Szabad Sajtó, 1965 (57. évfolyam, 1-51. szám)

1965-09-09 / 36. szám

SZABAD SAJTÓ

Thursday, September 9, 1965

B. OLDAL

Muzsika, evés-ivás, akasztás nem volt szégyen Pécs városában

(Részlet az Évii ja Cselebi világot járt török diplomata 1666-ban megjelent útleírásából)

Pécs várát latin és görög történetírók Írásai szerint a próféta születése előtt 882 esztendővel még Nagy Sándor elhalálozása előtt építették. Magyarország királyának, Lajosnak birtokában volt, de a hires mohácsi ütközet után nemsokára Ferdinánd király kezébe került a vár. Utóbb, a 950-ik esztendőben (1543), amikor Szülejmán khán Székesfehérvárra ment. lovát Valpó vára felé fordította. Az ostrom tizennyolcadik napján azt elfoglalta, utána Siklós várát is a negyedik napon nagy ütközettel meghódította. Pécs várához is császári parancs ment, s Eszék bégjének, Murád bégnek és Mohács bégjének, Kászim bégnek tízezer gyalogos puskást adván, Gázi Mikhálogu Mohamed béget tízezer lovas nép vezérévé tette s dicső előcsapatul rendelte; ők a Siklós vára alól Pécs váráig terjedő síkságon a falvakat és rózsaligeteket felégették, s a várat ostrom alá fogták. A várban okos, tanult és világos elméjű papok tanácskoztak s igy szóltak: “Ez a Szulejmán khán világhódító főkirály. A várat kegyelemre szerződéssel adjuk át neki, s minden bajtól megmenekülünk”, és a vár csúcsára egyszerre csak valamennyien fehér kegyelemkérő zászlókat tűztek ki. A papok kimentek, s a várat a törvényes kívánság szerint feldíszítvén, kulcsait drágaköves kagylóhéjban Mohamed Murád és Kászim bégnek adták át, ők pedig a kulcsokat a várnak fő érseke által Szulejmán khánhoz küldötték. —

Sietve, egy nap alatt megérkeztek, aminek Szulejmán, khán nagyon megörült és igy szólt: “Aki engem szeret, az ebben a városban kegyes alapítványt tegyen és jótékonyságot műveljen.”

S a vezirek az előkelő várost azonnal díszessé tették.

Pécs várának külseje. A Ferava (Mecsek) nevű alacsony, dombszerü hegy szélénél, négyszög alakú, erős kőépitésü szép vár, melynek alapkövei mind olyan nagyok, mint egy-egy elefánt termete. Faragott kőből épült. Fala alacsony, de vastag és széles, magassága húsz rőf, köröskörül mély és széles árok húzódik, mely építészeti rőfökkel teljes nyolcvan rőf szélességű, kettős, mély árok; ez árok fenekének a közepén hal formára összegyülemlett föld van, mely a várat körülfogja; ostrom idején a földhányásra csupa fából kerítést, vagyis rácsozatot tűzdelnek le, mely mögé ostromsáncokat ásnak, s az árkot védelmezik.

Ez árok fenekétől a várnak bástyamellvédjéig a vár ötven rőt magas, az ároktól fölfelé azonban a fal húsz rőf; a vár kerülete a körülvevő fal szerint mérve teljes ötezer lépés, összesen nyolcvanhét efős bástyája van, amelyek mindegyike egy-egy remekmű. Van összesen 5500 mellvédje, rajtuk gyöngy módjára sorban álló lőrések. Öt kapuja van: a keleti oldalon a Budai-kapu, melyből befelé egészen a nyugati oldalon lévő Szigetvárikapuig a várok hosszúsága ezerötszáz lépés. A délkeleti oldalon, a Siklós várába vezető kaputól befelé, egészen az Uj-kapuig menve, a város belseje ezerötszáz lépés. A Káriki-torony kapuja a déli oldalra nyílik. A várnak a Káriki kapu felől való részein csak egyszerű fal van, de a többi részén, védőfal gyanánt, árokkal kerített, erős falak emelkednek.

Muzulmán városrésze van hét; egyetlen keresztény városrésze a Budai-kapun kivül terül el. A városban magyar, bolgár, szerb, görög, örmény

és német nincs, de zsidó van. Összesen 2200 izlám háza van melyek alacsonyabb-magasabb, régies alakú, szép kőépületek, s leírásukra a nyelv elégtelen. Minden háznak a tetejét megannyi díszes, rózsaszínű cserép fedi, úgyhogy ilyen cserepeket még egy országban sem láttam. Középszerű házait azonban itt-ott deszkazsindellyel fedték be.

Minden házban szőlők, kertek, vízmedencék és szökőkutak vannak. Valamennyi utcája sakktábla festése szerint lerakott főút, úgyhogy bármilyen irányba nézünk, ezek az utak a város egyik végétől a másikig meglátszanak. Két oldalról véges-végig széles, régi kövezetü, igen tiszta gyalogjárók szegélyezik. A fő közúton a város előkelő negyven palotája áll.

Tizenhét imahelye van. Gázi Kászim pasa dsámija (mecsetje) igen tetszetős és szép, ezért nagy sokaság látogatja. Kupoláit kékes szinti kőből épitették. Hosszában és szélességében száz-száz lépés. Drágakövekkel kirakott imafülkéje és imaszéke van, melyek szépségét leírni nem lehet. Kupolája magas, kör alakú, mintha az ég esztergályosának kezéből került volna ki. Olyan szép és nagy, mint Isztambulban a Szelim szultán dsámijának kupolája, ezt is négyszögletű fal fölé épitették, miként azt. Délkeleti ajtajának jobb- és baloldalán hat végső oszlopon két kékesfestésű kupola emelkedik. Mináretje igen magas és jó mérnöki alkotás. A Szigetvárikapun egy kissé kivül a Jakováli Haszán pasa dsámija áll; ez is tetszetős, régi imaház és nagy templom. Kékes szinti ónnal fedték be, mináretje az utóbbi módjára szabályos és szép; hárem je (előcsarnoka) nagyon kellemes lévén, köröskörül a tanulók szobácskái vannak. A Szigetikapun belül áll a Merni pasa dsámija, mely nagy ferences templom volt; egyik szögletében imahellyel, melyet sokan látogatnak. Merni pasa katonaságával fegyveresen érkezett, ezt a templomot elfoglalta, s pincéiben ötven muzulmán gyermeket talált, kik

közül némelyik tudott beszélni, némelyik nem.

A hitharcos ezt a helyet elfoglalván, Merni pasa nevére és Fethia névre dsámivá tették. E dsámiban egészen egészen ottfelejtkezik az ember a gyönyörtől, ólomtetejü, háremes, mináretes régi imahely ez.

A Kis-dsámi (Kücsük dsámi) is az építészeti tudomány szerint készült, kellemes és gyönyörű fekvésű. A Budaikapun belül van Elhádsi Húszéin dsámija, délkeleti kapuja fölött nagy betűkkel a következő verses felirat olvasható:

“Hádsi Húszéin pasa dsámija a kegyes alapítványokból, az Ur segítségével jutott helyére, tudd meg. Szivembe sugalmaztatván dicsérő verset mondtam: A paradicsomba

vezető ut legyen a kegyelemnek a nyilvánvaló háza.”

E dsámival összefüggőleg a Budai-kapu fölötti toronyban ütő harang van.

(Folyt, a következő számban)

SZERELEM

KITFÁRJAI

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

Szentiványi Géza gróf egy lépést tett a varróleány felé, ekkor egyszerre úgy megállott, mintha lába gyökeret eresztett volna a földbe. Kezével megsimitotta homlokát, majd rá meresztette szemét, mintha meg akarna győződni, vájjon ébren van-e, vagy csak álmodik? Vagy mintha el akarna riasztani valamit, mi csalódásba ringatta idegeit. Azután még egyszer a fiatal leányhoz fordult:

— Bocsásson meg kisasszony, ha előbb leányommal óhajtanék olyan ügyet tisztázni, mely nem tűr halasztást. Mindjárt rá azután az ön ügyével óhajtok megismerkedni. Kedves Lola, — tette hozzá, leányához fordulva, — éppen az imént kaptam levelet Rédey Irmától, melyben tudómra adja, hogy kitünően érzi magát. Tartózkodása San Remoban kitűnő hatással volt rá és annyira helyreállitotta egészségét, hogy néhány nap múlva már itt lesz.

— De gondold meg papa, hogy az esküvőnk már holnapután lesz.

— Nos, holnaputánra ő már itt is lesz.

— Ki sem mondhatom, milyen boldog vagyok, papa! — mondta a szép kalandornő. — Örömnapomról tehát Rédey Irma sem fog hiányozni. És most készitsd el ennek a fiatal lánynak dolgát is. Beszélj a llekére, hogy ne utasítsa el magától a szerencsét, mely most kínálkozik neki. Nem fogja megbánni, ha hozzám jön.

— Az nagy kérdés, kedvesem — felelt Szentiványi Géza. — Mert nem mindenki szeret függő helyzetben lenn. De mindenekelőtt legyen szives nekem megmondani, kedves kiaszszony, mia a neve? — fordult a leányhoz.

— Engem az üzletben egyszerűen csak Rózsika kisaszszonynak hivnak.

— Akkor hát amellett maradunk, — felelte gyöngéd tapintattal Géza, aki rögtön észrevette, hogy a leány nem akarja megmondani nevét. — Miként hallhatta, ön igen megtetszett leányomnak, tehát kivánsáogmat az övével egyesítve, szinte kérem önt, jöjjön hozzánk, illetőleg maradjon is mindjárt nálunk.

Szentiványi Géza gróf maga sem tudta, hogy miért volt ebben a pillanatban olyan különösen meghatva? Valami különös érzés fogta el szivét, melyről nem tudott számot adni magának és ez az érzés ebben a pillanatban egész lényét áthatva, kifejezést nyert szemének nézésében s hangjának rezgésében.

De a boltilány sem maradt egészen ment minden felindulástól. Az előkelő ur gyöngéd modora, rokonszenves magaviseleté, de különösen jóságos tekintete jól esett neki és az első találkozáskor úgy vonzódott hozzá és jól érezte magát közelében.

Oh, mennyire szereit volna igent mondani. Szinte leküzdhetetlen vágyat érzett magában megtenni a jóságos ur kívánságát, de ő azok közé tartozott, akiknél a hála és tisztesség a legfőbb erények közé tartozott.

Delmont asszony ma emelte fizetését, még pedig szorgalmának és jó magaviseletének olyan hízelgő elismerése mellett, mely jól esett lelkének. Munkát adott neki és pártfogásába vette, mikor mindenkitől el volt hagyatva. Ilyen körülmények között illő-e, szép-e ezt a jó asszonyt egyszerűen faképnél hagyni és kilépni üzletéből, mely neki eddig kenyeret adott?

— Gróf ur, — mondta Rózsika, csaknem alázatosan, miközben a meghatottság könnyei rezegtek szemében. — Végtelenül megtisztelve érzem magamat ajánlata által és magam is nagyon szeretnék a méltóságos grófkisasszonynak rendelkezésére állani. De képtelen vagyok Delmont asszonyt, akinél jelenleg alkalmazásban állok, egyszerűen otthagyni.Ő mindig

igen jó volt hozzám, segített rajtam, mikor nagy szükségben voltam, munkát adott, mikor mindenkitől el voltam hagaytva.

— Milyen megható példája a hűségnek és tisztességes gondolkodásnak! — kiáltott Szentiványi Géza gróf. — Nemes válasza után, kedves kisasszony, csak annál inkább óhajtom, hogy ön lányom közelében legyen. Ha nem lesz ellene kifogása, akkor én majd személyesen érintkezésbe lépek Delmont asszonnyal, természetesen majd csak néhány nap múlva, mikor már az esküvőre való előkészületekkel nem leszünk annyira elhalmozva.

— Én már addig is igénybe óhajtanám venni a kisaszszonyt, — tette hozzá Lola.

— Hogyan lányom?

— Már készen van a levél, melyben a kisasszonyt Delmont asszonytól a legközelebbi napokra ki akarom kérni. Jól tudod atyám, hogy jelenlegi komornám, minden becsületessége mellett is, kissé darabos és nehézkezü.

— Ahogy gondolod, kedves gyermekem. Ha Delmontné ide kölcsönzi a kisasszonyt, annál jobb. Én csak örülni fogok annak. És most Isten veled kedves kisasszony, a viszontlátásra!

Dacára annak, hogy Rózsika kisasszony csak egy egyszerű varróleány volt, a gróf mégis barátságosan kezet fogott vele, midőn elbúcsúzott tőle.

Rózsika nem térhetett ki a kitüntetés elől. A gróf melegen megszorította kezét és a boltileány ebben a pillanatban úgy érezte, hogy ez nem csak üres kézszoritás, hanem azt jelentette, hogy a rokonszenves, bár komoly arcú, de jóságos férfi barátságával ajándékozza meg. Lelkét ebben a pillanatban egy érzés töltötte be, olyan érzés, melyet talán még soha, vagy legalább régóta nem érzett. Érezte, hogy most már nincs annyira elhagyatva ezen a földön, mint eddig volt.

Szentiványi elment. Lola pedig a varróleányhoz fordult.

— De most térjünk vissza a mi dolgunkra. És már is biztosra veszem, hogy Delmont asszony önt átengedi nekünk. Gondolja meg, hogy holnapután lesz az esküvőm. Amilyen boldog vagyok, olyan szép is akarok lenni. A vőlegényem is a legszebb fiatalember, akit valaha láttam. Igazán büszke vagyok rá. Ön is el fogja ismerni, hogy hozzá fogható talán az egész földkerekségen nincs.

Sajátszerü mosoly lebbent el a varrólány ajkán. Nyilván azt gondolta magában, hogy ő is egy fiatalember képét hordja szivében, akit szépségre és nemeskeblüségre, a grófkisasszony vőlegénye aligha fog felülmúlni.

— Jöjjön, jöjjön, kedves kisasszony! — mondta Lola negédesen. — Hadd mutassam meg vőlegényem arcképét.

Jókedvűen karonfogta a varrólányt és átvezette a másik szobába.

Szentiványi Géza gróf észrevétlenül már előbb megállott az ajtó függönyének árnyékában és a távozók után nézett. Az igénytelen varrólány sehogy sem akart kimenni fejéből.

—Mindig és mindig történik valami, ami életemnek egyetlen ballépésére emlékezteti. Oh, gondviselés, miért küldesz minduntalan utamba valakit, akinek látása felidézi bennem a nagy bűnt, melyet Saroltán elkövettem, mintha feltámadt volna ifjúságom és Técsőy Saroltát látnám magam előtt. Fiatal korában éppen ilyen volt a boldogtalan elmebeteg.

Lüktető halánrékához szorította kezét.

— Úgy van. Semmi kétség, az az idegen leány, akit ma láttam először, élő hasonmása szegény Saroltámnak. Ugyanazok a szép, beszédes szemek, ugyanaz a dús hajzat, mely korona gyanánt övezi bájos fejét, ugyanaz a karcsú termet, melylyel akkoriban mindenkit elbájolt, engem legjobban.

Pillanatnyi tűnődés után hozzátette:

— Nem, nem. Ez képtelenség! Egy őrült elme gondolhatna csak ilyet. A lány és Sarolta között nem lehet semmiféle vonatkozás. És a hasonlatosság csak a véletlen játéka, talán nem is létezik, csupán csak én képzele mmagamban. És mégis ennek a leánynak a képe úgy szivembe vésődött, hogy többé aligha tudom őt elfelejteni.

46. FEJEZET

* ..

Keret kép nélkül 1,1 7

Ahogy igy tűnődött magában, a másik szobából egyszerre élénk felkiáltás hallatszott és nyomban utána átjött Lola, aki egy gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott képkeretet tartott kezében.

— Papa, papa! — kiáltott haragtól kipirult arccal. — Nézz csak ide. Jegyesemnek fényképét valaki kilopta a keretből.

— Hol állt a kép?

— Rendes helyén, az éjjeli szekrényemen. Azt akartam, hogy mindig közelemben legyen. Az ő képével aludtam el, azzal ébredtem. Tegnap este még megvolt, lefekvéskor meg is csókoltam és most már nincs itt.

Lola mögött feltűnt a varrólány alakja. Ő is osztozni látszott leendő úrnőjének felháborodásában.

Fejcsóválva nézegette Szentiványi Géza gróf az üres keretet.

— Nem értem a dolgot, — mondta. — Vájjon kinek állhaott érdekében kilopni a keretből a fényképet? De az is különös, hogy ez egyáltalán meg történhetett. Tudtommal csupa hűséges és kipróbált cselédekkel vagyunk körülvéve, akiket még hazulról hoztam magammal. De vájjon ma reggel is láttad még a képet?

— Azt egész bizonyossággal nem merném állítani. Lehetséges, hogy még benne volt, sőt valószínűnek is tartom, mert különben észrevettem volna hiányát. Az üres képkeret nyomban feltűnt volna nekem.

— Nyitva hagytad hálószobád ajtaját,midőn ma reggel onnant távoztál?

— Természetesen, úgy mint rendesen. De azt egész bizonyossággal állíthatom, hogy senki se járt ott, még a komorna sem, mert egyedül öltözködtem fel. Már az előbb is említettem, hogy jelenlegi komornámmal semmiképp sem vagyok megelégedve, nem is akarom őt körülöttem látni, emiatt nem ís csengettem neki. Nyomban rá jött Rózsika kisasszony. Az inas, aki őt bejelentette, nem jöhetett a hálószobámba, mert én akkor már a nappaliban voltam, ott vettem a bejelentést.

F"~

■— És hálószobád ablakai is zárva voltak? — kérdezősködött tovább a gróf.

— Azokat kinyitottam, mint rendesen tenni szoktam, mikor onnan távozom.

Szentiványi Géza kedvetlenül húzta össze szemöldökét.

— Igazán nagyon különös, — mondta. — Még azt kell feltételeznem, hogy a képtolvaj az ablakon mászott be.

— Alig hihető, hogy csak a kép kedvéért tette volna ezt — jegyezte meg Lola. — Ha már lopni akart, akkor inkább a keretet vitte volna el, mely sokkal értékesebb.

— Bármint legyen is, — mondta a gróf, — azonnal a legbehatóbb nyomozást fogom elrendelni arra, hogy vájjon láttak-e idegent a kertben, amit egyébiránt alig hihetek. Hiszen fényes nappal illyesmire csak nem vállalkozik valaki,

— Ami magát a veszteséget illeti, — vélekedett Lola, — az nem éppen valami nagy és nem pótolhatatlan. Legfeljebb másik képet teszünk bele.

— Mindegy, — mondta a gróf kedvetlenül. Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Az már mégis csak különös lenne és a cselédek éberségét nem a legjobb színben tüntetné fel, ha egy tolvaj fényes nappal bemászhatna az ablakon, vagy más utón bejöhetne ide.

Szentiványi Géza sietve indult az ajtó felé, miután előbb egy sajátságos, lehet mondani, csodálkozó vagy nyugtalan pillantást vetett a boltilányra. Sőt, a küszöbön még egyszer viszsza is fordult és fejét szomorúan megrázva, kiment.

— Oh, milyen kellemetlen veszteség ez reám nézve, — szólt Lola szomorúan. — Most képtelen vagyok megmutatni önnek vőlegényem arcképét. De nem baj! Remélem, hogy szolgálatomba fog lépni és akkor természetben megláthatja őt és hiszem, hogy még szebbnek fogja találni.

_ (Folytatjuk} ___]