Szabad Sajtó, 1962 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1962-02-15 / 7. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. LIV. ÉVFOLYAM — NO. 7. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1962. FEBRUÁR 15 Az orosz vérmedve jóságosra kozmetikázta újra a pofáját, mint már annyiszor megtette s adakozik, békét hir­det, javaslatokat terjeszt elő; a lényegtelen dolgokban csupa engedékenység, ami újból meg­hatja a Nyugat naiv lelkeit. Pedighát mindössze taktiká­ról van szó. Arról, hogy a nyu­gati világot nem szabad sza­kadatlanul feszültségben tarta­ni, mert akkor összefog és rög­tön kiderül, hogy legyőzhetet­lenül erős. Lám, a szovjet fene­kedés egy táborba hajtotta Nyugateurópa örökösen ellen­séges népeit és a történelem vérpadán kimultnak, ósdinak minősített öreg földrész ma már “csucshatalomnak” szá­mit. Valahányszor Kruscsev meg­rázta az öklét Nyugat felé, mindig összébb hajoltak a ter­mészetüknél fogva széthúzok és a Kremlben megállapítot­ták, hogy ez a módszer rossz. Nem kell fenyegetőzni s akkor már ripityomra szakad az egy­séges tábor, mert a széthúzás erői nagyobbak, mint az össze­tartozáséi. Elvégre mibe kerül egy simogatás az -angoloknak, egy másik az amerikaiaknak? így történt aztán, hogy Kruscsev s z a badonbocsátotta Powers-t, a hires U-2 repülőgép pilótáját. Az amerikai nép ajándéknak tekinti és el van bűvölve. Szinte nem is gondol árra, hogy Powersért cserében egy szovjet kémet, Ábelt adta az amerikai kormány. Mint azt áz egyik angol lap megállapí­totta, “Powers jó pilóta, de minden mértékkel mérve csak átlag-fickó, viszont Abel kör­mönfont mesterkedésekkel dol­gozó kém, aki rendkívül sokat ártott Amerikának.” Szóval, nem ajándékot adott a Szovjet­unió, hanem belement egy elő­nyös csereüzletbe. De a világ nem zavartatja magát ilyen kicsiségekkel és szelíd érdeklődéssel nézi az ajándékozó kedvű orosz vér­medvét. Rögtön az “ajándé­kozás után” kirukkolt egy szép, tetszetős javaslattal is: üljünk végre már le és disku­­ráljunk a leszerelésről. így ja­vasolták ezt a Kremlből, mint­ha eddigelé ilyesmiről soha­sem esett volna szó. Pedig a le­szerelés kérdése már olyan ré­gi és olyan elkoptatott, hogy komoly lap csak nagy huzódo­­zással enged helyet neki a ha­sábjain. A szovjet kiküldött sohasem engedett a követelés­ből — ezért való az egész le­szerelés a vicclapokba. Próbál­kozott a “csúcson” Eisenhow­er és Kennedy is, de Kruscsev­­vel egyik sem ment semmire. Miért menne most? Wash­ingtonban és Londonban nem várakoztatták hosszasan a szovjet diktátort. Közölték ve­le, hogy a leszerelés a Nyu­gatnak is kedvenc gondolata, de sokmindenben egyezségre kell jutni, amíg a kormány, il­letve államfők találkozhatnak. Kruscsevet nyilván nem ke­seríti el a válasz: számított reá. De azért ő makacsul ra­gaszkodik a gondolathoz és ke­leteurópai csatlósaival megje­lenik majd Genfben, a “lesze­relés városában,” hogy leszed­je a propaganda gyümölcsét. Mert hiszen erre megy minden. Ha jóakarat volna, nem volna szükség a kormányfők találko­zására. Van annak más módja. A Kruscsov elleni merénylet hirét tagadják a Kremlben — egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy bevallják! — de a szovjet diktátor körül most ott lebeg valami, amit nehezen, vagy sehogysem lehet megma­gyarázni. Vájjon Kruscsev mi­ért nem tartózkodott hosszú ideig Moszkvában, holott egyik gondja a másikba ér? Különben is nem nyugati “imperialisták” pattantották ki a Kruscsev elleni merénylet hi­rét, hanem az olasz kommunis­ták. Akár volt ellene merény­let, akár nem, a tény ez: a belső elégedetlenség szakadat­lanul nő a Szovjetunióban, kí­vül pedig szaporodnak a ba­jok — Kínával, Albániával és még jónéhány, szovjet parancs­ra már nem hallgató kommu­nista párttal. Nem is vitás: a kommunista hatalom hanyatlása megkezdő­dött. HARC AZ ÉHSÉG ELLEN Az Egyesült Nemzetek a mostani ülésszak folyamán hozzáfogott annak a nagy el­lentétnek eltávolításához, ami ott mutatkozik, hogy mig egyes országokban e 1 fogyaszthatat­­lan élelmiszerek halomra gyűl­nek, másutt éhínség dühöng. Az Egyesült Nemzetek köz­gyűlésén az Amerikai Egyesült Államok azt javasolta, hogy 100 millió | dollár értékű élel­miszert juttassanak el azonnal az éhező népekhez és felaján­lotta, hogy ebből 40 milliót Amerika maga ad, amit meg­told készpénzzel is a szállítási költségek fedezésére. A közgyűlés elfogadta az ajánlatot és megbízta a Food and Agriculture Organization igazgatóját, az indiai B. R. Sen-t, hogy a tervezet részleteit kidolgozza. Mr. Sen jelentést is tett a közgyűlésen, mely sze­rint az egész világnak több mint fele sem jut kielégítő táp­lálékhoz. Elképesztő különbsé­gek mutatkoznak az élelmiszer fejadagok között. A legköze­lebbi öt év leforgása alatt az Egyesült Államok egymaga elő­reláthatóan több mint 12 milli­árd dollár értékű olyan élelmi­szert fog termelni, amit sem elfogyasztani, sem eladni nem tud. Mr. Sen azt javasolta, hogy a 100 milliónak egyhar­­madát készpénzben, kéthar­madát eleségben adják össze az Egyesült Nemzetek tagjai. A tervet kísérleti alapon fog­ják életbeléptetni úgy, hogy ne befolyásolja károsan a piaci árakat és helyi inflációt se okozzon. Mr. Sen azt hiszi, hogyha eleséget juttatunk el az éhező országokhoz, ott a közgazdasági szinvona lat emelni fogjuk, a termelést és ipart előmozdítjuk és a sínylő­dő népet az Egyesült Nemze­tek hasznos tagjává emeljük. Richard Gardner amerikai külügyi államtitkár kifejtette az Egyesült Nemzetek gazda­sági bizottságában, hogy a terv kiviteléhen uj eszközt fe-Százmillió aláírás Magyarországért A múlt év júliusában leve­let kaptunk, melyben felkér­ték lapjainkat, hogy a rabság­ban élő, elnyomott magyar nép megszabadításáért világszerte elinduló aláírásgyűjtő mozga­lomhoz adjuk mi is segítségün­ket. A mozgalom sikere érde­kében a levél irói kérték, hogy ne nevezzünk meg semmiféle szervezetet, vagy csoportot, amely a munkát elkezdte, elin­dította, végzi, stb.; legyen ez az egész világ minden ma­gyarjának osztatlan nagy kö­zös megmozdulása. Az aláirás-gyüjtést mi is nyomban elindítottuk lapjaink­ban ,teljes szívvel a mozgalom mögé állva. Közöltük a kívánt angol szöveget, szinte heten­ként ismételve azt, s kértük magyar egyházainkat, egyle­teinket s minden egyes ma­gyart, csináljanak iveket, gyűjtsék az aláírást . . . tíz­millió aláírás a minimum, amit el akarunk érni s amit a U. N.­­hez, illetve Sir Leslie Munro­­hoz el akarunk juttatni közös erővel. A mozgalomnak egy ideig nem is volt “gazdája,” ment az szépen magától, lelke­sen. Itt-ott gáncsolni próbálták a mozgalmat: a kommunisták nyomban felhördültek (ez ter-Mr. Diénes László, Editor 216 Somerset Street New Brunswick, N. J. Kedves Barátom: mészetes), a másik végletbeli­ek pedig, félszeg érvekkel hegy hát nem tízmillió szenve­dő magyar van, hanem 15 mil­lió, stb., akadékoskodni kezd­tek (ezt már megszoktuk tőlük minden ilyen szép magyar ügy­ben). De jelentkeztek aztán szép sorjában a “pecsenyesütö­getők,” a “band wagon”-ra ug­rani szeretők s amint a mozga­lom egyre sikeresebb, egyre terjedelmesebb lett, jigy került “gazdája” is annak, |nég pedig tucatjával! Egyik helyen azt olvastuk, hogy ők indították el, másik helyen már “kötetekről” beszéltek a bősz kezdeménye­zők, amiket ünnepélyesen ők adnak át Sir Munronak, stb. Nem érdektelen éppen ezért megírni most, hogy a mozga­lom valahol Európában indult el szép csendesen, de annál ügyesebb körültekintéssel, még pedig a “Nemzetőr” tájékáról. Az alább közölt levél, amit a napokban hozott a posta szer­kesztőségünkbe, fényt dérit a mozgalom hátterére s annak az embernek a munkájára, leglel­kesebb bekapcsolódására, akit mi is, jerseyi magyarok, sze­rencsések vagyunk személye­sen is ismerni. Tollas Tibor köl­tőnk, a “Nemzetőr” főszer­kesztője ezt Írja: Wien, 1962. jan. 24 A tízmillió aláírási akció kapcsán nyújtott segítségedet en­gedd meg, hogy ezúton köszönjem meg nemcsak a szerkesztő­ség, de sokezer magyar nevében is, miután az akció részben le­zárult. December 1-én Sir Leslie Munro többmillió aláírás beér­kezéséről adott számot, azonban ezidőtájt még Europa több országa, de maga Amerika sem küldte el az ugyancsak több­millió országos gyűjtőhelyeken tárolt aláírásokat. Sok százezer aláírás még útban volt úgy, hogy január 15-ére a legpesszimisz­­tikusabb becslések szerint is az egyéni aláírások száma jóval meghaladta a tízmilliót, mig a különböző világszervezetek kol­lektiv aláírása eddig jóval meghaladta a százmilliót (pontosan 132 millió). Mindazokat a nemzetközi híveket, akiket a moz­galom során szereztünk, készenléti állapotban szeretnénk a to­vábbiakban megtartani, hogy a magyarság ügyének bármikor aktiv segítő tagjai lehessenek. Amikor ezeket az eredményeket felsorolom, ujjólag meg­köszönöm kedves Lacikám azt a nagy segítséget, amit nyújtot­tál s egyben felkérlek, hogy a fenti eredményeket barátainkkal is közöld és a magyarság nevében mondj köszönetét. Szeretettel köszönt őszinte hived: TOLLAS TIBOR Úgy érezzük, a fenti levélhez nem kell kommentár. És köszö­netét sem kell mondanunk sen­kinek, mert aki aláírásokat gyűjtött, vagy adott, az nem vár érte köszönetét, vagy elis­merést, az igaz szívvel tette, amit tett, mert magyar fajtájá­ért, testvéreiért tette s ezért kö­szönetért önérzetes magyar csak megsértődne ! deztünk fel a nélkülözők meg­segítésére. Kérte, hogy még a kis nemzetek is járuljanak hoz­zá az akcióhoz, ha nem többel, legalább névleges adományok­kal. Szerinte a terv uj lökést adna az Egyesült Nemzetek vérkeringésének. Történelmi al­kalom kínálkozik az éhező or­szágok nemzetközi felkarolá­sában. American Council “ÉJFÉLKOR” A fenti cimü uj magyar fil­met mutatja be a Fords Playhouse febr. 28-án, jó időjárás esetén Jelentettük már, hogy a Hungária filmterjesztő vállalat több kitűnő magyar filmet ho­zott Amerikába. Ezek közül kettőt már bemutatott a Fords Playhouse, a New Jersey-i ma­gyarság egyetlen magyar fil­meket is játszó mozija. Február 28-án, szerdán dél­után 2 órától folytatólagos elő­adásokban fogja jó időjárás esetén bemutatni a harmadik uj magyar filmet a fordsi mozi. Ennek a filmnek a cime: “Éj­félkor.” Meséje érdekes, sze­replői mind az uj gárda kivá­lóságai, akiket máris megis­mertetünk az uj filmekben és egyszeriben meg is szerettünk. Jegyezzük fel a dátumot: február 28-án, szerdán — ha az időjárás engedi — uj ma­gyar film szalad a Fords Play­­houseban! Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóitíkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. Ernie Kovács 2-mil­­liós hagyatéka Ernie Kovács özvegye az ilyenkor szokásos hivatalos bí­rósági iratokban 2 millió dol­lárra tüntette fel a tragikus kö­rülmények között fiatalon el­halt színművész hagyatéká­nak értékét. Ernie Kovács nem hagyott hátra végrendeletet; az özvegy $2,500 havi járadé­kot igényel maga és 3 árvája részére a hagyatékból addig, is, amig annak ügye birósági­­lag eldöntést nyer. Las Vegas rendőr­főnöke magyar ember Bizonyára kevesen tudják, hogy a világszerte ismert ame­rikai “játékváros,” a Nevada állambeli Las Vegas rendőrfő­nöke magyar ember. Az egyik ottani újság nemrég nagy fény­képes cikkben méltatta Nicho­las J. Janisé rendőrfőnök mun­káját. Miként arról örömmel értesülünk: Janisé Miklós ma­gyar ember. MÁRCIUS 2-ÁN, PHILADELPHIÁBAN TARTJA KONVENCIÓJÁT AZ AM. MAGYAR SZÖVETSÉG Prof. Váli Ferenc uj könyve Váli Ferenc, a budapesti Páz­mány Péter Tudományegyetem Jogi Karának volt professzora, aki 1956-ban menekült el Ma­gyarországról, “Rift and Revolt in Hungary” címmel most adta ki legújabb könyvét. A kitűnő jogtudós jelenleg a Massachu­setts állami egyetem tanára, ezt megelőzően pedig a Harvard Egyetem kutatóintézetében dol­gozott. A kitűnő könyv is a Har­vard Egyetem kiadásában je­lent meg. Az Amerikai Magyar Szö­vetség, mely országos nagy egyletek, egyházak és hazafi­as tömörülések együttes ada­kozásából Washingtonban iro­dát tart fenn, március 2-án Philadelphiában tartja három­­évenként esedékes közgyűlé­sét. A gyönyörű Sheraton Hotel harmadik emeleti “Pennsylva­nia Room West” különtermé­ben, péntek délután 1:30 kez­dettel tartandó konvenció az Egyesült Államokban uj hazá­ra lelt véreink nagy találkozó­ja : parlamentje. A konvenciót megelőzően a múlt konvención megválasztott igazgatóság tanácskozást foly­tat, majd másnap, szombaton délelőtt az uj igazgatóság tart­ja első gyűlését, választ köz­ponti titkárt és ad utasításokat a végzendő feladatokat illető­en. Valamennyi egyházi és világi testület, mely hozzájárulásával lehetővé tette immár több mint 50 éven át, hogy a kivándorolt magyarság k o rmánykörökben és amerikai vezető helyeken hallathassa szavát — már meg­kapta a hivatalos meghívókat a konvencióra. Ez alkalommal számolnak be a Szövetség há­romévenként választott tisztvi­selői (akik közül fizetést csak a titkár kap) a központ mun­kájáról. Hosszú a sora azoknak a közcélú magyar ügyeknek, melyek érdekében a Szövetség eljárt, legtöbb esetben teljes, vagy legalább részleges ered­ménnyel. A konvenció másnapján, március 3-án lesz a Szövetség példás munkásságot kifejtő philadelphiai osztályának Gála Bálja, ugyancsak a Sheraton Hotel kristálytermében. A messze földön hires bálon is­merkedhetnek meg a különbö­ző vidékekről összesereglett szövetségi delegátusok az itt nevelkedett ifjúsággal és sza­badságharcosaink kai, akik karöltve vesznek részt a nagy­szabású előkészületekben. A konvención előterjeszten­dő javaslatokat szakbizottsá­gok terjesztik a közgyűlés plé­numa elé. A javaslatokat Írás­ban kell, minél tömörebben megszövegezve beküldeni a Szövetség ^ központjába, febru­ár 25-ikéig. Cim: 1761 “R” St., N. W., Washington 9, D. C. Szobafoglalással, báljegyek­kel kapcsolatos igények az A. M. Sz. országos igazgatóságá­nak philadelphiai tagjához: Molnár Béla főrendezőhöz irá­­nyitandók közvetlenül. Cime: 212 Park Ave., Rockledge, Philadelphia 11, Pa. A Szövetség ezúton is kéri a fenntartásához h o z z á j áruló minden egyház és egylet veze­tőségét, hogy küldjenek minél népesebb delegációt vagy leg­alább egy meghatalmazott megbízottat március 2-ikára Philadelphiába. De akik ezt nem tehetnék meg, azok is küldjék be tagdijukat mielőbb, hogy az a pénztári elszámolás­ban kimutatható légyen! A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG FEJE A “KASZÁRNYA-ÁLLAM” ELLEN Amikor a “John Birch Socie­­ty”-ről olvas, vagy hall, vagy pe­dig arról a rangjáról leköszönt magasrangu amerikai katona­tisztről, akiben bizonyos körök valóságos “nemzetvezetőt” lát­nak ... az átlagos amerikai nem is gondol arra, hogy milyen sú­lyos veszély fenyegeti az Egye­sült Államokban is az egyéni szabadságot, amelyet a Bill of Rights, illetve az Alkotmány ed­dig mindenki számára biztosí­tott. Hogy mennyire komoly ez a veszedelem, annak bizonysága éppen az alkotmány-adta jogo­kat céljaik'elérésére a legvégső határig “igénybe vevő” szélsősé­ges elemek: a John Birch Socie­ty nevű szervezet tagjainak tá­madása az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának főbírája, Chief Justice Earl Warren el­len. A Legfelső Bíróság fejének felfüggesztésére a Birch Society tagjai kérvényeket Írattak alá olyan indoklással és magyará­zattal, hogy a főbíró “nagyon enyhe álláspontot foglal el a kommunistákkal szemben.” (A kommunisták, illetve a kommu­nista párt tagjainak belajstro­­mozását, — mint köztudomású, — éppen a közelmúltban mon­dotta ki alkotmányosnak a Leg­felső Bíróság, a Birch Society embereinek azonban ez még mindig nem elég.—Szerk.) Chief Justice Earl Warren igazi bi ró, aki tények és nem fel­tevések alapján szeret ítélkezni s ragaszkodik mindenkor a tör­vényességhez. Á11 á s p o ntját nemrég a N. Y. University előtt tartott előadásában fejtette ki, amely arról szólt, hogy “óv­juk meg hazánkat, nehogy ‘ka­szárnya-állammá’ legyen a hi­deg-háború szolgálatában.” A főbíró foglalkozott beszédé­ben egyes magasrangu katonák politikai szereplésével és rang­jukkal való visszaélésükkel is, melynek révén katonákat politi­kailag bfolyásolni igyekszenek. Hangsúlyozta, hogy “demokrá­ciánk egyik sarkalatos alapköve, hogy a katonaság alá van ren­delve a polgári hatóságoknak. Mihelyt visszájára fordul a hely­zet és a katonaság felülkereke­dik és az szabja meg gondolko­zásunk és cselekvésünk irányát, vagy befolyásolja azt, megszű­nik a demokráciánk!” — mon­dotta Earl Warren, a Legfelső Birósá'g főbírája. A főbírónak az amerikai de­mokrácia védelmében és érdeké­ben elmondott beszéde és bátor kiállása a szélsőséges elemek ha­ragját csak még inkább magára vonta, azonban nem kétséges, hogy az ország harmadik legfőbb vezetőjének álláspontja és szava többet nyom a latba, mint az új­keletű Birch Society embereié, amikor amerikai demokráciánk­ról és szabadságjogainkról van szó . . .! AZ EMLÉKLAPOK ÁTVEHETŐK A New Brunswick-i Ma­gyar Amerikai Atléta Klub­ban megtartott polgárosodá­si tanfolyam több résztvevő­je nem tudott megjelenni a befejező banketten s igy em­léklapjukat ott nem vehették átl Az emléklapok ki vannak állítva mindazok számára, akik azt tudásukkal kiérde­melték s átvehetők New Brunswickon, a Magyar Hír­nök irodájában. Itt jegyezzük meg még azt is, hogy a tanfolyam résztvevői a tanfolyam veze­tőinek, illetve tanitó-erőinek diszes emléklapot készíttet­tek és egy-egy Herendi-por­­cellán emléktárgyat adtak, melyek költségét ők maguk fedezték úgy, hogy minden tanfolyam-hallgatóra $2.00 kivetés esett. (Ezt ők maguk között igy határozták el.) Vannak, akik ezt a 2 dollárt nem fizették be. A Magyar Hírnök irodájában ezt is megtehetik még, a Bizottság otthagyta a névjegyzéket az irodában, a még át nem vett emléklapokkal együtt. oeregi uszKar 86 éves Hollywood, Calif ormában január 24-én ünnepelte 86-ik születésnapját Beregi Oszkár, az egykori hires magyar szí­nész, aki öreg napjaiban is fi­atalos frissességgel vesz részt a californiai magyar kolónia tár­sadalmi és kulturális életében. Lapunknak is hűséges olvasója, aki olykor még egy-egy leve­lezőlapon véleményét is nyilvá­nítja egyik-másik cikkünkről, sohasem sértő, de mindig építő tendenciával. A jó Isten éltesse őt még sokáig, mert magyarsá­gunk megtartásában az olyan embereknek, mint ő, értékes szerepük volt és van ma is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom