Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1963-11-07 / 45. szám
6. OLDAL SZERELEM KITFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Egy szót se többet, alávaló! — És most ki veled, hitvány, ki e kastélyból, melyet lélekzetecl megfertőz ! A legvadabb gyűlöletnek és leírhatatlan dühnek villámsugara csapott ki Ilka szeméből. Öklét magasra emelve, lihegő ajkkal sziszegte: — Kegyetlen zsarnok, reszkess bosszúmtól,' rettenetes lesz a megtorlás! Még mielőtt a gróf ez arcátlan szavakért megfenyithette volna, Ilka már kirohant a sötétéjbe, mint a ragadozómadár, melyet fészkéből kizavarnak. Fúriáktól űzetve — örjöngő haraggal szivében, futott a néptelen országúton, a sötét éjszakán. Hová is menjen? Semmi kétség — néhány óra alatt iszonyú balsorsa az egész környéken közhírré válik! Tehát hová? — Morvay doktorhoz! — kiáltott fel egyszerié. — Igen, hozzá, őrá bízom magamat — ő cinkostársam és titkaimnak avatottja! Ő legyen segítségemre a bosszuállásban is — rettenetesen megboszszulom minden ostorcsapásért, minden csúfos szóért, amelyekkel engem illetett a rettenetes! Ezzel Ilka útnak indult a nagy, komor épület felé, mely a Szentiványi grófi kastélytól alig néhány kilométer távolságban volt. Ezalatt a gróf nyugtalanul járkált termeiben. Rettenetes lelkifurdalás kínozta őt. Sarolta tehát elemésztette magát. Ő kergette a halálba ezt az elámított tisztaszivü nőt, ki őszinte, forró szerelemmel csüngött rajta. Érezte ,hogy gyilkosa lett ennek az erényes teremtésnek, ki lelkének minden idegszálával ragaszkodott hozzá. Oh, ha sejtette volna, hogy szegényke kastélyától csak néhány órányira őrültek között sínylődik — rögtön útnak indult volna, karjaiba zárta volna őt, kiszabadította volna abból a rettenetes házból. — Sarolta, ki a csillagok honában tartózkodói, megbocsáthatsz-e nekem? — zokogott fel csaknem magán kívül. — Oh, bocsásd meg, amit ellened és gyermekünk ellen vétettem! És jóváteszem rajta mindazt, amit ellened vétettem. IV. FEJEZET Az erdei tündér. — Nemes lovag, nem tudná nekem megmutatni Morvay doktor tébolydájához vezető utat? Ezen szavak hangzottak el egy tizenhat évesnek látszó leányka ajkáról, ki sietve lépkedett az erdei utón. Az elegáns fiatal lovas, kinek ez a kérdés szólt, megállította lovát és csodálattal tekintett a fiatal teremtésre, ki igéző erdei tündérnek tűnt fel előtte. Mennyi báj ömlött el az egyszerűen, de mégis finom ízléssel öltözött leányka lényén, ki egyik kezében kicsinyke útitáskát, a másikban frissen szedett erdei virágokból font illatos csokrot tartott. A lovas vadász kénytelen volt beismerni, hogy ily tiszta angyalarcot mé gsohasem látott. — Dr. Morvay tébolydáját keresi igéző leányka? — kérdezte csodálkozva. — Az már nincs messze, de az erdőn keresztül vezet odáig az ut. Majd együtt megyünk, hanem utasítja vissza kíséretemet. — Ezer örömmel fogadom ajánlatát, mert teljesen ismeretlen vagyok ezen a környéken. — Nos, akkor vezetője leszek, kedves kicsikém, — szólt $ vadász nyájasan s leszállóit lováról, hogy azt kantáránál fogva vezesse és gyalog mehessen fiatal utitársnője mellett. — De honnét jön és mit keres a tébolydában? A leányka mélyen felfohászkodott, végtelenül fájdalmas kifejezés suhant el szép arcán. — Párisból utaztam ide s a vasútállomást elhagyva, gyalog folytattam az utat. Reggel óta bolyongok és oly fáradt vagyok, hogy már alig bírnak a lábaim. — Akkor hát pihenjünk egy negyedórácskát, szegény gyermek, — szólt a vadász. — E virágszőnyeg az óriás tölgy alatt szinte pihenésre van teremtve. Jöjjön és telepedjék le, kedves gyermekem — ugy-e bár Ibizik bennem? A fiatal leányka érzelmes nagy kék szemével a déli idegenhez pillantott fel. Majd igy szólt meleg bensőséggel: — Igen uram, bizom önben! Boldog mosoly suhant el a fiatal vadásznak nemes metszésű ábrázatán, aztán kezét nyújtotta a bájos leánykának és maga mellé húzta őt a dagadó erdei szőnyegre. — Tehát Párisból jön, igéző leányka és egészen egyedül tette meg azt a nagy utat? Hisz ez roppant merészség, főkép aki oly fiatal és ... . «SZABAD SAJTÓ Nov. 7, 1963 Elnémult, mert nem akarta kimondani, mily isteni szépnek és imádandónak találja őt. — Ah, egyedül kellett utaznom, — szólt a bájos szőke gyermek, — nincs senkim e világon, aki elkísérjen. A nemesszivü férfi, aki engem fölnevelt, hat bét előtt meghalt, de utolsó leheletével is megesketett, hogy tegyem meg azt a nagy utat. A leányka félbeszakította magát — sötét szép szemében mély szomorúság kifejezése látszott és hangja a visszafojtott zokogástól remegett ,midőn folytatta: —Oly célból jöttem ide, hogy egy nagy kötelességet, szent feladatot teljesítek, mert jövendő életemnek egész boldogsága ettől függ. Óh istenem, önnek nyíltan bevallhatom, hogy anyámat keresem, szegény szeretett anyácskámat! Mily áhitatosan, mily epedve, mily határtalan vágyódástól áthatva hangzottak ezen szavak a leányka bibor ajakáról, miközben két nagy, csillogó gyöngyszem vált el a selymes pillákról és pergett végig rózsás arcán. — Anyját keresi, szegény szánalomra méltó gyermek, — szólt mélyen megindulva a vadász. — És hol keresi, hol gondolja édesanyját megtalálni? — Doktor Morvay tébolydájában, — zokogta a bájos leány ajka és könyzáporral könnyített bánatos szivén. Az előkelő vadász mélyen megindulva ragadta meg pici kezét, részvétteljesen szoritotta meg és benső rokonérzéssel emelte ajakéhoz. — Hogyan? Morvay tébolydájában keresi őt? Irtózatos! — Úgy van uram, irtózatos! Bocsássa meg őszinteségemet, de nem segíthetek magamon, szivem keservét ki kell önteni! Mióta nevelő atyám, a jó Dubay elhalálozott, azóta senkim sincs a világon, ki előtt kibeszélhetném magam. Tudja meg tehát, hogy én ebben a rettenetes tébolydában láttam napvilágot. Egy évvel születésem után — azóta tizenöt év múlt el — a nemesszivü Dubay magával vitt a tébolydából. Anyámat azonban menekülés közben fölfedezték és erőszakosan visszatartották. Azóta Dubay mit sem hallott róla. Halálos ágyán kinyilvánitotta előttem, hogy a jóságos lény, kinek életemet köszönhetem, ártatlanul sínylődik a tébolydában. Előbb nem akarta ezt megmondani, nehogy gyermeki kedélyemet elszomorítsa. Csak halálakor tárta fel előttem anyácskámnak és születésemnek irtózatos titkát. Egy elvetemedett nő vitte őt tizenhat év előtt a tébolydába, azóta szegénykét —- bár teljesen épelméjű, — erőszakosan ott fogták az őrültek között. Fel tudja fogni uram, hogy mit jelent ez? Épeimével az őrültek, lelki betegek között sínylődni? Uram most megértheti, hogy, attól fogva nem volt nyugodt percem! Folyton-folyvást az a gondolat sarkalt: megmenteni jó anyácskámat, szétrepeszteni béklyóit, kivezetni őt abból a rettenetes házból és keblemen pihentetni fáradt fejét. Ah, uram, ha elgondolom, mennyit szenvedhet szegény anyám, hogyan vágyódik utánam, mily szenvedélyes vággyal óhajt engem, kiált utánam és nyújtja felém kezét, — akkor — akkor, nincs többé nyugalmam. Fáradtságom most már elmúlt, fel kell emelkednem — megyek hozzá — anyámhoz! Végre valahára — tizenöt esztendő múltával — viszont kell őt látnom! Éljen boldogul uram, ezer köszönet jóságáért! Isten önnel. A szép leányka felállott, felkapta a kézitáskáját s a virágcsokrot és menni akart, de kísérője már újra oldala mellett termett. — Még csak néhány jóakaró szót akarok hozzád intézni, szegény szerencsétlen gyermek,—szólt aggódva. — Ne menj egyedül dr. Morvay tébolydájába! Rossz hire van, az emberek sok mindenféle félelmes dolgot rebesgetnek róla. Bizonyosat ugyan nem tud senki, mindamellett ne lépd át egyedül a ház küszöbét, drága gyermekem! Inkább elkísérem, veled megyek, nehogy valami szerencsétlenség történjék veled! — Óh uram, mivel háláljam meg melegszívű részvétét! Ámde ne aggódjék miattam, olyan okmányokat hordok magammal, melyek minden bajtól megóvnak engem; meg aztán abban is bizom, ki ott fenn van a magas égben — a jó Isten segítségemre lesz minden veszélyben. — Igen, segítsen az ég, bájos gyermek, — suttogta maga elé a vadász, — de ezentúl a földön is lesz még egy védő az oldalad mellett — tudni illik én! Egy félóra múlva a két vándor előtt egyszerre csak feltűnt a tébolyda, mely az erdő kijáratánál feküdt. — És most Isten önnel uram! Ezer köszönet, hogy megmutatta nekem az utat! — szólt a kedves gyermek és megnyerő szívélyességgel nyújtotta pici fehér kezét a vadásznak. — Nem, nem, édes leányka, még nem bocsátalak el, előbb meg kell tudnom, hogy hívnak. Mondd meg nevedet, melyet én utolsó'leheletemig megőrzők emlékeztemben. Mélyen elpirulva sütötte le szemeit a leányka az ifjú lángoló tekintete előtt. — Ön jó és nemes, ezért nem is hallgatom el nevemet ön előtt, uram, Rózsikénak hívnak, Dubay Rózsikénak! HOME VAGY HUME? EDINBURGH, Skótország — Az egész világ csodálkozik, miért mondják a rádióban és a televízión az uj angol miniszterelnök nevét Hume-nak, Home helyett — a korrekt hóm kiejtés helyett hjum kiejtéssel. Melyik a helyes kiejtés? Az angol nyelv írott és Íratlan szabályai szerint a hóm kiejtés lenne a helyes. Igen ám, de Home miniszterelnök nevét nem nyelvtani, hanem í történelmi szabály szerint kell kiejteni. A történet — úgy is lehetne mondani: legenda — 1513 j szeptember 9-re nyúlik viszsza. Azon a napon volt a Flodden Kiéld csata az angol és a skót király katonáinak véres összecsapása. Az an- j golok csúnyán elverték a skó-' tokát, ezeknek soraiban pánik tört ki, egész csapategységek megfutamodtak. A skót hadsereg parancsnoka, Lord Home, az akkor szokásban volt jelszóval igyekezett bátorságot önteni megvert katonái szivéba. A szokás az volt, hogy a parancsnok olykor családi nevét kiáltozta katonáinak. Lord Home egyre kiáltozott: “Home! Home! Home!’’ És a katonái ezt a csatakiáltást félreértették;— azt hitték, hogy a lord haza parancsolja őket. Fejvesztetten rohantak hazafelé.Már azok, akiknek sikerült hazaszaladni. Nagyon sok skót harcosnak nem sikerült, az angolok lekaszabolták őket és azok közt, akiket lekaszaboltak, IV. James skót király véres holtteste is ottmaradt a csatatéren. Hogy ilyen katasztrofális félreértés soha többé meg ne ismétlődhessen, a Home lordi család közhírré tette, hogy a jövőben az ő nevüket igy kell kiejteni: Hume (hjum). A Home-Hurae csere családi hagyomány lett s ez a magyarázata annak, hogy a mostani angol miniszterelnök, a Flodden Field csata vezérének leszármazottja, családi nevét Home-nak írja és Hume-nak ejti ki. A terv szerinti rövid időnél még rövidebb idő alatt repült egy egész amerikai hadosztály Nyugat-Németországba. JOBB BÖRTÖNBE VÁGYIK... t NEW YORK. — Kim Parker 35 éves könnyüvérü hölgy tizenharmadszor ke rült rendőrkézre, mert férfitársaságban találták, de ezúttal találtak nála négy adag heroin kábítószert is és ezért, amikor Chimera büntetőbiró elé került, az volt a kérdés, mivégből tartotta a kézitáskájában a mérget: saját használatára vagy eladásra? Nagy kérdés ez, mert kábítószer-élvezet csak ki-1 hágás és csak egy évi börtön jár érte, de kábítószerrel való üzérkedés súlyos bűntett s öt évi börtönnel is büntethető. Lang ügyész úgy vélte, hogy az enyhébb büntetés elegendő lenne s ezért ajánlotta vád-; lőtt nőnek, hogy vallja magát bűnösnek a kihágásban;' ha a biró ezt elfogadja, mondjárt beköltözhet egy évre a Greenwich Avenun levő városi női börtönbe. De Kim Parker visszautasitotta ezt az alkut: ő kábítószer üzérkedést vall be és nem bánja, ha a maximális büntetést kapja, öt évet az állami börtönben. Mert, mondta, öt év az állami börtönben jobb, mint egy év a városi börtönben. “Nem értem’’ — mondta a biró. “Nem is értheti — mondta a nő — , hogyan is érthetné, ha sohasem volt ott!’’ “Én laktam a közelben, I kivülről ismerem a házat,”— | jegyezte meg a biró s a nőnek erre is volt saját külön megjegyzése: “Az nem elég. . .”! Mifajta női börtön az, mely-1 tői az odavaló nők annyira [ rettegnek? (Kim Parker egyike az odavalóknak, ő eddig 390 napot töltött odabent.) A Women’s House of Detention női börtön normális befogadóképessége 481 és azon a napon, amikor ez a párbeszéd folyt le a biró és j a vádlott nő közt, 612 nő ült a cellákban, helyesebben egy részük nem ült, hanem állt a cellákban, mert 6 és, félszer 7 láb “nagyságú” egyszemélyes cellákba két, néha három nőt préselnek be. Egyéb panaszaik is vannak a bentlakóknak, mint kiderült másnap, amikor j Mrs. Anna M. Kross, New York város börtönügyi biztosa, sajtókonferencia keretében körülvezette a sajtó képviselőit abban a lakói által elátkozott házban. A cellaketrecek rácsaiba kapaszkodva kiáltoztak: Annyi a svábbogár, hogy még a fülünkbe is belebujnak!. . ..Teg pap éjszaka négy patkány j volt a cellánkban!. . . Újság 'iró urak, éjjel jöjjenek ide, majd meglátják!. . . Mit szól Mrs. Kross, aki a női börtönnek, mint minden városi börtönnek igazgatásáért felelős? Ezt mondta: “Kim Parker elismerést érdemel kritikájáért. Ha az ő helyében lennék, én is úgy tennék, mint ő: az állami női börtönt választanám.” A Bedford Hills, N.Y.-i állami börtönben a nők pázsiton sétálhatnak, a kertben dolgoznak, zöldséget termesztenek, a teheneket fejik, mindig akad részükre valami foglalatoskodás. A városi börtönben ellenben minden j hely el van foglalva, még {rövid sétára is csak a házj tetőn van hely, de az a baj, j hogy a házban mindössze két elevátor van és az egyik legtöbbször nem működik. Miért nem segit a bajokon Mrs. Kross? Nem segíthet, mondja, mert az állami börtön csak hosszabb időre elitéit nőket fogad be. Emiatt a városi börtönben kel! őrizni nőket, akik két vagy három évi börtönbüntetést töltenek ki. “Rosszul leszek, valahányszor inspekciÓ3 látogatásra betérek ebbe a ház* ba,” -—mondta az újságíróknak Mrs. Kross, aki felelős, de nem tehet eleget felelősségének. Wagner polgármesteren és Rockefeller kormányzón a j sor: nyilatkozzanak ezután ők is. McKccsporti hírek Közli: Debreceni Ferenc Előadás a Magyar Szobában Pittsburgh. — Az egyetemi Magyar Szoba bizottsága november 17.-én, vasárnap őszi nagy műsoros előadást rendez, melynek m agas színvonalú műsorát Dr. Gömöri Sámuel elnök és Banes Bányácsky Géza titkár készítik elő. HALÁLOZÁS PITTSBURGH. — Dr. Super Endre 77 éves korában meghalt október 2.-án. A Somogy megyei Barcs községből származott, Budapesten a Zenekadémiát végezte, jogot is végzett és ügyvéd, majd biró is volt. Amerikába 1951-ben jött. Gyászolja özvegye, Dr. Féltoronyi Bárdos Magda, aki a Duquesne egyetemen zenét tanit. McKeesport. — Kerekes Károlyné 89 éves korában meghalt október 8.-án. MCKEESPORT. — Gáli György, a National Tube nyugalomba vonult munkása, 81 éves korában elhalálozott október 17-én. RECHNITZ, Ausztria.— Egy 14 éves magyar lakatosinas az aknamezőn át osztrák földre szökött át és politikai menedékjogot kért. Az osztrák hatóságok ezt megtagadták fiatalsága miatt és visszaküldték Magyarországba. (Folytatjuk) . . . hogy amikor a kubai ;örpe legyűrte az amerikai íriást és a vereség árát neg kellett fizetni, a balul sikerült invázió áldozataiig élelmiszert és orvosságot kellett küldeni Castronak 22,52:8 tonnának szállítására 624 vasúti teherkocsi volt szükséges, valamint sok hajó- és repülőgép-járat. . . . hogy a léghütést a darazsak évmilliók óta gyakorolják. Forró napokon hideg őzzel átitaják fészküket. . . . hogy 36 millió amerikai nőnek van hajtási engedélye. . . . hogy egy font földközitengeri sáfrány előállításához 75,OCO virágot használnak fel. Ezért oly drága ez a fűszer.
