Szabad Sajtó, 1969. január-március (61. évfolyam, 1-13. szám)
1969-01-30 / 5. szám
8. OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, January 30, 1969 GYENGÉK ÉS INFLÁCIÓSAK A KILÁTÁSOK ANGLIÁBAN, AZ »ES FONTRA NÉVZE LONDON, Anglia — Anglia polgárok nagyobb bizonytalansággal tekintenek az 1969-es év elé, mint bármikor modern időkben, kivéve az 1930-as éveket. Annak idején azonban az emberek egyötöde munkanélkül volt s azok az angolok, kiknek volt pénzük, ültek rajta és nem fektették vállalkozásokba. Most az angolok egyik munkahelyről a másikra röppennek, bőségesen van válasz-Meglehetősen átlátszó ruhát tervezett Tita Rossi Rómában. Nelson Rockefeller és az uniók NEEW YORK — New York államban az uniók általában barátságos lábon állottak. Nelson A. Rockefeller kormányzóval. Ez azonban megváltozott az utóbbi napokban és az uniók mozgósítanak Rockefeller azon szándéka ellen, hogy a forgalmi adót az államban 1 százalékkal felemeljék és általában 5 százalékkal csökkentsék az állami költségvetést. Az uniók azt állítják, hogy az 1 százalékos forgalmi adóemelés, egy évi 7000 dollár bevétellel rendelkező átlag-családnak, évi 25 dollár többletbe fog bevásárlásainál kerülni és “ez éppen egy olyan időben, mikor az átlag munkásnak amugyis nehézségekbe kerül, hogy ziökkenésmentesen megélhessen a családjával.” ték, a pénzt pedig úgy dobálják, mintha tüzes szén volna a kezükben. Aki nem költekezik, arról azt hiszik, hogy nincs valami' rendjén a fejében. Mindenki más meg van győződve róla, hogy a pénz vásárlóereje kevesebb lesz holnap, mint ma. így az emberek nyakló nélkül vásárolnak, ebben adósságokat csinálnak és azt hiszik, hogy ezt az adósságot majd inflációs pénzzel könnyedén kifizethetik. így az angolok nem pénzt gyűjtenek, hanem tárgyakat. Egy 30 éves ház, eredeti árának nyolcszorosán kel el s alig van már belőle. Egy régi korbeli mester-festő egyegy rajza, 10 évvel ezelőtt körülbelül 100 fontba került, ma bajosan kapni 1500 fontért, egy-egy árverési csarnokban. Nem csoda tehát, hogy az import csak úgy áramlik Angliába a kormány minden erőfeszítése ellenére. Miután a behozott cikkeken nagy a haszon, az importerek megtalálták a módját/hogy megkerüljék a kormány-intézkedéseket. Miután Anglia otthoni piaca nagyobb, ennélfogva könynyebb eladni az otthoni pénzpazarló közönségnek, nem csoda, hogy az angol export erősen sántit és messze elmarad az import mögött, ami viszont növeli a külkereskedelmi mérleg deficitjét. És miután nem titok már, hogy a brit nép elvesztette bizalmát a font-sterlingben, nem csoda, hogy azok, akik külföldön tartózkodnak, különösen pedig azok, akik valutában csinálnak üzleteket, olyan gyorsan igyekeznek szabadulni a fonttól, ahogy uj jó valukat találnak, melyekbe pénzüket befektetik. Nemzetközi kereskedők, akik az elmúlt novemberben megkontreminálták a fontsterlinget és az elmúlt tavasszal az aranyat, uj győzelmekre spekulálnak a font ellen. Az angol Nemzeti Bank nyilvánválóan nagy meglepetéssel szolgálna számos pénzembernek, ha úgy kerülne keresztül az 1969-es éven, hogy a font megmaradt 1967- ben leszállítót színvonalán, 2,40 dolláron fontonkint. A font gyenge tehát külföldön, mert oly kevesen versenyeznek érte, akárcsak a politikában Harold Wilson miniszterelnökért otthon. A dollárnak és franknak már lényegesen nagyabb vonzóereje van külföldön, akárcsak otthon politikailag Edward Heath ellenzéki, konzervatív vezetőnek. Angliádban manapság a font és politika szoros kapcsolatban van. Wilson miniszterelnök egyike azon kevés angolnak, aki nem vesztette el a bizalmat saját magában és kormányában és gyakorta “gránitból faragottnak” nevezi magát és minisztereit. Londonban sürü a levegő a szállongó hírektől, hogy egy politikai koalíciós kormányt terveznek, vagy egy kormányt, melyek miniszteri székét a szocialisták helyett, üzletemberekkel töltenék be. Frank De Paula, középsúlyú ökölvívó, január 22-i mérkőzésére készül New Yorkban, Bob Fosterrél. Benyommaszkodott a konferenciára LONDON, Anglia — Nyugati hajózási vállalatok elvben megegyeztek abban, hogy beeresztik a Szovjetuniót, eddig igen exkluzív hajózási konferenciájukra, az ausztráliai vonalat illetően, hogy ezzel megszűnjék a tarifa-háború a Szovjettel. Azt a megállapodást valószínűleg a következő hónapban ratifikálják. A konferencián egy sereg nyugati hajózási vállalat szokott résztvenni és ezek egymás között megbeszélik a közös szállítási tarifákat és a szállítási időpontokat, hogy ezzel nagyjából kikapcsolják a versnyt egy más közt. A Szovjet mindig szeretett volna bejutni ennek a konferenciának tagjaként, de mindig elutasították. Erre nemrégen a Szovjet az ausztráliai szállító vonalon jelentékenyen leszállította a tarifá-Richard M. Nixon elnök hivatalos beiktatási portréja, melyet eredeti olajban, Gloria Schumann, new yorki művésznő festett. TRUDEAU KORMÁNYFŐ DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOT AKAR A VATIKÁNNAL OTTAWA, Kanada — Pierre Elliott Trudeau, kanadai miniszterelnök, olyan területre merészkedett, melyet eddig egyetlen elődje sem kísérelt meg Kanadában, azt javasolta ugyanis, hogy Kanada hivatalosan ismerje el a Vatikánt és vegye fel vele a diplomáciai kapcsolatokat. A kormány még nem dön-Barbara Jo Rubin, 19 éves miami-i lány megkapta az engedélyt, hogy zsoké legyen Coral Gables, Fla.-ban. kát, amivel a nyugati vonalaiknak jelentékeny kárt okozott. Ezzel most mindenesetre sikerült benyomaszkodnia a konferencia tagjai közé. tött a javaslatról, a miniszterelnök azonban határozottan előnyt lát ebben a lépésben, egyben ki akarja puhatolni a kanadai nép reakcióját erre a tervezett lépésre. Az első reakció Dr. Robert B. McClure, a protestáns United Church moderátorjától érkezett, aki kijelentette, hogy a pápai udvarral való diplomáciai kapcsolat “szétválasztó faktorként hatna” egy nemzetben, mely “aktivan keresi a kiegyezést, a két különböző kultúra között” —utalva az angol és francia kultúrára . A franciául beszélő Quebec tartomány lakossága nagyrészt római katolikus, mig Kanada többi részének lakossága főleg protestáns. Előző kormányok is mérlegelték már kanadai követség felállítását a Vatikánban, de mindig napirendre tértek felette, abban a hiszemben, hogy Quebec-en kívül ellenkezésre fognak találni. Trudeau külügyminisztere, Mitchell Sharp azonban kijelentette, hogy a kanadaiak a Vatikánnak való kapcsolatot kizárólag “diplomáciai aktusnak fogják tekinteni, nem pedig vallási aktusnak.”
