Szabad Sajtó, 1969. július-szeptember (61. évfolyam, 27-39. szám)
1969-09-25 / 39. szám
10. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Sept. 25, 1969 MAGYAR VIDÉK: PESTI VÁLÁSOK: Tragikomédia egy női harisnyáéit Nagyapám szülőfaluja. Ide kerekedtünk fel nagynéha látogatóba. A megszokott városi “iparos” környezetből idecsöppenve, itt ismerkedtem meg a paraszti világgal. A földes szobák kicsit dohos, savanyú szaga, a magasra vetett csupa-párna ágyak, a sokszoknyás nagynénik és csizmás rokonok emléke mindig végigkísér. Szüret volt a faluközeli kicsi szőlőben. Reggel befogták a két tehenet a szekér elé, néhány öregasszonyt, meg engem, a kisgyereket beültettek a leteritett pokrócokba, a többiek gyalog mentek a lassan vánszorgó kocsi mellett, közben, — hogy nóta is legyen — együtt énekeltük a “Jézus szive, szeretlek én” cimü, kicsit édeskés és nyúlós egyházi éneket. Ez a vidék nagyon vallásos volt, engem is papnak szánt a család, nem csoda hát, hogy este, vacsora után is ezt játszottunk: én kezembe vettem egy tányér almáspitét és “áldoztattam” a felnőtteket,; öreg nénik és fiatal lányok térdeltek (körülöttem, fejüket kissé félrehajtVa, nyelvükét kinyújtva^— mint vasárnap a templomban — várták, hogy ráteigyem a falatka süteményt. Esténként a fiukkal töklámpást csináltunk. Nagy takarmánytökre vágtunk szemet, orrot és vicsorgó szájat. Ha erre gondotok, orromban érzem a gyertyától égett tök kesernyés szagát. De ez a falu, amelyikre én emlékszem, már nincsen. Mindenütt uj házak között visz a ma is felfelé vezető ut, csak a nagyon régi, többszáz éves festett kő szentháromságszobor emlékeztet azokra a régi időkre, meg . . . Uramisten! Nagyapám öccsének háza még áll, az egyedüli, változatlan, apróablakos, zsupptetős, mintegy figyelmeztetőnek: így éltek régen. Még megnézem a kis könyvtárat, aztán búcsúzom, de mivel van időm a vonatindulásig, megkeresem rokonaimat. A most 30 éves fiatalasszony ismer csak fel, ő lánykorában látott egyszer, meg az iskolában volt szó rólam. Beszélgetésünkben nem is a múlt jelenik meg — a mai életre terelem a szót. A régi gondokról ez az asszonyka már semmit sem tud, szinte hinni sem akarja. Néném, az édesanyja, hiába meséli, hogy még kenyér sem volt elég, ő türelmetlenül vágja oda: — “Mert nem dolgoztak! Én emlékszem, mint kisgyerek, itthon ültünk édesanyámmal, most meg látástól vakulásig dolgozunk!” Indulás előtt még megmutatják a most újjáépített házat. (Eddig a nyárikonyhában beszélgettünk.) Én amikor ebben a házban utoljára jártam, még nagyon kis rozzant volt, földes padlója volt, gyermekkoromban pedig még szabadtüzhelyes konyhája. —Az ám — mondja a néném. — Itt, ahol a rekamié van, volt a kémény, baloldalt a főzőhely, s itt jobbra a katlan helye, ott, ahol most a televízió áll. Ennél a mondatnál megáitok és befejezem ezt a beszámolót. ... A füstös katlan helyén most a televízió áll, úgy, hogy ezt ágyból fekve nézhessék. Ha ezt annakidején megjósolom nekik, hogy egyszer még a házra cseréptető kerül és ők mozit nézhetnek a konyhában—,kinevettek volna. De a száguldó idő a lehetetlent is valóra váltja és a magamfajta öszecsipett szemű, a bajokat rögtön észrevevő emberbe is nyugalmat varázsol. Gyönyörű este van. Napnyugta, de szinarany. A vonatból, ahogyan kitekintek, látom, a közelben most fejezték be a munkát, egy aszszony vagy leánycsapat szedelőzködik és egy — még népviseletben lévő — menyecske (a földeken inkább SZABOLCSI Ásatások BUDAPEST — A Magyar Nemzeti Muzeum megbízásából dr. Németh Péter régészaspiráns irányításával megkezdték a Szabolcs községben levő földvár feltárását. ATisza felől 30 miéter magasságba emelkedő 350x 300x230 méter alapterületű háromszög alakú monumentális építmény korát — a sánc tiz méter mély átvágása után már a feltárás első részében — sikerült megállapítani. A hatalmas várat, amelyet a szabályozás előtt a Tisza még két oldalról védett, a 10- ik század második felében, a feudális magyar állam kialakulásának idején, e terület első ispánja, Szabolcs megye névadója, Szabolcs vezér emeltette. Az idei ásatások további célja a vár belsejében levő kút és esetleges épületmaradványok feltárása. ilyenben dolgoznak) termoszból iszik valamit. Hideg vagy forró ? — nem tudom, de ezen az apróságon is derülök, talán mert még a gondolataimban kering a nemrég olvasott, 37 év előtti vallomás: “Tekintetes uram. én 6 hónap óta húst nem láttam, se zsirt. Rántottlevest eszünk. Ma ugyan jó ebédet csináltam, krumplileves volt, vasárnap van. — Hát miből él? — Fonok. De három pászmáért fizetnek egy kiló lisztet. A lyányommal ketten három nap alatt fonunk meg egy kiló lisztre valót. — Tiz fillért keresnek egy nap — számítja ki a biró — 1200 métert kell megfonni érte. Még a nyál is többe kerül. Mert sokat kell ám csókolgatni az orsót, sokai kell azt pergelni, mig 1200 métert felmotolál.” Péntek este van. Az állomásökon sokszor állunk, be kell várnunk a Vác felől szemben jövő vonatokat, — mert a vonal csak egyvágányú. A miénkben ritkásan ülnek, amazok zsúfoltak. Hozzák haza a férfiakat, fiukat, akik Pesten vagy Vácott dolgoznak. Elseje van, talán pénzt is hoznak s megint egy fuvallatot a régi életet megváltoztató városi levegőből. Jobbágy Károly Megeiiék a halak a tihanyi nádast TIHANY — A tihanyi Belső-tó, amely 25 méterrel a Balatn vizszintje fölött helyezkedik el, elvesztette zöld foltjait. A tóba három évvel ezelőtt mintegy 3000 növényevő halat telepítettek s azok felfalták a nádat és a sást. A falánk fehér amurok a vizinövényzet legkeményebb szárát is elfogyasztották. A Belső-tó elkopárosodása nemcsak esztétikai vesztesége a félszigetnek, de a növényzet hiányát a madárvilág is megsínyli. Szakemberek szerint a félsziget valóságos zoológiái zsák, ahol az állatvilág délebbre húzódott fajtái közül számos egyed megrekedt. Az élettér azonban meglehetősen szűkös, ezért fontos, hogy a tó vízinövényeit újra elszaporitsák. Dr. Aczél András tanácsvezető bírónál nemrég megjelent egy orvos, aki egy évvel ezelőtt bontotta fel házasságát volt feleségével. Az orvos elmondta, hogy a volt nejével annak idején tett közös nyilatkozatuk, mely szerint a vagyonelosztásban is békésen megegyeztek — hamis. Ezt a nyilatkozatot csak ügyvédje tanácsára tette, hogy a válás hamarabb lebonyolódjék. így most utólag bírói utón kéri közös szerzeményük elosztását. Ehhez mindjárt be is nyújtott egy 20, illetve 30 tételes listát. Az elsőben felsorolt holmikat teljesen magának követeli, a másikon szereplők tárgyi vagy pénzbeli felezését. És ezeken — a komoly értékek mellett ilyesmik is szerepelnek: hamutálcák, bizsuk, kenyérszeletelő, kávéőrlő, szőnyegseprő, stb. A volt férj egyébként jól kereső orvos. A bíróság most megvárja a volt feleség — aki táncosnő — hazatérését külföldi szerepléséről, hogy tisztázza: vajon ő is hamisnak tekinti-e a nyilatkozatukat ... És lehet, hogy a bíróság félrevezetése is külön mérlegelés kérdése lesz ... Az ilyesféle anyagi 'kicsinyeskedések a bíróság sok értékes idejét rabolják el. A huszévi házasság után elváló közgazdász és mérnöknő például szakmájuk precizitásával 280 tételes listába foglalták össze vitás javaikat, s azok vélt pénzértékét. A listán még a használt lepedők, konyhai darálóik, befőttes üvegek, sőt egypár szakadt nylonharisnya is szerepelt. Dr. Nagy László tanácsvezető biró azt javasolta a civakodó volt házasoknak, hogy lényegesen csökkentsék a bagatel-tételek számát. Csakhogy, egymás boszantására, még a szakadt harisnyát sem akarták törölni. Ettől a biró olyan mérges lett, hogy felajánlotta saját felege használt harisnyáját. A pereskedők ettől nagyon elpirultak — mégis, csak ezt az egyetlen tételt húzták ki. Szinte tragikomédiába torkollott az a vagyonjogi hercehurca, amelynek felperese egy vidéki asszonyság. Annak idején jómódú vig özvegyként másodszor is férjhez ment egy gyári csoportvezetőhöz, akitől most azért vált el — mert sokat eszik... Összevesztek, az asszony első férjétől örökölt családi házon. is, amelyet a második férj tataroztatott, a másfélholdas szőlőjükön, a többhektó boron és az üres hrodókon. Miután az asszony szinte semmit sem akart elfelezni, a volt férj szemére vetette, hogy még az első férje sírkövét is közösen csináltatták. Erre a bírónő ironikusan megkérte: — Talán ezt a sirkövet is felezni óhajtja? — Igen! — válaszolt a férfi — és a többit is ... Szenes Imre Muzeum a beiyárcsárdábaa SZEGED — Rózsa Sándor, a legendáshírű betyár egykori pihenőhelyén, a hires kondorosi betyárcsárdában házi múzeumot létesítettek. Az átalakított és kibővített csárda ma különleges idegenforgalmi vendéglátóhely, ahol a boítives pinceborozóba alaguton juthatnak a vendégek. A borozót korabeli faragott bútorokkal, kovácsoltvas lámpákkal rendezték be. A betyárcsárdában az egykori buboskemencét és pecsenyesütő sarkot is helyreállították. A pislákoló örökmécses, amelynek fényénél menekültek hajdan a betyárok a kéményen át a pandúrok elől, most is ugyanazon a helyen áll. A csárda házi múzeumát a padlástéren rendezték be, —■ ahol kiállították Rózsa Sándor öltözékét, fegyverét, fokosát. A késeid gyilkos BUDAPEST — Megölte feleségét, majd öngyilkos lett Nyitrai János 25 éves budapesti gépkocsivezető. Újpesten, a Szabadság-téri villamosmegállóban késsel támadt különváltan élő feleségére és több szúrással végzett vele, majd a Dunába vetette magát és elmerült. Holttestét még nem találták meg. A rendőrség megindította a vizsgálatot. DRÉGELY PALÄNK TERJESSZE LAPUNKÁT
