Szabad Sajtó, 1969. április-június (61. évfolyam, 14-26. szám)
1969-05-01 / 18. szám
iZ.OLDAl SZABAD SATTŐ Thursday, May 1, 1969 fHires kémek, kalandorok és bűnügyek! jflrift, mfl.—rr^jffr nft) iftr ‘ft,—-~VI *i7)~~T VT *i*l— —— OSZTJÁK AZ IGAZSÁGOT VÁRADON FOLYTATÁS Sajnos, nem jegyezték fel a krónikák, Sólymos község lakói hogyan állták ki a tíizesvaspróbát. Lehet, hogy “kitartó imádkozásuk és böjtölésük”, de még nagyobb valószínűséggel a székesegyház papjainak vitt ajándékaik megtették hatásukat, s a váradi székesegyházban büntelennek találtattak. Pál és Kernét Botosa ispán szolgái két héttel a szent Mihály-napi törvénykezés előtt elhajtották Váradra. Először Pált kisérték a székesegyházba. A tüzesvaspróba előtti háromnapos böjt és a félelem miatt halálra sápadva hallgatta a misét, s szemmel,, láthatóan megborzadt, amikor a fiatal kanonok megáldotta a font súlyú vasdarabot, amelyet aztán a templom lépcsője előtt izzó faszénen hevítettek vörösre. A fogóval kiemelt vasdarabot az oltár előtt adták Pál kezébe. A fiatal jobbágynak szeme sem rebben, amikor a tüzes vasdarabot az oltártól mintegy 15 lépésnyire, a feszülethez vitte. A két pristaldus — az udvarbiró által kirendelt két tanú jelenlétében — Pál kezét fehér gyolccsal kötötte be. A két tanú bizonyította, hogy a gyolcs tiszta volt, nem kentek a sebre semmiféle irt, amely meggyorsítaná a gyógyulást. A gyolcsot zsineggel kötötték körül, s lebélyegezték az udvarbiró pecsétjével. Három nap múlva már őrök nélkül jelent meg Pál, hogy bemutassa kezét a káptalan kanonokjának. A két pristaldus ismét megvizsgálta a karra tekelt zsineg bélyegének sértetlenségét, majd a gyolcsot eltávolították és a jelenlevők megtekintették a jobbágy kezét. A tüzes vas nyomán nem maradt seb. A gondviselés — de még inkább a jobbágy kérges keze s a gyolcs alá csempészett kenőcs — megóvta a tüzes vas maradandó következményeitől! Pál kiállta a tüzesvaspróbát, s büntelennek bizonyult. Keme úgy látszik kevésbé bízott a kifürkészhetetlen isteni igazságszolgáltatásban. Sógora, Mihály, már régóta a váradi papoknál cselédeskedett. Ugyan kitől kérhetett volna tanácsot a nehéz helyzetben Kémé hitestársa, Fekesa asszony, mint Váradra szakadt bátyjától. Hogy mit tanácsolt Mihály sógor — a nála illő ajándékokkal megjelenő — húgának, azt ma már nem lehet megállapítani. Tény — s ezt a krónikák is feljegyzik —, hogy a váradi monostor ajtaja éppen nyitva volt, amikor Kémét az istenítéletre kisérték. Imára kuk csőit kézzel, lesütött szemmel haladt őrzői között, de azért meglátta a monostor kissé megnyitott nehéz tölgyfa kapuját. Néhány ugrás csupán és az elképedt őrök szeme láttán eltűnt az oltalmat és biztonságot nyújtó egyházi épület falai mögött. Amíg ott tartózkodott, a földi igazságszolgáltatás el nem érhette. / Keme megmenekülése ,nem okozott nagyobb feltűnést. Első haragjában Botosa ispán jó néhány korbácsütést méretett a hanyag őrök hátsó felére. Keme pedig egykét évet a monostorban töltött, és szorgalmasan segített sógorának. Később, amikor az ország nagyobb, véres eseményei elfeledtették a monostor gulyájából elhajtott ökrök és a megölt gulyás ügyét, Keme is visszamerészkedett hűséges Fekesa asszonyához. S igy — mai kifejezéssel élve — részleges “happy end”-el végződött Pál és Keme jobbágyok lopási ügye, az első, amit a káptalanok naplói a későbbi évszázadok részére feljegyeztek. BOSZORKÁNYÉGETÉS 200 EVE Az időpont 1755. A helyszín egy magyar uriszék. A vádlott egy középkorú parasztasszony, név szerint Vermek Kata. A vád boszorkányság. (A korabeli jegyzőkönyvet idézzük.) A bíróság első kérdésére a vádlott azt vallja, hogy egy bizonyos Muszt Péter nevű ember ok nélkül fogta rá, hogy boszorkány. — Micsoda okbul fogta reád? — Oly okbul fogta, hogy engemet éjnek idején látott, de másképpen nem lehet, ha netalán részeg volt, és hihető, hogy álmában látta. — Tehát boszorkány vagy-e s mikor lettél azzá? — Én boszorkány nem vagyok, boszorkánymesterséget nem tudok. A földesúri ügyész indítványára különböző kínzásoknak vetették alá a vádlottat. A kinpadon megváltoztatta vallomását és azt mondta, hogy bizonyos Gellén Andrásné hívta házához és felszólította, hogy tanulja meg a boszorkánymesterséget. — Minek utána Gellén Andrásné házához érkeztem volna, tehát a gonosz sátán szép férfi ruhában mán ottan volt ... A sátán az istenemet megtagadtatta ilyenformán: engemet a ház közepére térdre állita, ö pedig mellém állott és ily szókkal: istenem, istenem, ne legyen, hanem téged vallak istenemnek, pecsétet nyomott a bal lapockámra, azután pedig feltaszitván, a földön, a ház közepén paráználkodott velem, a teste pedig hideg és kemény volt. Vallomásában elmondta, mikor és hol táncoltak az ördöggel ő és a többi boszorkányok, akiket pontosan megnevezett a nagyzerindi asszonyok közül. Bevallotta azt is, hogy kiket rontott meg. 1756. február 5-én Ítélték halálra és elevenen megégették két nap múlva. Vallomása alapján három asszonyt fogtak perbe, akik. tagadták boszorkányságukat, de február 6-án ezeket is megkinozták és akkor mindent részletesen bevallottak, ők is tüzhalállal végezték életüket. S mindez a 18-ik században történt, amikor az ember már ismerte a naprendszert és a newtoni fizikát. Az ilyen ítéletek nem mentek ritkaságszámba ebben a korban. Jellemző, hogy 1761-ben, Voltaire, Rosseau és a többi felvilágosult gondolkozó munkásságával egyidőben, adta ki maradi, ásatag büntető törvénykönyvét Mária Terézia. A “szerzők” mérnöki rajzokon mutatták be a szabványosított kinzóeszközöket és adták meg a mozdulatokra kiterjedő “használati utasítást.” RŐRERT BÁCSI - AVAGY A SZÉLHÁMOS "APOSTOL" Múzeumi sétánk következő állomása egy tabló, rajta egy angol nyelvű, “Bizalmas, csak rendőrségi használatra” jelzésű körzettanulmány. Nem tévedés: valóban egy angol környezettanulmány. Kent grófság rendőrségétől származik, az ashfordi rendőrállomás küldte a budapesti rendőrségnek, még 1930-ban. Nézzük csak közelebbről, mit is tartalmaz ez a bizalmas levél? “A budapesti Magyar Királyi Rendőrség főnökétől kapott, 1930. évi február hó 21- től keltezett levélre, amely Feinschilberfc Theodórára, lakik az Ashford melletti Willes Horoughban, Glover Rd. 20. szám alatt, diszkrét puhatolózást kér, tisztelettel jelentem a következőket: A megejtett puhatolózás alapján a következő részleteket állapítottam meg. Feinschilbert Theodora ebben a kerületben, mint magyar alattvaló van nyilvántartva, aki 1900 évi augusztus 14-én Budapesten született, de aki három éves kora óta az Egyesült Királyságban tartózkodik. 1922. novemberében jött Ashfordra lakni és kezdetben mint zenetanitó működött, ebben a kerületben, később azonban magánzó lett. Kiváló jellemű és nagy tiszteletben áll mindenki előtt, akivel ideérkezése óta érintkezésbe jutott. Az a ház, amelyet jelenleg a Willes Horoughban a Glover Rd. 20. szám alatt bír, a sajátja. Puhatolózásuk szerint igen tekintélyes vagyona van, amely után járulékot élvez. Hogy ez a vagyon miből áll, azt az ő megkérdezése nélkül nem tudtam megállapítani, de nagyon pontos időközökbe küldenek neki bizonyos nagyobb mennyiségű pénzt Londonból. Más utón is azt a megállapítást szereztem, hogy londoni bankjához egyéb, nem Angliában levő vagyonából származó összegek is befolynak. (Folytatjuk)
