Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-07 / 45. szám

8. OLDAL KEDVES SZERKESZTŐ UR! Tudom, hogy kissé szokatlan dolog Newarkból képes­lapot küldeni. Párisiből szokás, képeslapokat küldözgetni, Londonból avagy Miamiból, vagy aki nagyon szeret hen­cegni, az mostanában Moszkvából küld üdvözletét. Nem is igazi képeslap ez kérem, mert ugyan ki bolond Newarkban képeslapot árulni, mi nevezetessége van Newarknák repü­lőterén kivül hacsak nem az a tény, hogy ott tenyésznek a világ legkövérebb szúnyogjai, melyek olykor nyáron még hozzánk is átlátogatnak New Yorkba. Most ugylátszik di­vatba kezd jönni Newark, még színdarabot is játszanak a Broadwayn, “Esős nap Newarkon” címmel. Hát bizony én nem sok esőt láttam Newarkon — he­tek óta egy szem eső sem esett — de annál nagyobb volt a köd mire kiértem. Úgy eltévedtem abban a nagy csuda büdös ködben, hogy eltévesztettem az utcát, ahol a sógo­rom lakik, s csak akkor vettem észre, hogy rossz helyen járok, mikor szemebetaláltam magam egy sereg tüntetővel. Vájjon kifélék lehetnek ezek, tűnődtem, mikor a sok angol­­nyelvii tábla között megakadt szemem egy magyar szövegű táblán: SZENNYVIZGSATORDAI ERIDJ HAZA NINCS SZÜKSÉG PATKÁNYOKRA Ejnye gondoltam, hát ezek az én hazámfiai már any­­nyira elfelejtették édes anyanyelvűket, hogy a csatornát csatordának Írják. Tüstént figyelmeztettem is a tábla hor­dozóját erre az elírásra, mire ő engemet nyomban felvilá­gosított, hogy a tüntetés tárgyát, akit ilyen szép diszitő jel­zővel illettek, hívják Csatordainak. Ő a magyar komcsi kor­mány megbízottá az Egyesült Nemzetekben s most pont őt hívták meg, hogy a newarki magyar presbyteriánus temp­lom kultúrtermében előadást tartson. — Ugylátszik ez most a divat — jegyezte meg az egyik magyar, hogy az évnek ennek a vasárnapján mindenféle világi embert hívnak meg szónokolni. Minél messzebbről jött és minél kevesebb köze van az egyházhoz, annál jobb. Lám az egyik new yorki templomban nigériai követ tartott beszédet. Ugylátszik a derék newarkiak sem akartak le­maradni, ők meg egy valódi komcsit hívtak meg. "‘.■4- Miért nem hívtátok meg a Valáchit? — hirdette az egyik tábla. Hát bizony őt is meghívhatták volna, ő aztán igazi szaktudással beszélhetett volna a bűnözésről. No, gon­doltam magamban; ha már errefelé tévedtem, én is meg­­halgatom hát azt a hires Csatordait. A kapuban állt egy úriember, aki igen barátságosan betessékelt a terembe, — nem csura, alig egynéhányan lé­zengtek odabent mig odakint vagy százan piketeltek. Amikor beléptem a vendégszónok éppen a buzaüzlet­­ről szónokolt és nagy hévvel magyarázta, hogy az ameri­kaiak valóban csak szőrösszívű rideg kalmárok, nem azért adnak búzát a szegény magyaroknak, mert megesett raj­tuk a szivük, hanem azért, hogy buzafeleslegüktől megsza­baduljanak. Olyasfélét is mondott, ha jól értettem, hogy Amerika csak hálás lehet nekünk, mert különben saját zsír­jába fulladna. Önkéntelenül elkezdtem dúdolni: AMERIKA ZSÍRJÁBA FÜL — MENTSÜK MEG ÖT! De a szomszédom olyan vasvillaszemekkel nézett rám, hogy belémfolytotta a nótát és igen erős köhögési roham vett erőt rajtam. Nem csoda, mivelhogyan a teremben sok­kal sűrűbb volt a köd, mint odakint. így hát hallgattam tovább a szónokot s valahogy eszem­be jutott, hogy mi is történt velem, mikor egyszer régen Bé­késcsabáról Budapestre utaztam. Az ut hosszú volt, sok he­lyen megállt a vicinális, de szerencsére még sem éheztem meg a hosszú utón, mivel éppen akkoriban öltünk disznót, s az én jó szüleim elláttak engem minden jóval, szalonnval, kolbásszal, kirántott karajjal, jó házikenyérrel, ecetes ubor­kával, sőt még borral is. Hát mikor nagyban falatoztam, beszállt egy pacák s majd kicsurgott szegénynek a nyála a sok jó ennivaló láttára. Meg is kínáltam hót jószivvel, mint ahogy ez szokás, kezébe nyomtam a bicskát: vágjon magának, amennyit akar. Hát bizony tömte a fejét az ip­se, úgy nyelte az ételt hogy alig bírta szusszal, már attól féltem, hogy még megüti a guta. Mikor aztán elfogyott az elemózsia, megtörölte száját és annyit se mondott, hogy kö­szönöm. Csak úgy hetykén odaszólt: — Mit csinált volna ezzel a sok kajával, ha nem segí­tettem volna elfogyasztani? Gondoltam, én is hozzászólok az előadáshoz és ajánla­ni fogom az amerikaiaknak vezessék be ők is a kolhoz-rend­szert, akkor bizonyára nekik sem lesz feleslegük, sőt ők Nov. 7, 1963 SZABAD SAJT.* is mehetnek máshová vásárolni, már éppen lel is álltam, hogy mindezeket elmondjam, mikor hirtelen nagy lökdöső­dés támadt és egyszerre csak kint találtam magamat az utcán. — Ejnye Jancsi, — mondtam magamnak — már el­felejtetted, hogy az otthoni népidemokráciában sem illett visszapofázni? Pedig több eszem lehetett volna. Odahaza, jónéhány évvel ezelőtt, amikor még az volt a vonal, hogy Ameriká­ban nagy a munkanélküliség és mindenki éhezik, megkér­deztem egy gyűlésen, hogy akkor ők miért küldik nekünk a csomagot, miért nem mi küldünk csomagot a szegény éhező amerikaiaknak?. Akkor is majd kivágtak. Hát bizony furcsa az élet. Még odahaza hallottam ezt a furcsa kis történetet, nem tudom igaz-e vagy nem. Valami zűr volt a széntermelés körül és ezért az iskolákban szén­szünetet rendeltek el. A tanító bejelentését a gyerekek per­sze nagy örömmel fogadták. —Most pedig meglátom, ki tudja a legszebb dolgozatot Írni a népi demokráciáról, — mondotta a tanító elvtárs. Öt perc sem telt bele, mikor Pista gyerek nagyban nyúj­togatta kezét, hogy ő már készen van. A dolgozat két sorból állt és még rímelt is: MEGNYERTÜK A SZÉNCSATÁT, BECSUKTÁK AZ ISKOLÁT Ugylátszik igen sok buzacsatát és kukoricacsatát kel­lett megnyernie Kádár mesternek, hogy most tengerentúlra jár búzát vásárolni. És még neki áll feljebb. Pedig, ha ezek a jószivü, derék amerikaiak ki nem húzták volna őt a csává­ból ,talán végül is becsukták volna, illetve feloszlatták volna a kolhozokat és visszaadták volna a földet jogos „tulajdonsá­nak. így hát Kukorica Jancsi is jóllakik, a kolhoz is megma­rad . .. Hát bizony igen tisztelt Szerkesztő Ur, az ember oly­kor Newarkon is szerez tapasztalatokat, bár még mindig re­szel a torkom a nagy csuda ködtől. Maradok tisztelettel Szerkesztő Urnák kész hive: SÁRGA JÁNOS magyar szabadságharcos. HITLER EL AKARTA HURCOLNI XII. PIUS PÁPÁT? BÉCS.— Az Oggi című milánói hetilap hyomán az osztrák katolikus egyház saj­tóirodája is közzéteszi azt a hirt, hogy Adolf Hitler a második világháború alatt XII. Pius pápa elrablását ter­vezte. Hitler azt a parancsot adta, hogy vagy Wartburg kolostorába, vagy pedig Liechtensteinba vigyék a pápát, de az SS olaszországi parancsnoka, Karl Wolff tábornok, sőt maga Himm­ler is elleiíezték a tervet és rábírták Hitlert annak el­ejtésére. A cikkíró, Silvio Bertoldi megnevezi értesüléseinek for­rásait: Rudolf Rohm római német nagykövet, Eugen Dollmann SS tiszt és Albert von Kassel, a vatikáni né­met nagykövetség volt ta­nácsosa. Von Kassel elmond­ta, hogy a Vatikánnál mű­ködő német nagykövet, aki már nincs életben, Röhmtől hallott erről a tervről, aki viszont magától Hitlertől kapta az információt. Hitler a helyettesét, Mar­tin Bormannt bízta meg a terv végrehajtásával. A pá­pa elhurcolását a Vatikánba behatoló német csapatok­nak kellett volna végre­hajtanak. Mindkét nagy követ ellenezet a tervet és azt nem tartotta reálisnak. Náci körök többek között attól tartottak, hogy Weiz­­saecker, a Vatikánnál mű­ködő német nagykövet, aki hithü katolikus volt, a terv végrehajtása esetén disz­­szidálni fog. Mussolini bu­kása után néhány órával, 1943 julius 26-án Hitler még­is parancsot adott Kesser­­ling marsallnak az elhurco­lás végrehajtására. Dollmann SS tiszt szerint a pápa tudott a tervről é* végül Wolff tábornok, Himm­ler htján meggyőzte Hitlert arról, hogy őrültség lenne az elhurcolást végrehajtani. Egyébként a pápa 1944 feb­ruárjában elutasította azt a met javaslatot, hogy “biz­tosabb helyre” vigyék őt át. Pius pápa állítólag kijelen­tette a német nagykövet előtt, hogy nemcsak minden körülmények között meg­marad Rómában, hanem “előre tiltakozik erőszak alkalmazása ellen.” A MUNKAREREK 1963-RAN WASHINGTON.-- Most, miután a kollektiv szerző­dések a legtöbb iparban lét­rejöttek, áttekintést nyer­hetünk a munkabérek ala­kulásáról az 1963 évben. A főbb tények és számok a következők: Az unióknak ebben az év­ben nem sikerült oly mér­tékű béremeléseket kihar­colni, mint áz 1958-as re­cessziós évben. Akkor az óra­bér-többlet 8.7 cent volt, idén csak 7.8 cent. Ezidén a kollektiv szer­ződések közül minden tizedik­ből hiányzik béremelés, ak­kor a szerződéseknek csak 6 százaléka volt béremelés nélkül. Ami közelebbről a gyár­ipari bérek alakulását illeti, most az átlagos órabér eme­lés 7 cent, tehát kevesebb az általános átlagnál, és a kol­lektiv szerződések 11 száza­léka egyáltalán nem hozott a gyári munkásoknak bér ja­vítást. A nem-gyártási iparok­ban az idei órabér emelések 10.2 százalékot tettek ki, azr Algériai csapatok a marokkói határ felé vonulnak. Dupla piemiér a törvény házában NEW YORK — A Supreme Court állami törvényszék es­küdt jei elsőizben hoztak Íté­letet az uj New York állami törvény alapján, amely sze­rint az esküdtek gyilkossági perben nemcsak azt mondják ki, hogy a vádlott bünös-e vagy sem, hanem azt is, hogy a biró Ítélete miképp szóljon: életfogytig]ani börtönre vagy halálra? A biró szerepe mind­­issze a kezé be nyomott Ítélet kihirdetése. Az első premier az élet és halál kérdésében az utolsó szót kimondó esküdtbiróság előtt dupla premier volt, sőt mitöbb, kétszeresen dupla: Két gyilkost kétszer Ítéltek halálra, mert két embert öl­tek meg. De mert egy ember­iek csak egy élete van, már egy-cgy halálos ítélet végre­hajtása a Sing Sing börtön udvarán pontot fog tenni a törvényszéki fekete premier végére. Henry T. Dusablon, 21 éves ás Emanuel Samperi, 28 éves, tavaly decemberben holdup rablást követtek el egy italüz­letben és ag57onlőtték az üz­lettulajdonost és segédjét. Ez a tényállás a Supreme Court tárgyalótermében bizonyítást nyert, de említés történt a tárgyaláson arról is, hogy a bét gonosztevő állítólag még három holdup gyilkosságot követett el New Yorkban a múlt év utolsó kilenc napján, és hogy egyikük, Dusablon, ezenfelül még egy gyilkossá­got követett el Winchester, Mass.-ben, lakóhelyén. Bár ezek a gyilkosságok nincse­nek bizonyítva, megemlíté­sük a tárgyalás folyamán megengedhető volt — igy szól egyebek közt az uj állami tör­vény. Az esküdlek már szeptem­ber elején meghozták dönté­süket és Mark biró most hir­dette ki a két gyilkos előtt a kettős halálos Ítéletet. Ami­kor a biró kérdezte, van-e még valami mondanivalójuk, az egyik, a fiatalabb, buta mo­sollyal egyszerűen neme' mondott, a másik komor te kintettel meredt a biró arcá ba és udvariasan mondta ki az utolsó szót: “No, Sir”. A december 9-én, hétfőn kezdődő hét valamelyik nap­jára tűzte ki a biró a két gyil­kos kivégzését. Most már a villanyos székét csak Rocke­feller kormányzó kegyelmi aktusa utján kerülhetik el. HALLOTTA MÁR... . . . hogy influenza jár­ványról, K.E. 412-ből, em­lítést tesz Hippocrates, a régi görögök nagy orvostu­dósa. . . . hogy drágaköveknek nevezzük a következőket: gyémánt, szafir, rubint, sma­ragd. . . . hogy a leghosszabb ágyú Moszkvában, a Kreml­ben van: a 16-ik században öntötték, csöve 17 láb hosszú. . . . hogy Amerika aranykin­csét Fort Knox, Ky.-ban, ezüstkincsét West Point, N. Y.-ban őrzik. ciók, jobb nyugdíj és jobb orvosi biztosítás érdekli,— mint több dollár és cent. Az idei szerényebb unio­­sikereknek magyarázatát adja az is, hogy a munkaadók a fokozott verseny — főleg külföldi verseny — miatt erősebben ellenállnak a mun­kabérek kialkuvásánál. KIS HÍREK A MUNKAFRONTRÓL A munkaügyi miniszté­rium kimutatása szerint az amerikai munkás átlag: 4 és fél évet tölt egy mun­kaadó szolgálatában. 1951- ben az átlag 3 és fél év volt. Ezidén a statisztika azt mu­tatta, hogy minden 10 mun­kás közül egy több mint 20 éven át dolgozott egy válla­latnál. A villanyosági iparban 29 kollektiv szerződés a heti munkaidőt 40 óránál keveseb­ben szabja meg. Egyes válla­latoknál 35 óra a munkaidő. Az országos kormány szol­gálatában álló alkalmazot­tak AFL-CIO uniója jelenti, hogy a létszám két év óta 150,0Ó0-el növekedett. A jelenlegi létszám 950,000. Ellis Island jövője NEW YORK.— Az or­szágos kormány, amely Ellis Island tulajdonosa, még mindig nem határozott a sziget sorsáról. 1955 óta, amióta a bevándorlási állo­mást onnan áthelyezték New York városába, többféle terv merült fel, több érde­keltség jelentkezett, mint vevő, de eddig egyetlen aján­latot sem talált a nemzeti vagyontárgyakat kezelő General Service Administra­tion elfogadhatónak. A ter­vek és ajánlatok kulturális intézmény vagy kórház épi­­nemzeti park létesítésére vonatkoztak. Most Wagner newyorki polgármester közölte a sze­nátusnak a sziget sorsával foglalkozó bizottságával ezt a javaslatát: Minden intéz­ményt, múzeumot és emlék­tárgyat, ami a bevándorlás­sal van kapcsolatban, egye­síteni kellene Ellis Islandon egy Országos Park keretében. Kennedy elnök és kormá­nya ezzel nem ért egyet, fő­leg azért, mert a sziget 27 akernyi kiterjedése ily cél­ra nem elegendő. Azonkívül már elkészült az Amerikai Bevándorlási Muzeum alap­­építménye a Szabadságszobor lábánál a Liberty Islandon s azt nem lehet máshova,-— Ellis Islandra, áthelyezni. NEVESSÜNK — Egészséges vidék ez, bácsi ? — Meghiszem azt! Tiz esz­tendő alatt az egész faluban csak két ember halt meg: a doktor, meg a patikus! — Hallatlan, hogy men­nyi kellemetlenségem volt már az urammal a cigaret­­tázás miatt! Le akarja szoktatni? —Nem! ő akar engem le­szoktatni. — Nos, hogyan érzi magát a házasságban, Mai’gitka? — Nagyon rosszul. Nem szabad dohányoznom, nem szabad innom, elmennem se szabad esténként. . . — Hát akkor megbánta ugye, hogy megházasodott? — Dehogy! Megbánnom se Joodby! mondja Francis McAtee edinboroi (Pa.) lakos a feleségének és kilenc gyermekének, akik gyütt mennek különböző iskolákba. A McAtee papa csak éjjeli munkát vállalhat, egész nap otthon végez háztartási munkát, főzést, mosást. Newarki Képeslap olajiparban és az építési iparban 15 centet. Az uniók ebben az évben ^óvatosabbak, félősebbek voltak sztrájkok elrende­lésével, sok esetben inkább belenyugodtak béremelés 'nélküli szerződés-megújítás­ba, sztrájkfenyegetés vagy sztrájk helyett. A “hangulat” változására jellemző az acélipari unic magatartása. 1959-ben a: unió 116 napos sztrájkot ren­dezett, amel> keserves ta nulságokkal szolgált a mun íkásoknak. Ebben az évber szép csendesen, sztrájkfe­nyegetés nélkül megujtitot­­ták a kollektiv szerződés anélkül, hogy béremelést viv tak volna ki erre vagy a kő vetkező évre. Igaz, ezze szemben több mellékked vezményt (fringe benefits) kaptak, amelyek 9 cent óra bér emelésnek felelnek me — kevesebbnek, mint az ele ző évi szerződésben. Egyáltalán az a tender cia mutatkozik, hogy az- unic kát, illetőleg a munkásoka na inkább hosszabb vaká- v Algériai katonák útban marokkói hadifogolytábor felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom