Szabad Sajtó, 1969. január-március (61. évfolyam, 1-13. szám)
1969-02-20 / 8. szám
SZ£R ATI SAJTÓ Thursday, Feb. 20. 19C9 |<^u. »«^>»» ..^o w^n ((^i>, wyw Hires kémek, kalandorok és bűnügyek LEüERERNE FOLYTATÁS Lédererné ebben a pillanatban elájult. A detektívek téritették magához, és amikor visszanyerte eszméletét, vallani kezdett. — Férjem fiatal volt, amikor megismerkedett Kodelka Ferenc hentesmesterrel, aki r/.>.•' • líusárut szállított. A férjem és Kodelka ké: sőbb is fenntartották a barátságot, és amikor á' férjemet kivezényelék Csepelre, ismét üzleti Összeköttetésben álltak egymással. Kocfelka. négy nappal ezelőtt meglátogatott bennünket. Hosszasan elbeszélgettünk . . . Időközben férjem a farkaskutyáját levitte az utóará sétáltatni. Negyedóra múlva tért vissza, és amikor benyitott az ebédlőbe, Kodelka ép]fen át akart ölelni. A férjemet erre a látványra hirtelen indulat fogta el, és mielőtt magához tért volna, előrántotta szolgálati fegyverét, és hátulról lelőtte Kodelka Ferencet. Persze, én magamból kikelve felugrottam, és kirohantam a konyhába. Félórát lehettem odakint, és amikor visszajöttem, láttam, amint férjem a jól megtermett, erős éínbernek vagdossa a kezeit, lábait. Egy ideig néztem, aztán rámparancsolt, hogy segítsek neki. A holttestet kisebb darabokra vagdostuk, és egy nagy, valamint két kisebb bőröndbe csomagoltuk. Megállapodtunk, hogy kivisszük a Dunához, bedobjuk a vízbe, és ha Valakivel találkozunk, azt mondjuk, hogy megdöglött kutyánkat daraboltuk fel, és azt dobjuk a Dunába. A férjem elhívta a testvérét is, Léderer Sándor banktisztviselőt, hogy ő is segítsen kivinni a csomagokat . . . A detektívek, persze, Léderernét bevitték a rendőrségre. Néhány órán belül letartóztatták Léderer Gusztáv csendőrfőhadnacgyot és Léderer Sándor banktisztviselőt is. I A tisztviselő eleinte azt vallotta, hogy a fivére felkérésére azért segített a bőröndök szállításában, mert az azt mondta, hogy farkaskutyáját viszik a Dunához. Léderer Gusztáv viszont azt vallotta első kihallgatása alkalmával, hogy fontos iratokat akart elrej- 1 teni. A rendőrorvosok eközben megállapították, hogy Kodelkát szabályosan, szinte mesteri hozzáértéssel szeletelték fel. Közben a hentesmester lakásán is megkezdték a kihallgatásokat. A családtagok ennek során azt mondották, hogy Kodelka azzal búcsúzott el tőlük: “Léderer főhadnagyékhoz megyek látogatóba.” Aztán házku, tatást tartottak Kodelka lakásán, és részben i ' ä családtagok állítása, részben a megtalált .feljegyzések alapján megállapították, hogy ■a hentesmerster 70 millió koronát vitt magával. A nyomozás rövidesen azt is kiderítette, hogy Léderer kutyája a csendőrfőhadnagy másik, zugligeti lakásában, van, valószínű tehát, hogy a kutyát már néhány nappal előbb elszállították a Tölgyfa utcai lakásból, igy előre eltervezvén azt, hogy ha kérdeezik tőle, mit visz a csomagban, nyugodtan mondhassa: a kutyáját. A Tölgyfa utcai ház lakói vallomásukban arról is beszéltek, hogy Lédererék öt évvel előbb költöztek a házba, mégpedig egyenesen a Britannia Szállóból, és holmijaikat is onnan hozták. Az asszony második vallomásában már elismerte, hogy előre megfontolt szándékkal gyilkolták meg Kodelka Ferenc hentesmestert, de nem a pénz miatt, hanem azért, mert “állandóan szerelmével otsromolta őt”, és ezért ő roppant utálta Kodelkát. — Amikor Kodelka eljött hozzánk vacsorára, rábeszéltük, hogy az éjszakát töltse nálunk. Vacsora után a férjem úgy tett, mintha eltávozna, azonban csak a konyháig ment ki, és ott várakozott. Hogy Kodelka minél hamarább elaludjon, a díványon melléje ültem és simogattam. Amikor a beszédből kifogytam, lefeküdtem melléje . . . Ő elaludt. Akkor kimentem a konyhába, és azt mondtam a férjemnek: végre elérkezett az alkalom. Pár pillanattal később dörrenést hallottam, aztán a lavórral beszaladtam, hogy abba jöjjön a vér . . . Azért tettük ezt, mert utáltuk Kodelkát. Én mindig nagyon vallásos voltam, szüleim katolikus szellemben neveltek, de állandóan jártam a templomba imádkozni . . . Amikor a detektív urak engem a lakáson vártak, akkor is a templomból jöttem . . . Miközben a detektívek Lédernét faggatták, véglegesen elkészült a törvényszéki orvosszakértő vizsgálati jelentése is. Érdemes idézni belőle, mert Léderer múltjáról árulkodik: “A tettes, aki Kodelka Ferencet megölte, illetve annak hulláját szétdarabcita, minden kétséget kizáróan olyan ember, aki valamelyest ért a böllérmesterséghez. Erre vall az a körülmény, hogy a szétdarabolás munkáját a tettes úgy végezte, hogy az Ízületeket bizonyos rutinnal kerülte ki a kés használatakor. A trancsirozás munkáját minden kétséget kizáróan a halál bekövetkezése után végezte a tettes ... A boncolás alá került hullaszékekről a tettes lenyúzta a bőrt, majd a törzset a gerincoszlop mellett egy bárddal kettévágta! Mivel a hulladarabok között nem volt megtalálható az áldozat feje, igy nem lehet megállapítani, hogy valóban lövés okozta-e az áldozat halálát.” A gyilkos házaspárt újból és újból kihallgatták. És ők újból és újból megváltoztatták a vallomásaikat. Az iratok szerint Léderer 22-féle változatát adta elő a gyilkosságnak, a felesége 16-féleképpen mondta el ugyanazt. Aztán ügyeiket szétválasztották: Léderer Gusztávot a katonai bíróság elé állították, amely zárt tárgyaláson kötél általi halálra ítélte a csendőrfőhadnagyot. Bár a hadbíróság iratait nem sikerült előkeritenünk, csak a magyar királyi budapesti honvéd törvényszék, mint itélőbiróság Ítéletének hiteles másolatát, idézzük a katonai bíróság ítéleti indokolásának azt a részét, amelyet a tárgyalás alapján állított össze a gyilkosságról. Idézzük, mert érdekes módon kimutatható benne, mint próbálta a katonai bíróság Léderernére hárítani az “erkölcsi felelősséget”, hogy mentse a “tiszti becsületet”, amelyen már úgyis oly sok folt esett. íme, a katonai bírósági Ítélet egy része: “Vádlott felesége, kit ő meglehetősen alacsony sorból, egy pozsonyi kávéház kasszájából emelt maga mellé, folyton pénzt követelt. Többször panaszkodott is Novák Istvánnak, a ház tulajdonosának, kivel összejártak, hogy inkább elhagyja férjét, semmint tovább nélkülözzön. Tépelődései közepette fogant meg benne a gondolat, hogy Kodelkától fogja megszerezni ezt a nagyobb öszszeget, amelyre egyrészt az adósságok kifizetése,- az ékszerek és szőrmegarnitura kiváltása végett, másrészt a gondtalan és fényűző életmód folytatására szüksége volt. Nevezettel való barátság ugyanis a férj áthelyezése után sem szakadt meg. Sőt, mióta Kodelka időközben feleségétől elvált, még gyakrabban járt fel vádlott feleségéhez, és udvarolgatni kezdett neki. Vádlott felesége szívesen vette Kodelka udvarlását, ki a férj távollétében is, miként azt Novák István többször észrevette, a késő éjjeli órákig idézött fenn nála. Sőt, mulatni is elment vele. így például egy évvel ezelőtt, egy este, sértett Kaudel Gusztáv bérkocsitulajdonossal és több lókupeccel együtt a Debrecen Szálló éttermében borozgatott. Úgy kilenc óra tájban felkelt, azt mondva, átmegy Budára, elhozza Léderernét. És valóban rövid idő múlva megjelent vele együtt az étteremben! Egy külön asztalhoz ülve huzattá neki az ő nótáit az ott muzsikáló tamburás zenekarral. Lédererné a közeli jóbarátság révén tudta, hogy Kodelkánál nagyobb összeg nemigen szokott nenni. Hogy tehát őt ennek összehozására rávegye, egy mesét eszelt ki. Azt, hogygazdag angol ismerősei tartózkodnak Pesten, akik a Hűvösvölgyben villát akarnak, mintegy 4 milliárd koronáért vásárolni. Pénzük azonban dollárokban van, és őket, már ti. Lédereréket bízták meg az átváltással. Ezen fényesen lehet keresni, szükség volna azonban egv-két napig 100 millió koronára. A hiszékeny Kodelka, aki nagyra volt a főhadnagyék barátságával, felült és még karácsony előtt pár nappal nekilátott a pénzt előteremteni. Mindenekelőtt saját üzletéből vont ki 25 millió korona forgótőkét. Pozsgay Endre vendéglőstől karácsonykor 24 millió koronát. majd később, január hó 5-én még 10 milliót, sógorától, Schuch Nándortól 25 milliót kért és kapott kölcsön, de utóbbitól csak f. év január első napjaiban kapta meg a pénzt. A most felsoroltaknak, nemkülönben Braun Jakab vendéglősnek, kitől szintén kért 30 milliót, de nem kapott, el is mondotta, hogy miért van szüksége a pénzre. (Folytatjuk.) 12. QEDAt
