Szabad Sajtó, 1967 (59. évfolyam, 1-51. szám)

1967-06-15 / 24. szám

Thursday, June 15, 1967

S3? AS AB SAJTÍ*

Dédelgeti 90 fontos újszülöttjét a vizilómama, a National Zoo, Washingtonban. A kis viziló Csilébe kerül a Nemzeti Állatkertbe.

. TENGERJÁRÓ ROKONAINK

Az őskutatás emberemlékezet óta kedvenc játéka volt az emberiségnek. Mi, magyarok is tűvé tettük a múltat a Meotiszi ingoványtól egészen Mezopotámiáig. Emitt a mondák hőseit, amott a régen kihalt sumér népet gyanúsítottuk azzal, hogy ősapáink tőlük származtak.

De nemcsak az ősökkel, a rokonságunkkal is igy voltunk. Mindenütt kerestük őket, csak ott nem, ahol rájuk találhattunk volna. Minő nemzeti meghökkenés fogadta kétszáz esztendővel ezelőtt Sajnovics János felfedezését, mármint, hogy a magyarok és a lappok “idiómája”, nyelve — ugyanaz. Párduckacagányos önérzetünk mereven tiltakozott a halszagu rokonság ellen . . .

Azóta azonban nemcsak szerényebbek lettünk, hanem okosabbak is. Ma már tudomásul vesszük, hogy a magyarság bölcsője a finnugor fészekben ringott.

Ebből a fészekből repültek ki a livek is, majd kikötöttek a Balti-tenger partján. Mindennapi kenyerüket azóta is hálóval fogják. Halászatból élnek.

— Talán még a nevüket is a tengerpart fövényétől kapták- A finnek — a livek legközelebbi rokonai — ma is liiva-nak mondják a homokot — mondja Dr. Lakó György professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor tanszékének vezetője. Liv rokonainkkal nagyon kevés hazánkfia találkozott össze. De Lakó professzor, 33 évvel ezelőtt, járt közöttük.

— Hogyan is áll ez a rokonság? — érdeklődünk a professzornál. Tudjuk, hogy létezik. Csak éppen a livek egyetlen szavát sem értjük. Mégis, mi bizonyítja a rokonságot ?

— Az etimológiailag azonos szavak, amelyek ma már nem hangzanak hasonlóan, bizonyos szabályok szerint különböznek egymástól.

így mondja a professzor, s mindjárt néhány példát is említ.

A fa a finn nyelvben igy hangzik: puu, a livben pua. A magyar szó f hangja mindkét rokonnyelvben p hangra változott. A magyar fűzfát finnül pajunak, livül painak ejtik. A mi fazekunk finnül pata, livül pada.

Vannak olyan szavaink is, amelyekben nem a törvényszerű különbségek, hanem a hasonlóság jelzi a rokonságot. A vér szó finnül veri-nek, livül vermek hangzik. — Gondoljunk csak a mi veres szavunkra ! — figyelmeztet a professzor. A vaj szó a finn nyelvben voi, a livben vul. Néhány személyes névmás is őrzi a rokonságot. Mi finnül annyit tesz: me, livül mek. A magyar nyelv ma'is használja a mink formát. A ti névmás finnül te, livül tek-nek hangzik.

A nyelvrokonságról azonban nemcsak olyasmi tanúskodik, ami van, például a törvényszerű megfelelések, hanem az is, ami nincs. Egyik nyelvben sincs például a szavaknak neme. Vagy például a régi - nem jövevény —, szavak egyik nyelvben sem kezdődhetnek egynél több mássalhangzóval. A finnugor nyelvekben tehát ismeretlen a szókezdő mássalhangzótorlódás, mint például a német Strahl szóban.

Hol él, és mekkora a liv rokonság?

Mindenesetre kevesen vannak. Alig egy maroknyi vészelte át az elmúlt századok viszontagságait. Amikor a finnugor őshazából — a mesebeli vándorlegények módján — útra keltünk, a magyarság a sztyeppe felé vette útját, a livek viszont a Balti-tenger irányába. A természet igy a két népet más-más mesterségre tanította, de a történelmi csapásokban közös volt a sorsunk.

A livek egykor nagy nép voltak. A jelenlegi Lettország jelentős részét és Észtország déli területét lakták. Tragikus történelmi sorsuk akkor kezdődött, amikor a német keresztes lovagok rájuk támadtak. A 12. században térítették őket a keresztény hitre.

“A teutunok — Írja a krónikás — körülvették a livek falvait, felperzseltek mindent, a férfiakat legyilkolták, a nőket és a gyermekeket elhajtották. Olykor reggeltől estig gyilkoltak, végül már elzsibbadt a kezük ...”

S hogy a térítés munkája teljes legyen, a két hitre szakadt balti népek, az óhit és az uj hit követői egymással keveredtek véres háborúba. A döntő csatában — 1217-ben — vezéreivel együtt mindkét sereg elvérzett. Lett- és Livország az uszító és neveső harmadiknak, a németeknek az ölébe hullott. A livek egy része ettől kezdve fokozatosan beolvadt a lett népbe. Nagyobb településeik a mai Lettország északnyugati partvidékének egy keskeny szalagján maradtak fenn: igy Kolka, Mazirbe, Lielirbe, Ventspils.

A német lovagrend uralma 1561-ig tartott. Ezután előbb a lengyelek, majd a svédek igázták le a balti népeket. 1710-ben aztán Nagy Péter kebelezte be az erősen megfogyatkozott liv nép hazáját is. Ugyanebben az években szörnyű pestis-járvány söpört végig a Balti-tenger partján. Mazirbe falu közelében — mint valami síremlék —, ma is ott áll az a hatalmas kő, amelyre a liv nép gyászjelentését vésték: “Ezen a vidéken 170‘6-tól 1711-ig kétezer embert pusztított el a pestis, Csupán hét család maradt életben.”

A maradék liv népnek a 19. század sem hozott sok jót. Ekkor a .lett uralkodó osztállyal került szembe. A lettek elnyomó politikája már a teljes pusztulással fenyegette a liveket, de a maroknyi nép még most sem adta fel a harcot. Feltámadtak az ősi táncok, megszólaltak az elfelejtett népdalok. Megalakult a Liv Társaság, amely a finn és az észt tudományos körök testvéri támogatásával életre keltette a livek ősi kultúráját, a liv hagyományokat.

A liveket még ma is a tenger élteti. Lett rokonainkkal megbékélve együtt halásznak. Kolka és környéke mindig is hires volt haláról, főként a remek heringről. (Annak idején Lakó professzor is végignézte, mint szállnak hajóra a liv halászok, s hogyan térnek

meg bő zsákmánnyal a tengerről. S megkóstolta sárgarépával töltött süteményüket is. Szerintet olyan, mint az almáslepény.) Kis üzemekben füstölik, savanyítják, sózzák a halat, s különféle konzerveket készítenek.

Az egész lett köztársaságban ismerik a “Liv Föld” nevű színjátszó csoportokat, amelyek Ventspils-ben és Kolkában működnek. Esténként a halászkolhozok legényei és lányai még fel-felöltöznek a népviseletbe. A livek századokon át ragaszkodtak legnagyobb nemzeti kincsükhöz, nyelvükhöz. “Liivli ma uob un, liivli ka liib!” Liv vagyok, liv maradok l — hirdették büszkén, megható erőfeszitéssél.

Molnár Aurél

HALLOTTA ...

. . . hogy a délnyugati államokban öt millió mexikói származású amerikai van: a négerek után a második legnagyobb elégedetlen kisebbség az Egyesült Államokban.

. . . hogy a legnagyobb tűzoltó létra 125 láb magasságig ér, ami körülbelül 12 emeletnek felel meg. Ilyen létra 40—50 ezer dollárba kerül.

.. . hogy Japánban a vasárnap a legforgalmasabb üzleti nap. Nagy üzletek a hét egyik napján zárva vannak.

. . . hogy Luxemburg lakosságának anyanyelvé a letzeburbesch.

. . . hogy az amerikai—kanadai határ hossza 3987 mérföld.

. . . hogy a philadelphiai Liberty Bell harangot Angliában öntötték. Ide szállítása közben megrongálódott, Philadelphiában 1753Jban ujraöntötték.

. . . hogy a legtöbb öngyilkosság Japánban történik, a legkevesebb , Egyiptomban.

... hogy a legrövidebb végrendelet, amelyet Amerikában a bíróság elfogadott, 1906-ban, igy szólt: “Mindent a mama kap.”

. . . hogy Angliában 1716-ban volt az utolsó boszorkányakasztás.

VÖRÖS HULLARABLÓK

SAIGON, Dél-Vietnam. — Egy foglyul ejtett északvietnami tisztnél megtalálták a kommunista parancsnokság utasítását: minden sebesült,

vagy halott amerikai katonától el kell venni minden személyi tulajdonát, (jegyzeteit, karóráját, fényképeit, stb.)

A HAMILTONI MAGYARSÁG ÜNNEPE

Kanada centennális ünnepségeinek sorozatában a hamiltoni népi csoportok egy-egy héten át mutatják be nemzeti kultúrájukat. Junius 19—25 napjain lesz a Magyar Hét. Hétfőtől szombatig lesz a Main Libraryben. Történelmi relikviák és dokumentumok lesznek ott láthatók; pl. az Árpád-házi királyok idejében pergamentre írott biblia s más középkori kéziratos kó-Hat katona holtteste, Washington egy elővárosában, ahol egy fém zászlórudat akarlak felállítani, moly egy 12,500 voltos villanyvezetékre esett és az áram megölte a katonákat.

dexek, ritka, régi atlaszok éo térképek, az 1493-ban nyomtatott világhírű Nürnbergi Krónika egy teljes példánya.

Szombaton, jun. 24-én este 8.20-kor koncert lesz a Westdale Secondary School auditóriumában (760 Main St. W.) magyar zeneszerzők kompozíciói, kiváló zene-, ének- és táncmüvésezk előadásában.

Vasárnap, junius 25-én du. 4-től este 9-ig a Cathedral Girls’ High School (467 Main St. E.) auditóriumában lesz kiállítás a magyar népművészet kincseiből Ének-, zene- és táncszámok fogják gyönyörködtetni a közönséget.

Kisebb kiállítás látható egész héten át a Main Library előtt elhelyezett vitrinben s az Eaton áruház egyik kirakatában.

Egyszerre történt

ATHEN, Görögország. — Hatvan éve voltak házasok Nicholas Koutzoukis és felesége. Két héttel ezelőtt ugyan azon a napon és ugyanazon órában kaptak szivrohamot.

Mindkettőjüket ugyanazon kórházba vitték, különböző szobákba. Junius 3-án ugyanazon percben haltak meg, Koutzoukis 85 éves korában, a felesége 95 éves korában.

7. OLDAL

A 250 fontos bombákkal megrakott teherautó felborult Port Chicago, Calif, közelében. Baj nem történt, a bombák nem voltak élesitve.

Két nap múlva a főnök leült velem szemben az Íróasztalomhoz és szemérmesen és hangtalanul — mert nagyon finom és müveit ember volt — elém csúsztatott egy apró cédulácskát. Ez állt rajta: ‘Rossz a mérlegünk, fizetését százhúsz pengőre leszállítom.” Meg sem mukkant, csak rám nézett és várta a" válaszomat. Én sem mukkantam, csak viszszanéztem rá, és a cédula aljára odaírtam: “Nem fogadom el”, s a választ áttoltam hozzá az íróasztal túlsó felére.

Láttam a megdöbbenését. Kis gömböc emberke volt, pirospozsgás arccal, tekintélyes hassal, ahogy az illet tekintélyes vagyonához. Parányi helyet talált még a cédulán, ráirt valamit és visszatolta elém. “Akkor sajnálattal felmondok” — olvastam a választ, és én rábólintottam, hogy elhatározását rendben levőnek találom. A némajáték után a főnök visszatért a fakeretes

Az'Atkins and Merill Co. Sudbury, Mass.-bon megépítette az Apollo kapsula pontos mását, .TV bemutatásra.

FELMONDÁS

Még az idő tájt, amikor a havi kétszáz fixről slágert is írtak, már vagy öt éve dolgoztam a cégnél és elértem a havi százhatvan pengőt, ami elég tisztességes fizetségnek számított. Nem is panaszkodtam és nem is irigykedtem senkire, de az ember élete huszonöt éves korában sem lehet zavartalan.

Nem azért, mintha a főnököm gyötört volna, vagy nem becsülte volna meg a munkámat. Szó sincs ilyesmiről: áldott jó főnök volt, dicsért is eleget és sohasem korholt, bár el kell ismernem, olykor megérdemeltem volna. Mert furcs egy dolgozó voltam én akkoriban! Délelőttönként egykét órára el-eltünedeztem ugyanis az irodából, és emiatt a derék főnök örökös szemrehányással illette Bözsit, a cégjegyzőnket, amiért nem tud rendet tartani. így hát helyete Bözsi hordott le, amiért m unkaidőben, délelőttönként járok randevúra, ahelyett, hogy este tenném ezt a magam idejéből. Bözsinek nem is tagadtam le a csalafintaságot, de jószivü lélek volt, s megértette, hogy nem tehettem másként. Én ezért mindmáig kedves, jó barátomnak tekintem Bözsit. Abban az időben kevés vállalat dicsekedhetett női cégjegyzővel és a kockázat nem volt kicsi, amit yállalt miattam. Pedig különben mindig a cég mellett döntött, rengeteget dolgozott és a fiatalságát is meg a kérői.t is futni hagyta azért a kevéske pengőért, amit elsején kézhez kapott.

Kívülünk nem is volt több irodai alkalmazottja a kis családi részvénytársaságnak, — amiből következik, hogy az időnként megismétlődő fizetéscsökkentés is csak kettőnket érinthetett. A szóban forgó alkalommal már tudtam arról, hohgy főnökünk Bözsi fizetését húsz pengővel redukálta, és vártam, mikor kerül rám a sor. Nem kellett sokáig várnom.

üvegfallal leválasztott főnöki szobájába.

Tizenötödikén megkaptam a felmondólevelet, zavartalanul dolgoztam tovább, de a hat hét felmondási idő hamar eltelt, és én a hónap utolsó napján bementem a főnökhöz.

— Akkor én holnap már nem jövök — mondtam búcsúképpen.

— Maga megőrült! — horkant fel riadtan. — Mi jut eszébe ?

— Fel tetszett mondani és ma lejéit a fenmondásom.

— Tekintse tárgytalannak, nem gondoskodtam maga helyett senkiről ...

— Nem tehetem — feleltem a lehető legnagyobb szerénységgel. — Ha már egyszer fel tetszett mondani, kilépek.

Elvesztette a nyugalmát és hirtelen kiabálni kezdett, pedig különben csendes ember volt.

— Persze megy a konkurenciához! így legyen jó az ember , . . — ordította dühösen, aztán lassan magához tért és barátságosan kérlelt, maradjak, mintha mi sem történt volna.

Egy ideig makacskodtam, hadd higgye, hogy a konkurenciához megyek, pedig legfeljebb az utcára mehettem volna, de végülis oda nyilatkoztam, hogy negyven pegő javításért maradnék.

— A fene egye meg magát! — fejezte be barátságosan a diskurzust, ami azt jelentette, hogy ettől kezdve kétszáz pengő fizetést kaptam.

De nem sokáig: addig ügyeskedett, amig a házibankjában szerzett nekem egy mellékállást havi száz pengőért.

— A másik százat tőlem kapja — tájékoztatott a nagy változásról. — Nyolctól kettőig a bankban dolgozik, kettőtől tizig végzi nálam az eddigi munkáját.

Mit is tehettem volna? Még egyszer nem mertem megjátszani a kilépést, majdnem kétszer dolgoztam hát ugyanazért a pénzért.

Áldott jó kapitalista volt szegény, az Isten nyugosztalja.

Földes György’

IZRAEL

ÉS A NEMETEK

BONN. — Az itteni izráeli nagykövetség jelenti, hogy biztos tudomása van arról,hogy Kelet-Németország kor- , mánya fegyveres segítséget, fegyverszállítást ajánlott fel az araboknak. “Ez — mondja a nagykövetség szószólója — ellenséges aktus a német nép egyik kormánya részéről, amely nép hat millió zsidót meggyilkolt; a keletnémet kormány folytatni akarta azt, amit Hitler nem tudott befej ezni; ennél mélyebbre a politikát nem lehet süllyeszteni.”

A nagykövetség közli továbbá, hogy több száz keresztény nyugatnémet lakos engedélyt kért a kormánytól, hogy Izraelbe repülhessenek és az izráeliek oldalán harcolhassanak. Ezeket a kéréseket a kormány “elismeréssel elutasította.”

NEVESSÜNK 1

Két barátnő beszélget:

— Nagyszerű volt a házassági hirdetésed a múlt pénteki újságban, drágám. Azonnal rád ismertem. .Különösen szép volt az a mondat, hogy “Hiányzik egy kis melegség az otthonomból.” Sok választ kaptál?

— Kettőt. Egyet a villanytársaságtól, egyet a gáztársaságtól . . .