Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-01-05 / 1. szám

7. OLDAL Thursday, January 5, 1967 S2ÄBÄD SAJTÓ A “Szerelem Kufárjaf”, akik billiókat keresnek a megismerkedéstől kezdve - az első ősiktől az esküvőig vezető utón Az Egyesült Államok pol­gárai — férfiak és nők egy­aránt — minden esztendőben sökbillió dollárt áldoznak a szerelemre. Sokbillió dollárt áldoznak arra, hogy megta­lálják a szerelmet, sokbillió dollárt áldoznak arra, hogy a megtalált szerelmet meg­tartsák. S azokat a vállalatokat, in­tézményeket és csoportokat, akik és amelyek ezen a hatal­mas csók-vásáron billiókat ke­resnek, egy amerikai újság­író nemrégiben, egyáltalában nem indokolatlanul, igy ne­vezte: A Szerelem Kufár­jai. S talán nem érdektelen rö­viden szemügyre vennünk né­hányat azok közül a vállalko­zások közül, amelyek valóban hatalmas összegeket keres­nek a szerelemhez vezető utón, azon az utón, amely a megismerkedéssel k e z dődik, folytatódik az első csókkal és végetér (legalább is, ideigle­nesen), az esküvővel. Mindenekelőtt: Bostonban találhatjuk meg azt a vállala­tot, amelynek neve: Rust Craft Greeting Cards Co. Ez a vállalat hires és ismert ar­ról Amerikában, hogy külön­leges üdvözlő kártyái csábí­tóak a szerelmesek számára. ORLANDO, Fla. — Jamet I Stokes Smith és feleségt Chris nem restellik bevalla­ni, sőt olykor büszkén hangoz­tatják, hogy őket King Dood­les tartja el, a fekete puli Tíz év óta abból élnek, amit King Doodles leszármazottai­­nak eladásával keresnek. Ma ga King Doodles nem eladó Mr. Stokes már egyszer, el­ső kutyaverseny győzelme után eladta Doodlest 2500 dol­lárért, de Chris azt mondta, nem áll a vásár és vissza is kellett csinálni az adásvételt miután Chris felmutatta Dood­les regisztráló papírját, amely az ő nevére volt Írva. Doodles az enyém, mondta az asszony- és én nem adom el, sohasem fogom eladni. Csakugyan, az­óta majdnem tiz év múlt el és Doodles eladása a kizárt dolgok közé tartozik a ház­ban. Eddig 30 bajnokot produ­kált Doodles és a Smith házas­pár kapott értük 100, sőt 500C) dollárokat. Tiz év alatt össze­sen 400,00 dollárt. Nem meg­­ugatnivaló pénz! A pulitehyésztás idővel Mr: és Mrs. Smith egyedüli és fő foglalkozása lett. Ma már van­nak kenneljeik New Yorkban és Baltimore-ban, Michigan Kentucky, California államok­ban, Kanadában is. Mint puli­szakértők nyilatkoznak Sírni­­thék: Nő legyen a talpán az a leány, akit nem vesz le lábáról a Rust Craft egy-«egy különle­ges szentim entalizmussal megszerkesztett szerelmi üd­vözlő kártyája! Ennek a vállalatnak a tisz­ta jövedelme az 1966-os esz­tendőben 40 millió dollár volt. New Yorkban bárki, férfi és nő, akinek pénze van, el­mehet a “House of Revlon” szépitőtermébe. Itt “mindösz­­sze” 35 dollárt 'kell fizetnie és ennek fejében, tetőtől-talpig átformálják, olyanná, ami­lyenné ő maga kívánja. “A House of Revlon” szak­emberei számára alig van le­hetetlenség. Középkorú tiszt­viselőnők csábitó go-go tán­cosnőknek tűnnek a 35 dollá­ros szépitési folyamat után, a seszinü hajú, jelentéktelen külsejű, kis irodai tisztviselő pedig, amikor kikerül a szé­­pitő-teremből, romantikus fi­gura lesz, acélos tekintettel (a pupillákba csepegtetett, kü­lönböző folyadékok okozzák ezt), férfias, bronzszinü arc­cal és akármelyik vadnyugati filmben eljátszhatna a “ Fas­test Gun” szerepét. A US Census Bureau Nem­régiben hivatalos jelentésben közölte: az Egyesült Államok­— Az elmúlt tiz év alatt lágy változáson esett át Ame­rikában a puli. biznisz. fiz év előtt az országban regisztrált lajtiszta kutyáknak ali-g 3—4 százaléka volt puli, ma a csa­ládfás kutyák fele puli. A puli nagy népszerűségének. több >ka van; szeretik, mert, olyan’ kicsi, olyan “helyes”, intel igens, nem hullatja a sző­rét és mert olyan sok szín­árnyalatban jön a világra Mindenki vehet (drága pén­zen) olyan pulit, amelynek szí­nét legjobban szereti. Van fe­kete, fehér, barna, vörös ezüst, barackszinü, szürke krém puli. A legtöbb dijat a fekete pulik nyerték. Ami a puliszineket illeti, a divat oly­kor változik, vannak -évek amikor a barack jön divatba, King Boodles leszármazot­tai nemesi neveket viselnek, a rangjelzés: J. C. — Jauner ás Chris. Régebben francia nevek voltak divatban, de Mr. Smith ezektől megvált, mert a helyes kiejtésüket nem tud­ta. Annak, hogy régebben a puliknak francia neveket ad, tak, az a hiedelem volt a ma­gyarázata, hogy a puli Fran­ciaországból származik. Aj igazság az, hogy a pulik ős­hazája Németország. Mit szól­nak ehhez a magyarországi, pulitenyésztők és pulikedve­­iők? . . . ban jelenleg mintegy 150,000 női fodrász szalon működik, ezeknek bevallott évi össz-jö­­vedelme valamivel felülmúl­ja a kétbillió dollárt. Statisztikai adat bizonylt­ja, hogy az 1965-ös esztendő­ben az amerikai nők összesen 150 millió dollár értékű haj­­festő-szert vásároltak otthoni haj festésre. A férfiak mind­össze 10 millió dollárt áldoz­tak ugyanerre a célra, a koz­metikai gyárak azonban ezt kevésnek találják és hatal­mas kampányt indítottak a férfi haj festő-szerek forgalmá­nak emelése érdekében. S erre minden remény meg­van, tekintettel arra, hogy az amerikai férfiak egyre több kozmetikai szert vásárolnak, egyre inkább szépítik magu­kat. Tiz esztendővel ezelőtt az amerikai férfiak olyan ke­vés férfi-kölnit vásároltak, hogy a kozmetikai gyárak nem is tartották érdemesnek errevonatkozó statisztika fel­állítását. Az 1965-ös évben viszont, az amerikai férfiak 70 millió dollár értékű férfi-kölnit vá­sároltak s ez majdnem a fele annak, mint amennyit az ame­rikai nők ugyanebben az esz­tendőben költöttek női kölni­re és parfümre. A férfiak egyre több bőr­ápoló krémet használnak és 1966-ban megjelentek az ame­rikai kozmetikai piacon az el­ső — férfi mü-szempillák. S ki csodálkoznék azon, hogy a férfi mü-szempillákat nyom­ban elkezdték vásárolni az amerikai férfiak? Az 1967-es évben az ameri­kai kozmetikai gyárak forga­lomba fogják hozni az első férfi szemöldök-ceruzákat és az első férfi arc-festékeket. S mindezek után senki se vélje úgy, hogy az amerikai fér­fiak elnőiesedtek. Az igazság az, hogy az amerikai férfiak “igazi férfiaknak” akarnak látszani, ezért szükséges a mü-szempilla, a szemöldök­ceruza és az arcfesték. Az egyik legnagyobb ame­rikai kozmetikai cégnek, a Mennen Companynak az el­nöke, George Mennen, ezeket mondotta az újságíróknak: — Valahányszor elkészí­tünk egy kozmetikai cikket a férfiak számára, mindig azt kutatjuk, tetszeni fog-e az a nőknek? Ha a nőknek -tetszik, bizonyosak lehetünk affelől, hogy a férfiak használni fog­ják. S néhány érdekes és jellem­ző adat: 1965-ben az amerikai nők 180 millió dollár értékű szájruzst és 35 millió dollár értékű szem és szemöldök­festéket vásároltak. Ugyan­csak az 1965-ös esztendőben háromszor annyi amerikai nő és férfi vetette magát alá koz­metikai műtétnek, abból a cél­ból, hogy arcukat átalakítsa a plasztikai sebész és vonzóbbá tegye őket. S ezekután van egy másik iparág is az Egyesült Álla­mokban, amely mesébeillő összegeket keres a szerelmen és azon, hogy a nőket mind kívánatosabbá tegye a férfiak számára. Ez az iparág pedig a melltartókat és fűzőket ké­szítő iparág. Gyakorlatlan ember azt hi­­he-tné, hogy az egész dolog voltaképpen nem rejt egyéb és nehezebb feladatot magá­ban, mint fűzőket és melltar­tókat készíteni és azokat el­adni. Ennek azonban az ellenke­zője igaz. A fűzőket és a mell­tartókat valósággal apróléko­san, igazi művészettel kell tervezni, a tervezők mindig újabb és uja'bb megoldáson tö­rik a fejüket és egy-egy uj melltartó, vagy füző-megol­­dást gyakran több ezer eset-CSALÁDFENNTARTÓ FEKETE FUJ ben is megváltoztatnak, amig azt megfelelőnek találják. Azok a modellek; . különle­ges jóalaku, fiatal nők, akik a fűző és melltartó-iparban dolgoznak, rendkívül fontos személyiségek, hiszen rajtuk és velük próbálják ki a terve zők az uj készítményeket. Egy-egy ilyen modell havi fi­zetése 600-1000 dollár között váltakozik. Amerikai egyik legjelentő sebb fűző és melltartó- gyára az elmúlt esztendőben majd­nem egybillió dollárnyi tiszta haszonra tett szert s ez egyál­talában nem megvetendő. New York városában van egy iskola, ahol a fiatal höl­gyeket kizárólagosan arra ta­nítják, hogy miképpen kell vonzóknak lenniük. Megta­nítják őket az arcfestés mű­vészetére, megtanítják őket arra, hogy miképpen járja­nak, miképpen nyissanak ki egy ajtót és megtanítják őket arra, hogy — szükség esetén — miképpen csókoljanak. A tanítványok legnagyobb ré­sze fiatal vállalati titkárnő... és persze, mindegyikük arról álmodik, hogy egy napon a vezérigazgató majd olyan vonzónak talála őket, hogy — feleségű veszi. A “Mesék az írógépről” ól­­cső:, giccses romantik ája ugyanis sohasem fog kihalni, mint ahogyan az emberi szi­vekben — férfiakéban és nő­kében egyaránt — örökké él­ni fog a szerelem utáni vágya­kozás. Ez a biztosítéka annak, hogy a “Szerelem Kufárjai” mindig is billiókat-fognak ke­resni a szerelmi vásáron. Rövid szoknyának megfelelő “Dr Zhivago” féle prémbunda, melyet Sidney Massin tervezett London­ban. A hosszú élet 3 titka Egy újságíró ellátogatott az aggökházába és betérve egy szobába, ahol három aggas­tyán tartózkodik, az egyikhez fordul: — Mondja bácsikéin, hogyan érte el ezt a magas életkort) Az öreg felel: — A bor az oka. Reggel egy üveggel, délben eggyel és es­te eggyel. Ez volt a módsze­rem. — Hány éves bácsiként ? — Kilencvenhárom. — Szép! És ön? A másik megkérdezett igy felel: — Sok evés. Reggel egy font marhahús, délben egy másil ront és este a harmadik. — Hány éves, bácsikéin? — Kilencvensét.'' i — Szép! És ön? A harmadik megkérdezett igy felel: — Az én gyengém a- nők Reggel, délben, este . .-é- Hány éves, bácsiként ? A reszkető aggastyán vála­sza : ■? s'::" — Harminchárom. CLAY "ELŐMÉRKŐZÉSE" NEW YORK — Cassius Cláy és Ernie Terréll, a nehéz­súlyú ökölvívás két világbaj­noka, egy televíziós intervju alkalmával, majdnem össze­verekedett. Salinas, Calif.-ban igy viszi -ki a postát Donald Fauville, postás. Milliomosok, akik nem fizetnek adót WASHINGTON. — Az or- kamatai, amelyek adómentet szágos adóhivatal hivatalos közlése szerint jelenleg van Amerikában körülbelül két tu­cat milliomos,' akinek múlt évi jövedelme adómentes ma­rad. Ezek a nagyurak nem adócsalók, a levonások, ame­lyeknek alapján egy cent jö­vedelmi adót sem kell fizet niük, törvényesek. Ez nem mai jelenség, igy van ez minden évben. Az adó­hivatal, amelynek ilyen jelen­tései mindig két évet késnek, közli, hogy az 1964. adózási évben 482 amerikai polgárnak volt több, mint egymillió dol­lár évi jövedelme és ezek közt voltak 19-en, akiknek egy cent jövedelmi adót sem kel­lett fizetniük. Az 1963. évi adatok szerint 371 milliomos közül 20-an teljesen adómen­tesek maradtak. Az adóhivatalnak a törvény értelmében nem szabad nyil­vánosan megnevezni adófize­tőket, kivéve, ha erre a kong­resszus határozata kötelezi Ezért most az országos adóhi­vatal csak egy meg nem neve­zett milliomos adatait közli. Nevezzük ezt a gentlemant Mr. Milliomosnak. Mr. Millio­mosnak 1965. évi jövedelme két millió dollár volt. Ez a jövedelem adómentes maradt a “határtalan jótékonycéln adomány levonás” paragrafus alapján. Mit jelent a határta­lan adólevonás? Erre az a sze­mély van feljogosítva, akinek jótékonycélu adományai és jö­vedelmi adói az elmúlt 10 év közül legalább 8 évben megha­ladták jövedelmi adó alá esc jövedelmének 90 százalékát Ezt a mondatot tessék két­szer, háromszor elolvasni, mert nem könnyű az értelmét megtalálni. Nos, folytassuk. Miután Mr. Milliomos a fenti mondat ér­telmében határtalanul levon­hatta jótékonycélu adománya­it, elkezdett közhasznú célok­­ca adományozni. Mint a cali­­formai Stanford University nek az egyetemnek 750,000 dollárt egy mérnöki tanszék alapítására. A chicágói egye­temnek 400,000 dollárt adott a könyvtár gazdagítására. 750.000 dollárt ajándékozott az ARC Alapítványnak. Aj Amerikai Vörös Kereszt 50 ezer dollárt kapott tőle. Össze­sen 1,950,000 dollárt adomá­nyozott. Ezenkívül fizetett 50.000 dollár állami adót, ami az ő esetében is, mint min­denki más esetében, levonási tétel. így 2,000,000 dollár jö­vedelmével szemben 2,000,000 dohára jogos, törvényes levo­nása volt, tehát ebből a két millió dollár jövedelméből egy cent adót sem kell fizetnie végzettje, adományozott en- Ebböl a 2,000,000 dollár jö védelméből nem kellett jőve delmi adót fizetnie. De voll neki ezen kívül is jövedelme amely azonban adó szempont .jából számba sem jött: pél­dául állami és városi bondok kamatai, amelyek adómente­sek, És Mr. Adómentes Millio­mos esetében még azt a meg­jegyzést kell fűzni, hogy nem milliomos közönséges adóala­nyok adó alá eső jövedelmük­ből csak 20, egyes esetekben 30 százalékot vonhatnak le közhasznú célokra való ado­mányozás címén. A tanulság ebből az, hogy jobb millió mosnak lenni, mint szegény vagy akár jobbmódu ember­nek lenni. Milliomossal min­denki sz,.^oen beszél — a tör­vény is, az adószedő is. NEVESSÜNK Vége a háborúnak, a tiszt kihallgatáson jelentkezik tá bomokánál: — Hűségesen szolgáltam úgy érzem, megérdemelném az előléptetést. — Vannak sebesülései? — Nincsenek. — Pedig csakis a sebesülé­sek jelentik az én szememben az odaadó szolgálatot, a har­cos magatartást. — Nem szerezhettem sebe­ket. — Miért nem? — Mert az egész háború alatt az ön szárnysegéde vol­tam. Első lettem cégünk eladási versenyében és ezért négy he­tet Mallorcán tölthetők fele­ségemmel együtt. Azonnal fel­hívtam az asszonyt, hogy kö­zöljem a jö hírt. — Drágám — mondtam —. 'enne kedved velem négy he­tet Mallorcán tölteni? — Óriási, persze hogy van rá kedvem — kiáltott fel elra­gadtatva. Majd rövid szünet után hozzátette: Ki beszél? * * * * '• > Egy angol gentleman ámé­­úkai látogatása során meg­áll Washington szobra előtt és elmerülten nézi. Hozzálép egy amerikai: . . • — Nagy ember volt, jó em­ber volt és soha nem hagyta el ajkát hazugság. Az angol vállatvon: — Bizonyára, mint, a többi amerikai, ő is az orrán át be­szélt. * * * Az őrmester odaugrik az jjonchoz és kicsavarja a keze- « bői a fegyvert. — Mit csinálsz? Majdnem előtted az ezredest. - ' Az újonc büszkén kih-uzza ’■ magát. — Pedig csak tegnap kezd­jük el a céllövészetet. :«c * i'fi — Nem szégyelled magadat fiam, hogy minden lány után futsz? — Mit csináljak, ha nem akarnak megállni ? Mondta a mama: — Az én lányomban meg lehet bízni. Ha Ő azt mondja, hogy reggel négyre hazajön, akkor biztos vagyok benne, hogy reggel négyre haza jö-n. •íj a. A monacói turisztikai hiva­talban oktatják a tisztviselő­ket. Mondja az oktató: — A turistával minden'kö­rülmények között udvariasak vagyunk, nem vitatkozunk. Hä bármilyen képtelenséget is állít, mindig rá ha gy j uk. Csak egy példát mondok: ha egy amerikai vitatkozni kezd ve­lünk, hogy az Ő. országúik , na­gyobb és gazdagabb a miénk­nél, még azt is rá kell hagyni: Fern Wherry pincérnő Des Plaines, III.-ban betartotta a posta kíván­ságát és december lO ike előtt küldött csomagot Délvietnamba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom