Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)
1967-06-08 / 23. szám
8. OLDAL S2ABÄD SAj'TŐ Thursday, June 8, 1967 1 Lakóinak a Imsök”, kiknek nem sikerilt a (elforgatás HONG KONG, Angol Koronagyarmat — A United Press nevű amerikai hírszolgálati iroda jelentette, hogy Vörös Kina pártvezetői, azonnali hatállyal visszarendelték, a kommunista vezetőket Hong Kongból, hogy megmagyarázzák, miért maradtak sikertelennek az angolellenes tüntetések, az elmúlt héten. Ugyanez a forrás elmondotta, hogy a kinai kommunista vezetők Hpng Kongban a New China hírszolgálati iroda és a Bank of China vezetői voltak. 'Más források, melyek közeli kapcsolatban állnak a hong kongi kommunistákkal, elmondották, hogy Mao Tsetung-al közeli kapcsolatban álló körök egy magasrangu képviselőt küldtek Cantonból Hong Kongba s ez élesen bírálta a hong kongi kinai kommunista vezetőket, hogy nem sikerült elegendő mértékben fellázitaniok a hong kongi 4 millió kínait, illetőleg nem gondoskodtak elegendő támogatásról, mikor a rendőrség közbelépett. A Cantonból érkezett jelentések szerint a Vörös Gárda abban a délkinai városban kiaggatott plakátokon élesen követelte, hogy a hong kongi vezetőket tegyék felelőssé fogyatékos eljárásuk miatt és gondoskodjanak ezek “méltó” megbüntetéséről. Peking a jelentések szerint, azzal vádolja hong kongi vezetőket, hogy a 11 napig tartott angol-ellenes tüntetések elején azt jelentették Vörös Kínába, hogy bírják a hong kongi kínaiak legtöbbjének támogatását. Ennek a jelentések a birtokában, Peking hirtelen egy 5 pontból álló követelési listát állított fel és azt a hong kongi brit hatóságok tudomására hozta. Mikor azonban az angol rendőrség látta, hogy a kommunista vezetőknek nem sikerül a kínaiak többségét megnyerni ügyüknek, teljes eréllyel elnyomta a zavargásokat, a pekingi kommunista kormány megdöbbenésére. A becslések szerint, csak 1000 kommunista vett részt, a többezer diák és csavargó hangos, de általában hatástalan tüntetéseiben. A kommunisták még május 29-én fenntartották sztrájkkampányukat, de ez csak kellemetlenség-számba ment, nagyobb károkat az iparban nem okozott. így például baloldali munkás-uniók 68 gőzkomp működését leállították Hong Kong és a kommunista szárazföldön levő Kowlon között, ez vissza is tartott körülbelül A)0,000 utast, azonkívül 800 textilmunkás sztrájkba lépett, két gyárban. Azonban a munkások más, nem sztrájkoló gyárak kompjait és csónakjait használták s igy a munkában csupán késedelem állott be. Nagy lábuk van az amerikai nőknek WASHINGTON _ A Census Bureau a közelmúltban újabb érdekes és ismeretlen statisztikai adatokat hozott nyilvánosságra. A legérdekesbbek és alighanem, a legismeretlenebbek, a következők: Az amerikai nő lába a világon a legnagyobb női láb és állandóan nagyobb lesz. Hatvan évvel ezelőtt egy amerikai nő lábának átlagos mérete 4B volt, jelenleg pedig 7.5A. Az American Kennel Club nemrégiben a következőket jelentette: a kutyát tartó városlakók között a legnépszerűbb és legkedveltebb a francia poodle, sorrendben ezután a farkaskutya, majd a vizsla következik. A Korea közelében levő Cheju íSzigeten még mindig arany-életük van a férfiaknak, akárcsak ősidőkkel ezelőtt volt. Az ősi szokások nem változtak. A nők látják el a kenyérkereső szerepét, a férfiak pedig otthon maradnak, takarítanak, főznek és ügyelnek a gyerekekre. Ennek a szigetnek az asszonyai elsőrendű halászok és egyébként a világ legügyesebb gyöngy-halászai. A férfiak viszont, semmiféle kenyérkereső munkára nem képesek, mert ősidők óta nem kellett kenyérkereső munkát végezniük. KI TUD RÓLA Kronfeld ékszerész fiával, Teodorral szeretné a húsz év előtt megszakadt kapcsolatot felvenni Ságy Tibor. Címe: Tibor Sagy-Schvarcz, Edif. Bello Campo, Apt. 72, Principal de Bello Campo, Caracas, Venezuela. Teodor számára levél van a szerkesztőségben. Egynapos sztrájk után, melyben az utcaseprők is résztvettek Párisban, igy festett a hires párisi nyílt piac. TÖRTÉNELMI REGÉNY A pokoli kánikulában rekkenő volt a hőség. A lápos cserjékben, borókafenyős bozótokban, aszályos iszapban megközelithetetlenül maradt teteme fertőzték a levegőt. Csakhamar felütötte fejét a félelmetes fekete halál. Vészesen szedte áldozatait a pestis. Orvosság nem volt ellene. Akibe a kór beférkőzte magát, az menthetetlenül elpusztult. És körülsimogatta őket a leszálló alkonyati csend. Hunyadi, Kapisztrán és Szilágyi tanácskozásra gyűltek össze. ' -• j l | | ;.;i I «>'* Hogy is volt? Öröm is, keserűség is volt abban, ahogyan megvívott harcuk eseményeiről szóltak. +<■ ’ . . — Meg kell állapítanom — mondta Hunyadi János fővezér, — hogy a fényes diadalt nem vívhattuk ki, a bennünket megsegítő Gondviselés különös kegyelme nélkül. — Ha Jézus nem áll mellénk — bólogatott az elmúlt napok válságos eseményeit magaelé idézően, Kapisztrán János — akkor bizony a szultán győzelmi lakomájától lenne most hangos ez a vár. — Alázatosan bevallom, hogy a feladat, amelyre fővezéri megbízatásomban vállalkoztam, messze felülmúlta képességeimet és az Ur Jézus segítsége nélkül elvesztem volna veletek együtt. , .. I ir^n — Széjjelmarcangoltak volna minket a pogány csikaszok! — nézett maga elé Szilágyi Mihály. Kapisztrán szájához emelte a gyűrött, vérfoltos kámzsájára kötött feszületet: — Velünk voltál Jézusom, Szűz Anyám és velünk harcoltak láthatatlanul a magyari szent királyok. — De hol maradt az élő király? — kapta fel a fejét Szilágyi. — Az imént vettem a pápai követ futárüzenetét arról — válaszolta Kapisztrán, — hogy a király még az ostrom megkezdése előtt, Ciliéivel együtt megszökött Budáról, hogy Ausztriában vadászgasson és azóta sem tért vissza. — Ha élne nagy atyja, Zsigmond király, megtagadná, kitagadná! — horkant fel a várkapitány. — Nem lepne meg — mondta elgondolkodóan Kapisztrán, — ha a Szentatya kitaszítaná az egyházból bűnös magatartásáért. — És mit szól a nép — lázongott Szilágyi, — ha megtudja, hogy ilyen gyáva és pipogya a királya? — És mit mond majd a történelem? — kérdezte az előbbi szavakra helyeslőén János atya. — A királyok legfőbb kötelessége, hogy a vész idején személyes bátorságukkal mutassanak példát a nemzet fiainak. — Meg kell fosztani ezt az ingatag nádszálat a trónjától! — A bíráskodást bízzuk a történelemre — mondta Hunyadi. — amely majd feljegyzi erről a szegény királyról, hogy nem önakaratából cselekedett. Ciliéit máglyára kell ültetni és elégetni! — háborgott tovább Szilágyi. — A hős magyar népnek nincs szüksége árulókra, gyász vitézekre. — Csillapodj Mihály! — csendesítette a lázadó hangot Hunyadi. — Nem a mi dolgunk, hanem az országyülésé a számonkérés. — Az országgyűlésé? — pattogott tovább a várkapitány. — Mit remélsz te egy országgyűléstől, amely telve ván jöttmentekkel, önérdekhajszoló talpnyalókkal? Ezeknek a kezében játékkocka a mi hazánk. De most hatalmasan kiütötted kezükből János ur az ásót, amellyel nemzetünk sírját akarták ki váj ni. — Milyen boldog lehetne ez a nemzet — szólt meggyődéssel Kapisztrán, — ha az országyülés a te kegyelmed fejére tenné Szent István koronáját. — Nem lennék igaz ember, a hazámat szolgáló harcos, — csendült ellentmondást nem türően Hunyadi hangja, — ha efféle gondolatokat táplálnék magamban és nem győzném le az oktalan becsvágyat, ami annál is nagyobb kötelességem, mint megvívni a csatákat. Erről ne essék több szó közöttünk! Most azért jöttünk össze, hogy számot vessünk arról, mi történt és hogyan történt. — Hol maradtak a bandériumok, a zászlósurak? — kérdezte Szilágyi mélyről feltörő keserűséggel és alig leplezett gúnnyal. — Azok is a nagy királyi vadászatra mentek? Nyulat, őzet, vaddisznót kergetni a hazábarontó török helyett? Ki tartotta vissza őket? Miért nem jött harcolni Garai nádor, Ciliéi, Újlaki, Hédervári, Perényi, Bebek, Czudar, Rozgonyi, Maróti, Tamási, Szentmiklósi, de még Gyertyánffy sem* akitől mást reméltem? — A bandériumok teljesen magamra hagytak — borongott el Hunyadi. — A famíliák és vármegyék egyaránt távollétükkel tüntettek. A zászlósurak közül egyedül Korogyi János macsói bán, régi hűséges fegyvertársam jelent meg a csatatéren. A grófok, bárók nem ébredtek fel könnyelmű álmukból. De zsoldos hadseregünk minden reményt és képzeletet túlszárnyalt! Átütő ereje felülmúlta minden korábbi hadseregünkét. Akik a keresztes toborzásra zászlónk alá sereglettek, a nép fiai voltak valamennyien! Szegény emberek, parasztok, földmivesek, szántóvetők, kapások, falusi papok; diákok, kolduló barátok. Sajnos, nem tudtunk elegendő fegyvert adni a kezükbe, legtöbbjük karddal, fütykössel, parittyával harcolt. Akadtak nálunk szálas puskák, ólomgolyók, vascsáklyák, szerszámszijak, nyilak, kopják, dárkák, de legigazibb harci eszközük a kapa, kasza és vasvilla volt, amelyeket elszántságuk tett félelmetes fegyverekké. Ez a kaszás, kapás, vasvillával rohamozó paraszti erő taszította vissza a várunkat ostromló és félelmetesen felfegyverzett hadsereget. — Nándorfehérvár után Róma következett volna! — jegyezte meg nyomatékosan óa sokatmondóan Szilágyi. Kapisztrán félig lehunyt szeme felnyílt és keze remegő bozdulattal, védelmetkérően simult a keresztre: —így történt volna. Hunyadi meleg tekintettel nézett rá: — A keresztesek toborzásának érdeme a ferenceseké és elsősorban a tiéd, Kapisztrán János, aki korod nyűgét legyőzve, emberfeletti erővel ráztad fel a reménytvesztett magyar népet. Te művelted azt a csodát, hogy a végső győzelem kivívásában döntő része volt annak a seregnek, amely a te magasra tartott keresztedet követve, Nándorfehérvár védőinek megsegítésére érkezett. Örök részed van abban, ami a legnagyobb büszkeségünk és örömünk, hogy a nándorfehérvári diadalt kivívó hadsereg óriási többségét a magyar nép adta. — A külföldi keresztesek zöme a csata eldőlte után érkezett meg a vár alá — dörmögte Szilágyi Mihály megrovóan. — így a háromszáz lengyel, kétszáz német. A cseh zsoldos különítmény azoknál is később kullogott be. Jobb is, mert úgysem vettük volna sok hasznukat, de a dicsőségből és hadizsákmányból első helyen kérték volna a részüket. — Az erdélyi szászokban is csalódtam — folytatta a fővezér. — Junius közepén, a már előbb nekik küldött királyi rendelet értelmében, megsürgettem őket, keljenek fel fejenként és indítsák el lovas- meg gyalogbandériumukat. Tiz nap múlva újólag üzentem nekik azzal a figyelmeztetéssel, hogy elmaradásuk hűtlenség lenne. Julius harmadikén, amikor követeiktől tudták, hogy szemben állok már az ellenséggel, futárt menesztettem hozzájuk: jöjjetek tüstént! A fülük botját sem mozdították. Elmaradtak! Végleg elmaradtak! — De a székelyekben nem csalódott tekegyelmed? — vetette közbe Szilágyi Mihály. — Róluk a legnagyobb dicsérettel kell megemlékeznem. Párját ritkító tanú jelét adták önfeláldozó hazaszeretetüknek. Lélekemelő jelenetnek voltam a tanúja, amikor Péter Pál napján, Felcsiki Balázs vezetésével megérkezett Zimonyba a kétezer főnyi székely különítmény. “Mik vagytok és honnan jöttetek?” kérdezte tőlük a kapitányom. “Mi székely nemes törzsből származunk, Csaba vezér az ősünk. Csikből, Háromszékből, Gyergyóból és Moldvából sereglettünk össze és aratni jöttünk. De nem ám a gabonát akarjuk kaszálni, hanem a beste kontyos müszülmént, hogy az ördögök vigyék el ükét és taszajtsák pokolra valamennyiüket, ha még most is kögyetlenködni kívánnának Jézus Urunk igazhitű székely szógáival . . .” — Mennyi érdem, mennyi dicsőség, amelyeknek felsorolásánál — nézett megilletődötten Kapisztrán Hunyadira, — emlitetlenül marad a legnagyobb tett. Isten sem általam, sem a magyar nép által nem ért volna célt, ha e válságos korszakban nem Hunyadi János a nemzet vezére. Én tudom, én láttam. — Ne tovább! — tette Hunyadi Kapisztrán vállára a kezét. — Fontosabb ügyek elintézése vár ránk, mint annak méltatása, amit kötelességem volt cselekedni és ha elmulasztom, hazám bizalmának lettem volna az árulója. — Ám legyen, én erről nem szólok többet. Minek is? Amit mondanék, azt máris világgá kiáltotta maga a tett. Isztambul még sokáig borzong tőle, Róma ünnepli és örök emlékezetébe vésik a jövő nemzedékek. — Szivemből szóltál atyám! — csordult ki a kemény várkapitányból a meghatódás. — Engedjetek már arról szólnom, amiért összejöttünk — nézett kérlelően Hunyadi a két férfiúra s az asztalon előtte heverő Írásokra mutatott. — A királyhoz gyorsfutárt menesztettem az ostrom eseményeiről és a török eltakarodásáról szóló jelentésemmel. Futáraim hasonló híradást visznek a nádornak, az esztergomi érseknek meg a nyugati fejedelmeknek. — Akik mitsem tettek azért — szólt haraggal Szilágyi, —■ hogy elmúljék tőlünk a vész. Páholyból nézték azt, amit valami theatrumban. Mi lett volna, ha e rommá lőtt falak alól továbbdübörög a török ármádia? Ha a páholyokból kiverten, nekik is ki kell állniok az arénán. — Szebb és hasznosabb nekünk, hogy a magunk erejéből tehettük azt, amit tettünk. A győzelem hire futótűzként járta be az országot. Templomokban hálaadó istentiszteleteket mutattak be, a nép körmenetekben zarándokolt a bucsujáró-helyekre. A baranyai Máriagyüdön, ahol Géza királyunk emelt kápolnát a Szent Szűz ' tiszteletére, tízezrek imája szállt az egek Urához. Az ünnepélyes istentiszteleten részt vett a nándorfehérvári győztes hadsereg zöme is. János atya tartotta a tábori misét. A fővezér és katonái térdre roskadva adtak hálát a Mindenhatónak és a nép, a sok szenvedést átélt nép, velük együtt esengett a tartós békéért. A kápolnából és a kápolna előtti térségről, meszsze távolig hangzott ezrek éneke: Ó, fenséges Atyánk, ki a csillagos égben örökké Tartó szent hatalommal uralkodsz, vesd ma e gyászos Földre királyi szemed, hol Mars dühe féktelenül dúl És hosszú pusztító háború irtja a népet. Adj nekünk most már, óh, legkegyelmesebb Atya, békét, Mely a nehéz bajokat s a halál rémét tovaüzi. Az egész országban napokig zúgtak a harangok. Hunyadi és Kapisztrán visszatért Nándorfehérvárra. A vár romhalmaz volt, védelmi erődítményeiből talán soha újjá nem építhető kőtörmelék lett. További sorsáról a királynak kell majd rendelkeznie, miután szakértői, hadimérnökei felülvizsgálták a pusztulást. A mérhetetlen hadizsákmány, meszszehordó ostromágyuk, tarackütegek, puskák, lőszer és az egész dunai török hajóhad, uszályok, kompok Budára való indítása Hunnyadi és Szilágyi feladata. Az élelmiszert, ruhaneműt szétosztották a nép között. Hunyadi Vajdahunyadra készült, a családjához. Kapisztrán is vele megy, hogy a kényelmet nyújtó, pompás várkastélyban együtt pihenjék ki emberfölötti fáradalmaikat. A terv azonban nem valósulhatott meg. Hunyadit rosszullét fogta el. A betegágyához hivott orvosok arca komor aggodalmat tükrözött. A nagy vezér, aki négy évtizedes harcaiban sorra legyőzte minden ellenfelét, a legyőzhetetlen pestis martaléki lett. A Fekete Halál ellen nincs orvosság. Áhitatos megnyugvással fogadta a Végzetet. Óhajára Zimonyba vitték. Hűséges, agg barátja mellette maradt. (Folytatjuk) HARANGOK HIRDESSETEK CSÁVOSSY LEÓ:
