Szabad Sajtó, 1962 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1962-02-08 / 6. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY FREE PRESS Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. LIV. ÉVFOLYAM — NO. 6. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY 1962. FEBRUÁR 8 Tito ajánlata elképesztő: hajlandó guerilla hadviselésre kiképezni az In­diában menedéket élvező tibe­tieket . . . Természetesen, a ti­betiek a kínai kommunisták vi­zeit zavarnák a Himalája rej­tett ösvényein, átjáróin. De ez Titót, a kommunistát nem za­varja. Mert a Mao féle kommunis­ták gyarapodása nem érdekli a Tito féle kommunistákat, any­­nyira nem, hogy igy — közvet­ve — hajlandók borsot is törni egymás orra alá. A Tito féle kommunistákat látható lag bosszantja a Mao féle kommu­nizmus jelentkezése a szomszé­dos Albániában. Enver Hodzsa különben is leleplezte a Krus­­csev és Tito közti titkos levele­zést, éppen a magyar forrada­lomról. Szóval Tito szeretne egy ki­csit ártani Maonak, de nem azért, hogy megtért bárányká­vá vedlett. Használni szeretne Kruscsevnek és, persze, önma­gának ; ez a maoizmus már kis­sé az idegeire megy. Tito jelleméről mindenki al­kothat saját véleményt, de a lé­nyeg az, hogy marják már egymást s még a kárörvendő vi­lággal sem törődnek sokat. Már mondtuk egyszer ezeken a hasábokon, hogy a kommu­nizmus hanyatlása megkezdő­dött. Ezt a véleményt még egy­szer aláhúzzuk. A keletnémetek lázadása most nem volna kizárt, ha bíz­nának abban, hogy valamelyes segítséget kapnak nyugatról. De nem bíznak. Pontosan tud­ják, hogy a Nyugat újból csak karbatett kezekkel nézné — esetleg szemérmesen elfordul­na, — hogy elszánt férfiak, asszonyok és gyermekek pusz­ta ököllel mennek neki a harc­kocsiknak. A németek emlékezete nem kurta: 953-ban már ezt a faj­ta küzdelmet megpróbálták és Nyugatról mégcsak egy kovás puskát sem dobtak át a hatá­ron. Figyelték a magyar nép harcát is 1956-ban. Nem, a Nyugat ezúttal sem volt haj­landó magának kényelmetlen­séget szerezni. Keletnémetországban az éle­lemért sorba kell állni — nincs krumpli, vaj, gyümölcs és még sok minden nem kapható az állami boltokban. Az emberek elégedetlenek, dühösek. Aki viszont nem nyeli le a dühét, viszik a börtönbe. Uj börtönöket építenek, eről­tetett ütemben. A politikai foglyok száma a múlt nyár óta megkétszereződött. A lázadás alapfeltételei tehát adva volná­nak. De, természetesen, nem lesz semmi. A keletnémetek nagyon is alaposan ismerik a közelmúlt történelmét. Washington gondjai bokrosak, -— a kormány ja­vaslatokkal árasztja el a kong­resszust, a törvényhozók tisz­teletreméltó testületé pedig megpróbálja az idők kerekeit, ha nem visszaforgatni, leg­alább megállítani, ha nem is állandó jelleggel. Az öregek betegsegélyéből az idén, úgy látszik, nem lesz semmi, mert a kongresszus el­lenáll és Kennedy javaslatát el­ássák, ember legyen a talpán, aki még egyszer kikaparja. Kevés kilátás van arra is, hogy a városok uj minisztériumát el­fogadja a törvényhozói testü­let. Pedig valljuk meg, az amerikai városokra csakugyan ráférne már egy kis tervezés, szépítés, egységes irányítás. A tegnapi falvakból csupa váro­sok lettek és holnap Amerika egészen a városok országa lesz. De a kongresszus nem enged. Vannak a földkereksé­gen nyomorult kis országok, ahol kétszer-háromszor annyi a minisztériumok száma, mint Amerikában. De a kongresszus makacsul ragaszkodik a teg­naphoz. És a kongresszus nem lelke­sedik azért sem, hogy Amerika és Nyugateurópa gazdasági együttműködése szorosabb le­gyen. Az elnök — majd hosz­­szu harc után — egyféle felha­talmazást kap, de távolról sem kapja meg azt, amit kért. Tehát Kennedy elnök nagy, fiatalos lendületéből amolyan bicegés féle marad. Legalább is egyelőre. Sztálintalanitás’ Sztálinvárosban Magyarországról kapott je­lentések nyomán az osztrák saj­tó is közölte hogyan játszódott le a “sztálintalanitás” Sztálin­városban, mely korántsem ment olyan simán, mint ahogy akkori­ban a MTI jelentette. Hírek sze­rint amint a munkások között el­terjedt a hir, hogy a pártbizott­ság kérte a város átkeresztelé­sét, a munkások tömeggyülésen követelték az intézkedés azonna­li végrehajtását. A tüntetők a­­zonnal hozzáláttak s kalapácsok­kal, vésőkkel eltávolították Sztá­lin nevét az igazgatósági épület­ről, valamint Sztálinnak egy ol­vasztókemencébe beépített szob­rát is, miközben a kemence is e­­rősen megrongálódott. A gyár­vezetőség megkísérelte először a gyárépületeket lezárni. Mivel nem birt a munkásokkal, a rend­őrséghez fordult segítségért, de a rendőrök nem tudták magukat a munkások között átvágni. Vé­gül is miután kiderült, hogy a szomszédos laktanyában lévő magyar katonaság hadgyakorla­ton volt, szovjet csapatokat hív­tak segítségül, melyek mintegy 20 kilométerre állomásoznak a várostól délre. Csak a szovjet ka­tonák megjelenése tudott véget vetni a munkások tüntetésének. Itt említjük meg, hogy meg­érkezett Magyarországról a leg­újabb vicc is ezzel kapcsolatban. (Magyar népünknek van egy u­­tánozhatatlan “akasztófarumo­­ra,” ami még a legnagyobb ba­jok és nyomorúság idején sem hagyja el!) A szóbanforgó vicc ez: Összeült a vörös kupaktanács, hogy ha a volt Dunapentelét már nem szabad többé Sztalin­­városnak hívni, mire keresztel­jék el. A vita hevében megszó­lal egy atyafi s azt mondja: .— Van Sátoraljaújhelyünk ... legyen hát Dunapentele neve: Kruscsevaljaujhely Washingtoni képviselő-jelöltünk EDWARD J. PATTEN lett a leendő 15-ik kongresz­­szusi kerület (Middlesex) de­mokrata jelöltje az előválasz­táson. Az elmúlt vasárnap összegyűltek a megye demok­rata vezetői s döntöttek a kér­désben: ki legyen a párt jelölt­je? Végül is Patten nyerte el a jelölést. Otlowski, aki már vagy fél éve bejelentette, hogy pályázik, az előválasztáson Patten ellen fog szaladni, de alig hihető, hogy a párt jelölt­jét ki tudja buktatni. Pattén rendkívül népszerű ember; volt amboyi polgármester, me­gyei főjegyző és a Meyner kor­mány állam-minisztere (Secre­tary of State). Bizonyos, hogy ő lesz a képviselőnk. Végii ímre New York-i bankár meghalt Végh Imre ismert New York-i magyar közgazdász és pénzügyi szakember február 3-án, 55 éves korában meghalt. Budapesten született, ott vé­gezte 1928-ban az egyetemet, majd Angliában, a hires Cam­bridge Egyetemen folytatta ta­nulmányait s 1930-ban jött Amerikába, ahol mint pénz­ügyi szakember vált híressé sa­ját befektetési ügyeket intéző cégével. Kevesen tudják, mert szere­tett névtelen maradni, hogy minden jótékonycélu és érde­mes magyar ügyhöz hozzájá­rult sokszor tetemes pénzbeli adományával. Hátrahagyott kí­vánsága az volt, hogy ravata­láig ne küldjön senki virágot, ihanem ahelyett a pénzt küld­jék az Amerikai Magyar In­tézet, illetve az American Hun­garian Studies Foundation­­nak, a Rutgers Egyetemre. Hogy mennyi tisztelője és ba­rátja volt Végh Imrének, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a Magyar Intézet pár na­pon beül többszáz dollár ado­mányt kapott koszorumegvál­­tás címén. Az Intézet történeté­ben egyébként ez már a máso­dik eset, amikor valaki utolsó kívánságaként koszorumegvál­­tás-pénzeket hagy az Intézet­re; a tavaly elhunyt Báró Ull­­mann temetése után szintén szép adomány érkezett New Brunswickra a Magyar Inté­zethez. Érelmeszesedést okoz? Az érelmeszesedést okozó koleszterol-nevü anyagról ed­dig csak rossat mondtak az or­vosok. Egy Kaunitz nevű né­met doktor most az állítja, hogy az emberi szervezetnek a koleszterolra egyeneáen szük­sége van, mert az erek belső falának sérüléseire gyógyító, az egyenetlenségeket kiegyenlítő hatása van. Erjedés, bűz a kom­munizmus hordó jában... A 23. moszkvai kongresszus óta olyan erjedési folyamat indult meg a kommunizmus hordójában, aminek bűze most már az egész világon érezhető. A Szovjet kormány, miután kiadta a rendeletet úgy belföl­dön, mint a vasfüggönyön belül levő országokban, hogy Sztá­lin nevét le kell kaparni min­denhonnan, szobrait el kell távolítani, könyveket, melyek róla szólnak, vagy amelyekben neve említve van, át kell Írni, oldalakat kell kitépni doku­mentum-írásokból és könyvek­ből, ahol a “nagy tanító” neve és munkája szerepel . . . most elrendelte azt is, hogy minden utcanevet, gyár, vagy helység­nevet, amely a Kruschev poli­tikáját nem elég radikálisan követő Molotov, Malenkov, Ka­­ganovics és Vorosilov nevét vi­seli, azonnal meg kell változ­tatni. Szabályos formák között kiadott törvényben történt ez a rendelkezés. Közben jött a hir, hogy Molotov azért nem meht vissza a bécsi állomáshelyére, mert szívrohammal kórházba került. S e hir után siri csend: alig lehet valamit hallani Moszkvából. Mi megy ott most végbe, pontosan senki sem tud­ja. Csak találgatás minden az egész vonalon, - .‘■párt központi bizottsága március 5-én fog ülésezni s akkor, feltételezhe­tő, hogy fog történni valami. A nemzetközi kommunista fronton azonban tovább folyik a bűzös erjedés. És Moszkvá­nak a kommunista világfront­ban játszott eddigi központi és vezetöszerepe és egész “mono­póliuma” nagy veszélyben van! Mao kínai kommunista Kínája s a mögéje felsorakozó kisko­rúik: Albánia, esetleg Tito Ju­goszláviája, stb., egyre na­gyobb szerephez jut, egyre hangosabb és merészebb. Albá­nia egymásután kürtöl világgá leleplezéseket a Szovjet belső dolgairól, stiklijeiről — ho­gyan nevezték ki Moszkvában Kádárt magyarországi főmuf­tivá, stb. — s igy lassan-lassan kinyílik a szeme a kommunis­táknak mindenfelé a világon. . . . Persze azért ők csak kom­munisták maradnak ... de el­szakadnak, elhúzódnak Moszkvától. Ha Moszkva ezt engedi s nem csap közéjük va­lamiképen. Mert még az is le­hetséges, hogy a vörösek hajba­­kapnak s lesz olyan cirkusz, hogy nézheti a világ. A világ, amelynek még a végén haszna lehet valamilyen formában eb­ből a bűzös erjedésből! Meghalt Fritz Kreisler Fritz Kreisler, a 20-ik szá­zad egyik legnagyobb hegedű­művésze 87 éves korában agg­kori gyengeségben, New York­ban csendesen elhunyt. A bécsi születésű virtuózó 1888-89-ben koncertezett elő­ször Amerikában heti 37 dol­lárnyi tiszteletdijért. Pályafu­tása későbbi szakaszán koneer­­tenkint $3,000-t keresett. 65 éves müvészkarrierje alatt Kreislert kétszer fényegette a halál: az első világháborúban a kozákok súlyosan megsebesí­tették, 1941-ben pedig egy te­herautó elütötte, amelynek kö­vetkeztében látása és hallása Romboló csillag­­hullás A nap körül sokezer kisebb csillag (asteroid) kering ép­­ugy, mint a nap bolygói, köz­tük a mi földünk is. Ezeknek a csillag-darabkáknak a nagy­sága 100 lábtól 20 mérföld át­mérőig is terjed. Ha, például, a földről kilőtt valamelyik nagy­­erejű rakéta-löveg egy na­gyobb méretű ilyen asteroidot kizökkentene utjából, amely­ben évmilliók óta kering s az a földünkre hullna, egész orszá­gokat elpusztíthatna. Ha egy ilyen csillag, például, Kentucky államra zuhanna, elpusztítaná fél Amerikát, Bostontól Mia­miig, Duluthtól New Orleans­­ig, Washington, D. C.-től Oma­­háig. Ha pedig az Atlanti óce­án partja közelében zuhanna le, a felkorbácsolt viz és óriási szökőár elborítaná nemcsak az Egyesült Államok keleti part­vidékét, hanem Nyugat-Európa egy részét is. Dandridge M. Cole, a Gene­ral Electric Co. rakéta- és űr­hajó-kutatási osztályának főnö­ke és tudósa előadást tartott nemrég “az ember pusztító erejének lehetőségeiről” s az ő fejtegetéseiből vettük a fenti adatokat. Szerinte már 10 éven belül ott tarthat az emberiség, hogy ezek a szempontok a leg­komolyabban figyelembe ve­endők. Cole számítása szerint a csillag lecsapó ereje 8 millió­­szor millió-tonna dinamit fe­szítőerejének felelne meg. Emellett egy 100-megatonos (100 millió tonnás) hydrogén bomba alig több, mint egy paszulypisztoly. HÉTFŐ FEBRUÁR 12: LINCOLN ÁBRAHÁM születésnapja NEMZETI ÜNNEPÜNK ANEKDOTÁK LINCOLNRÓL Amikor Lincoln az illinoisi törvényhozás tagja volt, egy politikai konvención kellett megjelennie, springfieldi laká­sától messzi távolságban. Lovat kellett bérelnie, de a helyi is­tálló tulajdonosa az ellenpárt­hoz tartozott. Igen lassú lovat adott hát Lincoln alá, remélve, hogy lekési a gyűlést. Lincoln azonban éjjel-nappal lovagol­va mégis idejében ért el céljá­hoz. Visszajövet azután meg­kérdezte : — Ugy-e e?t a lovat csak te­metésekre szokták használni? — Dehogy is! — felelte a ra­vasz lócsiszár. — Akkor rendben van! — felelte Lincoln — mert ez a ló a halottat nem tudná sírba szállítani a feltámadás előtti Elnökké beiktatási ünnepé­lye után Lincoln megérkezett a Fehér Házba és bár az ország a polgárháború küszöbén ál­lott, előszobáját álláskeresők­‘Bélyegek kiküldése deviza-bűntett’ A mai kommunista Magyar­­országon ma már oly mérték­ben dühöng a szabadság, hogy az állam jóformán mindenbe beleüti az orrát, a magánéletbe és az egyén egészen magán­jellegű ügyeibe épugy, mint minden másba. Az “állam” mondja meg, hogy mit tehetsz és mit nem: mennyit szabad aludnod, pihenned, mit szabad enned, milyen szenvedélyeid lehetnek s ha vannak, azoknak milyen mértékben hódolhatsz, stb. Erről a szabad, boldog népi Magyarországról jön most az alábbi érdekes — bélyeggyűj­tőkre nézve azonban szomorú — hir: “A Legfelsőbb Bíróság ki­mondotta, hogy postabélyege­ket Magyarországról csak a külkereskedelmi miniszter en­gedélyével szabad kivinni, vagy külföldre kiküldeni. Bűn­tettet követ el, aki bármi árut, tehát bélyegeket is, engedély nélkül juttat ki külföldre. A bélyeggyűjtők a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövet­sége és a Magyar Nemzeti Bank megállapodása alapján, bizonyos meghatározott érté­kig cserélhetnek külföldiekkel bélyegeket. Ez azonban csak a Bélyeggyűjtők Szövetségén keresztül bonyolítható le. A bélyegeket tartalmazó levele­ket a Szövetség továbbítja és a külföldi cseretársaknak bélye­sulyosan megromlott. — Fényes csillag tűnt le századunk nagy müvészegyéni­­ségeinek egéről — mondotta Mischa Elman, ugyancsak vi­lághírű hegedűművész, — nem hiszem, hogy az ő játékstílusát valaki valaha is átveheti. geiket a Szövetség címére kell küldeni. Ha a külföldi gyűjtő mégis közvetlenül belföldi cse­retársa cimére küldi a bélyeget, az ilyen küldeményt ellenőrzés céljából felbontatlanul be kell mutatni a Szövetségnek. Uj magyar bélyegsorozatok kibo­csátása napján bárki vásárol­hat meg nem határozott számú sorozatokat, ha azokat levél­­borítékra felragasztva küldi ki külföldre. Ezeket az úgyneve­zett elsőnapos bdritékokat to­vábbítás előtt be kell mutatni a Szövetségnek. Aki ezektől a rendelkezésektől eltérően küld ki külföldre bélyeget, a deviza­­gazdálkodásról szóló törvény rendelkezései alapján bűntet­tet követ el.” Vagyis: a szegény jámbor magyar bélyeggyűjtő azt a le­velet, amiben külföldi bélyeg­társa bélyeget küld neki, fel­­bontatlanul köteles a Szövet­ségnek bemutatni . . . De hon­nan tudja, hogy van-e benne bélyeg, vagy nincs, ha a leve­let nem bonthatja fel? Van itt kérdezni való ezzel a bárgyú magyarországi kommun ista rendelkezéssel k a p c solatban bőven, de . . . kérdezze, vagy érdeklődjön utána az, akit ér­dekel. Minket nem. Mert ilyen alapon ki akarhat “bélyegez­ni” . . . pláne : a kommunista magyar kormánnyal? Nem törvény, még csak nem is rendelet Amerikában, de lassan-lassan becsület-kérdés és tisztességérzet - m e g á llapitó szabály lesz ez: bűnt követ el a szabad világ ellen az, aki uj kiadású magyar bélyegért, vagy bármely vasfüggöny mö­götti ország bélyegéért: pénzt, dollárt ad ki! kel találta tele. “Úgy érzem magam — mondotta — mint a szálloda tulajdonos, aki a be­járatnál szobákat ad ki, miköz­ben a háza lángokban áll!” A polgárháború közben nagybefolyásu politikusok ás­kálódtak Grant tábornok ellen, irigyelve tőle a vezérséget. Grant azonban akkortájt épen nagy vereséget okozott a Déli­eknek s általában jobb katonai eredményeket ért el, mint bár­melyik más északi tábornok. Ellenségei különösen azzal vádolták Lincoln előtt, hogy iszákos. — Szóval Grant túlsókat iszik? — kérdezte az elnök az egyik gáncsoskodó kritikustól. — De mennyire ! — felelte a politikus — s ezt be is tudom bizonyítani! — Kár volna az időt ezzel vesztegetni — mondotta erre Lincoln. — Tudja meg, miféle whiskeyt fogyaszt Grant, mert abból hordószámra szeretnék küldeni minden tábornokunk­nak! A polgárháború idején mon­dotta egyszer Lincoln: — Tudom, hogy sokan pa­naszkodnak, hogy a katonai fegyelmet lazítom meg azzal, hogy ismételten gyakorlom ke­gyelmi jogomat. De a keserves napi gondok és küzdelem után megnyugvást szerez és friss erőt kölcsönöz, ha enyhítő kö­rülményt tudok felfedezni, mely egy ember életét meg­mentheti. A meggyilkolását megelőző délután is kegyelmet adott az elnök egy fiatal katonának, akit szökés miatt halálra ítélt a katonai törvényszék. “Azt hiszem, több szolgálatot tehet még ez a fiú a földön, mint a föld alatt” — voltak a nagy martirelnök szavai. American Council HELYREIGAZÍTÁS Lapunk multheti számába a New Brunswicki Magyar Ame­rikai Atléta Klub polgárosodási tanfolyamának b e f e j eztével kapcsolatos cikkünkbe két saj­nálatos hiba: névelirás csúszott be. Varga Lajos volt elnöknek a nevét Varga Gyulának irtuk, Bankó Sándor né sz. Mészáros Ida tanítónak pedig a nevét Bankó Jánosnénak irtuk. Meg­kell jegyeznünk, hogy a cikke­ket utolsó percben küldtük a nyomdába és a nagy sietségben még csoda, hogy “csak” ennyi hiba csúszott bele. Nagyon kérjük úgy Varga Lajos, mint Bankó Sándorné szives, megér­tő elnézését az elírásért! Nyugtával dicsérd.a napot, Előfizetési nyugtával — a la/pot! í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom