Szabad Sajtó, 1969. július-szeptember (61. évfolyam, 27-39. szám)
1969-09-18 / 38. szám
12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Sept. 18, 1969 Budapestből Mekka II. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) — Nahát hallgass ide — fordult felém a meggyanúsított férj — mondd meg aztán, nem kell-e megköszönni inkább az ilyen gondosságot? Irén kint járt tegnap este a Körúton. Én vigyáztam rá. Látom meszsziről, hogy megszólit valakit s azzal megy a Hársfa utcába a mi házunk felé. Be is fordultak a kapun. Egy perc múlva én is odaértem, hogy figyeljek a ház előtt, amikor látom és hallom, hogy az Irén a kapu alatt áll és az a pasas, akit én palinak néztem, nagyban vallatja Irént. Mindjárt tudtam ,hogy detektív, aki most Irént le akarja buktatni. Nem lehet vacillálni ilyenkor, azonmód beugrottam a kapu alá és mintha azt hinném, hogy a pasas valami szoknyavadász, megfogtam szegény Irént és verni kezdtem. Mit lehetett csinálni? Addig kellett ruházni, mig a pasas megsajnálta és rámszólt: “Most már ne bántsa!” Hát nem szép tőlem, hogy igy kimostam az aszszonyt a balhéból? És Borosné — bár a tegnapi kaland csattanós befejezése nem nagyon tetszett neki — elégedettnek látszott a sorsával. Volt a kocsmában egy másik pár is. Mindnyájan ismerték őket. Borosné lekicsinylőén (biggyesztette le a'zajkát: — Azok? A Szeles Jani a barátnőjével. Nagyon fölvágnak. A lány nem lehetett még 16 éves. Nyúlánk termetű, fejletlen testű kislány volt, hamvas bakfisarccal, nagy dióbarna szemekkel, mosolygó ajkakkal, amelyek közül hófehér fogak villantak ki. Egyszerűen, szolidan öltözködött, fején féloidalt szürke svájci sapka, fehérszegélyes kék matrózblúz — iskoláslánynak kellett hinni őt. Társaságában egy 28 évesnek látszó, magas, vállas, elegáns, borotvált arcú fiatalember volt. Halkan beszélt és mozdulatai elárulták, hogy valamelyik amerikai filmszínészt igyekszik utánozni. Érdekelt az ügy. Hamar megtudtam a részleteket. Szeles Jani, a mozisztárt mimelő jampec háromszor bukott le már kirakattolvajlás miatt. Legutóbb fél évet ült ós kitoloncolták Pestről. De ő szépen itt maradt a fővárosban. Jani ebben az időben nagyon le volt égve. Egy haverjához költözött, akivel Vácon együtt üdült, bizonyos Kis Józsefhez, akit tolvajkörökben Cigány Jóskának hívták. Kis Jóska valamikor sofőr volt, de már évek óta nem dolgozott. Régi szeretőjét elvette feleségül és az asszony tartotta el a férjét abból a pénzből, amit a nő sétáiása során szerzett . . . Amikor Szeles Jani is náluk húzta meg magát, az asszonynak eszébe jutott, hogy van neki egy kis húga, Matild, aki pár hónappal előbb került haza egy leánynevelő intézetből. Jani ha pénze nem is volt, jóképű fiú. Értette a módját, hogy a kis Matild fejét elcsavarja. Itt volt azonban a nővér, aki Jani érzelmeinek egyelőre útjában állt és aki azért hozta ide a húgát, hogy segítsen keresni. Kitanitotta először is arra, hogyan kell vigyáznia magára, nehogy valami baja essék. A dologba bevonták Janit is. Az ő szerepe egy darabig a kopogás volt. Janinak kellett ugyanis a kislányt diszkrét távolságból követnie, amikor az üzleti célból utcán járt. Matild a nővére lakására hívta a férfiakat. Úgy adta be a dolgot, mintha “anyukája” lakna ott, aki éppen moziba ment s annak távollétét használja ki . . . Jani nyomon követte a párt a kapuig. Öt percig várt. Ekkor ijedten futott az ablakhoz, bezörgetett s azt mondta: — Anyukád mindjárt itt tesz! Természetesen ia férfi ész nélkül távozott. “Anyuka” pedig ezalatt a szekrény mögött állt, a legalkalmasabb időpontban kibújt a rejtekhelyéről, megnézte az áldozat tárcáját és a körülményekhez alkalmazkodva a pénz egy részét kivette. Mindig csak annyit, hogy fel ne tűnjék a hiány. Néhány napig tartott már ez az állajot, amikor Jani merészet gondolt — miért asszisztáljon ő csupán —, amikor egy kis ügyességgel az egész hasznot is megszerezheti magának? így történt, hogy Jani “halálosan szerelmes” lett Matildba, egy szép napon bevallotta, hogy nem tud nélküle élni és rábeszélte, hogy legyen a felesége, hagyják itt Kiséket, szökjenek meg valahová, ahol egymásnak élhetnek. Matild már régen szerette Janit, megszökött hát vele a Hársfa utcába. S a lány önként ajánlkozott, hogy amig Janinak jobban nem megy sora, úgy mint eddig, ezután is keresni fog. Jani elvezette Matildot a Dohány utcába Sári nénihez és bemutatta: ez a lány az enyém, ide fog járni. Ha baj van, hívjon fel, a szemközti kocsma előtt állok. Egész egyszerűen ment minden. Sári néni klientúrája pedig fellendült a dolgon és felülmúlta a többi hasonló üzemekét. Jani fényesen kiruházkodott, a legjobban kereső fiú lett az egész környéken. Elhatároztam, hogy megismerkedek Szeles Jánosékkal. Megnéztem az órámat, 4 óra volt. Figyelmeztettem Kisvörös, meg Rozit, hogy menni kellene a placcra. Ők azonban megnyugtattak: — Te még igazán vies vagy, ha nem. tudod, hogy ebben az időben nem járnak a hék. Jegyezd meg, mindent meg lehet tanulni, még a hék razziázási szokásait is. Elég az hozzá, ebben' az időben nyugodtan lóghatsz akárhol, nincs balhé . . . Csak jóval később foglaltam el a helyemet a Rákóczi utón. A tűzkő vés már nem árult a régi helyén, helyette egy másik titokzatos egyén jelent meg az utcán: a kabátnyitogató. Árukészletét a kabátja alatt hordja, éspedig zsebkendők és harisnyák formájában. Ha alkalmas médiumot látott, melléje lépett, a fülébe suttogott, majd váratlan mozdulattal kinyitotta felöltője jobb szárnyát. Rögtön látható lett a raktár, azaz kirakat. Most ezt neveztem ki előőrsnek. Ahogy a zsebembe nyúltam, kezembe akadtak Bözsi néni találkahelyének névkártyái. Elmentem arrafelé körülnézni. Úgy látszik, Bözsi néni üzleti forgalmának nem ártott meg az én hanyagságom. Rövid félórát időztem a szomszéd ház mellett s ezalatt három pár fordult be a ház kapuján. Közben a ház előtt és szemben ott sétáltak a nők fiúi. Volt ott két figyelő is, akik szünet nélkül jöttek-mentek az utcán. Megálltak egy nagy üzlet sarkán, kikukkantottak a Rákóczi útra, majd a Dohány utcáig mentek, megnéztek minden járókelőt, aztán a ház kapujába álltak és onnan kémkedtek. Megállapítottak, hogy sokkal komolyabban fogják fel hivatásukat, mint én. Az áruház sarán hat lány tereferélt. Két fiú ment arra hátratett kezekkel. Az egyik a vállával meglökte a lányt, s menet közben mondott neki valamit. A lány hátra fordult és szólt társainak. Mindnyájan a Dohány utca felé néztek. Valami készül! Az egyik lement a sarokra, befordult a Rákóczi útra, majd sietve visszajött, a másik oldalra ment, úgy szólt vissza egy szót: — Megyeri . . Erre ahányan voltak, mind futni kezdtek és eltűntek a Munkás utcában. Ebben a pillanatban éles füttyöt hallottam a Rákod ut felől, rögtön visszhangja támadt a Dohány utca irányából, majd a Munkás utca sarkán levő kávémérésbe. Én lassan elindultam arrafelé, hogy lássam a fejleményeket is. Elhaladtam a kávémérés előtt és kifordultam a Rákóczi útra. Az Alsóerdősor oly kihalt volt, mint a temető. A Rákóczi utón alig néhány lépést tettem, amikor egy szürke trencskőókabátos alak elment mellettem és odaszólt: “Hék”. De olyan halkan mondta, mint egy suttogó bariton. Közben a szemével hunyorított. Megfordultam. (Folytatjuk.) Hires kémek, kalandorok és bűnügyek
