Szabad Sajtó, 1963 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-24 / 43. szám

OCT. 24, 1963 8. OLD A I] SZABAD SAJT** OKTÓBERI KIÁLTVÁNY A VILÁG NÉPEIHEZ New yorki diáklányok hajukba és szalagra fűzik boyfriendjeik arc­képeit. HUMOR A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT Prágai elegáns étterem­ben amerikai vendég ül. Kezébe veszi az étlapot s annak tetején ezt a merész meghívást, illetőleg felhí­vást olvassa: “Ha óhajtanak bármit, ami nincs az étlapon, közöljék a pincérrel; fő­­szakácsunk a világ minden ételét el tudja készíteni.” Kihivatja a yankee a konyhából a főszakácsot és és azt mondja neki: “Foga­dok magával 500 d ollárba, hogy nem tudja elkészíte­ni az inyencfalatot, amelyet én szeretek. Elefántfül, hagymával.” “O.K.,” mondta a cseh chef, aki határtalan sza-HONTALAN TAMAS TRAGÉDIÁJA SOUTHAMPTON, Ang­lia. — Tomaso Moreno, 56 éves, nős, egy kislány apja, az itteni kikötőben horgony­zó Willem Ruys holland gő­zös zárkájában ül, csüg­gedten, reménytelenül. Attól kell tartania, hogy egész életét hajón kell töltenie.Mert sem itt, sem másutt nem engedhetik partraszállni. Kubában született, férfi­­korában illegálisan besur­rant New Yorkba, ott élt tizenöt évig, mígnem egy na­pon a Bevándorlási Hivatal mint illegális bevándorlót deportálta. Ez 1958-ban tör­tént. Kubában Castroék ké­met láttak benne, mint az amerikai titkos szolgálat kémjét, börtönbe vetették. Harminc hónapot töltött ku­bai börtönben, aztán meg­szökött. Panamába szökött. Ott nem tudott munkához, kenyérkerestehez jutni, el­határozta tehát, hogy má­sodszor is becsempészi ma­gát Amerikába, ahol New Yorkban a felesége és most 9 éves leánya élnek. Éjnek idején fellopakodott a pana­mai kikötőben a Willem Ruys holland hajóra s el­bújt egy mentőcsónakban. A holland hajóval eljutott New Yorkig, de csak a kikötőig. Nem engedték partraszáll­ni, mert hontalan, sem állam­­polgársága, sem útlevele,sem vizumja nem; volt. Bezárták a hajó zárkájába és vitte a hajó Rotterdam holland kikötőváros felé. A közben­ső állomáson, Southampton­­ban nem szállhatott partra. Rotterdamban sem hagy­hatja el a hajót, mondja a holland hajóparancsnok. Mi lesz hát a sorsa, a jö­vője, mikor fog megint szilárd földet érezni a lába alatt Hontalan Tamás? Vala­ha vagy soha?. . . kácstudományának tetejé­be még angolul is tud. Pár perc múlva mozgoló­dás, sürgés-forgás támadt az ajtónál. Belépett egy mar­kos férfi, a válla köré kötött kötéllel húzta maga után az elefántot. Az amerikai beadta a de­rekát. “Tehát, úgy látom — mondta — elvesztem a fogadást. Lesz elefántfül hagyma mártással. . .” “No, Sir,” nyugtatta meg az amerikait a cseh chef, “elefánt van, elefántfül vol­na, de. . . hagyma nincs.” A tanítónő példával sze­retné megvilágítani, mi a különbség a baj és a ka­tasztrófa között. A macskát elüti a villamos. A kormányküldöttség le­zuhan. Na, Móricka, melyik a baj és melyik a kataszt­rófa? Erre Móricka: —Ha a macskát elüti a villamos, az baj, de nem katasztrófa. Ha a kormány­­küldöttség a repülővel le­zuhan, az katasztrófa, de nem baj. Mi a különbség a cirkusz és a minisztérium között? — A cirkuszban okos em­berek hülyéskednek, a mi nisztériumban hülye em­berek okoskodnak. Kucsera elmegy egy hires tudóshoz és megkérdi tőle mi a véleménye a magyar­­országi politikai enyhülés­ről. A bölcs férfiú példa­beszéddel válaszol: Cicvarek a pokolba kerül s látja, hogy ott derékig trágyalében állnak az elkár­­hozott lelkek és cigarettáz­nak. Örül, hogy ilyen kelle­mes légkör fogadja a pokol ban, ő is csatlakozik hozzá­juk s rágyújt egy cigarettá­ra. Alig szippant egyet, megjelenik egy ördög és har­sány hangon elkiáltja ma­gát: “Cigarettaszünet vége! Lemerülni!” _______ ' # Kennedy telefonál a pokol­ba, tiz percig beszél Belze­bubbal. Később megkapja az 5000 dolláros számlát. Meghallja ezt Kruscsev, ő is felhívja a poklot, tiz percig beszél, de az ő szám Iája csak 5 dollárról szól. — Hogy lehet ez? — kiált fel Kruscsev, hogy kerülhe­tett ugyanez Kennedynek — 5000-be? —Azért, — válaszolták á pokolból,—mert Kennedy be­szélgetése — interurbán be­szélgetés volt. A magyar forradalom he­tedik évfordulóján Dr. Váli Ferenc és Király Béla a ma­gyar szabdságharcosok nevé­ben felhívással fordulnak a szabad világhoz. A felhívást Váli Ferenc az Egyesült Államokban, Ki­rály Béla Saigonban, Viet­namban bocsájtja ki sajtó­­konferencia keretében. Ok­tóber 24-én Király egy össz­­ázsiai Kongresszus elé ter­jeszti Saigonban a felhívást. Remélhető, hogy Ázsiai ösz­­szes országaiból Saigonban összegyűlt küldöttek, saját országaikban megfelelő pub­licitást adnak majd a magyar nép jogos követeléseinek. A Kiáltvány, melyet an­gol nyelven bocsátanak ki, Magyar fordításban igy hangzik: Ma van hetedik évfordu­lója annak a napnak, ame­lyen a magyar nép fegyvert ragadott és harcbaszállt el­lenséges. túlerővel, hogy visz­­szaszerezze elrabolt függet­lenségét, a hagyományos par­lamentáris kormányformát és az alapvető emberi jogo­kat. A Egyesült Nemzetek Alapokmánya ezeket a jogo­kat biztosítja minden nem­zet számára, a magyar nem­zet számára is. Azonban a szovjet hatalmas támadása elnyomta szabadságunkat és egy kormányt erőszakolt a magyar népre. Ma az a helyzet, hogy a szovjet gyarmatosítók éppen úgy mint csatlósaik a jelek szerint ráébredtek arra, hogy egy nemzetet, amely az 1956 őszi forradalom elkötelezése­­kor és több mint ezeréves nemzeti létre hivatkozhat, nem lehet egyedül erőszakkal kormányozni. Ezért Magyar­­ország mostani kommunis­ta urai kényszerítve érzik magukat, hogy bizonyos en­gedményeket tegyenek a ma­gyar népnpk, hogy ezáltal megerősíthessék jogtalan gyarmati uralmukat. Élénk turistaforgalma van ma, ami elképzelhetetlen lett volna Sztálin idejében. Ma­gyarok átléphetik a vasfüg­göny határzárát. De hiába ke­resnénk, nem találnánk diá­kokat, fiatal embereket azok közt, akiket kiengednek a szabad világba. Nem enged­nek ki, még csak pár napra sem, senkit, aki ágyutölte­­lékül szolgálhat az ország szovjet urainak, mert attól tartanak, hogy a fiatalok nem térnek vissza. Sokszor emlegetnek en­gedményeket, melyek lehe­tővé tennék a lelkiismereti szabadság bizonyos mérték­ben való gyakorlását. Ezzel szemben állnak e tények: A 11 római katolikus egyház­megye közül 6 üresedésben van, mert a Kádár kormány megakadályozta elhunyt, be­börtönzött vagy házi őrizet­ben tartott püspökök helyébe uj püspökök kinevezését. Val­lási rendek továbbra is el vannak nyomva, a szerzete­sek és apácák ma alig egy százalékát teszik ki az 1950 évi létszámnak. A korábban az egyház által fenntartott iskolák 99.7 százalékát át­vette a kommunista állam. A magyarországi egyházi élet az egyházügyi állami hi­vatal ellenőrzése alatt áll, amely hivatalnak emberei magas egyházi állásokat töl­tenek be, együtt az úgyneve­zett “békapapokkal.” Tavaly áprilisban állító­lag “messzemenő amnesztia” volt Magyarországon. A sza­bad világ sajtója csaknem 10,000 fogoly szabadonbo­­csátásáról közölt jelentése­ket, pedig, még a rendszerint túlzásra hajlamos magyar kommunista lapok is csak 2500-3000 fogoly elbocsátá­sát jelentették. (Kisalföld, 1963 május 19.) De itt embe­ri életekről, emberi tragédi­ákról van szó, nem a számok­ban van tehát a lényeg. Lé­nyeges az, hogy egyet sem bocsátottak szabadon azok közül, akiket “hazaárulás” cí­mén ítéltek el, ami általános frázis mögött az a valóság húzódik meg, hogy a szabad­ságharcban résztvett szemé­lyeket hazaárulás vádjával ítélték el. Továbbá: a politi­kai ténykedések miatt elitél­teket mint közönséges bűnö­zőket börtönözték be. Kádár börtönei máig is telve vannak igazi hazafiakkal, akiket mint “gyujtogatókat” Ítélték el, pedighát a vörös hadsereg gyújtotta fel házainkat. Sza­badságharcosok a börtönben sínylődnek mint “gyilkosok”, pedig Kruscsev katonái és Kádár ávósai követték el a nagy népirtást. Azt is mondjáj, hogy ma Magyarországon az életszín­vonal sokkal magasabb, mint volt évekkel ezelőtt. De az igazság az, hogy a paraszto­kat nagyobb mértékben nyomják el és könyörtele­nebből zsákmányolják ki, mint valaha. Rákosi sztálinis­ta uralma alatt a megművel­hető földnek csupán egyhar­­mada volt kolhozositva, a “liberális” Kádár kormány­zat a földek 90 százalékát ko­bozta el. A magyar paraszt­ságnak, mely a lakosság 36 százaléka, ma nincs saját földje. A parasztságnak az elnyo­mással szembeni ellenállása megmutatkozott az 1961 évi termésjeleptésben( (a leg­utóbbi ismert statisztiká­ban.) A megművelhető föld 10 százaléka, melyet szabad gazdálkodásban meghagy­tak az egész magyar mező­­gazdasági termelésnek 63 százalékát produkálta, mig a megművelhető földek 90 százaléka, kommunista kol­lektiv gazdálkodás alatt, 37 százalékot produkált. így felett a magyar föld népe szovjet és kommunista urai­nak. A kommunisták uralom­raj utása előtt a magyarorszá­gi ipari munkások érdekeit megvédték a szakszerve­zetek. Ma ugyanilyen nevet viselnek kommunista intéz­mények s ezek “munkaver­senyekbe” kergetik a mun­kásokat. A múlt év folyamán a kötelező munkateljesít­ményt, a normát, az alapve­tő iparokban több mint- 20 százalékkal felemelték. Ez a norma-emelés csak egy újabb módja a munkások fokozódó kizsákmányolásának. És a szovjet ezeknek a munkások­nak nevében erőszakolta rá a magyar népre a Kádár re­zsimet! Tagadhatatlan, hogy a kor­mány némi engedményeket tett. De hiába tekintik egyes kormányok és lapok ezeket az engedményeket egy ma­gyarországi liberális rend­szer beharangozóinak. Hely­telen az a felfogás, hogy ezek az engedmények elegendő okot szolgáltatnának arra, hogy a szovjet által a ma­gyar nemzetre ráerősza­kolt Kádár kormányzatot a világ elfogadja mint a füg­getlen nemzetek családjának tagját és különösen mint az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének teljesjogu tagját. Csakugyan liberális áram­lat észlelhető ma, a Magyar Szabdságharc 7-ik évfordu­lóján? Kádár János igy nyilatko­zott az Humanité cimü pári­si kommunista lapban 1963 márciusában: “ némelyek balhiedelmeket propagál­nak, azt hiszik, hogy oly fej­lemények vannak kialakuló­ban, amelyeket ők liberalizá­lódásnak szeretnének ne­vezni. Azt képzelik és azt hi­szik, hogy mi le fogunk tér­ni a szocializmus alapjairól. Tévednek.” Eszerint maga Kádár beismeri, hogy kormá­nya egyáltalán nem szándé­kozik liberálizmust bevezet­ni Magyarországon. Hát ha igy áll a dolog, miért állítják szabadvilági kormányok és újságok, hogy hisznek ilyes­miben? Hát nem akarja a szabad világ belátni, amit a kommunisták maguk foly­ton hangoztatnak: hogy csak a formák változnak, de nem az ő harcuk lényege és cél­ja! Seholsem lehet lénye­ges engedményt felfedezni a kommunisták részéről, sem Magyarországon, sem egye­bütt. Rendületlenül folytat­ják az eszmei harcot, meg­toldva felforgató akciókkal, itt és ott kirobbanó kis há­borúkkal, igy döngetve a sza­badvilág alapépítményét. Kruscsev, Kádár és köve­tőik azt hiszik, hogy mindez elég lesz ahhoz, hogy elte­messék a mi világunkat. A kínai kommunisták azt vall­ják, hogy ehhez háború is szükséges. Ez az egész kü­lönbség: eltérő nézetek az eszközökről, de nem végcél­ról. Azok, akik úgy véleked­nek, hogy a forrongás a vas­függöny mögött, különös­képpen Magyarországon, a liberálizálódást jelzi, meg­tévesztik önmagukat és má­sokat is. Szemüket becsukva, a nyilvánvalóan veszélyeket nem látva, egyenesen segítik a kommunistákat ellenünk folytatott harcukban, de ugyanakkor közvetve aláás­sák a szabad világ lelki el­lenállását is. A kádár rezsim csalárd “engedményei” mögött egy komor tény' áll: Még ma is körülbelül 80,000 egyenru­hás szovjet katona áll ma­gyar földön, ellenőrzések alatt tartja az országot “ta­nácsadók” és “technikusok” ezreinek segítségével. Minden száz magyar­ra legalább egy uniformisos vagy civilruhás orosz esik, aki őrzi a “liberális” Magyar­­országot. Ez a nagy szovjet katonai hatalom az egyedüli igazi “politikai hatalom” Ma­gyarországon. A Kádár kor­mány nem a magyar nép kor­mánya, henem a szovjet ki­­rendeltsége. Alig akad a szabad világ­ban alkalmasabb hely a Ma­gyar Szabadságharcosok év­fordulói kiáltványának ki­bocsátására, mint Saigon, fő­városa annak a hősies viet­nami népnek, amely most mint a szabad világ bajnoka az élethalálharc frontvonalán harcol. Innen szólunk mi Ma­gyar Szabadságharcosok a szabad világ polgáraihoz, szervezeteihez, törvényho­zóihoz : támogassanak ben­nünket. A magyar nemzet to­vább harcol a függetlensé­gért, a szabadságáért, a par­lamentáris demokráciáért. Ez a harc az ellenállás kü­lönféle formáiban jelentke­zik. Vegye tudomásul a sza­­badvi'lág, hogy az ellenállás­nak legfinomabb s egyben leghatásosabb módja: gúny és a belenyugvás kombináció­ja, az agymosás visszautasí­tása. A magyar nép, veszély és kétség közt, civilizált for­mában gyakorolja az ellenál­lást. Az áldozatok, amelyek nem látványosak, de a nép mindennapi életében annál fájóbbak, arról tanúskodnak, hogy a magyar nép nem adta fel a reményt, hogy egy na­pon újra a szabad világhoz fog tartozni. BÖLCS SALAMON MONDTA: A férjet, aki rájön arra, hogy a menyecskéje lusta, csak részvét illeti meg, de nem válás. Családi bíróság, London. E'lőmunkásnőt nem lehet kitenni az állásából azért, mert vonakodott az üzemben dolgozó, unió-szervezke­désben fáradozó férje ellen kémkedni. National Labor Relations Board, New York. A vádlott nem lovat, hanem ponyt lopott, Őt te­hát nem lehet a lókötést til-Mi tehát a Magyar Sza­badságharcosok nevében KÉRJÜK: támogassák a ma­gyar nép ügyét a követke­zőkkel : 1. Követeljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete, saját Alapokmányának védelmében, ne dugja a Ma­gyar Kérdést szőnyeg alá, hanem folytassa erőfeszíté­seit annak elérésére, hogy a Közgyűlés összes határoza­tai a magyar ügyben végre­hajtassanak. 2 mindenekelőtt megvaló­­sitandók a U.N. Közgyűlés­nek az orosz csapatoknak Magyarországból való kivo­nását célzó határozatai, vala­mint a titkos szavazással tör­ténő általános választások el­rendelésére vonatkozó hatá­rozatok, mindkettő az Egye­sült Nemzetek ellenőrzése alatt. 3. Morális és egyéb nyo­mással kényszeríteni a szov­jet által a magyar népre rá­erőszakolt kormányt, hogy teljes amnesztiát adjon az összes politikai fogolynak. A Magyar Szabadsághar­cosok Szövetségének elnö­ke: Király Béla tábornok, a Magyar Nemzeti Gárda fő­­parancsnoka az 1956 évi for­radalomban. Dr. Váli A. Ferenc, a Uni­versity of Massachusetts professzora tó paragrafus szerint elitél­ni. Városi bíróság, Richmond, Va. Békára nem szabad parity­­tyával vadászni. Californiai állami törvény. A lakásban talált illegá­lis whisky a férfi tulajdoná­nak tekinthető, mert a férfi a ház ura. Fellebbezési bíróság, At­lanta, Ga. A fronton elveszett base­ball árát a hadsereg nem té­ríti meg. Pentagon. Pucér lányokat ábrázoló képeket nem szabad a cellák falaira akasztani, mert a mez­telenség mögött szökésre előkészített lyuk húzódhat meg. Börtönigazgatóság, Gre­­enwille, Miss. A férj jövedelmi adó be­vallásában csak egy felesé­get hozhat levonásba, mint eltartottat. Adóhivatal, Kuala Lupmu Malája. Tilos a kirakatba kitenni oly bábukat, amelyek ha­sonlítanak Macmillan minisz­terelnökre, Plilipp herceg­re Kennedy elnökre. Főpecsétőr, London. Aki bíróra a nyelvét öltö­­geti, az a bíróság megsérté­sében bűnös és méltó bünte­tésben részesül. Városi bíróság, Cincinnati. Papagáj fütyülése nem tekinthető közcsendhábo­­ritásnak, tulajdonosa nem büntethető. Városi biró, Zanesville, O. ,A menyasszony, akinek férfi keresztneve van, csak akkor eskethető, ha női ke­resztnevet vesz fel. Anyakönyvvezető, Brin­disi, Olaszország. Az atomrobbantási tilalom okmányait aláírják Washingtonban (bal­ról jobbra): Ormsby Gore angol nagykövet, Rusk amerikai külügy­miniszter és Bobrynin orosz nagykövet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom