Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-07 / 10. szám

8. OLDAL SZABAD SAJTÓ 1963 MÁRCIUS 7. Hipnózis a gyógyítás szolgálatában LIPCSE. — A hipnózist még ma is valami titok­zatosság lengi körül. Pedig erről a jelenségről az em­beriség már a régi történelmi idők óta tud. Indiában évezredek óta alkalmazzák művészi fokon, de vallási ceremóniákba burkolva. A régi kulturnépek: az egyip­tomiak, görögök, rómaiak is hipnotizáltak. A hipnózis alváshoz hasonló állapot, melyben a hipnotizált alany tudata részlegesen nyitva marad a hipnotizáló részére. A részleges gátlás állapota nem azonos a természetes alvással. Nemrég Lipcsében zajlott le a hipnózissal gyó­gyító orvosok nemzetközi kongresszusa, ahol a hip­notikus parancsokkal kapcsolatos kutatásokról, is­mert gyógyítási alkalmazásairól tanácskoztak. Az ott elhangzottakról szól ez a rövid beszámoló. Maga a hipnózis hem a gyógyeljárás, csak egy mód arra, hogy gyógyítsunk; a megszokott hipno­terápia kifejezés tehát nem helytálló. Főleg neurózi­­sos betegeknél alkalmazzák, de nem mindegyikük ke­zelhető vele. Csak orvosilag jól mérlegelt esetekben hasznos. Az indiai egyetem gyaloglói. A csoport Fort Kaskaskiából (Miss.) Vincennes, Ind.-ig kétszáz mérföl­­des utat tett meg. Klumbies jénai professzor a gyermekhipnózisról beszélt. Szerinte a hét évnél fiatalabb gyermeknél fej­letlen értelme miatt nem célszerű ez az eljárás. Ké­sőbb sem elég a gyermeket hipnotizálni, környezetét is megfelelő lélekgyógyászati vezetésben kell része­síteni. Több résztvevő elmondotta, hogy sikerre veze­tett ez a kezelési mód a dadogás bizonyos formáinak megszüntetésére, sőt, kis százalékban az ágybavize­­lés gyógyítására. Néhol eredményt értek el vele alko­hol elvonásnál is. Gyógyhatásút mindig önfegyelme­ző gyakorlatokkal tartósítják. A bolgár Petrov pro­fesszor hetven olyan esetet is felsorolt, ahol fogászati beavatkozást végzett — hipnózissal. A betegek nem szorongtak és semmilyen fájdalmat nem éreztek. A hipnotikus kezelés rendszerint nem okoz kárt a szer­vezetben. Akarata ellenére senki nem hipnotizálható. A beteget hosszas lélekgyógyászati meggyőzéssel készí­tik elő a kezelésre. A kezelést magát — minden visz­­szaélés elkerülésére L- tanú jelenlétében végzik. Sok országban csak orvos vagy pszichológus hipnotizál­hat. Néhol visszaélnek a hipnózissal; sportteljesítmé­nyek emelésére “doppingolnak”, s egyéb lelkiismeret­len módszerekkel járatják le a hipnózis gyógyhatá­sát. A hipnózis szerepét nem szabad sem le-, sem túl­becsülni. A gyógyászatban megfelelő helyen, meg­felelő kezekben alkalmazható. Továbbfejlesztése és kiterjesztése a tudomány feladata. A nők könnyebben viselik el a csendet és a sötétséget LONDON. — Hogyan viselné el az emberi szer­vezet, ha minden kapcsolata megszakadna a külső világgal, hogyan reagálna a teljes lelki csendre, min­denfajta érzékszervi ingerült rövidebb-hosszabb ideig tartó teljes kikapcsolására? Ez a probléma rendkí­vül fontos az űrhajózás szempontjából, hiszen az űr­hajósoknak is számítaniuk kell rá, hogy bizonyos ideig elszigetelve lesznek a külvilágtól az űrhajó ka­binjában. De ez a kérdés az ideg- és elmegyógyászat szempontjából is rendkívül tanulságos. Londoni orvosok a közelmúltban rendkívül ér­dekes kísérletet végeztek 27 önként jelentkezővel az általuk szerkesztett különleges csendkamrában. Leg­hosszabb ideig, 92 óráig, egy nő viselte el a kapcsolat teljes hiányát a külvilággal. A szűk csendkamrát erős nylonkötelekkel függesztették fel egy nagy épü­letben, hogy ily módon megelőzzék a falak utján vég­bemenő hangvezetést. Különleges, teljesen zajtalanul működő ventillátort is szerkesztettek, a csendkamra belső zajait viszont hangszalagra vették és a kísér­let közben állandóan regisztrálták a kísérleti szemé­lyek agytevékenységét is. A kísérleti személyeknek Az Easthamton, Mass.-ben élő Arrighi család, amelynek tagjait egy mérgezési ügyben hallgatta ki a rendőrség. Az Arrighi házáspár (háttérben) 18 éves Richard nevű fiát ugyanis — a feltételezések szerint — patkányméreggel megmérkezték. Victoria és John (balról) szintén hasonló mérgezési tünetekkel fekszik a kórházban. Washington. —TA mun­kaügyi minisztérium meg­alakulásának 50-ik évforduló­ja alkalmából szemlét tart az »utolsó ötven év munkavi­szonyai és életfeltételei fe­lett és bámulatos előrehala - dásról számol be. Ford Model T autójától a Telstar hir­­közvetitő mübolygóig nagy utat tett meg az ország és az amerikai munkás. Aki, visszaemlékezve 1913- ra, “régi jó időkről” beszél, nem felejtheti el azt sem, hogy azokban a régi időkben a munkás élete össze-hasonlit­­hatatlanabbul nehezebb és örömtelenebb volt, mint ma. A század első évtizedében 50 óra volt a heti munkaidő' s 22 cent órabér. Egyes iparok­ban a munkaidő még hóSz­­szabb, a munkabér még ala­csonyabb volt. A munkaviszo­­nvojk kedvezőtlenek voltak, a műhelyek , egészségtelenek, a gépek nem voltak baleset­­elháritó készülékkel ellátva, a felnőtt munkás mellett a gyár Ilyen különös kalapban védeke­zik ez az öt csinos lány a nap­fény ellen a tengerparti strandon. ban dolgozták gyermekek is. A munkás keresetéből a csa­lád 40 százalékot fizetett étel­re, italra és dohányra. Egy Öltözet ruha áráért 75 órát kellett dolgozni. Ma heti 40 órás munkaidő és 2.40 órabér mellett a fő szükségletekre a keresetnek nem 40 százalékát kell költeni, hanem legfeljebb 25 százaiéit. Egy ruha ára ma nem 75, hanem 20 órai munka.' dj* Azokban a régi jó időkben a munkásnak örökös gondot okozott, hogy mi lesz, ha be­tegség, vagy öregség miatt el­maradnak a heti csekkek. Be­tegszabadság, biztosítás és egyéb “fringe benefit” ked­vezmények úgyszólván tel­jesen ismeretlenek voltak. Akkor az automobil gazda­gok privilégiuma volt és' bé­relt lakásbajt élt a munkás család. Maráját házából au­tón megy munkába. Több mint, 40 .millió amerikai1 csa­ládnak van autója — legalább egy autója. Minek kt/^önhető ä nagy változás? Ennék magyarázatát abban kell keresni, hogy Ameriká­ban, a szabad politikai rend­szer légkörében, társadalmi szervezetek szabadon mű­ködhettek, váz életviszonyok javitása volt számos köz­hasznú intézmény célkitű­zése és megerősödtek a mun­kások önsegély intézményei az uniók. A változó, egyre kedvezőbben alakuló viszo­nyok nem lehettek volna le­hetségesek , ».megfelelő tör­vényhozás nélkül, amely szá­mot vetett a fejlődéssel. Egy­mást követték törvényalko­tások a női és a gyermek mun ka védelmiére, a napi munka­idő korlátozására, a minimá­lis munkabér előírása, munkanélküli és nyugdíj (So­cial Security) biztosítására. Ebben a fél évszázadban ala­kult ki a munkások és mun­kaadók békés együttműkö­désének • rendszere a kol­lektiv alkudozás utján. Ma a farmer népességen kívül 17 és fél millió szervezett műm kás van Amerikában, hét­szer annyi mint volt 1913- ban. Az amerikai munkás tá­volról sem proletár már, a középosztályba lépett elő. Ezzel a felemelkedéssel pár­huzamosan ment végbe az ál­talános életviszonyok felja­­vulása. A közegészségügyi védelem intézményei és te­vékenységei negyvenszere­sen meghaladják az 1913 évi állapotot. Az eredmény: az. élettartam meghosszabbodá­sa 17 évvel, a csecsemő- és anya-halálozás lényeges csökkenése. Az amerikai munkáscsa­lád fiataljai tanultabbak.Öt­­ven évvel ezelőtt a gyárakban alig volt található high shoolt végzett munkás. Ma az átlag­nak; ilyen iskolázottsága van. A családok magasabb jöve­delme lehetővé tes^i a gyer­mekek magasabb iskolázta­tását is. A G.I. Bili sokat se­gített ezen a téren. Az amerikai társádalmi és gazdasági élet egyik szem­beszökő jelensége a szolgála­tok sokasodása a termelés mellett. Sohasem volt any­­nyi közlekedési, javítási, szó­rakozási, .szépségápolási, szol­gálat, mint ma. A munkapi­acon a szolgálatok terén erő­teljesebb növekvés mutat­kozik, mint a termelési ágak­ban. Soha sem volt annyi “fehérgalléros” mint ma. pénzintézetekben, biztosí­tásban, ingatlanforgalom - ban. A közalkalmazottak száma háromszorosára nö­vekedett 1940 óta, főleg álla mi és helyi vonalon. A század­­eleji nagyobbára mezőgaz­dasági lakosság nagyobbára, városi lakossággá lakúit át. Egészen uj életforma ala­kult ki. A század elején min­dent készpénzzel fizettek, ma , a hitelbe, részletfizetés­re vásárlás a szabály. Úgy­szólván minden dolgozó em­bernek van biztosítása: élet biztosítás, kórházi és or­vosi, munkanélküliség ese­tére szól. Öregkori biztosi­­'tás. A részletfizetések sima le­­törlesztése arra vall, hogy a hitelbe vásárlás lépést tart a keresettel. A fő részletfi­zetési tétel a ház vásárlás. És ez uj lehetőségeket nyit meg az iparnak és" kereske­delemnek is, a bútoriparnak, a háztartási készülékek gyártásának, a kertészetnek, i szerszám, gyártásnak és el­adásnak, stb.. Minden tiz csa­lád közül kilencnek Van tele­víziója, minden tiz közül nyolc nak van autója. iSzembeszökő vállalkozás a nők előretörése a gazdasági életben. Sok más országban az asszony kénytelen dol­gozni, mert egy keresetből alig lehet megélni. Ameriká­ban a nő, amikor egyedül van vagy amikor gyermekei ki­szálltak a családi fészekből azért dolgozik, mert jó életéi jobb élettel akarja felcserél­ni. És, hogy ez könnyebbel fekete szemüveget kellett viselniük,: hogy kikapcsol­ják a látást, kezeikre pedig vastag kesztyűket húz­tak, hogy tompítsák tapintásukat. Lábaikat vastag gyapjú zokniba bujtatták, a kamra egyik falára vi­szont olya nüveget erősítettek, amelyen a vizsgálati személyeket akadálytalanul megfívelhették, de ők maguk nem láthattak át az üvegén — ezen a módon tehát teljesen elszigetelték őket a külvilágtól. Huszonhét önkéntes jelentkező töltött több-keve­sebb időt a hermetikusan elzárt cseridkamrában, egyi­kük mindössze öt óráig bírta, s márisyelzést adott a kisrélet megszakítására. Megleptéssel tapasztalták, hogy a nők nem várt módon sokkal hosszabb ideig viselték el a teljes elzártságot, mint a férfiak. Persze, valamennyi személy lelkileg többé-kevés­­bés megsínylette az elszigeteltséget^ akármennyi időt is töltöttek a csendkamrában. Legtöbben egyáltalán nem tudták gondolataikat koncentrálni, s előbb-utóbb pánik tört ki rajtuk. Mindegyikük elveszítette jjjlő­­érzékét, egyesek kisebbnek vagy nagyobbnak érezték fejüket, lábukat, karjaikat. Étvágyuk egyre jobban csökkent, s bár a kísérlet kezdetén mindegyikük töb­bet aludt a szokásosnál, később álmatlanokká váltak. A kísérletek igy bebizonyították, hogy a normá­lis gondolkodáshoz, alváshoz és viselkedéshez szük­ség van, hogy az agy folyamatosan . információkat kapjon a külvilágtól. Az oltár előtt megismerkedtek PALERMO, Szicília. — Gaspare Giglio letérdelt az oltár előtt s mellette térdelt egy nő, akit ekkor lá­tott életében először. A férfi is, a nő is kimondta a boldogító igent s a pap szent frigyben egyesült férj­nek és feleségnek nyilatkoztatta ki őket. Ez volt a záró akkordja Gaspare Giglio és Giuseppina Barto­­lonucci szerelmi históriájának. A házassági história még csak két év múlva veheti kezdetét. Ennek a szokatlan s megható szerelmi és házas­sági történetnek szomorú előzményei voltak: Nagy bűnbe esett Gaspare Giglio, rablásra vete­medett. A szicíliai állami fegyházba költöztették több évre. A börtönben ebédnél a foglyok mindig megtár­gyalták a világ eseményeit, amelyekről az újságban olvastak. Egy ilyen beszélgetés alkalmával Gaspare Giglio hallott egy Giuseppina Bartolonucci nevű nő tragikus esetéről. Giuseppina egy Róma közelében levő faluban, Ceccanoban nőtt fel. Húsz éves volt, amikor beleszeretett egy szomszéd legény, Roberto Crini fiatal autómechanikus. Egy napon Giuseppina azt jelentette Robertonak, amit Éva bűnbeesése óta oly sok leány jelentett Ádámjának: “Anyának érzem magam.” Roberto arca felderült az örömhírre. Boldo­gan felkiáltott: “Feleségem leszel, gyermekünk any­ja ! Megesküszünk, még mielőtt gyermekünk meg­születik !” Egy vasárnapra ki volt tűzve az esküvő, de el­maradt. Mert Róbertot szombaton elütötte, halálra gázolta egy száguldó autó. így szólt a szomorú história, amit a szicíliai bör­tön lakói az újságból megtudtak. Gaspare Gigiiora mély hatást tett a történet. Ott, a hosszú ebédlőasztal mellett mindjárt elkezdett filo­zofálni, igy szólt hírhozó sorstársához: “Nézd, mint­ha valami hasonlatosság lenne az én sorsom és ennek a nőnek a sorsa közt. Én bűnt követtem el, most fi­zetem az árát és amikor innen kikerülök, mindenki el fog fordulni tőlem. Magányos, elhagyatott ember vagyok most és magányos és magamrahagyott «m­­ber leszek azután is ... És milyen gyötrelmes magá­nyosságban él most az a szerencsétlen nő, a szive alatt egy gyermekkel, aki az apját sohasem fogja látni.. Gaspare Giglio levelet irt Giuseppinának. Azt irta, hogy együtt érez vele nagy bánatában, mert őhozzá is kegyetlen volt az élet. Giuseppina azonnal válaszolt a levélre, köszönőlevelet küldött a sziciliai fegyház lakójának. Aztán újabb és újabb levelet vál­tottak s Giuseppina egyik levelében megírta, hogy megszületett a gyermeké,' gyönyörű kisfiú. Már meg is keresztelték, Giulio névre. A következő levélben, melyet Giuseppina kapott, Gaspare Giglio szerelmet vallott és megkérte szive sohsem látott hölgyének kezét... A sziciliai börtön kápolnáját az utolsó pádig megtöltötte a násznép: az őrök és a vőlegény sors­társai. Fehér szegfűk édes illata töltötte be a termet. Könnybelábadt a szeme sok kérgesszivü fickónak, amikor az oltár előtt letérdelt a mátkapár s a pap áldását adta frigyükre. Az esketési szertartás után a börtön irodájában szerény lakodalmi ünnepség volt, az őrök és a foglyok borospohárral a kezükben kíván­tak holtig tartó boldogságot a fiatal párnak. Nemsokára válni kellett. “Bocsáss meg — mond­ta Gaspare Giglio a menyecskéjének —, hogy még két évig várnod kell, mig kiszabadulok.” Signora Giu­seppina Giglio megnyugtatta férjét: “Én szeretlek és mindig szeretni foglak és türelemmel várni fo­gok. És imádkozni fogok érted.” menjen, segítségére vannak a háztartási készülékek és a féligkész, kannázott, fa­gyasztott ételek.. Egyre jobban közeledünk, az ideálhoz: hogy ebben az országban, ahol megvan a politikai egyenlőség, legyen egyenlő boldogulási alkalom mondenki számára, ötven év alatt az amerikai dolgozó em­ber életviszonyai nagyobb mértékben változtak — ked­vezően —, mint bármely ko­rábbi időbbi időszakban, és ezen az utón haladunk to­vább. New Yorkban az egyik utca alatt húzódó vizvezető cső eltörött, s a nyomás felszakitotta a kövezetei. Egy autó lecsúszott a gödörbe, egy másik a “szakadék’! szélére került. Az amerikai munkás 50 éve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom