta Kisvörös és fejével előre intett. A lépcső fordulójánál egy fiatalember dőlt cigarettázva a korláthoz, a szemközti kijáratnál meg egy másik álldogált. — No, gyere, lépjünk be a koccintóba — fogott karon Kisvörös —, fizethetsz nekem egy pofa sört. A mellékteremben nagyon vegyes volt a társaság; aktatáskás férfiak, akiken látszott, hogy csak néhány percre jöttek ide, beszélgetésbe merült párok, magányosan unatkozó alakok, akik nem törődtek a környezettel. De a többiek minden ajtónyitásra felkapták a fejüket és végignézték a bejövöt, aztán az egyik sarokban hosszú asztal körül ült 8—9 fiú, akik nagy beszédben voltak. — A Sütő Lajos galerija — súgta az ajtóban Kisvörös. Úgy látszik, a barátom benne volt mindenben és ismert mindenkit, és az egészet természetesnek vették, hogy odament közéjük és még azon sem ütköztek meg, hogy másodmagával jött. Itt ugyanaz ismétlődött meg, ami a kaszinóban: senki sem akart tájékozatlanabbnak látszani a másiknál és igy nem merte elárulni, hogy nem ismer . . . Hamar kiderült, hogy miről folyik a vita. Sütő Lajos galerija a Kertész utca—Wesselényi utca—Dohány utcai “szerelmi frontot” tartotta megszállva. Ehhez a galerihoz tartozik egy Hentes Miska nevű “fiú” is, akinek a hölgyét egy előttem “Csipogó” néven emlegetett másik fiú megszöktette, s átment vele a Dob utca—Király utca közötti részre. Szóval szabályos háromszög volt ez, hűtlenséggel, szöktetéssel és egy súlyos “lovagias üggyel”. Az ügy kezdete két évvel előbbre nyúlik vissza. Akkor Hentes Miska a Rákóczi utón megismerkedett egy fiatal falusi lánnyal, Mariskával, aki először járt Pesten. Kereste valami rokonát, de nem tudta, hogy hol az az utca, ahol lakik. Senkitől sem merte megkérdezni, mert anyja lelkére kötötte, hogy ne szólítson meg senkit, mert a pestiek csalók és könnyen félrevezetik a szegény, tapasztalatlan vidékieket. Miska, amikor észrevette, hogy Mariska nem tud eligazodni, felajánlotta segítségét. Órákig hurcolta ide-oda, közben este lett, s esni kezdett az eső, a lány belefáradt a sok járásba s akkor Miska “bevallotta”, hogy nem találja a kérdéses-utcát. Olyan szépen beszélt Mariskával, hogy a lány elhitte Mis-, ka szavait, Ígéreteit és fölment hozzá a lakására, hogy ott várja meg a reggelt. így kezdődött Mariska pályafutásának kezdete. Miska “izzó szerelmesnek” mutatkozott, három napig ki sem engedte a lányt a lakásból, de aztán elfogyott a pénz, amit Mariska utravalóul kapott az anyjától. Miska mindenféle fortéllyal rávette, menjen le az utcára. A 17 éves falusi lány ellenkezett, szegyeibe magát, félt és nem akart lemenni... Miska — ez a 23 éves pesti jassz — jól elverte a lányt, aztán erővel levitte a Rákóczi útra. Megmutatta neki, hogyan csinálják a többi lányok, kioktatta, hogyan viselkedjék, hova menjen, majd félrevonult és várt. Mivel Mariskát a döntő pillanatban megint elhagyta a bátorsága, elvitte az Alsőerdősoriba egy kapu alá és ott megint alaposan elverte. Mariska ekkor kijelentette, hogy inkább a Dunának megy, de nem teszi azt, amire Miska kényszeríteni akarja. Erre otthon 2 napi “idomitás” következett, aztán harmadnap mégis lement az utcára és azóta, két éve, Miska teljesen uj nőt faragott belőle. Mariskából Manyi lett. Másfél év után Hentes Miska a Rákóczi útról a Kertész utcába vitte Manyit és Sütő Lajos bandájához csatlakozott. Miska pár hónap múlva lebukott és Sütő Lajos ekkor Manyit arra a bizonyos Csipogóra bízta, hogy vigyázzon rá, mert Csipogó neje éppen szintén börtönben ült. Amikor azonban Hentes Miska harminc nap múlva viszszatért a “placcra”, meglepetés várta: Csipogó nem akarta neki visszaadni Manyit. Sütő Lajos, a bandavezér azonban közbelépett és kényszerítette Csipogót, hogy a lányt juttassa vissza Miskának. De Csipogó dühöngve leste a bosszú óráját — mostanáig. És tegnap Manyit, vagyis Mariskát megszöktette. (Folytatjuk.) ]
