Szabad Sajtó, 1969. július-szeptember (61. évfolyam, 27-39. szám)
1969-07-17 / 29. szám
it). OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, July 17, 1969 A méregtől elpusztult halak milliói a Rajna partján, Koblenz, Nyugat Németország közelében. A mérget azóta a vízből eltávolították. AZ AMERIKAI NEMZETI ADÚSSÁG, AVAGY KI ADfiS KINEK, MENNYIVEL, MILYEN LElARATRA mVAIOK ES MiBLÖK PARADICSOMUL LETT, A LONDONI REPÜLŐTÉR WASHINGTON — Mindenki ismeri azt a szállóigeszerű történetet, hogy egy ember, aki Amerikában egész életében készpénzzel fizetett, egyszer bankkölcsönt akart felvenni, de nem kapott, mert nem volt jó megállapított hitele. A tanulság ebből, hogy aki nem kölcsönöz és fizeti ki azután adósságát, annak nincs jó hitelképessége. Hogy igaz-e ez, vagy sem, a. tény áz, hogy az amerikai pénzügyminisztérium tisztviselői igy kisérlik meg megmagyarázni, hogy a “nemzeti adósság” nem olyan rettentő dolog, mint azt általában hiszik. Ez a nemzeti adósság — vagy közadósság, -mint a kormány nevezi — több és nagyabb bírálatok központja, mint a vörös kínaiak. A kongresszus tagjai, bank elnökök és kereskedelmi kamarai főtisztviselők szinte kéjjel hangsúlyozzák ki, hogy a 365 billió dollár, amivel jelenleg a kormány tartozik, annyit jelent, hogy minden egyes férfi, asszony és gyerek ezen adósság révén meg van terhelve 1800 dollárral az országban. George Washington idejében a kormány adóssága 79 millió dollár volt és az országnak 7.2 millió lakosa. Még a második világháború végén is az adósság csak 280 billió dollár volt. Az adósság bírálói azzal érvelnek, hogy a kormány tagjainak keményebben kell megkísérelnie, hogy csökkentse a pazarlást, költsön kevesebbet és hozza az adósságot olyan közel a nullához, ahogy az csak lehetséges. Azok azonban akik felelősek ezen adósság kezeléséért éppen az ellenkezőjét állítják, annak ellenére, hogy kamatokban ez 16 billió dollárba fog kerülni ebben a pénzügyi esztendőben. Sőt a pénzügyminisztériumi szóvivők azt állítják, hogy az ország nagy pénzügy befektetői alapos zavarban volnának, ha nem kölcsönözhetnének a kormánynak hatalmas összegeket, hogy azt működésben tartsák. Egy magasrangu tisztviselő a következőket' jelentette ki: — Ha tőlem függne, ezen a ponton tartanám az adósságot és nem csökkentieném egyáltalában. — Ez nyilván meggyőzte a kongresszust is, mert az elmúlt évben megengedte, hogy a nemzeti adósságot “ideiglenesen” 365 billióra emeljék, aztán a pénzügyi év végén csökkentsék 358 billió dollárra. Ez igy is történt, azonban alig, hogy a csökken, tés megtörtént, újból megkezdődött a hitelezés élőiről. A “nemzeti adósság” népszerűtlensége bizonyos amerikai “fizess és vidd” hagyományokból ered, ami mögött ott lappang az az állandó titkos félelem, hogy egyszer csak kapnak egy cédulát, hogy: — A nemzeti adósság most esedékes. Fizessen minden családtag után 1800 dollárt. A tény az, hogy százalékosan összehasonlítva a nemze ti adósságot a “Gross National Product”-al (GNP az évi teljes országos termelés értéke, árukban és szolgálatban) ez az adósság minden évben csökken, mégha a kamatokat is hozzászámítjuk. Száz évvel ezelőtt például a nemzeti adósság 1.5-2 billió dollár volt. A GNP pedig nyersen 7 billió. Abban a korszakban tehát az adósság a teljes termelés 25-36 százaléka volt. Ezt összehasonlíthatjuk a mai helyzettel, amikor az adósság 1955-ben a GNP 60 százaléka volt, közben a termelés olyan arányban növekedett, hogy ez a százalékarány 1970-ben 29 százalék lesz. Ha az államkincstár többet költ, mint amennyit a kongresszus adókban megszavazott, úgy fizeti a külömbséget, hogy kamattal járó állami bonddkat ad ki. A legjobban ismertek ezek között a United States Savings Bondok. A pénzügyminisztérium jó hitelképességét mutatja, hogy a 364 billióból 280 billió dollárt magán polgárok és vállalatok tartanak, bondok és más állami értékpapírok formájában. A maradék adósságot a kormány-ügynökségek tartják, mint beruházást. LONDON, Anglia — A londoni Heathrow repülőtér, a legforgalmasabb repülőtér Európában, valóságos paradicsomává vált a tolvajoknak. 1968-ban e tolvajok a becslés szerint legalább 2.4 millió dollár értékű fehérárut, ajánlott küldeményt és utaspodgyászt loptak el. Ez 1968-ban kétszer akkora érték volt, mint 1967- ben. A teheráru és posta-lopás értéke 1,680,000 dollárt tett ki, a maradék 720,000 dollárnyi lopás az utasok podgyászában történt. A repülőtér 139 rendőre és egy 16 tagú, detekti vekből álló “repülőcsoport” körülbelül a tolvajok zsákmányának 1/4 részét találta meg. Miután azonban a lopások most már hullámszerűen terjednek, a Scotland Yard úgy határozott, hogy több detektívet küld a Heathrow repülőtérre. Az egyes Londonban működő repülőtársaságok is második pillantást vetnek biztonsági terveikre, hogy minden megtörténjék a rablók távoltartása tekintetében. A repülőtér rendőrsége bizonyosnak tartja, hogy a lopásokat és rablásokat szervezett gang-ek hajtják végre és ezeknek bőven vannak cinkosaik a repülőtéren kívül. A nyüzsgő repülőtéren belül a bűnözők felfedezése és követése semmiesetre sem könynyü. A repülőtéren évente 13 millió utas és több millió kisérő fordul meg. A 60 Londonban működő repülőtársaság irodának személyzetén kívül, a repülőtérnek 48,200 alkalmazottja van és a tér területe mindössze 4.2 négyzetmérföld. A rendőrség ismételten kérte, hogy az utasok ne csomagolják podgyászaikba értékeiket, mint ékszer, készpénz, vagy csekkönyv. Elsőrendű piac légi autóbuszokra NEWBURY, Anglia — Egy angol üzletember, Leonard Potter, aki szakértője régi építésű autóknak, uj az Egyesült Államokba irányuló export üzletet talált ki és nagy sikert ért el, régi londoni kétemeletes autóbuszok eladásával Amerikába. Már az üzlet kezdetén négy ilyen londoni autóbuszt adott el múzeumoknak, s most rendelése van 6 másikra, az oklahomai múzeumtól. Potter elmondotta, hogy az autóbuszok eredeti állapotban vannak, pontosan úgy mint amikor utasokat szállítottak, rajta vannak a városi számok, a közlekedési tábla, az útiránnyal és végcéllal és az összes hirdetésekkel az ‘autóbuszok oldalán. A 34' éves Peg Wilson, volt tornatanárnő, nyerte meg a női golfbajnokságot Pensacola, Fla.-ban.
