Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-02-16 / 7. szám

FOGPASZTÁK VlRSlNYFUIASA NEW YORK. — A fogpasztának Amerikában évi 300 milliós piaca van, nem csoda, hogy a gyárak kemény ver­senyben állnak egymással szemben. Sokáig a Colgate-Palm­olive állt az élen, mígnem a Procter & Gamble szappan­­gyár 1960-ban megkapta az Amerikai Fogorvos Szövet­ségtől a bizonylatot, hogy Crest fogpasztája hatékonyan megelőzi a fogak szuvasodását. Ennek a reklámnak ered­ményeképpen Crest menten elhódította Colgate-tól az el­sőbbséget, Cresttel együtt menetelt és a második helyre került a Gleem; a Colgate-Palmolive a harmadik helyen áll. A leszorult Colgate a Crest ellen ellentámadásba ment át, kieszközölt a Fogorvos Szövetségtől ugyancsak kitűnő bizonylatot és — a hatás elmaradt. Minden csoda a piacon csak egyszer hódit, a második bizonylatra a közönség alig figyelt fel. A nagy amerikai vállalatoknál bevett szokás, hogy ingyenes vásárral kezdik a versenyt. Most Colgate, hogy visszahódítsa az első helyet, egy uj fogpasztával kísérlete­zik. Ennek csábitó neve Ultra Brite, fényesnél fényesebb; több kísérleti városban négy millió tubust osztogatnak posta utján ingyen. A vásárlóközönség persze nem tudja, melyik jó és melyik jobb, igy hát nagy szerep jut a névnek, a név vará­zsának. Egy példa: Ipána egyideig népszerű volt, aztán le­hanyatlott, így hát a gyártó, Bristol-Myers, uj pasztával (uj névvel . . . próbálkozik: Fact a név, amelytől sikert várnak. Gyerekek örcme; jön a peppermint izü Crest. Pásztorvilág — pásztormiivészet Magyarországon 300 népművészeti bolt van. Ezeket az üzleteket gyakran látogatják a külföldi turisták. A nép­művészeti boltok évente 100 millió forintot forgalmaznak. A legkeresettebb cikk a művészeti fafaragvány, a díszített pásztorbot, a hangszer, a doboz és a szipka. Petőfi korában, az alföldirónákon, a hegyvidékek ren­getegeiben, a Balaton környékének erdős és lapos vidékein, a ritkaerdős legelőkön nagy juhnyájak, disznókondák, méne­sek és gulyák legelésztek. Őrzőik, a falvaktól távol élő pász­torok, a lakosságon belül egész külön kis társadalmat alkot­tak. Somogy megyében például 1873-ban csupán a kaposvári járásban 700 pásztor legeltette állatait. Ez annyit jelent, hogy' egy-egy megyében legalább tízezer pásztor élt! _ Ezek az emberek az év legnagyobb résziét a természetben töltötték. Munkájuk, életük menete más volt, mint a föld­műves parasztoké. Szabadabbak voltak — munkabeosztásuk is, életformában is. Le is nézték a “gürcölő pógárok”-at. A maguk körében házasodtak. Azt vallották: “Minden pásztor a másik pásztornak sógora-komája.” Ezek között a juhászok, kanászok, csikósok, gulyások, bivalyosok között született meg a faragó pásztormüvészet, amely olyan régi lehet, mint a foglalkozásuk. Olyan régi, mint a szerszámaik és használati tárgyaik. Hiszen azokat díszítették. A pásztorember tehát a legrégibb időkben is faragó volt. Ám ennek a művészetnek az anyaga múlandó. Hamar pusztul a megfaragott fa, az állati szarv vagy szaru, a csont, a tök'héj. Ezért ismerünk csupán 150—200 éves darabokat. A tehetséghez sok szabadidő is keli A hajdani nagy­­kiterjedésű legelőkön a jól szoktatott nyájat és csordát a puli is eligazította. A pásztor — botjára, kampójára támaszkod­va — csak a fél szemét hagyta a jószágon. A másikat a bicskáján és a kezében tartott fafaragáson jártatta. így dol­gozott Aztán ott voltak a delelések hosszú órái, amikor a pihenő állat mellett a kút körül, az árnyékban nyugodtan fabrikálhatott a csordás vagy a kanász. L_ A hajdani gulyások, juhászok faragó szerszámaikat — törött kasza-hegyből, elkopott borotvakésből — maguk készítették. Faragó “bizsóknak” nevezték. Nyelük kemény kecskerágófa vagy agancstő. Sokszor kosfejjel diszitett, más­kor ólommal beöntött. Pengéjük — vagyis “pilingájuik” — különböző méretű és alakú, aszerint, bogy durva munkára, vagy cifrázó, domborító vagy karcoló-rajzoló célra használ­ták, azaz használják ma is. Kell még a kések mellé szeg vagy ártü, amellyel (a mutatósabb minta kedvéért) “lyuggatják” a forma hátterét. S ha a pásztor színezni akar, akkor ahhoz spanyolviaszt is tart a bicskák, késeik között. A “festésihez” választóvizet és színes vagy fekete “kormot” használ. Ezek­kel az igen egyszerű szerszámokkal dolgozza meg a pásztor anyagát, amelyet hosszú eljárással már alkalmassá tett a megmunkálásra. Clevelandi rendőrök piketelték a városházát fizetésemelésért. S2A&AD SAJTÓ Thursday, February 16. 1967 Egy barátságos rugby mérkőzés egy férfi és női csapat között, a nők győzelmével végződött, Roches­ter, Angliában. A newyorki Négyszázak névadója NEW YORK. — A farsangi szezonban egymást követték fényes és fényesebb, előkelő és előkelőbb bálok s a new­­yorkiak, akik a báltermekbe nem nyertek bebocsátást, cs«ak a lapok beszámolóiban talál­koztak a Négyszázakkal, a newyorki Társaság bevett tagjaival, akiknek száma több ezerre megy . . . Kik ők, a Négyszázak, és mi a szárma­zásúik titka ? Azt, hogy a nagy városban csak négyszázan “számítanak”, Mr. Ward Mc­Allister találta ki. McAllister a gazdag s ennélfogva előkelő Mrs. William Astor társasági tanácsadója volt. 1888 telén, a báli szezonban, McAllister igy nyilatkozott a New York Tri­bune báli riportere előtt: “Az elegáns newyorki társaságban csak 400-an vannak, akik a di­vatban, a szórakozásban, a tel­jes élet mű vészetében elölj ár­nak. Ha körülnézünk a töb­biek soraiban., meglássa: csu­pa olyan urat és hölgyet fog látni, akik kényelmetlenül ér­zik magukat egy bálteremben, vagy másokban a kényelmet­lenség érzését keltik.“ Ami­kor McAllister ezt a nézetét kinyilatkoztatta, csak kevesen figyeltek fel a “Négyszázak” frázisra, de alig pár év után ez az uj fogalom meghonoso­dott, idővel befogadást nyert az amerikai nyelv szótárába. Egészen pontosan is meg le­het jelölni az időpontot, ami­kor a Négyszázak társasági hivatalos fogalommá lett: ez 1892-ben történt, Mrs. Astor évi bálján, amelynek most volt 75-iik évfordulója. Úgy történt, hogy a bál előtt MdAllister közhírré tette: a (Fifth Avenue és a 34-ik ut ca sarkán levő Astor bálte­remben csak 400 személy fér el kényelmesen. És bejelentél sében meglehetősen világosan megértette mindenkivel, akit illetett, hogy 400-nál több sze­mély nem is remélhet meghí­vót. Ennek a bejelentésnek hatása alatt menten megin­dult a találgatás, valósággal versengés, hogy kik azok, akik Mrs. Astor báltermében való megjelenésre méltók. Erre a kérdésre akikor senkisem tu­dott megfelelni és' a kérdés mindmáig, 75 báli szezon óta, felelet nélkül maradt. Kérdez­gették, de hiába faggatták McAllistert, hogy kik voltak a szerencsés előkelő négyszá­zak, akik mint meghívott ven­dégek Mrs. Astor királynői fenségének fényében sütké­rezhettek. MdAllister sokat­­miondóan hallgatott. Nem úgy a The World című napilap, amelyben Pulitzer József, a Makóról ideszármazott ameri­kai ujságkirály nap nap mel­lett ostorozta, csúfolta a Fifth Ave. előkelő, inkább elő­kel ősködő társaságát, közzé­tett egy listát, amelyen 150-en voltak — a Négyszázak. Megdülhödött ezen a lelep­lezésen McAllister, nem hagy­ta annyiban, ellentámadásba ment át, a konkurrens lap, a New York Times hasábjain fe­lelt a sértésre és február 16-án a lapban megjelent a szen­zációs társadalmi híradás: ‘Az egyedüli Négyszázak. Ward McAllister közzéteszi a hivata­los listát.” És a Times kinyo­matta az egész listát. És a Négyszázak hivatalos listáján 265 nevet olvastak, nevetve a newyorkiak. 265-re zsugo­rodott a fémjelzett előkelősé­gek névlistája. 265-en voltak benn. És kik rekedtek kint? Kiket nem fogadott be New York előkelő, zárt társadal­ma? Orvosokat, papokat, ze­nészeket, szinészeket. Kivétel megerősíti a szabályt: egy ár­ma művészt befogadtak a 265 főnyi Négyszázak. Kik voltaik a szerencsés kiválasztottak: bankárok, tőzsdei ügynökök és milliomos örökösök. * * * Az idei báli szezonnak nagy eseménye nem az Astor bál volt, hanem egy regényírónak, Truman Capote-nak pártija —- nem bál, hanem csak pár­ti —, amelyre 658-an kaptak meghívót és 540-en meg is je­lentek. Nem egy árva művész volt ott a Capote-pártin, ha­nem sok művész, hogy ne mondjuk; 406 művész . . . Ott voltak: írók, költők, muzsiku­sok, divattervezők, komiku­sok s más rádió és TV-“szemé­­lyiségek”, pNtykarovat veze­tők, divatriporternők, vezér­­cikkirók. És ott volt két angol arisztokrata. Ott voltak ket­ten, akiknek papája a Fehér Ház lakója volt. És ott voltak más elnöki családtagok szép számban. Nagykövetek, szená­torok. És a Fehér Házban mű­ködő tanácsadók, titkárok, stb., akik majdan Johnson­­életrajzokat — bestsellereket — fognak irni . . . De voltak ott Vanderbiltek, Astorok, a MciAllister-pantíheon nagyjai­­nak leszármazottai. Jóbumoru társasági kritiku­sok kiszámitották, hogy a Ca­pote-pártin résztvett urak és hölgyek közül alig két száza­lék kapott volna — 75 évvel ezelőtt — meghívót a szezon representativ báljára. Még a Ilarrimanok, a Rockefellerek sem kaptak volna akkor meg­hívást, mert az ő millióik ak­kor még frissek voltak, nem patinásak, mint az Astor-mil­­liók. * * !)! Mindezek után az olvasó bi­zonyára többet akar tudni. Mr. Ward McAllisterről, a Négyszázak névadójáról. Nos, itt egy pár érdekes adat: Anyai ágon leszármazottja volt Charlotte Cordaynak, an­nak az előkelő francia hölgy­nek, aki a Nagy Francia For­radalom egyik nagyságát, Ma­­rat-t a fürdőkádjában agyon­­szurta és ezért a hősi tettéért a nyaktiló vágta le szép fe­jét. Unokafivére volt Sam Wardnak, a híres Ínyencnek és ő irta a Battle Hymn of the Republic himnuszt. Foglalko­zása is volt: ügyvéd volt. San Franciscóban gyakorolta az ügyvédséget és abban az idő­ben mindig revolver volt a párnája alatt. Édesapja mond­ta akkor róla, hogy ami az erkölcs törvényeit illeti, Ward valamennyit tiszteletben tar­totta, kivéve a Tiz Parancso­latot. Miután Galiforniában milliós vagyonra tett szert, New Yorkba költözött, palo­tája volt Newportban is és ott fényes vacsorákat rendezett — mindig nyolc vendégnek. New Yorkban a két Aston hölgy vetélkedésében Mrs. William Astor oldalára állt és őt hamarosan a Társaság ko­ronázatlan királynőjévé dek­larálta. Amikor 1895 január 31-én. Ward McAllister meghalt, a Négyszázai?; legendája 'már nevetséges tárgya volt. így múlik el e földön minden di­csőség. A zene szerelmesének hét évtizede Először mint ötéves kisgyerek az Operaház előtti szfinx­szobron lovagolt Balassa Imre; néhány évvel később a sugó­­lyúkba ült be, hogy egy jótékonycélu előadáson a szőke csodának, Márkus Emíliának súgjon . . . Mosolyogva emlé­kezik vissza a 80 esztendős Balassa Imre, az Operaház nyugalmazott dramaturgja, az ismért újságíró és zenei iró, a hét évtizeddel ezelőtti időkre; Burián Károlyra, Hasel­­beck Olgára, Sándor Erzsire, a koloratur-primadonnára, a főiskolás növendék Bartókra, Weiner Leóra, no és Weidin­­ger bácsira, a klakk-vezérre. — A mai fiatalok talán már nem tudják, mi volt a klak'k — mondja Balassa, az egykori klakkőr. — Ingyenjeggyel jutottunk be esténként az operaházi előadásokra és a mindig Ferenc József-kabátban feszitő Weidinger tata utasítására pisszegtünk, vagy tapsoltunk . . . — Jászai Mari egyszer a régi Nemzeti Színház szín­padán felejthetetlen hangján igy szólt hozzám: “Fiatal­ember, kívánom magának, hogy tisztelje a színpadot.” Még­sem lettem szinész. Bár elvégeztem a Színművészeti Fő­iskolát, a zenét választottam élethivatásomul. Huszonhat könyve (zenekritikák, regényes zenei élet­rajzok, stádiumok, stb.) látott napvilágot, a legnépszerűbb köztük a Gál György Sándorral közösen irt Operakalauz, és íz Operák Könyve. — Rövidesen uj könyvem jelenik meg Sándor Erzsiről és korának zenei életéről — mondja. — Hat esztendeje, hogy nyugdíjba mentem az Operaháztól. Nádasdy Kálmán igy búcsúztatott: “De holnap reggel a szokott időben ugye bent leszel?” Azóta is minden nap bejárok, dolgozom. A Filharmónia szervezésében előadásokat tart a zenéről Budapesten és vidéken, kulturháza'kban, iskolákban, tanya­­központokban. — Mostanában sokan megkérdezik tőlem — mondja Balassa Imre —, hogyan bírom nyolcvan évvel a sok fárasztó előadást? Magam sem tudom. Azt érzem, hogy életem köz­ponti élménye mindenkor a zene volt és a sors kegyes hoz­zám : mindig a zenével foglalkozhattam, azzal amit min­dennél jobban szeretek. Potoczky Julia (Budapest) SZILÁNKOK Mr. X — szerencsére — nem tudja kifejezni gondolatait. * * * Az állandó változatosság is egyhangú. 4= 4! 4: Előítélet ellen nincs felleb­bezés. 4! 4* 4= Még szerencse, hogy ellen­ségeinknek is vannak ellensé­geik. 4= 4= * A jó szinész csak az életben túloz. 4! 4= * Lehet, hogy más égitesteken még olyan élet sincs, mint ná­lunk. * 4= * Béke: A képmutatás idő­szaka két háború között. * * 4s Csapás: Két fajtája van. Az egyik az a rossz, ami bennün­ket ér, a másik: barátunk si­kere. 4* 4* 4* Gondolat: Olyan, mint a gyermek. Mindig a miénk a legszebb. * * -l-Szezonvégi kiárusítás: Ami­kor húsz százalékkal olcsób­ban vesszük meg azt, amire nincs szükségünk. Salesman: Akinek sikerül téged meggyőzni arról, hogy eddigi életed mit sem ért, mert nem volt automatikus lepedő­­váltód. ÖTÉVES LEÁNY-SAKKZSENI FLENSBURG, Nyugat-Németország. —.A város lakosai az utóbbi időben j óformán' csak egyetlen témáról beszélnek: Tuta Hempel ötéves kislányról, aki fantasztikus tehetséget tanúsít a sakkjátékban, már legyőzte összes családtagjait és újabban szimultán mérkőzéseket játszik több tucat fel­nőttel egyidejűleg. A kislány már összekerült Nyugat-Német­­jrszág sakkbajnokával, Hans Joachim Hechttel is, aki csak 12 lépés után tudta legyőzni a zseniális Jutát. Amikor felkelt a tábla mögül és vette a kalapját, a leányka komoly arccal így szólt hozzá: — Néhány év múlva ismét találkozunk és akkor már én fogok győzni! Az ötéves kislány eddigi sikereit figyelembe véve, a dolog valószínűnek tűnik. Szülei elmondották, hogy már két­éves korában fel tudta állítani helyesen a figurákat, négyéves korában pedig kis szimultán mérkőzéseken legyőzte szüleit és testvéreit. Ma már húsz játékos ellen játszik szimultánt a zseniális leányka. VESZEDELMES NYERŐ HANNOVER. — A játék­­kaszinók rémének nevezik Ru­di Keller géplakatost, aki pil­lanatok alatt elnyeri az elek­tromos játékautomaták pén­zét. A játékautomaták tulaj­donosai, mint az ördögtől fél­nek tőle, s mihelyt megjele-' nilk, azonnal kikapcsolják az automatáikat. HÁBORÚS BOMBA PADERBORN, Nyugat-Né­metország. — Egy építkezés alkalmával egy második vi­lágháborúból származó bom­bát találtak itt. A bombát nyomban szétszerelték és ha­tástalanították a katonaság megfelelő osztagai. AZ ORVOS KÖTELESSÉGE: Öngyilkosságot megelőzni CHICAGO. — Az Amerikai Orvos Szövetség folyóira­tában cikk jelent meg arról, bogy az orvosnak bizonyos felelőssége van oly esetekben, amikor páciensénél öngyil­kossági hajlamot vagy szándékot gyanít. Ez egy kényes erkölcsi kérdés, írja az orvosok lapja. Minden egyes eset különböző és a határvonal komoly és nem komoly öngyil­kossági veszély közt hajszálnyi. Ha a páciens öngyilkossági terve nem komoly és az orvos észleleteit közli a páciens családjával vagy ismerőseivel, kollégáival, ezzel vét az orvosi titoktartási kötelesség ellen; viszont ilyen közbelépés erköl­csi kötelesség, ha az öngyilkossági szándék komolynak tetszik. De hogyan lehet előre tudni, hogy a szándék ko­moly-e vagy sem? És segíteni csak előbb lehet, nem utóbb. Az orvos felelősségét a lap azzal indokolja meg, hogy sok­szor ő az egyedüli, aki az öngyilkosság veszélyét előre láthatja. Az “ördög Tornya” Észak Dakota Fekete Hegyeiben 8. OLDAL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom