Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-10-12 / 41. szám

8 OLDAL SZABAD SAJTÓ Születendő gyermeke életét teszi kockára a terhes anya, ha dohányzik Annak ellenére, hogy az or­vosok és vegyészek egy cso­portja még mindig nem talál közvetlen összefüggést a ci­garettázás és bizonyos beteg­ségek között, szinte nap, mint nap, olyan újabb adatok ke­rülnek felszinre, amelyek szinte kétségtelenül bizonyí­tani látszanak a cigarettázás ártalmas és káros voltát. A közelmutban, angol és amerikai ujságirók egy cso­portja megintervjuolta Lon­donban, az angol fővárosban, a 48 esztendős Dr. Neville Butler professzort, a British University gyermekegészség­ügyi osztályának igazgató fő­orvosát. Butler professzor, aki egész életében meggyőződéses nem­dohányzó volt, munkatársai­val együtt széleskörű kutatá­sokat folytatott a korai gyer­mekhalálozásokra vonatkozó­an és kutatásai közben — egé­szen véletlenül — találkozott a terhes anyák cigarettázásá­­nak problémájával. Dr. Butler a következő nyi­latkozatot tette az őt megin­­tervjuoló angol és amerikai ujságirók előtt:-— Kutatásaink során bebi­zonyosodott, hogy születendő gyermeke életét teszi kocká­ra az a terhes anya, aki ci­garettázik. Még akkor is, ha egy nő, terhességes idején, csupán naponta egyetlen ci­garettát szív, növeli a lehe­tőségét annak, hogy halva­­született gyermeket hoz a vi­lágra, vagy pedig újszülött gyermeke — megszületése után néhány héttel —. meg­hal. Ez a kockázat, természe­tesen, minden terhes asszony esetében egy bizonyos mérté­kig fennáll, kutatásaink so­rán azonban úgy találtuk, hogy a cigarettázó anyák ese­tében ez a kockázat növeké­­dik. — A terhes nő cigarettázá­sa kétségtelen veszélyt jelent az anyaméhben fejlődő mag­zatra. Az anya cigarettázása nem öli ugyan meg közvetle­nül a magzatot, azonban — agy tűnik — hátráltatja a magzat testsúlyának és nagy­ságának megfelelő kifejlődé­sét, valamint, csökkenti a megzat ellenállóképességét és azáltal a magzat könnyebben ssik az esetleges, kedvezőt­len külső körülmények áldo­zatául. Az ilyen magzatok egy­­része halvaszületetetten jön i világra, egyrészük élve szü­letik ugyan, azonban életkép­telennek bizonyul és rövid időn belül, meghal. — Erre vonatkozóan két különböző elméletünk van: — Egyik elméletünk az, hogy a cigarettázás valami­képpen károsan befolyásolja a terhes anya vérkeringését, lelassítja a vérikeringést és ezáltal lehetetlenné teszi az anyaméhben fejlődő magzat megfelelő táplálását. — Ezzel kapcsolatos másik elméletünk: a cigarettázás va­lamiképpen (valószínűleg a cigarettában lévő nikotin és kátrány utján) megmérgezi a terhes nő vérét s a megfer­tőzött vér azután általában csökkenti á fejlődő magzat él­­ienállóképességét. —Kutatásainkat két tanul­mány-sorozatra alapítjuk. Az első tanulmány sorozatot 17 ezer olyan ujszülöttön végez­tük el, akiknek mindegyike Angliában, 1958 március első hetében született. Második tanulmány-sorozatunk tárgya 7Ó00 olyan újszülött volt, akiknek mindegyike közvet­lenül születése után, vágy pe­dig világrajötte után egy hó­napon belül, meghált. — Kutatásaink akkori meg­határozott célja az volt, hogy általános statisztikai kimuta­tást készítsünk az angol gyer­mek-halandóságról. Ennek ér­dekében kérdőíveiket küldöt­tünk ' szét - Anglia minden ré­szébe, szakorvosokhoz, szülé­szeti klinikákhoz és okleve­les szülésznőkhöz. — A kérdőívek több, mint 200 kérdése között szerepelt egy olyan kérdés is, amely­ben azt tudakoltuk: volt-e a terhes anyák között olyan, aki terhessége idején legalább napi egyetlen cigarettát elszí­vott? Errevonatkozó másik kérdésünk pedig azt tudakol­ta, hogy amennyiben a terhes anya több, mint egyetlen ci­garettát szívott el terhessé­ge idején, mennyi volt az ál­tala elfogyasztott napi ciga­rettamennyiség? — A beérkezett válaszok­ból :— számunkra is váratla­nul — kiderült, hogy a ciga­­rettázásnak n y i 1 vánvalóan sokkal döntőbb jelentősége van a gyermekhalandóság szempontjából, mint azt ma­guk is gondoltuk. Ez volt az oka annak, hogy ezután, mun­katársaimmal együtt, olyan újabb kutatásba fogtunk, amely kizárólagosan a terhes anyák cigaretta-fogyasztása s a gyermekhalandóság közötti összefüggést volt hivatva fel­deríteni. — Ekkor a következők de­rültek ki: az első csoportba tartozó 17,000 gyermek közül összesen 661 született halva, vagy pedig születése után egy héten belül meghalt. Az ebbe a csoportba tartozó anyák 15.5 százaléka dohányzott ter­hessége idején mérsékelten (naponta 1-9 cigarettát szí­vott), mig az ebbe a csoport­ba tartozó anyák 11.9 száza­léka • erősebben dohányzott terhessége idején, (naponta 10, vagy ennél több cigaret­tát szívott.) — Ezekután az említett 661 újszülött mindegyikét felbon­­cóltuk, valamint felboncoltuk a második tanulmány-soro­zatba tartozó 7000 újszülött mindegyikét: ebbe á máso­dik Csoportba tartoztak azok, akik — amint már említet­tem — közvetlenül születé­sük után, vagy pedig szüle­tésüket követő egy hónapon belül, haltak meg. — A boncolások után nem találtuk jelét annak, hogy a terhes anyák cigarettázása közvetlenül okozta a magzat, illetőleg az újszülött halálát, például nikotin-m é r g e z és, rákbetegség, vagy sziv-rend­­éllenesség utján. — Azt azonban kétségtele­nül bebizonyított tényként kellett elfogadnunk, hogy a terhességük ideje alatt ciga­rettázó anyák esetében a hal­vaszületett magzatoknak és azoknak az újszülötteknek a száma, akik születésük után egy hónapon belül meghal­tak, jelentékeny mértékben magasabb volt, mint ameny­­nyi Angliában általában, az országos gyermek-halandóság arányszáma. — Statisztikai adataink bi­zonyítják, hogy azok az anyák, akik terességük idej én erős mértékben dohányoznak (tehát napi 10 cigarettát, vagy ennél többet fogyasztanak), az átlagosnál 25.9 százalékkal nagyobb valószínűséggel hoz­nak a világra halvaszületett gyermeket, vagy pedig olyan gyermeket, aki születése után rövid idővel (egy hét és egy .lónap közötti időközben) meghal. — Azoknak az anyáknak az esetében, akik terhességük ideje alatt kismértékben do­hányoznak (tehát napi 1-9 ci­garettát szívnak), ugyanez a valószínűségi arányszám 20.é százalék. — Statisztikai adataink végső eredménye ez volt: az ilső csoportba tartozó 661 hal­vaszületett, vagy nemsokkal születése után meghalt gyer­mek közül 221 valószínűleg életben maradhatott volna, ha terhessége idején az anya nem dohányzik. — Kétségtelen azonban, hogy — eddigi kutatásaink szerint — a terhes anya do­hányzása nem eredményez fizikai eltorzultságot az új­szülött esetében, amint ezt azoknál az anyáknál tapasz­talhattuk, akik terhességük idején a thalidomide nevű or­vosságot szedték. — Hiszem azonban, hogy a születendő gyermek szem­pontjából mindenképpen biz­tonságosabb lenne, ha terhes­sége időjén az anya — egy­általában nem dohányoznék. APÁTOM GYERMEK TARTÁSDIJAT NEM KAP SAN FRANCISCO — Ha a feleségnek nem fér­jétől, hanem mesterséges megtermékenyítés utján születik gyermeke, az elvált férj köteles-e tartásdijat fizetni? Erre a kérdésre kellett felelni Mr. és Mrs. Sorensen esetében. A házasság hetedik évében orvosi megállapítást nyert, hogy Mr. Sorensen magtalan. Még hét év múlt el, mig a feleség, mert mindenáron anya akart len­ni, elhatározta, hogy mesterséges megtermékenyítés­sel éri el azt, amit a természet — a férje gyengesége — megtagadott tőle. A férj ehhez hozzájárult. Az asz­­szonynak fia született. A házasság válással végződött. A férj beleegye­zett a válásba, miután a felesége kijelentette, hogy nem kívánja tőle a gyerekről való gondoskodást. Két ;éyvel utóbb a feleség súlyosan megbetege­dett, a népjóléti hivatalhoz fordult segítségért. A megyei ügyész ekkor az elvált férjet utasította, hogy fizessen tartásdijat a kisfiú javára. Mr. Sorensen a váláskor történt megállapodásra hivatkozott, mi­re az ügyész vádat emelt ellene. Mr. Sorensen felleb­bezett és most az állami fellebbezési bíróság felmen­tette a tartásdij-fizetés kötelezettsége alól. Kimondta a bíróság, hogy a mesterséges megtermékenyítés ut­ján született gyermeknek nem jár tartásdij az anya férjétől. i Thursday, October 12, 196? TELE LESZ A NAPTÁR '' HÁROMNAPOS WEEKENDEKKEL WASHINGTON — A kongresszusban előkészü­letben van egy törvényalkotás, amely egyes nemzeti ünnepek dátumának megváltoztatásával lehetővé, fogja tenni uj hétvégeknek három napra való meg­hosszabbítását. A hétfői nap lesz az uj szabadnap. Ma csak Labor Day nemzeti ünnepnap esik mindig hét­főre. A törvénytervezet szerint éhhez csatlakozik még öt hétfő: Washington születésnapja az uj törvény életbe lépése után február harmadik hétfőjén lesz. Memorial Day május utolsó hétfőjén. Függetlenség Napja jú­lius első hétfőjén. Veterans Day október utolsó hét­főjén. Hálaadás Napja november negyedik hétfő­jén. Karácsony és Újév napját a tervezet nem érin­ti. A törvény .amely előreláthatólag még ebben az évben létrejön, valószínűleg csak később, 1970-ben lép­ne érvényre. Addig a köz- és magánéletnek alkalmaz­kodnia kell az uj rendhez, amely lényegesen befolyá­solni fogja a társadalmi és gazdasági életet. Meg­jegyzendő, hogy a kongresszus törvénye az államok törvényhozási szabadságát nem érinti, miértis fel­tehető, hogy egyes államok meghagyják az eddigi nemzeti ünnepnapi dátumokat. Washingtonban azon­­bap számítanak arra, hogy a közhangulat mindenütt kedvezni fog a reformnak, hiszen az embereknek alig lehet kifogásuk az. ellen, hogy hosszabb hétvé­gek több mozgási szabadságot engednek meg, több szórakozásra adnak módot. , Az átkozott Katinszki végrendelet Irta: GONDOS SÁNDOR Amire viszont Wienerberger pék bajusza alól mérgesen morogta: — Persze, mert a szép Kunay leánynak udvarol. Voltak még hasonló ellentétek a népünnepély körül, de azok együttvéve se ártottak a végleges nagy sikernek. Különö­sen annak a csoportnak nem, amely részben a ligeti vendéglő nyitott tánctermében járta a' walcert, polkát, francia négyest és hasonló úri táncokat, részben az óriási fenyőkkel árnyékolt, agyaggal jól kivert körönd talaján ropta a csárdást Kóczé Zsiga primás muzsikája mellett. Erről az eseményről persze nem maradhattak el azok az idősebb urak sem, akik a hangadó szerepét vitték. Az étterem emelvényén trónolt a táblabiró, Papolczy, jobbján az apát úr­ral, aki mellett a református esperes vesződött pipájával, mig balról a megfelelő hivatalos sorrendben a polgármester, a bá­nyaigazgató, meg a többi kincstári urak ültek. A megyének kü­lön asztal járt, de olyanformán, hogy egymáshoz átbeszélhesse­nek, mert bár megye, ott ahol a nép is látja, egy kutya az a töb­bivel. így morogták ezt a céhek asztalánál, ahol azonban szin­tén megvolt a rangkülönbség. A főhelyen Kapitány Károly uram ült, a jeles csizmadiák céhmestere. Az utolsó hely a tímá­roknak jutott, akiken erősen érzett a cser maró szaga. Az asztalok körül való letelepedésnél némi szelid vita zaj­lott akörül, hogy a pesti ujságiró vendégnek hol legyen a helye? Ennek azonban maga a “firkász” vetett véget, mikor az öreg orvos mellé telepedett le, aki ugyan a megye embere volt,de a városiak előtt is egyformán népszerű. Arra nem volt félté­keny senki, mert ha nekilódult az indulata, kurtán-furcsán vág­ta oda: Én csak kétféle embert ismerek. Olyat aki beteg és olyat, aki beteg lesz. Nekem a főispán is egyformán jajgat a zsellérrel, mikor torkig zabálta magát disznóságokkal és megcsömörlött tőlük. — És egyformán marad adósom, mikor kigyógyitottam. A Katinszki végrendelet körül szaglászó pesti ujságiró az öreg orvos védőszárnyai alá helyezkedett az első naptól kezdve. Miért? Megmondta: — Az orvos az, aki móg azt is tudja, amit a gyóntató pap előtt elhallgatnak. Este kilenc óra tájban, mikor már vigan táncolt az ifjúság, az ujságiró hirtelen odafordult az orvoshoz: —- Bátyám, ki csibéje az a szőke kis leány, aki amott táncol? A betegek patrónusa homlokáról szemei elé húzta pópasze­mét, odanézett hosszasan, de hallgatagon a táncolok közé, majd visszatolta a kettős üveget homlokára, ahol azt rendesen tarto­gatta és csendes hangon, de keményen felelte: — Az a kis szőke leány a városi gazdasági tanácsos gyer­meke, meg azonfelül özvegy Darabanth Jánosné, született Ma­­tolcsi Kató unokája és a neve Ne-bántsvirág. Ahhoz neked, aki mit-ugrálsz széltoló vagy, ma itt, holnap ott, most eszed a hol­napi kenyeredet és hordod a jövő esztendei ruháidat, mert adóság-csinálásból élsz, semmi közöd. Az ujságiró azonban kötötte az ebet a karóhoz: — De én azzal a leánnyal táncolni akarok. Amire az öreg orvos szokatlanul heves hangon förmedt fel: * * eMf — Táncolj te boszorkányok seprűjével! Az a leány nem hozzádvaló. Először is még csak karácsonyra lesz tizenhét éves és kár lenne, ha a te ostobaságaid megzavarnák az eszét. Azu­tán meg annak a leánynak nincs anyja. Meghalt gyermekágyi lázban, mert engem csak akkor hivtak a házhoz, mikor a ronda bába-asszony már mindent elrontott, A gyereket azután a nagy­anyja nevelte és éppen csak annyit mondok neked, hogy földig emeld előtte a kalapodat, mikor az a nagyasszony leereszkedik hozzád és jóindulattal szóbaáll veled. Felhajtott egy pohár bort az öreg orvos, mintha lopva megtörölgette volna szemeit keze fejével és suttogóra fogva hangját, mesélte: — Hát nekem az asszony csak asszony akkor is, mikor selyemben jár vagy zsákvászonból szab magának ruhát. Gyen­ge test, senyvedő lélek. Csak fájdalomra és szenvedésre van teremtve. A legjobbja is cifrálkodásra születet. De ez az egy, annak a lánynak a nagyanyja valami más. Annak párját csak a Bibliában találod, mikor Mária Magdolna vagy az öreg Zaka­riás felesége, Erzsébet asszony felől olvasol. Elgondolkozott újra hosszasan, közben kétszer-háromszor mintha sóhajtott volna, végül lekapta homlokáról pápaszemét és megszólalt: — Kismet! Ami Írva van, az; meg van irva és az ellen hiába hadakoznál. Ha táncolni akarsz az unokával, menjünk, bemu­tatlak a nagyanyjának. Hófehér volt a haja, magas termete kissé előrehajlott, de az egykori szépségből nagyon keveset vesztett özvegy Dara­banth Jánosné arca És az egykori jó nevelésből éppenséggel semmit. Öreg barátját, az orvost, mosolyogva fogadta. Az uj emberre szinte fejedelmi fejhajtással nézett, de úgy, amint szivesen látott vendégre szokás. — Mindkét könyvét olvastuk . . . — Olvasták? — Miért ne? Azt a vádat, hogy nekünk falusiaknak min­denre telik csak könyvekre nem, maguk találták ki, pedig a hiba nem bennünk van. Az irói vagy talán újságírói önérzet ágaskodni kezdett: — De kérem, azt Mikszáth maga is elismerte, hogy a vi­dék nem olvas. — Mert, pesti magyarságot használva, Íróink egy idő óta túlírnak fejük felett. Hol idegeket és lelkeket boncolgatnak apróra, hol hangzatos, de értelmetlen szavakat raknak egymás mellé . . . Gondolkodás nélkül ütött rá arra, amit voltaképpen mon­dani akart: — Megtesznek mindent, csak éppen nem mesélnek. Nem gondolnak arra, hogy az emberek csak felnőtt gyerekek, akik a könyvtől mesét várnak törpékről és óriásokról, tündérekről és boszorkányokról,szép álmok világáról, de nem a csúnya va­lóságról. Az öreg orvos dévajkodva kacagott fel: — Öcsém, most megkaptad amit kerestél. Ha egyszer engem őszinteségi roham fogna el, én is megmondanám neked, hogy a ti könyveiteken csak egyszer vergődöm keresztül, akkor is részletekben, de Szent Péter esernyője mindig megvéd az unalom esernyőjétől. Nem folytatták a szót továb, mert a fiatal leánykát éppen akkor hozták vissza a táncból és a bájosan kedves gyermek szemei a bemutatás után kerekre nyílva bámultak a pesti ven­dégre: — Az iró, — rebegte szinte öntudatlanul. — A pesti iró ... Bartos Endre ösztönszerüleg érezte, hogy egyszerű szerény­séggel kell viselkedjék. Szinte röstelkedő alázatossággal felelte: — Nem iró, csak ujságiró. — De én olvastam a könyveit nagyanyóval. Aki könyvet ir, az iró. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom