Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)

1960-05-12 / 19. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE“ OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. LII. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY— 1960. MÁJUS 12 Nt. Dr. Kosa András new brunswicki lelkipásztori szolgálatának 35 éves jubileuma Amerika idegein járja a táncot Hruscsov, mint valami őrült, ki eltépte láncát és most veszettül ropja, kur­jongat hozzá. Az U-2 lelövése s az egész ügy felfedése, nagy­dobra verése ennek a veszett állapotnak csak egyik mozza­nata. A következő Berlin lesz. Birják-e az amerikai és álta­lában nyugati idegek ezt az őrült handabandát, vagy nem? Nem nehéz néhány dolgot megjósolni a csúcsértekezlettel kapcsolatban. Lefegyverzési egyez mény nem lesz. A berlini ügy rendezéséről szó sem lehet. Háború? Nem lesz, egyelőre nem. De szakadatlanul a háború peremén sétálunk és a moszk­vai őrültek tetteiért vájjon ki merne felelősséget vállalni? Amerikának, igenis, tovább kell végeznie a felderítő tevé­kenységet, repülőkkel és egyéb eszközökkel. A Szovjetunió ag­resszív hatalom, amelynek minden jelentékenyebb moz­dulatáról tudomást kell szerez­ni, mert élet-halál kérdése le­het. Tárgyalás? H r u s c s óvnak csak addig érdekes, amig nyerhet ennek a révén. Az eu­rópai lapok szerint a vörös dik­tátor most félelmetes tárgya­lási fegvert kapott a kezébe, a lelőtt U-2-őt. Ebben egyáltalá­ban nem vagyunk bizonyosak. Miért volna fegyver? Szovjet kémek vannak Amerikában és amerikai kémek vannak a Szovjetunióban. Ez a tény. Az egyik elismeri, a másik tagad-Magyar kikelet Abraham Lincoln: “Imád­kozzunk Magyar­­országért’” IV . California r e p u blikánusai nevében Gordon McDonough Los Angeles-i kongresszman ekként kezdte beszédét: “Min­den jó amerikai szivvel-lélek­­kel csatlakozik a magyar nép­hez annak szabadságra való áldozatos törekvésében.” Ki­fejtette, hogy a magyarság emberfeletti erőfeszítései oly magasztosak, hogy azokhoz foghatót mé ga mai súlyos idők történelmében sem találha­tunk. Utána a t. Ház legnép­szerűbb képviselőnője, Mar­guerite Stitt Church, Chicago küldötte mondott gyönyörüeh felépített beszédet. Hivatko­zott a magyar nemzet 1,063 év­vel ezelőtti alapítására, a ke­resztény civilizáció ezer eszten­dőn át hősies védelmére,, Kos­suth és a budapesti gyerek­­mártírok szabadságharcaira és Abraham Lincoln kiáltványá­ra: “A magyar nép az Egye­sült Államok legmagasabb el­ismerését érdemelte ki és min­den amerikai azon imádkozik, hogy a függetlenségért folyó küzdelmét mihamarabb teljes siker és országos felvirágzás koronázza.” A Newhouse Newspapers napilapcsoport egyikének ,a “Long Island Daily Press” egy­kori szerkesztője, Seymour Halpem Queens kerületi re­publikánus elismeréssel szólott ja, vagy egyáltalán nem haj­landó beszélni róla. Amerika is okosabban tette volna, ha hallgat. De most már mindegy. Nem hisszük, hogy Hruscsov­­nak bármi előnyére is válhatna ez a repülőgép-ügy. Egy azonban szinte biztosra vehető. Eisenhower látogatása a Szovjetunióba nem valószí­nű. S ez Hruscsovnak nagyon fáj. A budapesti kormány jobb viszonyt szeretne Ameri­kával — erről irtunk már a múltkor. Szinte biztosra vehe­tő, hogy valamelyes tárgyalá­sok máris vannak a kulisszák mögött. A Mindszenty ügy az egyik nagy akadály, erre vonatkozó­lag a budapesti vörösek bizo­nyosan valamilyen javaslattal állnak elő. Az volna legkényel­mesebb nekik, ha a biboros­­hercegprimás nyugatra távoz­na. Ebbe azonban maga a leg­főbb érdekelt aligha fog bele­menni. A forradalom alatt is megtehette volna. Mindszenty bizonyosan maradni akar, akár az amerikai követségen, akár az esztergomi palotában. Nem olyan anyagból van gyúr­va, aki a könnyebbik megol­dást vállalja. Reméljük, hogy az amerikai kormány nem adja be könnyen a derekát és a más vonatkozás­ban is a lehető legkeményebb megállapodást köti a budapes­ti vörösökkel — már ha egyál­talán meg kell állapodni velük. Az örökös zsarolásnak — például — véget kellene (Folyt, a 3-ik oldalon) Washingtonban a magyar alkotmányos törek­vésekről, amelyek Kelet-Euró­­pában diadalra segítették a parlamentáris népképviseleti törvényhozást. A történelem óráját fordította vissza Orosz­ország legalább 100 esztendő­vel a Kremlin brutalitása foly­tán, amidőn magyar gyereke­ket mészárolt le tankokkal és ágyukkal Budapest utcáin 1956-ban. A szabad világnak tehát saját jólfelfogott érdeké­ben is mindent el kell követnie, hogy az önrendelkezési jogot magyar földön helyreállítsák. “Camp Mercy,” a menekül­tek első otthona szól New Jersey állam Passaic választókerületének immár 10 cikluson át képviselője Wash­ingtonban a kormánypárti Gor­don Canfield, aki személyesen kereste fel szabadságharcosa­inkat a Kilmer amerikai kato­na-poétáról elnevezett mene­kült-táborban. Mint a táborpa­rancsnok, Sydney Wooten tá­bornok barátja, részletesen megismerkedhetett hon fitár­­saink életével, hazai gondjai­val. Elismeréssel adózott a több mint 41,000 polgári élet­ben elhelyezkedett szabad­ságharcosunkról, majd az im­már másfél évtizedes orosz megszállást ecsetelte. Con­gressman Canfield is csatlako­zott azokhoz a törvényhozók­hoz, akik a közelgő csúcskon­ferencián a magyar kérdés ko­moly formában felvetését szor­galmazzák. (Folytatjuk) Nemcsak New Brunswickon, de egész Amerikában kevés olyan magyar lelkész van, aki egy városban, egy egyházköz­ségénél, egyfolytában 35 éve szolgálja az Urat és népét . . . Nt. Dr. Kosa András egyike ezeknek! És nemcsak a new NT. DR. KÓSA ANDRÁS brunswicki, Somerset Utcai Magyar Református Egyház­­község népe, amely gyüleke­zetnek a lelkésze ő, de az egész város magyarsága állt össze, hogy együttes, közös szép ün­neplésben részesítse itteni lel­kész! szolgálatának 35-ik év­fordulója alkalmából. Megala­kult a 100-as rendező bizott­ság, amelynek tagjai jóval szá­zon felül vannak s vasárnap, május 15-én este 6 órai kezdet­tel az Atléta Klub gyönyörű uj dísztermében hatalmas disz­­bankettet rendez a magyarság Nt. Dr. Kosa András tisztele­tére. A vacsorát megelőzőleg délután alkalmi jubiláris Isten­­tisztelet lesz a Somerset utcai templomban, amelyen a helyi s környéki magyar protestáns lelkészi kar tagjai fognak szol­gálni, a Kosa András iránti ba­rátságuk, tiszteletük és meg­becsülésük jeléül. Kosa András nemcsak a So­merset utcai egyházközség lel­késze, de az itteni magyarság­nak kiváló vezérférfia is, aki az elmúlt 35 év alatt gyüleke­zetét éppúgy szolgálta, mint minden igaz magyar ügyet, amelyben az itteni magyarság megmozdult, tett, dolgozott. * ❖ * A new brunswyicki, Somer­set Utcai Magyar Református Egyházközség sok viszontagsá­gon ment át addig, amig 1925- ben Kosa Andrást lelkészül vá­lasztotta a gyülekezet. Ez az egyházközség mintegy folyta­tása annak, amely már 1900- ban a “Magyar Református” nevet viselte. 1912-ben Nt. Hamborszky Pál, az egyház akkori lelkésze a magyarorszá­gi Református Egyház kötelé­kébe vitte a gyülekezetét. 1921-ben Schodle Gyula Ádám lett a gyülekezet lelkésze, az ő távozása után pedig Nt. Kosa Andrást — aki a közeli Man­­ville-en ekkor már öt éve szolgálta az ottani magyar gyülekezetét — hívták még a brunswickiak 1 e lk é s züknek. (A manvillei gyülekezetei az­után még 25 éven át szolgálta Nt. Kosa András, mint beszol­gáló lelkész.) Nt. Kosa András a beregme­­gyei Tiszaszalkán született. Szülei: Kosa Gábor és Balázsi Ágnes. Kilenc éves volt, amikor szülei kivándoroltak Ameriká­ba és itt Wharton, N. J. város­kában telepedtek le. Édesapja, mint az ottani egyház gondno­ka, lelkésze ösztönzésére a bloomfieldi iskolába küldte Kosa Andrást, ahol akadémiai és theologiai tanulmányait 1920-ban végezte el. Később a Rutgers Egyetemen folytatta tanulmányait és a brunswicki theologiai széni náriumban. 1955-ben a Bloomfieledi Főis­kola disz-doktori oklevéllel tüntette ki hajdani diákját azért az odaadó szolgálatért, amit az Alma Mater érdekében éveken át végzett Amikor Nt. Kosa András 1925-ben Brünswickra került, az egyházközség úgy anyagi­lag, mint tagság aempontjából nagyon rossz helyzetben volt. Alig 40 családból állott akkor a gyülekezet. A blkész és fele­sége hozzáfogtak a munkához. Organizálták a vtsárnapi isko­lát, az énekkart az ifjúsági kört, nőegyletet, lyári iskolát s rövid időn belül már 100-150 családra növekedett a gyüleke­zet, amely ma, 35 év után 649 családból, több mnt 1,300 egy­háztagból áll. a lelkész és gyülekezet közötti csendes, nyugodt, békés jóviszonynak, áldásos szép muikának ez az eredménye. Lelhipásztorkodá­­sa alatt Nt. Kosa András több mint 30,000 dolláros adósság kifizetésére serkentette a gyü­lekezetei, átalakitatta a temp­lomot, modernizálta a papiak­nak megvásárolt házat és el­érte azt, hogy a gyülekezet uj iskolát és szórakozási termet építtetett. A Middlesex Megyei Dolog­háznak beszolgáló protestáns lelkésze, a New Jersey Magyar Református Nap-bizottság el­nöke, a háború alatt pedig az Ambulance Drive-ok és ma­gyar segéíybizottságok vezető­ségi tagja volt. Két gyermekük van: fiuk, Nt. Kosa Ernő, a Bloomfieldi Főiskola végzett­je, aki jelenleg Nyugatnémet­országban teljesít szolgálatot, mint az Amerikai Haderők chaplainja és leányuk, Margit, Nt. Bertalan Imre passaici lel­kész felesége. Vasárnap, május 15-én méltó keretek között ünnepli a ma­gyarság New Brunswickon Nt. Dr. Kosa András jubileumát azzal a tiszteletetadó banket­tel, amelynek főszónoka Judge Klemmer Kalteisen megyei bi­ro, a lelkész régi jóbarátja lesz, a várost pedig maga Chester W. Paulus polgármes­ter fogja képviselni. A Rende­ző Bizottság élén Kosa Imre, az egyház presbitere áll, Köblök Mihály presbiter pedig a bi­zottság titkára. A banketje­­gyek elővételben már nagy számban vannak eladva s min­den jel arra mutat, hogy sike­res, szép, sokatmondó díszva­csora lesz ez a most vasárnapi. ❖ ❖ * Nt. Kosa András igazán az az ember, aki megérdemli ezt egyháza népétől és az itteni magyarságtól, mert soha sem­miféle olyan magyar munká­ból ki nem vonta magát, mely­­lyel közös “magyar ügyünket” valamiképen előre lehetett vin­ni. Áldja meg a jó Isten ezért őt és tartsa meg még sokáig itt körünkben, drága életpárjával együtt! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapotI Az “Amerikai Levelek Hetének” tizedik évfordulója Princess Margaret s férje szeretnének Amerikába jönni Karibi tengeri nászutazásuk alkalmával Margaret hercegnő és férje, Antony Armstrong Jones — megbízható londoni hírforrás szerint — nagyon szívesen látogatnának el az Egyesült Államokba is. De erre aligha van kilátás. A Bucking­ham Palota királyi udvarhoz közelállók szerint egy ilyen lá­togatás egybeesne Eisenhower elnök moszkvai utjával (?), igy a látogatás magánjellegűvé válna s ebben az esetben nem kívánatos tömegjelenetek for­dulhatnának elő, az ilyesmit pedig a királyi udvar ellenzi. | (A Szabadságharcos Szövet­ség New Brunswickon tartott 3-ik Kongresszusára meghív­ták vendégszónokul Bácskai Bé­lát is, az Amerikai Magyar Szö­vetség főtitkárát, de akinek a Missouri állambeli Spring­­fieldbe kellett utaznia, ahol a város egyik terét Zágonyi ma­gyar huszárőrnagyról fogják elnevezni, Báchkai Béla üzene­tét, amit teljes terjedelmében itt közlünk, a kongresszus zá­róülésén lapunk szerkesztője, Diénes László, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja olvasta fel számos taps közepette.) “Kedves barátaim, szabadság­­harcosok, ifjú magyarok, reményteljes uj-amerikások: Szivem egész szeretetével köszöntelek benneteket! Ha valamikor, akkor most érdemes Amerikában magyar­nak lenni, mert nem kell ma­gyarázni, mint évtizedekkel ez­előtt, kik s mik vagytok. Előtte­tek a világ — ha nem is minden­ben olyan, mint amilyennek azt valamikor a Winettou, a Huckle­berry Finn, vagy más klasszikus legenda alapján elgondoltátok. A beérkezettek magás százalé­ka is igazolja, hogy nektek sze­rencsésebb a csillagotok, mint volt a mienk, akik vagy mint nicstelenek, adósságra vett hajó­jeggyel érkeztünk ide, vagy pe­dig mint háborús ellenfelek: a megbélyegzés és nemlcivánatos­­ság lemoshatatlan anyajegyeivel kezdtük — sokszor kíméletlenül kegyetlen körülmények között — sziszifuszi pályafutásunkat ez Újvilágban. Mindaddig, amig a szabad vi­lág le nem rója adóját az óhaza népével szemben, könnyebb lesz magyarnak lenni, mert hiszen az 1956-os kirobbanás fel nem ka­rolása olyan, mint a smirgli a gondolkodni tudók lelkiismereté­ben: rágni és marni fogja azt mindig és megnyitja a kaput olyan helyekre is — lehetőségek­kel kecsegtet olyan viszonylat­ban is — ahová pedig azelőtt magyar be nem tehette a lábát. Ez előny is, meg felelősség is: nehéz felelősség! A forradalomig ugyanis lehe­tett magyarázni: miért nem tu­dott a külföld magyarsága olyan természetű vezetőszerepre szert tenni —olyan befolyást gyako­rolni a történelem alakulására, mint tette például Erdély ma­roknyi népe azokban az időkben, amikor “két pogány közt egy Kolumbus Kristófnak Iza­bella spanyol királynőhöz Írott levele volt az első, amely az Uj-Világról mesélt az Óvilág­nak. Azóta a levéltudósitások iövekvő áradata követte a pél­dát. Tavaly majdnem 400 mil­lióra rúgott az Egyesült Álla­mokból külföldre írott levelek száma. Legnagyobbrészük sze­mélyes híradás, amelyet kül­földön élő rokonainknak és ba­rátainknak küldünk, akiket ritkán, vagy soha többé nem lá­tunk. Fontosságuk tehát meg­mérhetetlenül nagy, mert bár az idegenre nézve a tartalom érdektelen lehet, rokonok és barátok izgalmas várakozással hazáért” vérzett a magyar. Lehe­tett 1956-ig arra hivatkoznunk, hogy aránylag kevesen jöttek ki közülünk politikai vagy más ül­döző tts ég következtében és nem kívánható tőlük, hogy égjen ben­nük a hazafiasság lángja . . . már azután, hogy megteleped­tek, megtollasodtak. Ezentúl ilyen kifogásra nincs sem mód, sem ok! — Ezentúl nem mondhatjuk, hogy merőben gazdasági okok miatt keresett és talált uj otthonra kivándorolt magyarságunk jelentékeny há­nyada. Mert hiszen, akárhogyan is számítjuk: Trianon, a máso­dik világháború és végül 1956 legalább 100,000 olyan magyart adott az Egyesült Államoknak, akik patrióták kell hogy legye­nek a szó legszorosabb értelmé­ben. Ez pedig tekintélyes együt­tes — különösen ha megfontol­juk, hogy javarészük nemcsak két kezével, de szellemi téren is megállja a helyét. Az sem kétségtelen, hogy az ország csonkítás óta kivándorol­tak — akárcsak a múlt század derekán Kossuthtal együtt ön­kéntes száműzetésbe menők — tudatosan kellene, hogy vala­­menyien és együttesen szolgál­ják a magyar feltámadás ügyét. És mégis: sokszor azok teremtik elő a propaganda legnélkülözhe­tetlenebb — Montekukkoli mot­tójaként ismert — alapfeltéte­leit, akik nem politikai menekül­tek, sőt, anyagiakban és elhe­lyezkedésben (pláne előrehala­dási kilátásokban) szerényebb keretek között találtak itt uj gyökeret: ezek a mi derék öreg­­amerikásaink! Kivándorolt ma g y arságunk rétegeződése viszont többféle elemet is nyújt a magyar tervek kivitelezésnek fundamentumául. Ezek mindegyike értéket rejt magában a jövőre nézve. Leg­szebb feladat például annak a hídnak az épitgetése, amely a szabadságharcosaink és az an­gol-nyelven iskolázott másod- és harmad-generációs — Ameriká­ban született, itterii kapcsolatok­kal rendelkező — fiatalabb nem­zedékünk közül azokat kapcsolja össze, akik ma inkább tehetők fogékonyakká magyar kérdések iránt, mint 1956 októbere előtt. Ennek a lehetőségnek a kihasz­nálása messze szétágazó — kü­lönben parlagon heverő — össze­köttetéseket, sok esetben: mér­tékadó amerikai köröket befo­lyásolhatna a mi javunkra ked­vezően! Egy-két esztendő és szabad­­(Folyt, a 2-ik oldalon) bontják fel az amerikai postát. Tartalmuk hetekig, vagy hó­napokig is foglalkoztatja az európai ismerős gondolatvilá­gát és meggyőző hatásuk leír­hatatlan. Magát az Uj Világba való bvándorlás hullámát is azok a híradások indították el, amelyeket a korábban érkezet­tek írogattak az otthon mara­dottaknak. Még ha csak magunkról, foglalkozásunkról, környeze­tünkről is írunk, az egymást követő levelek tartalmából egész Amerikának a képe bon­takozik ki; hétköznapi és ünf nepnapi életünk rgszleteiből az amerikai életet ismeri meg a külföld népe. Kitűnik belőlük, hogy az amerikai élet alapja a demokrácia. A külföldi polgár szívesen veszi tudomásul, hogy Amerika az egész világ boldo­gulását kívánja, hogy rajong az egyéni szabadságért és az emberi méltóság szabad érvé­nyesüléséért. Mindenki utalhat ezekre az elvekre külföldre írott leveleiben. Egyszerű sza­vakba foglalt tanuságtételünk meggyőzőbb lesz, mint bármi­lyen ékesen szóló hivatalos nyi­latkozat. í Minden levél, amit külföldre írunk, hozzájárulhat a más or­szágok népével való jobb meg­értéshez. Amikor a rólunk táp­lált hamis képet megtépáz­zuk, az Egyesült Államok dip­lomatájává váltunk! Most van az Amerikai Leve­lek Hetének tizedik évfordu­lója és itt a zideje, hogy a rég esedékes levelet most megír­juk. Idézzük Eisenhower elnök következő szavait: “Az Amerikai Levelek Heté­ben emlékeztetem polgárain­kat arra, hogy a békés világ felépítéséhez mindenki maga szolgáltathatja a téglákat — tintába mártott tollával. Re­mélem, hogy az idén több leve­let írunk külföldi rokonaink­nak és barátainknak, mint bár­mikor azelőtt.” Az American Council for Nationalities Service, ,20 West 40th Street, New York 18 N.Y., ingyenes röpiratot adott ki: “You Too Speak for America” (Ön is. Amerika nevében be­szél) címen, amelyet magyar nyelven is megrendelhetünk. A füzet gyakorlati tanácsokat ad, hogyan mozdíthatjuk elő a nemzetközi barátságot Ameri­kából írott levelek segítségé­vel. Vagy-vagy Májusban nemcsak a csúcs­konferencia (?) van soron, ha­nem a British Commonwealth miniszterelnökeinek konferen­ciája is Londonban. Komoly esemény. Ezúttal egy nagyon kényes, sőt fájdalmas kérdés merülhet fel. Sokminden tör­tént az utóbbi hónapokban Dél­­afrikában. A jelek szerint In­dia vezére. Nehru és Ghana miniszterelnöke; Nkrumah fel­veti maj^ a gondolatbt : Mond­ja ki a Commonwealth az em­beri jofeok és elvek tisztelet­­bentartását a saját portáján? Vagy pedig vonja le a követ­kezményeket. MINDEN szóra érdemes ma­gyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $3.00, külföldre $4.00. Rendelje meg rokonainak, ismerőseinek is! Báchkai Béla, az Amer. Magy. Szövetség titkárának üzenete a Szabadság­­harcosok Kongresszusához

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom