Szabad Sajtó, 1966 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-04 / 31. szám

6. OLDAL SZABAD SAJTÓ p..M—— ■ -----w ff—................................................................................................................................................................................................................................................................... -------------------------------------------------­Minden évben húszmillió dollárt “keresnek” a hitel-kártyák csalói Hivatalos statisztikai ada­tok bizonyítják, hogy az Egye­sült Államokban minden esz­tendőben, összesen körülbelül húszmillió dollárt vágnak zsebre a hitelkártyák csalói és üzérkedői. Nemrégiben tartóztattak le például egy 45 esztendős pitts­­burghi állástalan ügynököt, áki összesen 125,000 dolláros hitel-kártya csalásit követett el. A borbélynál a baj vágást és a manikűrt is, a borravaló­val együtt, a hitelkártyára íratta. Amikor elfogták a de­tektívek, mindettől függetle­nül, 10,000 dollárt találtak le­véltárcájában. Az állástalan ügynök meg­lehetősen jó munkát végzett, tekintettel arra, hogy mind­ezt alig három hét leforgása alatt sikerült véghezviimie. Számos hitelkártyára vásárolt árucikket áron alul eladott, valamint nagymennyiségű re­pülőjegyet adott el áron alul azoknak, akiknek- sürgősen kellett valahová repülőgépein utazniuk és már nem kaptak jegyet a megfelelő repülőjá­ratra. Egyáltalán nem bizonyos azonban, hogy ezt az ügynö­köt sikerül majd elitélni. A helyzet ugyanis az, hogy azok, akik hitel-(kártyát elfogadnak fizetésül, csak a legritkább esetben emlékeznek vissza ar­cokra. Határozott tanúvallomások hijján pedig, a pittsburghi ál­lástalan ügynök elítélése, egé­szen bizonytalan. A hitiel-kártyákfcál elköve­tett csalás olyan általános és jóljövedelmező üzlet lett az Egyesült Államokban, hogy egy jó, hitelképes, úgyneve­zett “forró” hitel-kártyát az ezzel foglalkozó alvilági szer­vezeték, hozzávetőlegesein 250 dollárért adnak él New York Cityben, San Jüanban, Los Angelesben és Miamiban. A rendőrség jól tudja, hogy bizonyos amerikai városok­ban jólszervezett csoportok működnek, amelyek prostitu­áltakat és zsebtolvajokat al­­kálmaznák megfelelő napidij és százalék ellenében azért, hogy a “megfelelő” szemé­lyektől ellopják - hitel-kártyá­jukat. A hitel-kártya csalásokkal foglalkozók valóságos művé­szei 'annak, hogy miképpen le­het egy-egy “forró” hitel-kár­tyát készpénzzé változtatni. íme, egy példa a sok közül: egy Sol G. Gould nevű, holly­woodi hirdetési ügynök, meg­próbált New Yorkiban 700 dol­lárért eladni egy férfinek ösz­­szesen 1,365 dollár értékű re­pülőgép-jegyet. Mr. Gould a repülőgéip-j egyek mindegyi­két lopott htíellkántyára vá­sárolta. A baj csak az volt, hogy a férfi, akinek Mr. Gould a jegyeket eladásra kínálta, a new yorfci rendőrség egyik polgáriruhás detefctivje volt. Mr. Gould tehát nemsokára — sajnálatos módon — bíró­ság előtt számol be tevékeny­ségéről. Külön problémát jelent az a körülmény, hogy a hitel­kártya csalásokkal foglalko­zó törvények rendkívül bi­zonytalanok. Ezenkívül: a leg­több hitel-kártyát kibocsátó cég ellenzi a nyomozást, miért nem alkarja ügyfeleit elbá­tortalanítani. Az ügyfelek jórésze ugyan­is meglehetősen kompromit­táló körülmények között ve­szíti él hitelkártyáját. (Példá­ul: prostituáltnál történt láto­gatása alkalmával, vagy egy Tosszhirü szállodában, -ahol egy éjszakát töltött egy nővel. Külömíieigesen gyakorlottak a hitel-kártyák ellopásában a homoszexuálisok.) Az FBI mar azt is kiderí­tette: a hitel-kártyákkal elkö­vetett csálás olyan nagyszerű üzletnek bizonyult, hogy a Co­sa Nostra nevű bűn-szindiká­tus -is a tetteik mezejére lépett. Nyílt titok az FBI előtt, hogy a Cosa Nostra new yorki szervezetének két “vezető sze­­mélysége”, John (Sonny) Frainzese és Felice (Phi’lly) Viázzari, rendszeresen követ el hitel-kártya-csalásofeat, és mindeddig azonban még nem sikerült ezt rájuk bizonyítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a Cosa Nostra hatalmas országos hálózatot épített ki a hitel-kártyák ellopására és biztonsá gos felhasználására vonatkozóan. Az egyik, ezzel kapcsolatos probléma az, hogy a hitel-kár­tyával rendelkezők túlnyomó többsége, nem értékeli kellő­képpen saját hitel-kártyáját. Olyan emberek, akik egyéb­ként gondosan megfontolják, mielőtt 10 dollárt kiadnak va­lamire, jóformán nem is tö­rődnek hitel-kártyájuk elvesz­tésével. — Az egész nem egyéb, mint egy apró plasztik kár­tya, nem érdemes törődni ve­le — mondják és legyintenek. Nem gondolnak arra, hogy néhány napon belül az elvesz­tett hitel-kártya olyan súlyos adósságokba verheti őket, amelyekből alig sikerül majd kilábalniuk. Gyakran előfordul, hogy a hitel-kártya csaló körülutaz­za egész Európát, a hitel-kár­tya segítségével. Az elmúlt esztendőben, 1965- ben, összesen 300,000 hitel­kártyát vesztettek el az em­berek Amerikában. Az elmúlt évben a hitel-kártya csalóik a legszerényebb számítás sze­rint is, legalább húszmillió dollárt kerestek. S mivel egyre több és több cég és vállalat csatlakozik a hitel-kártya mezőnyhöz, egy­re nagyobb a lehetősége an­nak, hogy mindig több s több hitel-kártyát vesztenék el, il­letőleg lopnak el és a hitel­kártya csalók egyre jelentő­sebb jövedelemhez jutnak majd. Külön problémát jelent az, hogy nagyon sok, hitel-kár­tyát kibocsátó vállalat, nem tett büszkeségében azt hitte, hogy Szendrey Julia nem le­het az övé, Pestre utaztában érintette Debrecent, hogy fel­dúlt lelkét szórakozással eny­hítse. Debreceniben éppen egy színtársulat működött. Rögtön elment a színházba. Amint a közönség fölismerte a költőt: lelkes éljenzésben tört ki. A “Két pisztolyt” adták, Szig­ligetitől. A szinésznő, ki az énekes szerepet adta, Petőfi egyik dalát szőtte játékába: A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet, Kikelet a lány, virág a szerelem, Kikeletkor virítani kénytelen. E lelkesedéssel fogadott rög­tönzés balzsamként hatott a költő beteg szivére. Amint a kárpit legördült, Petőfi felment a színpadra, hogy a színésznőnek — kit már Pestről ösmert — köszö­netét kifejezze. Forró kéziszo­­ritás, s hosszú hőn lángoló te­kintet volt köszöntésére a vá­lasz. Előadás után fölkereste a társulatot a vendéglőben, s Felekii Miklós, a társulat fia­elílenőrzi kellőképpen, hogy kiineik ad hitel-kártyát. Az egyik jellemző és elret­tentő példa: egy nagy 'ame­rikai olaj-vállalat az elmúlt éVbein egy 'középnyugati kol­légium mindegyik végzett diákjának hitelkártyát kül­dött ajándékba. A hitel-kár­tyákat egyébként a végzett diákok nem kérték. Az amerikai jogászok és bí­rák egybehangzó véleménye a következő: A jelenleginél sokkal szi­gorúbb törvényeket kellene hozni a hitel-kártya csalók el­len. A nagyközönséget tájé­koztatni kellene arról, hogy milyen komoly veszélyt je­lenthet az elvesztett, vagy el­lopott hitel-kártya. A hatóságoknak a jelenlegi­nél sokkal nagyobb erélyellel kellene folytatniuk az eljá­rást a hitelkártya-csalók el­len. Egy amerikai vállalat ja­vaslata: olyan különleges com­puter-gépek beállítása, ame­lyek azonnal jelezni tudnák, különböző fények felvillaná­­sávál, ha valami baj van a hitel-kártya körül. A new yorki rendőrség vá­lasza: ez olyan hosszadalmas előzetes e,l j á r á s t igényel hogy olcsóbb és egyszerűbb, ha a hitelkártya tulajdonosa — készpénzt hord magával. Oldalt gombolós, ujjatlan ruha, Kimberly szalonjából. tál igazgatója, bemutatta az összes tagoknak, kik kitörő lelkesedéssel fogadták a köl­tőt. Vacsora alatt Prielle Kor­nélia, ama kedves énekesné mellett ült. “Nelli”, ahogy a társulat Prielle Kornéliát hivta, csinos,, eleven, üde teremtés volt. Pe­tőfit annyira elbájolta, hogy egészen elfelejtette Júliáját. Másnap megjelent a próbán, odament a színésznőhöz, s rö­viden, minden ceremónia nél­kül elmondta, hogy fülig sze­relmes belé, s hogy ezt be is bizonyítsa, másnap délután meglátogatta a szállásán, s kijelentette, hogy ezennel megkéri feleségül. Kornéliának az előadásra kellett menni ,s így a vallomá­sok megszakadtak. Szerepé­ben véletlenül fehér ruhában s fátyollal jelent meg. Amint Petőfi így megpillan­totta, odament hozzá s igy szó­lott neki: — No lássa, kész a meny­asszonyi ruha, itt a menyasz­­szony. — A vőlegény is itt van — egészíti ki vidáman a leányka —, csak a pap hiányzik. — Az is mindjárt itt lesz, ha kegyed kímoBája az igent. — Nos tehát: i£en­— Ha papot hozatok, aki megesiket, elmondja a hitet? — El. Akkor Petőfi odafordult a színésziekhez, hogy végezzék be hamar az előadást, s marad­janak együtt, mert olyan bol­dog lakodalmat látnak, ami­lyen még nem vob a világon. A fiatal leányka zavartan nézett ide-oda, de boldog volt. Petőfi pap után járt, aki hir­telen tisztába hozza a dolgot. Mig a heves házasulandó ügyé­ben járt-kelt, a leány nagy öröméből kezdett ébredezni; finom női érzéke átlátta, hogy 5 mégse való Petőfihez, ör­vendett, hogy nem találkozott pap, aki a törvényes formákon túl merte volna magát tenni. Petőfi a következő napon a préposthoz is eíment, hogy diszpenizációt kapjon. Még ar­ra is kiész lett volna, csak az esküvő megtörténhessék, hogy katolikussá lesz. Oly lázas, in­gerült állapotban volt, hogy nem bírt magával. Elutazása előtti este imá­dott Nelli jenek szerenádot adott s a bandával eljátszatta ablaka alatt “A virágnak megtiltani nem lehet” népda­lát. Korán reggel gyorskocsi­ra ült s visszautazott Pestre. De előbb megírta Kornéliá­nak, hogy addig is, mig a tör­vényes eskü megtörténhetik, viselheti a nevét. Pestről is többször irt a szép kis színész­nőnek. A szerelemtől áradozó levelek mély hatást tettek az ifjú leánykára, annyira, hogy elhatározta, hogy ha a művé szetben föllebb haladhat egy­kor, s a nevét mint művésznő megalapíthatja, részéről is megtesz mindent, hogy házas­ságuk létrejöhessen. De mind e szép álmok szerte­foszlottak, mikor egy Szat­­márról jövő látogatótól meg­tudta, hogy Petőfi ott egy 'eányba fülig szerelmes s eget­­poklot megmozdított, hogy el is vehesse. Nagyon természe­tes, hogy ezután Kornélia Pe­tőfi leveleire igen kurta vá­laszt adott: hogy az igazi sze­relmet csak kitartás által le­het megmutatni, s az ő sze­relme csak olyan szalmatüz, amilyenre anyagot minden vármegyében könnyen talál Erre Petőfi egy hónap múlva válaszolt csak, de levelére Kor­nélia mindaddig nem akart Letelni, mig egy megjelent köl­teményének első strófáján föl nem lelkesedett. Azt hitte, hogy ez a vers őhozzá szól: Mi van innen távol? a Tisza... Mi van a Tiszán túl? Hortobágy, — Hortobágyon túl egy szép leány, Kihez lelkem vissza-vissza­vágy! Majd azonban, amint to­vább olvasta a verset, s látta, hogy a megénekelt szem, haj s egyéb vonások őreá sehogy se illenek: akkor egészen alá­­ssett álmodott mennyországá­ból s megírta a költőnek egy paródiában, hogy “Nos, nem igaz-é, hogy a Hortobágyon bul két ut van? Szerencsés utat kívánok azon a másikon, amelyik nem a Királyhágó fe­lé vezet.” 1948-ban ismét találkoztak Debrecenben. E találkozásnál a két szívnek drámai mozgal­massággal indult története vi­dám vígjátéki megoldást nyert. Petőfi szembe találta Kornéliát. Hidegen haladtak el egymás mellett, de néhány lépés után Petőfi visszafor­dult a művésznő felé: — Fiam van. — Nekem meg férjem — vá­laszolta hasonló rövidséggel Kornélia. — Isten áldja meg, kedves Nelli. — Isten áldja meg, Sándor. A KÖLTŐ ÉS A PRIMADONNA Mikor Petőfi 1846 őszén sér- tál igazgatója, bemutatta Thursday, August 4, 1966. A clevelandi Hough körzetben viszik a lopott szőnyegeket a fosztogatók, a zavargások alatt Germanus Gyula: Királyok barátja, Emlékezés Vámbéry Árminra Vámbéry munkássága oly sokoldalú, hogy nehéz megha­tározni helyét nyelvész, et­nográfus, földrajztudós, poli tikus, vagy elragadó író volt-e. Mindeme tudományágakban oly jelentős eredményeket ért el, hogy a szaktudósok érdek­lődését, helyeslését, ellent­mondását a legmagasabb fok ban felkeltette és olyan viha­rokat korbácsolt fel, mint ke­vesen — pedig mindezekben a tudományágakban csak maga­tanult amatőr volt. Amikor Anglia kormányá­nak tanácsadója, tudósok ta­nítója, királyi családok ven lége lett, akkor sem tagadta meg magyarságát és az igazi udós szerénységével lebilin­­cselte mindazokat, akik színe Jé kerülhettek. Eme szeren esések közé tartoztam én is. hatvannégy évvel ezelőtt, ami tor tanítványa tettem. Azóta 's kegyelettel őrzöm emlékéit, tanítását és számtalan leve lét, amelyeket szultánokhoz, :ejedelmekhez, miniszterekhez intézett és amelyekkel életé >en megajándékozott. Egy le pergett évszázad történelmi lókurnenturnái ezek. A róla való emlékeimből ‘sak néhányat ragadok ki: az 1900-as évek elején minden délután három órakor megje­lent a Duna-parton egy bice­gő öregur, vastag botjára tá­maszkodva, egy pillanatra megállt, azután lassú léptek­kel megindult a Nemzeti Ka­szinó felé. A boltosok, a rak­part munkásai megigazitották aráikat, olyan pontos volt az öregur. Edward, walesi herceg korá­ban többször ellátogatott Bu­dapestre. A Nemzeti Kaszinó arisztokrata tagjai egy alka­lommal díszes estét rendeztek számára. Az elegáns világii­­herceget kitüntető tisztelettel fogadták a grófok. — Where is my friend Vam­­béry? — kérdezte, barátját fürkészve az urak között. A grófok összenéztek, tana­kodtak : — Ki lehet az ? Vala­ki mégis megsejtette, hogy a herceg “barátja”, a szerény kis tanár lehet és elrohant Vámbéry lakására a hírrel, hogy a walesi herceg csak őt kívánja látni. — Sajnálom — felelte a pro­fesszor —, én hajnalban kelek és dolgozom, este korán lefek­szem, nem fogadhatom el a kaszinó meghívását, de a her­ceg urat szívélyesen üdvöz­löm. A kaszinó kiküldött tagja sietett vissza a hírrel és az üdvözlettel. Másnap Edward felkereste Vámbáryt lakásán (Ferenc József rakpart 19.. II. emelet) és hosszan elbe szélgetett vele. Az exluziv arisztokrata Nemzeti Kaszinó pedig ezután Vámbéryt egy­hangúlag tagjának választot­ta és megtette könyvtárosá­nak. Múltaik az évek, és én, mint tanitványa jelen voltam, ami­tudósok tanítója kor Lord Curzon of Keddles­­tone, India alkirálya látogatta meg Vámbéryt, aki akkor be­tegen feküdt. A régimódi gan gos lakás nem volt összkom fortos és Vámbéry egy éjjé’ meghűlt. Lord Curzon azonnal értesítette Victoria királynőt, hogy Vámbérynek jó felsze­relésű lakásra volna szüksé ge. A királynő méltányolta tlkirályának javaslatát és Vámbérynek évi 200 arany fontot utalt ki házibérre. így a takarékos tudós kénytelen volt ócska bútoraival a rak­part újonnan épült 24. számú ház II. emeleti óriási méretű ötszobás lakásába költözni. A házban lift nem volt, és ami kor az öreg urat a lópcsöház ban felkisértem, testi ereje re büszkén hivatkozva igy ízéit: — Nekem nem kell lift. Nem is tudom, van-e még egy ilyen erős ember a világon! Nem vásárolt uj bútort, a "égi is megfelelt. De öreg iró­­isztalán évről évre uj müvek keletkeztek. A költözködéssel Húsz esztendővel ezelőtt, 1946. augusztus 1-én — egy hallatlan méretű infláció után — megszületett Magyarorszá­gon az uj pénz: a forint. Ha valaki megírná a forint regényét, évszázadokat ölelne át a beszámoló. A forint ugyanis a 13. század óta hasz­nált pénznem. Nevét 1252-ben Firenzében először veretett aranyérme virágos címeréről kapta. A szó latin (florenus) illetve olasz (florino) erede­tű. Európa-szerte elterjedt, viszonylag állandó értékű pénz volt. Magyarországon az Anjouk alatt, 1325-ben kezdték el az aranyforint verését, amely egyike volt a legéntékállóibb forintoknak. A magyar forint bevezetése Róbert Károly ne­véhez fűződik, aki csaknem két évtizedes küzdelem után megszilárdította az országban a központi hatalmat, leverte az oligarchákat. A belhábo­­ruk megszűnésével az áruter­melés fejlődése uj pénzforrá­sokat nyitott a királyi kincs­tárnak. Róbert Károly egy merész “újítást’’ vezetett be, többek között megteremtette a magyar bányaipart, különö­sen a nemesércbányászatot és ennek nyomán aranyforintot veretett. Fia, I. Lajos — akit hóditásaiért a régi magyar történetírás Nagy Lajosiként emlegetett — azonban hábo­rúival hamarosan kiürítette az apja reformjai következtében megtelt kincstárat.. . A forint tehát több mint hétszá'z éves; a magyar fo rint pentosan 636! Az uj pénz nem hamarosan elterjedt, 1559-ben Ferdinand császár általános birodalmi éremmé tette, ‘később Lengyelország. Hollandia, Ausztria, pénzegy sége volt. sok könyv feleslegessé vált, ezeket mind nekem ajándékoz­ta, közöttük egy értékes per­zsa kézirattal együtt. — Gyakran tartottam Ang­liában politikai előadásokat — mesélte egy alkalommal. 1885- ben olyan sikert értem el elő­adásommal, amilyennel még idegen nem dicsekedhetett. In­dia védelméről volt szó. A hallgatóságban Gladstone mi­niszterelnök az első sorban ült, őhozzá intéztem előadá­­:om zárószavait: Ön brit oénzit és brit vért tskozolt el! ... Gladstone sápadtan hagy­ta el a termet és másnap le­mondott. Amikor elérkezett Vámbéry Ármin nyolcvanadik születés­iapja küldöttségek keresték fel jókivánsáigaikkai. Engem kért fel, hogy kínáljam a ven­­liégdket némi kis süteménnyel és egy pohár borral. Felejthe­tetlen élményben volt részem: csodálattal hallgattam, milyen ékesszólóan tudta a szerencse­­eivánatokat német, francia, tiasz, angol, szeib, dán, orosz, török, perzsa, azerbajdzsáni, tatár és arab nyelven megkö­szönni. Bámulatos nyelvtehet­ség volt. A magyarok az aranyforin­tot duikátnak hívták — a hát­lapján lévő körirat utolsó sza­va (ducatus) után. Az első ol­dalt Szent László képe díszl­et te. A magyar forint súlya 3,52, a németé 3,49 gramm, a hollandé ennél is kisebb volt. A magyar forint végig érté­kes pénz maradt, ezért mintá­jára gyakran készültek után­­. veretek a 17. század folyamán; olasz és németalföldi origaro, svéd ungarsk gylden, stb. A 17. századtól kezdve ügyiéként már inkább ezüst­­forimtokat vertek. Az Osztrák- Magyar Monarchiában az ezüstforint helyett 1892-ben az aranykoronát vezették be. MEGVALÓSULT ALOM NÁPOLY. Domenico Ricci teherautó-sofőr 240 ezer dol­lárnak megfelelő összeget nyert osztáilysorsjegyen. Arra a kérdésre, hogy mit csinál majd a pénzzel, ezt válaszolta: — Veszek magamnak egy játékvasutat, a legmodernebb kivitelben, amire gyermekko­rom óta vágyom. A többi pénzt a bankba teszem. Mégis teljesednek az ifjú­kori vágyálmok. OLCSÓ HÁZI BÉKE PÁRIíS. — Egy francia gyár nagyon olcsó porcelánedényt hozott forgalomba dobálási cé­lokra, házi jelenetek esetén. A gyár reklámhadjáratot in­dított az olcsó porcelán érde­kében ilyen jelige alatt: “Ne szívja mellre a bána­tát ! Kapcsolódjon ki porcelán­­dobálás révén! Házi boldogság 'kevés pénzért.” A FORINT TÖRTÉNETE TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom