Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-10 / 2. szám

Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. 55. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1963. JANUÁR 10 Az uj esztendő nehéz, megpróbáltató — úgy is mondhatjuk: minden magyart próbára tevő! — idők árnyékát veti máris előre . . . Még szám­ba se vehettük, fel se mérhet­tük elmúlt esztendei magyar munkánk eredményeit . . . ösz­­szegezni sem volt jóformán időnk a tartozik és követel ha­sábokat : mit végeztünk, mit cselekedtünk jól és mit mu­lasztottunk, mit nem tettünk jól . . . s máris uj feladatok elé állítanak az események. Olyan feladatok elé, melyek elől ki­térni jóérzésü magyarnak nem lehet, nem szabad . . . Isten és fajtája ellen való vétek lenne! Rights bizonyos elidegeníthe­tetlen jogokat bitzosit s ezek­kel a jogokkal élnünk nemcsak szabad, de kötelességünk is! 1963 úgy köszöntött ránk, hogy az egymásnak jót kívánás megszokott szólama mellett szinte odakivánkozik most az is, hogy: magyar test­vér, itt a kezem, fogadd el . . . béküljünk meg, ha haragosok voltunk s együtt, közös munká­val dolgozzunk tovább szenve­dő magyar testvéreink érdeké­ben ! ők tölünk várják szabadu­lásukat, bennünk van a bizo­­dalmuk, szabad világban élő magyarokban. . . ne csalód­hassanak bennünk! Rabságra dobott, kommunis­ták börtönében élő, némaságra kárhoztatott magyar népünk sorsáról, jövendőjéről van szó. Még pedig: olyan tétovázást, időpazarlást nem tűrő sürgős munka elvégzésése vár a sza­bad világban élő minden be­­csületes-érzésü magyarra, hogy minden közbeszólást, vitát, la­tolgatást félre kell tenni és együttesen, egyöntetűen kell cselekednünk! Ezen a ponton le kell omlania minden képzelt, vagy mesterségesen húzott vá­laszfalnak köztünk s $ki ma­gyarnak vallja magát, aki egy kicsit is szivén viseli szárma­zása népének, odahagyott szü­lőhazájának sorsát, annak csa­tasorba kell állnia, egy tábor­ba kell gyülekeznie, hogy együtt, egyöntetűen cseleked­hessünk ! Az Egyesült Nemzetek fóru­mánál már-már irattárba tett “magyar ügyben” újabb válto­zás állott be, amennyiben még­is csak folytak és folynak titkos tárgyalások hivatalos ameri­kai fórumok és a kommunista magyar kormány között, sőt, bizonyos egyezség is létrejött már talán . . . Olyan egyezség, amelynek következtében a ma­gyar nép szabadsága hosszú időre teljesen oda lesz dobva a kommunisták kénye-kedvének. Ezt pedig nem engedhetjük meg, ebbe nem nyugodhatunk bele, ez ellen kiáltó szavunkat kell felemelnünk, nekünk, el­sősorban szabad Amerika sza­bad polgárainak! És meg kell mozgatnunk minden fórumon minden épkézláb embert, fel kell használnunk minden poli­tikai és minden más kapcsola­tunkat az amerikai törvényho­zás emberei felé, hogy közbe­lépjenek és megakadályozzák ezt a susmus-egyezséget! Most bizonyosodik majd be, hogy mennyi erőnk van, milyen sú­lya van szavunknak, mit érnek összeköttetéseink és mit ér — szavazatunk! Aki kételkedik, aki | még mindig nem hiszi el, hogy lehetséges, hogy megtör­ténhet egy ilyen titkos egyez­ség .. . aki akadályokat akar gördíteni bármilyen egységes, egyöntetű közös magyar mun­ka elé, azt félre kell lökni, an­nak szájára kell forrasztani a szót! Keményen, ellentmondást nem türően! Kommunistának, árulónak kell megbélyegezni mindenkit, aki egy nemzet­mentő magyar megmozdulást bárhogyan is gáncsolni próbál, bármikép akadályoz! Szabad amerikaiak vagyunk, akiknek számára a legszentebb ameri­kai alapokmány, a Bill of Az amerikai magyarság történetében mély nyomokat hagyó, egész amerikai magyar jövendőnkre kiható fontos évek ezek . . . 1962 úgy múlt el, hogy sok minden olyan történt itt, a mi “Magyar Amerikánk­ban,” aminek nem szabadatott volna megtörténnie! Azok, akik a “legmagasabb fórumo­kon” arra hivatottak, hogy az amerikai magyarság utjának (Folyt, a 2-ik oldalon) Bank-elnök lett ERNEST R. HANSEN metucheni lakos, a Perth Am­boy Savings Institution eddigi ügyvezető alelnöke a 94 éves múltra visszatekintő takarék­­pénztár elnöke lett. Hansen, aki most 53 éves, egészen fia­talon, 1926 májusában alig 16 éves korában kezdett dolgozni a banknál,' hétvégi esténként. 1929 óta teljesidejü tisztviselő­je a banknak, ahol most Har­vey Emmons elnök székébe vá­lasztották, aki 40 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Ernest R. Hansen rendkívül szimpatikus személyében a Perth Amboy Savings Institu­tion egy valóban arra méltó szakembert állított az elnöki pozícióra, akinek további mun­kásságához sok sikert kívá­nunk! A Perth Amboy Savings a legnagyobb és legrégibb pénz­intézet Middlesex megyében. Az összvagyon jelenleg több mint 75 millió dollár. Főtisztvi­selői és igazgatói között a kö­vetkezők vannak: Gerlad B. Furman alelnök, aki Ernest Hansen helyére került, Nathan Margaretten Board alelnök, Richard C. Stevens pénztáros, John J. Kelly titkár, Joseph B. Fuko, auditor, oJhn I. Brower, Robt. W. Christofferson, An­thony W. Eckert, James 0. DeLancey, James J. Harrigan, Pr., Ray D. Howell, C. Harry Kalquist, Howard F. Koons, Nicholas J. Post és Joseph J. Seaman. A FOGOLY BÍBOROS... Miért dobják oda újból Magyarországot Moszkvának? MEGDÖBBENTŐ LELEPLEZÉSEK A MAGYAR ÜGY UN-BEN VALÓ ELÁRULÁ­SÁRÓL — KOMMUNISTA ÜNNEPEN: ÁPRILIS 4-ÉN FOGJÁK NYILVÁNOSSÁG­RA HOZNI BUDAPESTEN A “PAKLIT” 1962 novemberében volt hat esztendeje annak, hogy Mind­­szenty József magyar bíboros önkéntes fogságba ment a bu­dapesti amerikai követségre, miután a Szovjet páncélkocsik vérbegázolták az 56-os magyar szabadságharcot. Habár a bíborosnak több al­kalma lett volna külföldre me­nekülni, erre még sem volt hajlandó. “Az én helyem itt van, népem között ...” mon­dotta minden alkalommal. “Ha kivándorolnék, az hűtlenség lenne magyar népem, híveim szemében.” Szerény szobában egy egy­szerű faliszekrény, ágy, kopott székek, egy mosdóállvány és néhány könyvecspolc teszi ki a bíboros bútorzatát. A követség több alkalommal felajánlotta Mindszentynek, hogy kitata­rozza szobáját, kicseréli a bú­torokat, de a bíboros minden esetben azt válaszolta, hogy a magyar rab-nemzet boldog lenne, ha olyan körülmények között élhetne, mint lelkipász­tora. Mindszenty szobájának ajtaja előtt éjjel-nappal ame-1962 december 21-én haj­nalban az ENSZ 17-ik üléssza­kát Muhammed Zafrulla Khan elnök berekesztette. Az utolsó napok vitájának jelentős részét a magyar ügy foglalta le. Há­rom helyen zajlott a harc: a Politikai és a Mandátum Vizs­gáló Bizottságban, majd a Köz­gyűlésen. A küzdelem kemény volt és kimenetele bizonytalan. A magyarországi rendszer egy éve, folyamatos, szívós, hatal­mas költségeket felemésztő munkát fejtett ki a kormányok­nál — elsősorban Ázsiában és Afrikában — hogy a magyar ügyet ne tárgyalják, vagy ha igen, a határozati javaslat ne kapja meg a kétharmados többséget és igy “csúfosan” megbukjék, továbbá — és ne­kik ez volt a legfontosabb — hogy mandátumukat elfogad­ják és végre mint a magyar nép “törvényes” képviselői üljenek az ENSZ-ben, ne pedig, mint jelenleg, a Szovjet bábjai. Az 1956-ik évi magyar for­radalom történelmi erejét mu­tatja, hogy hat év után — ami elég idő a felejtésre, különö­sen ha kis nemzet ügyéről van szó és nagyhatalmi érdek lát­szólag nem fűződik hozzá, to­vábbá ha az események oly gyorsan peregnek, mint napja­inkban és egyre több nehéz nemzetközi kérdés merül fel — mégis a magyar kérdés napi­rendre került. Tibet ügyét — sajnálatosan — már nem tár­gyalták, holott általános Kina ellenes hangulat van. Amikor a magyar ügyet az Egyesült Államok javaslatára szeptember 24-én napirendre tűzték, a szavazás eredménye elszomorító volt: 43-an szavaz­tak mellette és 34-en ellene. MAGYAR OKMÁNYOK segítették Capt. John Smith­­et Amerikába 355 évvel ez­előtt . . . Magyar pionír ala­pozta meg California jövő­jét most 100 éve . . . Ezt hir­deti az Amerikai Magyar Szövetség két legújabb le­vélzáró bélyege. Terjesszük velük népünk jó hírét egész évben 1963-ban! rikai tengerészkatonák állnak őrt; az ajtót három speciális kulcs nyitja, nyitás előtt égy jelszót kell az őrnek mondani és ezt a jelszót minden reggel változtatják. így él ma a fogoly bíboros Budapesten, az ameri­kai követség épületében, mint Amerika “vendége.;’ Legutóbb az a hir kelt szárnyra, hogy a kommunista magyar kormány {egyezkedni kezdett abban az irányban, hogy a bíboros távozása elé nem gördítenek akadályt, el­hagyhatja Magyarországot. Ha akarja! De Mindszenty, egé­szen biztosan, nenj fogja el­hagyni hazáját, mabyar népét. Inkább marad önkéntes fog­ságban az amerikai {követségen . . . mindaddig, mik az egész magyar nép fel nem szabadul a kommunista rabságból! Más kérdés azután, hogyla hivatalos Amerika meddig hajlandó őt ott “vendégül látni!’ Ehhez a kérdéshez pedig nejkünk, sza­bad amerikai polgároknak van némi szavunk. Beleszólhatunk washingtoni szenátoraink, kép­viselőink utján! Szerencsére a napirendre tű­zés egyszerű kérdés, tehát csak szótöbbség és nem kétharma­dos többség szükséges, mert az utóbbi esetben a magyar ügy már a kezedtén és az ENSZ- ben végleg elbukottt volna. Leforrázott magyar vörösek A magyar kommunisták győ­zelmi tort ültek és a végső si­kerben biztosak voltak, arra gondolva (nem is alaptala­nul!), hogy ez az arány a ha­tározati javaslat végső szava­zásánál is fennmarad, tehát nem lesz kétharmados többség, igy a határozat megbukik és a magyar ügy az ENSZ süllyesz­tőjébe kerül. A magyar rend­szer, hogy maga mellett a ked­vező hangulatot fokozza, am­nesztia hirt repített világgá, sőt azt is, hogy Mindszenty kardinális már szabad. Ilyen előzmények után pesz­­szimizmusunk jogos volt. A Politikai Bizottság decem­ber 18-án tárgyalta az Egyesült Államoknak előző nap benyúj­tott javaslatát, mely három részből állt. Az első — nagyon helyen — megerősítette az alaphatározatokat, különösen az 1133 Xl-et, miszerint a szovjetnek ki kell vonni csapa-Január 9-én, szerdán reggel a washingtoni Presbyteriánus Nemzeti Kathedrálisban, az Egyesült Államok szenátusá­nak és képviselőházának meg­nyitása alkalmából ünnepi is­tentisztelet és urvacsoraosztás volt. Az istentiszteleti szolgála­tokat az Egyesült Presbyteriá­nus, déli presbyteriánus és amerikai református egyházak fejeivel együtt dr. Béky Zoltán, az amerikai magyar reformá­tus egyház püspöke végezte. Az istentiszteleten résztvet­­tek az összes protestáns vallá­­su szenátorok és képviselők, igy többen a New Jersey-i kongresszusi delegációból is. A magyar kérdésről ameri­kai lapokban a közelmúltban éppen elég látott napvilágot ahhoz, hogy minden hivatalos cáfolat és “ígérgetés” dacára szomorúan kell megállapíta­nunk : újból cserbenhagytak bennünket! Legutóbb 300-nál több amerikai napilapban, összesen mintegy 20 millió pél­dányban jelent meg egy hatal­mas, három-hasábos cikk ilyen címmel: “Giving in to Moscow on Hungary.” Ebből nyilvánva­ló, hogy újabb Yalta-szerü “elintézésben” részesült a ma­gyar ügy. (Talán azért, mert az amerikai külpolitika irányát megszabok valamelyike úgy vélekedett, hogy Kruschevnek valamiképen meg kell köszön­ni, hogy kivonult Kubából . . . tait Magyarországról és a ma­gyar népnek lehetőséget kell adni, hogy gyakorolja önren­­denkezési jogát, tehát: hogy szabad és független legyen. A második rész a magyar ügy to­vábbi vitelét a főtitkárra bízta, — mig a harmadik — az előb­biből kifolyóan — Sir Leslie Munrot megbízása alól fel­mentette. Elsőnek az USA delegátusa szólalt fel és indokolta kormá­nya javaslatát, majd a magyar delegátus következett. Nevét nem irom le, mert olyan pri­mitiv és ostoba volt, hogy in­kább nekünk segített otromba, szellemtelen, tárgyhoz nem tartozó beszédével. A javaslat ellen szólaltak fel még a Szov­­pet Unió, Cambodia, természe­tesen Ghana, Syria, Yugosla­via, Sierra Leone, Iraq delegá­tusai, mig a javaslat mellett Franciaország, Dánia, Auszt­rália, Colombia, Nemzeti Kina, Olaszország és Peru delegátu­sai. A francia, dán és colombi­­ai delegátusok rövid, de nívós és meggyőző beszédet mond­tak. Colombia delegátusa vég­re kimondta, hogy a magyar ügy egyszerűen a kolonializ­­mus kérdése. Nagy szó ez az (Folyt, a 4-ik oldalon) Ez volt az első alkalom, hogy az ország fővárosában minden esztendőben a kongresszus ün­nepélyes megnyitása alkalmá­ból tartott istentiszteleti szol­gálatra az amerikai magyar református egyház püspökét hívták meg. Ft. Dr. Béky Zoltán püspök washingtoni nagyjelentőségű szolgálata újabb nagyszerű gyümölcse annak az egyre szé­lesebb körökben elismert áldo­zatos inunkának és komoly magyar református egyházi vonalvezetésnek, melyet esz­tendők óta végez, nemcsak az amerikai magyar református­­ság körin belül, de az egész amerikai nemzet életében is. tehát nem illő most gerinces ál­láspontot elfoglalni a magyar kérdésben.) A U. N. főmegbizott méltó­ságából kibuktatott Sir Leslie Munro jogos felháborodásában könyvet ir arról, miként gán­csolták el “titkos nyugati erők” a magyar ügyet és ezzel miként pecsételték meg hiva­talosan is egész Kelet-Európa sorsát. Máris éleshangu cik­kekben háborog az amerikai közvélemény 1 e lk i i s m erete, amiért- emberevő szerecseneket egyik napról a másikra függet­lenséghez juttatnak; ugyanak­kor pedig évezredes történelmi musttal, az angoléval egyidejű ősi alkotmánnyal rendelkező nemzeteket mostohább sorsra kárhoztatnak, mint amilyen­ben a gyarmatok feketéi vol­tak. Kossuth tiszteletére elneve­zett megyéje révén magyar vo­natkozással is biró Iowa ál­lamban kiadott “Look” képes hetilap “Insider’s Newsletter” cimü kőnyomatosa szintén rész­letesen foglalkozik a magyar kérdés eláztatásával. Eszerint a United Nations amerikai de­legációja titkos terv szerint kétlaki politikával manővere­zett akként, hogy a szovjet kedvében járhasson anélkül, hogy kilátszon a lóláb. Tény, hogy fehér és fehér ember kö­zötti megoldatlan kérdésekben állást nem foglaló színesek ké­résére az amerikaiak Ígéretet tettek az afrikai-ázsiai delegá­tusoknak, hogy rendkívül en­gedékenyek lesznek az oroszok és a magyar kommunisták fe­lé. Amikor azután a magyar kérdés tárgysorozatba felvéte­le sorra került, váratlanul erő­sen kommunista-ellenes beszé­dek hangzottak el — taktiká­ból, amint később kiderült, hogy a feketék nemszavazása miatt elbukjunk! A beavatott “Insider’s News­letter” tud arról, hogy ezt a pálfordulást azért agyalták ki, hogy: 1. Khruscsev és Kádár meg­elégedhessenek a magyar ügy elejtésével, mert 2. a diplomáciai megálla­podás megszegése miatt az af­rikai és ázsiai delegátusok au­tomatikusan a magyar ügy el­len foglaltak állást, vagy leg­jobb esetben tartózkodtak a szavazástól és 3. a kommunis taellenes amerikai beszédek mentesíteni hivatottak az amerikai kor­mányt attól, hogy jövő válasz­tásokon egész Kelet-Európa elárulásának vádját kelljen el­szenvednie. A valóban diabolikus, pokoli ármánykodás-sorozatot ameri­kai vezércikkírók már most is hipokrita árulásnak, a legszen­tebb szabadság-elvek olcsó és pillanatnyi sikerekért való fel­áldozásának bélyegezik. Egyik­másik újságíró nem is leplezi, hogy amerikai magyar “cso­portok” hallgatólagos bele­egyezését kell még csak meg­szerezni, hogy néhány politikai rab szabadlábrahelyezése elle­nében teljes diplomáciai elis­merésben részesítsék Kádár kormányát és örök időkre sze­met hunyhassanak Magyar­­ország kommunista gyarmato­sítása felett. Ugyancsak kiderült az eddig körömszakadtáig tagadott amerikai s “magyar” kormány­tárgyalások több részlete is. Eszerint 1963 április 4-én, te­hát pontosan 18 évvel azután, hogy az utolsó magyar honvé­det kiszorították az ősi földről, a leigázással egyenlő kommu­nista “felszabadítás” ünnepén léptetik életbe a szégyenletes egyezséget. Eszerint a United Nations főtitkára, U Thant, vagy éppen nem magyar-barát környezetéből valaki tessék­­lássék “helyszíni szemlét” tart Magyarországon; kiengednek néhány szerencsétlen, félholtra vert politikai rabot a börtönök­ből — és ezzel mindenki fe­lejtse el 1956 októberét, sőt Ír­ja le egész Kelet-Európát. A mártír hercegprímás pedig, aki nem hajlandó elhagyni szülő­földjét, továbbra is az amerikai követség menekültje marad! Az Amerikai Magyar Szö­vetség már most keresztes pro­paganda-háborúra hívja fel az egész világ és elsősorban az Egyesült Államok magyarságát az ilyen elitélendő lélek-kal­­márság ellen! Amint a londoni “Econo­mist” május 10-iki cikkének bizonyítékaival tette, most is amerikai hírforrásokból össze­gyűjtött, szégyenletes adatok­kal az Amerikai Magyar Szö­vetség újból el fogja halmozni 535 szenátor és képviselő, to­vábbá minden elérhető közéleti tényező hivatalát. Lehetetlen szótlanul és tétlenül néznünk tovább, miként kótya-vetyélik el arra nem hivatottak a ma­gyar jövendőt! Még a kelet­európai nemzetiségek pártfo­gását is meg kell nyernünk, hiszen az ő szeretteik bőréről is van szó! Fel kell ráznunk a közvéle­ményt, hogy nemes amerikai állameszmékkel össze nem egyeztethető titkos paklizások íFolyt, a 2-ik oldalon) “Szabad Kuba föld­jén leng majd a csatazászló...” Kennedy elnök Miami, Flo­ridában 40,000 kubai menekült előtt, a közöttük levő most ki­váltott 1,200 szabadságharcos­tól átvette a Bay of Pigs tragi­kus támadáson átmentett csa­tazászlót és megígérte, hogy azt egykor, a felszabadult Ku­ba földjén az Egyesült Államok visszaadja a kubai népnek. El­nökünk megdicsérte a kubai szabadságharcosok bátorságát, egységre intette a kubai mene­külteket és kijelentette, hogy az egész amerikai kontinens vágya a kubai nép szabadsága. (Vájjon a magyar nép sza­badsága ügyében mit fog ten­ni Amerika? Mit igér elnökünk a szerencsétlen, kommunista rabságban sínylődő magyar népnek?) A “magyar ügy” a világfórum előtt AZ ÖTÖS BIZOTTSÁGT'Y. U THANTIG Dr. Béky Zoltán Istentiszteleti szolgálata a washingtoni kathedrálisban Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom