Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-26 / 52. szám
" C. OLDAL SZABAD SAJTÓ Thursday, Dec. 26, 1963 SZERELEM KUFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Ám legyen, — szólt hirtelen összeszedve magát, — Vezessen, doktor ur! — Jöjjön hát, gróf Ur! — mondta kenetteljesen Morvay. — Gyűjtsön magába erőt a nagy pillanathoz, mely — nem tagadom — borzalmas lesz. Mikor ön Técsőy Saroltát legutoljára látta, akkor ő még fiatalságának virágában volt; akkoriban ön isteni gyönyörrel zárta volt karjaiba az igéző leánykát. De most — most nézzen oda, Szentiványi Géza gróf — mivé lett az egykor viruló leányka! Árnyék, akiben nincs élet, tetem, akiben nincs lélek. Morvay szétlebbentette a kárpitot. Géza az ajtóhoz támolygott s egy pillantást vetett a mellékszobába. Hirtelen jajszó, mintha szive szakadt volna meg, tört ki ajkán s térdre roskadt a küszöbön. Géza gróf könnybe borult szemével a szoba köze- | pén egy fehérbe öltöztetett alakot pillantott meg. Sarolta volt ,ama nő, kit egykor szeretett s ki va- i kon feláldozta neki mindenét. Mily rettenetes, szivetrázó, borzasztó hatással volt rá az a tizenhét év, melyet a tébolydában töltött. Formás idomainak teljessége, mely oly sok gyö- j nyört okozott szemének, ijesztő soványságnak enged-' te át helyét. Az egykor igéző szépség már csak csont és bőr. Összetöpörödött arca hamuszinüvé változott át. Csak nagy beszédes szemeiben volt még némi élet. A duzzadt ajkak azonban összesve,, félelmesen engedik kivillogni a hegyesen kiálló fogakat. Dús hajzata, melyre oly büszke volt- s mellyel oly sokszor körülfonta Géza nyakát, hogy — mint akkoriban térfásan mondogatta — örökre magához fűzze őt, elvesztette egykori aranyas fényét, mely a napsugár tündöklésével vetélkedett. Nem baj az már, hanem szürke kóc, mely arcába lóg — e nő megőszült, holott alig volt több harmincötévesnél. Harmincöt évvel agg nő lett belőle! Ez lett hü szerelmének jutalma, igy fizetett neki Géza, ki mindenki iránt oly jó és gyöngéd tudott lenni. Egynéhány percig térdelő helyzetben maradt Géza is egy hangot sem volt képes kiadni magából. Végre azonban zokogás renditette meg őt egész lényében. Úgy érezte, mintha szivét erőszakkal tépnék ki kebeléből. — Szóljon hozzá, gróf ur, — mondta az orvos halkan. — Elméje el van ugyan homályosodva, ámde gyakorta megtörténik, hogy váratlan meglepetéstől, hirtelen világosságot kap az elme s a ráboruló sötét homály egy-kt pillanatra oszlandozni kezd. Kisérelje meg, gróf ur! Géza nagy erőfeszítéssel összeszedte magát s tétova léptekkel lehorgasztott fővel közelitett Saroltához. Kezét vállaira téve ,lehajolt hozzá és szemébe mélyesziette tekintetét, mint egykor, a legboldogabb időben, midőn hallani akarta ajakéról ezen doldogitó szót: Szeretlek! Ajkával halkan súgta: — Sarolta, ismersz-e? Semmi válasz! Réveteg tekintettel nézett rá a tébolyodott. De még más két szem is tanúja volt ezen jelenetnek. A függöny hasadékából két szem kandikált elő, tele kárörvendő diadalmaskodással a látottak fölött. — Sarolta, nem ismersz? — kérdezte újólag Géza oly hangon, mely egyenesen szivének legbensőbb mélyéből fakadt. — Én vagyok itt — a te Gézád! Hiába volt minden, a gróf nem kapott választ. Sa-; rolta már elszokott a férfi nevétől, ki egykor legdrá- j gább volt előtte a földön. Ezen név, mely egykor volt fülének, ma már nem keltett visszhangot keblében. — Sarolta ,ime kétségbeesetten állok előtted, — folytatta Géza könnybefuló hangon. — Drága Saroltám, óh ha tudnád, mennyire fájlalom azt a roppant ! igazságtalanságot, melyet rajtad elkövettem. Életemet j szívesen odaadnám, ha visszavonhatnék mindent, amit tettem! Sarolta — ne mereszd úgy rám a szemedet, nem bírom elviselni ezt a tekintetedet! Csak egyet szólj, csak ezt az egy szócskát ejtsd ki halkan: megbocsátok! Ekkor ezek az ajkak egyszerre megnyíltak, szeméből hirtelen egy pillantást vetett a még mindig szép férfira, ki a túláradó fájdalomtól egészen megsemmisülve térdelt előtte. Ah, most végre talán elröppen ajakéról a megváltó igen, mely után Géza úgy vágyódik. Ehelyett azonban őrült kacaj harsogott végig a szobán. A tébolyodott sikoltozva kiáltotta: — Jaj, milyen hideg a viz — hah, a rózsák, ezek a szép rózsák vérrel vannak itatva — az én vérem festi őket ily szép pirosra — oh ezek a rózsák . . . — Ezt nem birom elviselni! — kiáltott fel zokogva Géza és tompa kétségbeesésben temette tenyerébe könytől ázott arcát. — Doktor, doktor, hát csakugyan nincs , gyógyszer a lelki halálnak e sötét éjszakája ellen? A napnak nincs olyan sugara, mely ezt a sötétséget leg- j alább egy pillanatra megvilágítaná? Doktor, milliókkal jutalmazom meg azt. ki őt nekem megmenti. — Lehetetlen, gróf ur, ha mindjárt tízmilliót, vagy a földnek minden kincsét adná is jutalmul, — súgta Gézának az orvos, mialatt kaján gúny torzította el arcát. Amint megöltünk, többé fel nem éled; amit lábunk agyontiport, többé ki nem kel a porból. Sarolta betegsége gyógyithatatlan. Amilyennek most látja, olyan marad életének utolsó leheletéig. — Mind a kettőnknek halálos Ítélete ez, doktor! Sarolta tönkrement és én követni fogom őt, — rcbegte tompán Géza. A függöny kissé széttolódot és Ilka arca tűnt elő a redők közül. A kielégített bosszuérzésnek vad kéje torzította el vonásait. — Megálljunk csak, — szólt egyszerre Géza és felállott térdeiről. — Isten sugallatától egy eszmét kaptam, egy eszközt, mely talán képes lesz ezt a lelki sötétséget . . . Sarolta! — kiáltott a gróf, mialatt kétségbeesett lelkének egész fájdalma rezegte át hangját. — Sarolta, tekints reám, itt vagyok, eljöttem, hogy magammal vigyelek kastélyomba — ezentúl az lesz a lekóhelyed, fény és pompa, jólét és gazdaság lesz osztályrészed. Ami kincse van a világnak, mind, mind lábaid elé teszem! De mint van az, hogy egyedül vagy, holott én kettőtöket véltem viszontláthatni epedő szívvel. Sarolta, hol van gyermeked — a mi gyermekünk — szólj, hol a mi édes Rózsikónk? Ezen szavak villámként cikáztak át Sarolta sötét lelkén. Keble egyszerre huilámzani kezdett a kitörő érzés árjától, üterei lüktettek, vonaglás remegtette meg tagjait, ajkai mozogtak, szemei félelmesen kitágultak. Egyszerre kitört: — Rózsika — Rózsika — hol vagy édes gyermekem? Hah, elrabolták őt, adjátok vissza gyermekemet — Géza, Géza! . . . — Rám ismert, — rebegte megkönnyebbülve Géza. — Hála neked nagy Isten! — Géza, hol van a gyermekünk? — kiáltott a szerencsétlen és ujjaival görcsösen Gézába kapaszkodott. — Szereted őt — óh tudom, hogy rajongsz érte — sza baditsd ki hát e nyomorultak kezéből! Röviddel ezelőtt hallottam a hangját — Géza, itt a házban egy közeli zárkából hallottam csengeni hangját — Géza. gyermekünk itt van s . . . Rekedt hörgés fojtotta el szavát s mint villámtól sújtva, összeroskadt. A lázas rohamot mély ájulás követte. Morvay doktor ijedten rezzent üssap, midőn Sarolta kikiáltotta, hogy Rózsika hangját a közeli zárkából áthallotta. Ő tudta, hogy ez igaz! A leány kétségbeesett kiáltásai anyjának fülébe juthattak s egy percre felvilágo sitottá kelméjét. Örömére szolgált azonban, hogy ez a világos perc már elmúlt és ismét éj borult Sarolta lelkére. — Doktor! — kiáltotta Géza izgatottan, — mit jelent ez? Hogy ál a dolog Rózsikával? Úgy veszem észre, hogy a leánykát itt rejtegetik valahol az intézetben1 Mi történt vele? Adjon számot — hisz ön becsületes embernek mondta magát, akinek szive van!-— Úgy is van, gróf ur, — válaszolt a vén lator a legbecsületesebb meggyőződés hangján. — Rózsika itt volt — amennyiben itt látott napvilágot s bizony sok fáradságunkba került a gyenge teremtést életben tartani, mert ne adj Isten ,hogy a szerencsétlen anya kiadta volna kezéből. Éjjel-nappal vele volt s le nem vette róla szemét. Ekkor egy napon, egy másik őrülettel, szökési kísérletet tett. Saroltát szerencsésen viszszatarthattuk, a másik azonban, valami Dubay nevű ember, elmenekült s magával vitte a gyermeket. Azóta semmit sem hallottunk Rózsika felől. — Jól van, szólt a gróf, miközben arca lángra gyűlt és hajhatatlan eltökéltség sugárzott szeméből. — Rózsikét keresni fogom. Ha kell, átkutatom, felforgatom érte az egész világot s a földnek minden zugát, ahol emberek laknak. S ha még él, akkor rá is találok! Érzem, hogy biztosan eljön még az a nap, melyen keblemre zárhatom szeretett gyermekemet! A mindenható Isten meg fogja hallgatni könyörgésemét — hiszen már eléggé büntetett. Megbünhődtem, amit a múltban vétettem ellene! Isten kegyelme határtalan, imádságomat meg fogja hallgatni és visszaadja leányomat. Géza kimerültén magába roskadt és kezébe temette arcát. Kövér könnycseppek peregtek le ujjain át — mialatt Morvay doktor és a függöny mögül kikandikáló Ilka tekintetei diadalmaskodva keresztezték egymást. Nagjmn jól tudták, hogy a gróf erőfeszítései hajótörést fognak szenvedni. A gyermek, ki után oly forrón. epedve vágydik, egy sötét cellában sínylődött vasrcsétly mögött! Fogva tartotta őt a doktor, ez a becsületes ember, ki nem egykönnyen adja ki áldozatát. Ilka pedig midőn mindezek után visszahúzódott az ablakfülkébe, ezt suttogta maga elé diadalmasan: — Meg fogod találni leányodat — igen, kebledre is zárhatod — de nem Rózsika lesz az, — hanem egy másik “leányodat” fogom én kezedbe játszani. Általa fogom kezembe kapni vagyonodat. Általa tökre leszel téve és ez lesz az én bosszúm! (Folytatjuk) FÉRJURAM JORBAN TUDJA A U.S. Savings Bondol névérteken alul vásárolhatjuk s névértékét hét és háromnegyed év alatt éri el. Például: 18.75 dollárért veszünk egy bondot és ez> hét j és fél év múltán már 25 dollárt fog érni. De értékemelkedése ezzel még nem ér véget. Ugyanis ha nem (váltjuk be, a bond tovább kamatozik és értéke automatikusan tovább emelkedik. A Savings Bond kamatjövedelem mentes állami és városi adóztatás aló), ami pedig a szövetségi jövedelmi adót illeti, azt csak a bondok beváltása után kell fizetni. (Ez az E bondokra vonatkozik, amelyeket a ’legtöbben vásárolnak.) U.S. Bondokat vásárolj hat nem-polgár is, aki itt tartózkodik. Állampolgár mindenképpen jogosult bond vásárlásra, akár itt, akár külföldön lakik Attól nem kell tartani,! hogy Savings Bond vásárlás folytán pénzünk le van kötve és nem áll rendelkezésre, amikor hirtelen pénzre van szükségünk. A bondokat bármely bank beváltja bármikor — az első két hónap kivételével. A Savings Bond biztosabb mint a pénz, mert ha elvész, elég, vagy ellopják, helyébe újat kapunk, holott ha pénzünk valami módon elvész, bottal üthetjük a nyomát. Még valamit, egy érdekes j adatot tud Mr. mondani Mrs.- j nek: 1943-ban, a világháború kellős közepén, majdnem minden hazafias érzelmű amerikai vásárolt bondokat,most érthetően sokkal kevesebben teszik ezt, mert nem látnak nemzeti szükséghelyzetet. És mégis — ma több bond van amerikaik kezében, mint volt akkor. NEVESSÜNK Dgy irodalmi banketten, mikor már az ünnepi fosztok elhangzottak, Molnár Ferenc vette át a vezetőszerepet régi szokás szerint. Azt karrikirozta, hogy hogyan mulat a bensziilött pesti ficsur, aki a vidéki zsentri-tempókat akarja utánozni minden áron. Maga köré szedte a cigányokat, és huzattá a betyáros nótákat egyre-másra, közben egy-egy kupiéval fűszerezve. Aztán kivette nagy bugyellárisát, megnyálazta az ujját és gavallérosan kurjantotta: — Azt a kutyafáját a teringettéjének! Told ide, móré, azt a rücskös orcádat. A bugyellárisból kiszedett egy százkoronás bankót, odaragasztotta a prímás arcára és rideg üzleti hangon mondta: — Kérek vissza negyvennyolc koronát! Biró: a törvényszék felmenti önt a bigámia vádja alól. Hazamehet • a feleségéhez. Vádlott: Melyikhez- kérem? Hirdessen lapunkban Humor a vasfüggöny mögött A mezőberényi Vörös Napfelkelte nevű termelőszövetkezet egyik tagját maga elé idézi a párttitkár. — Idefigyeljen! — kiált ■á.— Ma reggel megint megdöglött két disznó. Amikor maga még a sajátján gazlálkodott, szintén előforlult, hogy igy hullott a sertés ? — Nem — hangzik a vá'asz. — Fiát akkor mi lehet mnek az cka? — Szerintem öngyilkos- j ;ág válaszolja az öreg paraszt. Kádár Jánost balsejtelmek gyötrik. Halálos szorongást érez. Álruhát ölt magára, elmegy egy javasasszonyhoz és megkérdi tőle: — Mikor fog meghalni Kádár János? I —- Egy nagy magyar ünnepen . —- feleli a jövendőmondó. — Melyik magyar ünne- j pen? — kérdi ijedten Kádár, j — Azt nem tudom — vá • laszol a mindentudó. — Követelem, hogy megmondd, vagy elvitetlek az embereimmel! — tajtékzik a vezér. A javasasszony igy válaszol : — Hát hogy melyik napon hal meg Kádár elvtárs, azt nem tudom, — de hogy az egy nagy nemzeti ünnep lesz, az biztos! A népi demokrácia képviselői a kolhozokat ellenőrzik. Az egyik megkérdi a nagybajuszu Andris gazdát: Mondja csak, elvtárs, hány marha van itt a kolhozban ? András gazda végigszámolja az ellenőrző közeg népes csoportját és kivágja: — Harminchét. — Hány baromfi ? — Körülbelül ezerkétszáz. — Sertés? — Nyolcvanhét. Az ellenőrzők távozása után András gazda csöndesen megjegyzi: Azért szerencsénk volt ezzel a látogatással. — Hogy-hogy — kérdezték a körülállók. — Jó, hogy azt nem kérdezték, hogy hány kommunista van a kolhozban? A SZENTATYA NEM LÉP JERUZSÁLEM FALAI KÖZÉ VATIKÁN VÁROS. — A Szentszék titkárságának je'entése arról számol be, hogy szentföldi zarándokutja alkalmával VI. Pál pápa nem fog belépni Jeruzsálem falai közé, mert ott tartózkodása furcsa diplomáciai bonyodalmakat eredményezne. Jeruzsálem egyik része az izraeli övezethez tartozik és ezt a részt 1949 óta Izrael fővárosának tekintik. A város másik része felett Jordan gyakorolja a hatalmat és annak birtokában van — holott Jordan fővárosa Amman. Az Egyesült Nemzetek | Szervezetének 1947-ben kelt,! Palesztinára vonatkozó határozata szerint, Jeruzsálemet nemzetközi várossá kell tenni. A nemzetközi helyzet következtében ez a rendelkezés nem valósítható meg, megvalósítását gyakorlatilag feladták, a j rendelkezés azonban tovább- j ra is a UN nyilvántartásé- j ban szerepel. A helyzet tehát az, hogy el-! méletileg Jeruzsálem nemzet-1 közi város, a gyakorlatban azonban nem. A Szentatya belépése a város falai közé ujjá- I élesztené a Jeruzsálem helyzetére vonatkozó vitát, holott, ezt, éppen a béke érdekében, ( j senki sem akarja lángralob- J bántani. í A pápa a Mandelbaum ka-; punál fog Izraelbe lépni. Ez az egyetlen összekötő hely a város két része között. William J. Bowen vasutast a New .York .Central vasúttársaság Medal of Valor éremmel tüntette ki. elismerésül egy mentési kísérletéért: egy 4 éves fiú után a Harlem folyóba ugrott, de nem tudta kimenteni. Bowen 49 éve áll a vasúttársaság szolgálatában, régen lóháton vezetett a new yorki Tenth Avenuen N.Y.C. vonatot.
