Szabad Sajtó, 1968. július-szeptember (60. évfolyam, 27-39. szám)

1968-07-11 / 28. szám

12. OLDAL-sAABAD SAJTP Thursday. July 11. 1968 Ibiin és bünhődés PÉLDÁTLAN JUSTIZMORD FOLYTATÁS A Vera Brühne gyilkossá minősítésére irá­nyuló alattomos tervet a rendkívül becsvá­gyó, fiatal Rueth államügyész vette a kezé­be, aki mindenkinél jobban értett ahhoz, hogyan lehet ilyen tervek megvalósítására a szövetségi köztársaság “szabad” igazságszol­gáltatását felhasználni. Mindenekelőtt alapo­san kivizsgálta a meggyilkolt orvos előéletét és hamar megállapította, hogy az életvidám doktor az utolsó években egymás után tizen­négy barátnőjét tette a spanyol tengerparton fekvő kéj lakának végrendeleti örökösévé, s minden alkalommal megváltoztatta végren­deletét, ha valamelyik barátnőjét megunta. Katja Hintze asszony, Harald Böhmeltnek, az ismert táncdalszerzőnek az anyósa, aki Vera Brühnének az öröklésben közvetlen elődje volt, hamar hajlandónak mutatkozott eskü alatt vallani, hogy Praun a végrendelet meg­változtatásának v gondolatával foglalkozott, mert ily módon akart megszabadulni Brüh­­nétől. Erre tanúként hires vejét jelölte meg. Böhmelt, a “Csupa hazugság” cimü film ze­néjének szerzője készségesen tanúsította a következőket: “Igen, Praunnal 1960 április 1-én Münchenben találóomtam. A doktor el­mesélte nekem, hogy meg akarja szüntetni kapcsolatát Brühnevel, mert attól fél, hogy az asszony megmérgezi. Arról is említést tett, hogy spanyolországi ingatlanát szándékában van eladni. A gyilkossági perben Brühne védője iga­zolni tudta, hogy doktor Praun a kérdéses zolni tudta, hogy dr. Praun azon a napon ápr. 1-én — nem tartózkodott Münchenben, ha­nem Afrikában volt. Indítványozta egy tanú kihallgatását is, aki később azt vallotta, hogy a fiatal Praun a slágerkomponistának ezért a vallomásáért nagyobb összeget ajánlott fel. Az előzetes vizsgálat sdrán azonban Rueth államügyésznek ezekkel az állításokkal még nem kellett vitába szállnia. Mindenekelőtt elegendő bizonyítékot kellett gyűjtenie an­nak a nyomatékos gyanúnak az alátámasztá­sára, hogy Vera Brühne közreműködött dr. Praun és házvezetőnője meggyilkolásában. 1961 október 3-án őrizetbe vették Vera Brühnét. Az asszony természetesen a legha­tározottabban tagadta, hogy bármi köze lett volna a kettős gyilkossághoz. Most mára szor­galmas államügyészen volt a sor, hogy bi­zonyítékokat gyűjtsön a vétkességére. Mivel a közvélemény előtt a legnagyobb mérték­ben valószínűtlennek látszott, hogy egy olyan külsejű nő, mint Brühne, ilyen kegyetlen, a női lélektől teljesen idegen bűntettet kö­vessen el, Rueth-nak egy férfi tettestársat kellett elővarázsolnia. Csupán tizenegy napra volt szüksége ah­hoz, hogy ezt is elintézze. Brühne az egyik kihallgatás során mit sem sejtve elmondta neki, hogy dr. Praun csupán néhány héttel halála előtt egy Volkwagent ajándékozott ne­ki a születésnapjára. Ezzel az asszony azt akarta megvilágítani előtte, milyen értelmet­len az az állítás, hogy Praun megunta őt és meg akarta változtatni végrendeletét. — Ebből is láthatja, mennyire ragaszko­dott hozám. Én nem tudtam használni a Volkswagent. Lányomnak külön kocsija van, nekem pedig nincs is vezetői jogosítványom. Ezért végül is a kocsit egy régi barátomnak adtam el, kedvezményes áron — fecsegte gyanútlanul és nem vette észre, hogy ezel a kellő alkalomra leső államügyésznek re­mek ötletet sugalmazott. Az államügyésznek csupán néhány telefon­­beszélgetésre volt szüksége annak megálla­pítására, hogy a Volkswagent a Kölnben la­kó Johannes Ferbach szerelő-lakatos kapta meg. Ez a Ferbach Brühnének nemcsak régi barátja, hanem egykori szeretője is volt. A gyors nyomozás azt is megállapította, hogy Ferbach még mindig szereti Vera Brühnét, sőt élete végéig hálával tartozik neki. Fer­bach ugyanis 1945-ben, röviddel a második világháború befejezése előtt megszökött a csapattestétől, és Vera Brühne bujtatta la­kásán a szövetséges csapatok bevonulásáig. Ez a tény elegendő volt Rueth számára ah­hoz, hogy ördögi alattomossággal meghúzza a kötelet Johannes Ferbach nyaka körül Mi­vel Ferbach szerette Brühne asszonyt, füg­gő helyzetben volt vele szemben, mivel pe­dig a csapattestétől való szökése után az asz­­szony rejtette el, hálára is volt kötelezve iránta; ezért az asszony rábeszélésére lelőtte dr. Praunt és Elfriede Kloot, majd jutalmul ajándékba kapta a Volkswagent. így “igazí­totta helyre” az ügyész az asszony ártalmat­lannak látszó információit, s ezzel elérte azt, hogy Ferbach ellen letartóztatási parancsot adtak ki. 1961 október 14-én Johannes Ferbachot Kölnben őrizetbe vették és Münchenben vizs­gálati fogságba helyezték. Közben Rueth nyomozói végre pontosabban megállapították a gyilkosság még mindig kétséges időpontját. Egy Pöckingben, dr. Praun villájától nem messze lakó asszony ismételt, beható kihall­gatás után és állhatatos, hosszú rábeszélésre “emlékezett” arra, hogy 1960-ban zöldcsü­törtökön este 7 óra tájban két lövést hallott. Ennek az időpontnak a meghatározása a vád szempontjából döntő jelentőségű volt, mert másfél év után sem Vera Brühne, sem Johan­nes Ferbach ezt az időpontot illetően nem tudtak alibit bizonyítani. A Rueth által összeállított bizonyítási anyag elegendő volt arra, hogy Vera Brüh­nét és Johannes Ferbachot vizsgálati fogság­ban tartsák. Nem nyújtott azonban elég biz­tosítékot arra, hogy a két vádlottat nyilvá­nos esküdtszéki tárgyaláson is el fogják Ítél­ni, mivel mindketten továbbra is makacsul tagadták, hogy bármi közük lenne a gyilkos­sághoz. Á ravasz államügyész ezzel minden bizonnyal tisztában volt. Ezért most azon mesterkedett, hogy a közvélemény közvetett befolyásolásával a bíróságot kész tények elé állítsa. Kapóra jött neki, hogy a meggyilkolt orvos fia már felkeltette a “Stern” és a “Quick” érdeklődését a gyilkossági ügy iránt. Rueth még egy lépéssel tovább ment. Bete­kintést engedélyezett az államügyészség nyo­mozati irataiba Nils von der Heydének, a “Stern” riporterének és Fred Ihrtnek, a “Quick“ riporterének, ellenszolgáltatáskép­pen pedig olyan tudósításokat követelt s min­den hájjal megkent bulvárujságiróktól, ame­lyek segítségével a még mindig makacsul tagadó “gyilkosokra” rá lehet bizonyítani a bűncselekményeket. A beszélgetés során Rueth a riporterek érdeklődését ügyesen Ve­ra Brühne leányára, Sylvia Cossyra terelte, aki édesanyja első férjének, Hans Cossy müncheni színésznek a nevét viseli. A 21 éves leány hü mása volt anyjának: szép, zül­lött, az élvezeteket habzsoló, gazdagságra és kalandokra vágyó teremtés, aki a müncheni felső tízezer dekadens környezetében nőtt fel. Mióta azonban anyja gyilkosság gyanú­jával börtönben ült, s a Brühne nevet ezzel kapcsolatban sokat emlegették a városban, gazdag tisztelői és a playboyok elhúzódtak tőle. Apjától ugyan havi kétszáz márka tá­mogatást kapott, ez azonban még a kényel­mes lakás bérének a kifizetéséhez sem volt elég. Rueth a riporterek előtt furfangos módon annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a lány bizonyára többet tud anyja bűncselek­ményéről. Ha őt szólásra lehetne bírni, ez nemcsak szenzációs tudósításokat jelentene a képes újságok számára, hanem a bűncse­lekmény további felderítésére is szolgálna. Ezenkívül a fiatal, tapasztalatlan lánynak nagy szívességet is lehetne tenni, mert ily módon megmenekülhetne a büntetéstől, ami azért fenyegeti, mert hitelt érdemlő tudo­mással birt a bűncselekményről és nem tett feljelentést, tehát bűnpártolást követett el. Miután az államügy észég eljárásukat ilyen módon legalizálta és erkölcsileg felvértezte őket, az agyafult riporterek rávetették magu­kat a gyanútlan Sylvia Cossyra és a legbe­­váltabb riporter-trükköt alkalmazták vele szemben. Megígérték neki, hogy a képeslapok címlapján fogják hozni a képét, utaltak egyes filmrendezőkhöz és televiziófilm gyártókhoz fűződő jó kapcsolataikra, és meglobogtatták előtte azt a lehetőséget is, hogy mint filmszi­­nésznő fényes karriert futhat be. Csakhamar meg is jelentek az első tudósítások Sylvia nagyított felvételeivel, amelyek a lányt vég­képp megszéditették. Talán szenzációhajhá­szásból, talán azért, mert a riporterek azzal fenyegették, hogy őrizetbe fogják venni, mi­vel hitelt érdemlő tudomással birt a bűncse­lekmény elkövetéséről és nem tett feljelen­tést — Sylvia végül is hajlandónak mutat­kozott a vallomástételre. Elmondta a riporte­reknek, hogy anyja tájékoztatása szerint Fer­bach lőtte le dr. Praunt és Elfriede Kloot 1960 zöldcsütörtök estéjén a pöckingi villá­ban. A gyilkosság állítólag Vera Brühne je­lenlétében történt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom