Szabad Sajtó, 1960 (52. évfolyam, 1-51. szám)
1960-03-24 / 12. szám
i# Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARLVN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. L1I. ÉVFOLYAM — NO. 12. SZÁM ' PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1960. MÁRCIUS 24 Báchkai Béla központi titkárt újraválasztotta az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósága BESZÁMOLÓ A FLORIDAI KIRÁNDULÁSRÓL Ed Sullivan, a televízió hírneves művésze nagyfontossá gu bejelentést tett a new yorki magyar március 15-iki ünnepély alkalmával. Azt mondta: David McDonald, az acélmunkások országos elnöke megígérte neki, hogy ezután nemcsak több figyelmet szentel a magyar ügynek, de minden lehető alkalmat megragad annak ébrentartása érdekében. McDonald azt ígérte, hogy a magyar ügy érdekében megmozgatja az egész amerikái munkás közvéleményt. Ha McDonald beváltja Ígéretét, úgy fontos állomáshoz érkeztünk. Az amerikai munkás társadalom, az élen George Meanyvel és Walter Reutherrel eddig is derekasan küzdött, valahányszor erre alkalma nyílt. Sem az egyik, sem a másik munkásvezér igazságérzetében, nemes felfogásában nem kételkedünk, hiszen erről oly sokszor tanúbizonyságot tettek. Talán csak annyi volt a hiba, hogy a munkástársadalom vezetői nem tartják állandóan a vasat a tűzben, ami érthető, hiszen ezernyi más problémával vannak elfoglalva. Ha most akad valaki, aki életcéljának tekinti a munkástársadalom felsorakoztatását a magyar ügyben s ennek az ügynek szakadatlan ébrentartását, valóban azt mondhatjuk, hogy uj távlatok, lehetőségek nyílnak meg. Bárcsak ne maradna puszta Ígéret, amely egy lelkesült pillanatban hangzik el. A genfi utopia nagy szinjátéka a drámai fejlemények felé halad; általános ieszeerlés, az atomrobbantások megtiltása, nemzetközi rendőrség és más eféle “lyók” adják a drámai magot, amelynek kikeléséhez nem sok reményt füzünk,—akármennyire is beköszöntött a tavasz. Arról volna szó, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok is leszerel s mindössze egy belső rend fenntartására alkalmas karhatalmat hagy meg, viszont az egész világon a rendet az E- gyesült Nemzetek hadserege biztosítaná. Álom, utopia. Egyelőre még a nyugati hatalmak nem ábrán(Folyt. az 5-ik oldalon) Az Ameriáai Magyar Szövetség igazgatósága kedden, március 15-én tartotta szokásos tavaszi gyűlését New Yorkban. A gyűlés első és legfontosabb tárgya a központi titkári állás betöltéses volt a múlt. ősszel BÁCHKAIBÉLA megtartott közgyűlés határozata értelmében, miután az elnökség az állást alapszabályrendelkezes szerint meghirdette. A gyűlésen a központi vezetőség és igazgatóság tüntető szép számban volt képviselve; valóban az amerikai magyarság : magyar egyházaink, országos egyleteink és szerves magyar életünk reprezentációja alkotta ezt a gyűlést és igy, amikor Báchkai Bélát csaknem teljes egyhangúsággal újraválasztották központi' titkári állásába, egyszersmind az amerikai magyarság legteljesebb bizalmáról kapott ezzel biztosítást. (Mindössze egy igazgató szavazott ellene, Gombos Zoltán, a napilapok kiadója, Az első francia atombomba A Saharában; februárban felrobbantott francia atombomba 79 kiloton erejű volt. Négyszer nagyobb pusztitóerejü annál az első amerikai atombombánál, amelyet Hiroshima felett robbantottak fel 1945-ben. Ez az értesülés csak most szivárgott ki. Hivatalosan a francia kormány nem közöl adatokat a titkos francia atomkisérletekről szövetségeseivel. aki néhány héttel ezelőtt vezércikkben támadta lapjaiban a titkárt és a titkári állásra a vezetőség által közzétett pályázati hirdetményt, ezzel mintegy azok sorába állva^be, akik minden igyekezetükkel gáncsolni próbálják munkájában a titkárt, illetve a Magyar Szövetséget; persze eredménytelenül, mert az óriási többség mögötte áll! Az igazgatóság foglalkozott ezen a gyűlésen azokkal a titkárt, valamint az igazgatóságot és annak egyes tagjait névszerinti is ért lesipuskás sajtótámadásokkal is, amelyek a legcsunyább “fúró munka” jellegével bírnak és minden jóérzésü magyar által elitélendő alantos indulatokból erednek. Az ezzel kapcsolatban kiadandó s az igazgatóság tagjai által személyesen aláirt nyilatkozatot mihelyt a központi irodától megkapjuk, közölni fogjuk lapjainkban. “FÜGGETLEN-E MAGYARORSZÁG?” (EEC) A budapesti Kossuth rádió március l(J-iki adasában felolvastak egy levelet, amit az egyik hazai rádióhallgató intézett a rádióhoz (N.N. aláírással) és abban az alábbi kérdéseket tette fel: “Kedves Ifjú Figyelő. Régóta figyelem mar adásaikat, de csak most először szántam rá magas levélírásra. Nem is annyira vélekedni szeretnék, mint inkább kérdezni. Először is: önök szerint önálló ma itt ez a kis ország? Lehet függetlenségről beszélni? S ha igen, akkor miért tartozunk a varsói államok közé, meg azután ha önállóak vagyunk, miért kell az úttörőknek piros csillagot viselni; miért van a személyi lapon is ötágú csillag és miért kell november 7-ét nekünk is megünnepelni? Miért leng mindenütt a piros-fehérzöld magyar zászló mellett a vörös zászló is? Tovább nem háborgatom magukat, csak ezekre kérek felvilágosítást.” ... A riporter az alábbi feleletet adta: “Kedves hallagatóink. N.N. levelére a legközelebbi adásainkban szeretnénk visszatérni.” Hírek Rabmagyarországból MIT OLVAS AZ ORSZÁG? (FEC) Az Élet és Irodalom egyik munkatársa számos magyart megkérdezett, hogy megtudja mit olvasnak. Az első kérdés az volt, hogy kik a legkedvesebb irói, a másik, hogy kik a kedvenc költői, mig a harmadik, a jelenlegi magyar irók müveire vonatkozott. A válaszokat az alábbiakban közölték: “. . . Bár a válaszok rendkívül változatosak, tanulságos lesz mégis megmutatni a favoritok névsorát: Mikszáth, Jókai, Hemingway, Balzac, Shaw, Priestley, Maupassant, Gárdonyi. E- zekre a nevekre több személyől érkezett szavazat. A többiek— Madách, Maugham, Zweig, Krúdy, Kosztolányi, Karinthy, Móricz, Twain, Jack London, Shakespeare, Dickens, Zola, Cocteau, Camus, Solonov, Wilder, Dürrenmatt, Osborn, Du Gard, France, Stendhal, Margaret Mitchel (!), és Passuth László — egy-egy szavazatot kaptak. A megkérdezettek közül hárman adtak választ a kérdésre, ezzel szemben egyikük igy foglalta össze a véleményét: a klasszikusok. Kik a legkedvesebb költők? Itt a magyar irodalom vezet: Adyt tözből négyen említik, Vörösmartyt és Aranyt hármanhárman; Petőfi, József Attila, Kosztolányi és Várnai Zseni két-két vesszerető mérnökember kedves költője. Tóth Árpád, Szabó Lőrinc és Heltai egynek-egynek. ,A külföldiek közül Puskin, Rumbaud, Baudelaire, Shakespeare, Villon és Goethe szerepeltek. Akadnak akiknek nincs kifejezetten kedves költőjük. Mindent szeretnek, ami szép. S a megkérdezettek között olyan is akad, aki végigolvassa a heti- és napilapokban megjelenő verseket is. Amig az első két kérdéssel kapcsolatban gördülékenyen folytak a válaszok, a harmadik kérdésnél rendszerint elakad-, tunk. Milyen ma élő magyar szerzők müveire emlékszik viszsza szívesen? — kérdeztem, s a rendszerint kialakuló töprengést elismertebb idős íróinkra való rákérdezéssel kellett megtörnöm olykor.” Csütörtökön, március 10-én reggel 7 órakor New Brunswickről indult autóbuszunk a Ra ritan Valley Bus Service egyik 40-személyes uj gépe, amely 11 nap alatt mintegy 3,000 mérföldes utat tett meg télből a nyárba s aztán megint vissza a havas télbe ... Az idei kirándulás résztvevői a következők voltak: New Brunswickról: Kára Péterné, a kirándulás vezetője és férje, mindnyájunk jóembere, kedves barátja, a mi nótás-szivü Kára Péterünk, valamint: Bugy Demeterné, Perduk Györgyné, Géczy Pálné, Mészár György és felsége, Mrs. Lukács Erzsébet, Iván Istvánná, Pásztor József né, Bessenyei (Bessinger) Béllálné, Szegecsky György és felesége, Edly Sebestyénné. (No. Brunswick), valamint: Sömenek Istvánná (H. Park), Egressy Mária (II. Park) és Géczy Jánosné (Nixon). South Riverről: Smutko Antal és felesége, Mrs. Füzesi Zsuzsanna, Mrs. Czeglédi Zsuzsanna, Mis. Tóth Margit, Thomas Jánosné, Molnár Jánosné, Tóbiás Andrásné. Fordsról: Beck Péterné. Woodbridgeről: Varga Albert. Trentonból: Alby István és felesége, K. Szíich Jánosné és Bodnár József né, Mrs. Yelen Barbara, Mrs. Ley Mary és Wargo János és felesége (Titusville). Essexville, Michigan-ből ‘ jött erre a kirándulásra özv. Germán Mihályné, Mineapolis, Minn.-ból pedig Gaal Margit asszony s hogy el ne felejtsük megemlíteni: Diénes László, lapunk szerkesztője és felesége egészítették ki a kirándulok listáját. A 40- ik ülést hazafelé egy utas töltötte be, aki Biró Péterékkel fog Magyarországra utazni s akiről még e cikkben írni fogunk. (Minthogy e lap szerkesztője személyesen vett részt a kiránduláson, a 11 nap leírása könynyü lesz, — gondolja most az olvasó — a valóság pedig az, hogy sokkal nehezebb, mert anynyi mindent láttunk, annyi mindent csináltunk ezen a hosszú utón, hogy ha mindent meg akarnlánk Írni, folytatásos regény lenne ebből . . . így is a jövőheti számban kell folytassuk beszámolónkat, ezt már előre tudjuk, annál is inkább, mert néhány sikerült fényképet is szeretnénk közölni, amikről nemhogy cut-unk nincs még, de a fényképelőhivótól még vissza sem kaptuk a rengeteg képet, amit az utón készítettünk). Ezektuán pedig hadd térjünk rá a kirándulás leírásához. Nehogy unalmas sztori jöjjön ki belőle, a leírást nem naprólnapra és “lépésről-lépésre” csináljuk, hanem ahogy eszünkbe jutnak az egyes mozzanatok. Trentonban már vártak a megbeszélt helyen ottani utitársaink s miután Mrs. Kára a hangszórón névszerint is bemutatta őket és minket is nekik, csakhamar közvetlen, barátságos hangulat uralkodott az autó, busz utasai között s amikor New Castle, Delaware-ben kiszálltunk reggelizni, már valamennyien ismertük egymást. Érdekes, hogy ebben az autóbuszban ez a 39 magyar annak ellenére, hogy különböző vidékéről, más-más városból jött össze erre a kirándulásra, és sokan azelőtt nem is ismerték egymást, mégis: olyan példás egyetértésben, olyan igazán jó barátságos hangulatban töltötte együtt azt a 11 napot, nótaszóval, viccelődéssel, közvetlen társalgással, hogy a visszaérkezéskor mintha már régi-régi ismerősök, barátok lettünk volna, úgy búcsúztunk el mindnyájan egymástól ... Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar testvéri érzés, felebaráti szeretet egységbe tud kovácsolni, ha akarjuk, ha nincs rosszindulat bennünk és közöttünk s ha a felesleges kicsinyeskedést, oktalan marakodást, esztelen torzsalkodást távol tudjuk tartani magunktól ... Ez a helyes maga-^ tartás s igy kellene ennek lennie minden téren, mindenütt a magyarság köreiben . . . akkor sokkal de sokkal többre mennénk egyházi, egyleti és társadalmi életünk építésében is! Délre már Washingtonban voltunk s csakhamar felfedeztük, hogy az italárak ott meglehetősen alacsonyak a Jersey-i árakhoz képest . . . Nosza: vásárolt is ki-ki jónéhány üveggel mindenféle belső melegítőt az útra annál is inkább, mert az időjárásjelentés nagy hóviharokkal ijesztgetett. Valaki addig nézegette a számlát, amit az ital fizetésekor kapott, hogy visszament az üzletbe, mondván, hogy nem jól adták össze a számokat ... A kereskedő vette erre a plajbászt s úgy összeadta, hogy az illetőnek még $1.04-et rá kellett fizetni. Ilyesmi se történt, azt hiszem, ebben az üzletben, hogy a vevő visszajön, mert keveset fizetett . . . Estére szerencsésen megérkeztünk Fayettville, No. Carolinába, ahol szép szállodai szobákat kaptunk. Tekintve bizonyos fekte-kérdést, az utcára nem volt tanácsos este kimenni s inkább szobáinkban szórakoztunk, majd ki-ki korán nyugvóra ment, mert másnap reggel 7 órakor már indultunk tovább. Ez volt az a másnap, amire sokáig emlékezni fogunk. Már a kora délelőtti órákban elkezdett havazni. Az auótbusz-vállalat kitűnő vezetője, Mr. Jelencsics két sofőrt is adott nekünk, számítva erre a lehetőségre s most bizonyosodatt be, hogy mennyire okosan előrelátó volt. Amig az egyik hajtott, a másik a ködösödő. ablakot törülgette belől s felváltva hajtották a hatalmas kocsit a behavazott, csúszós utón . . . South Caroliniáln keresztül végig sürü hóhullásban haladtunk, sokszor óvatosan lassítva. Olyan időjárás volt itt, hogy 50 éve nem láttak ezek a déliek ilyent. Az egyik városban gyermekeket láttunk hólabdázni, akik talán előszrö látták havat az idén. Egy órával azután, hogy elhaladtunk egy erősen behavazott utón, az utat a rendőrség lezárta, oly veszélyessé lett ... És amikor este megérkeztünk Jacksonville, Floridába, a Mayflower Hotel kényelmes szobáiban bizony kinyitottuk a központi fűtőtestek csapját s jól esett a meleg . . . Még áldomást is ittunk arra, hogy a jó Isten szerencsésen átsegitette kocsinkat a bajokon. Ezen a második napon, bizony, a kirándulók legtöbbje folyton az utat figyelte és a sofőr nagyszerű munkáját. S hogy mégse legyen unalmas az ut s az idegek se legyenek tulfeszitve, a szerkesztő nekifogott a viccek mondásához, az arcok felderítéséhez ... s ez sikerült is. Aminek azután az lett a következménye, hogy a további 9 napon át (Folyt, a 3-ik oldalon) Letartóztatták és deportálták a keleteurópai menekültek vezetőit KRUSCSEV ÉS A TERROR ELVÁLASZTHATATLAN Szégyenteljes intézkedéseket hajtott végre a francia rendőrség. A vasfüggöny mögötti országok menekültjeinek vezetőit, nagyobbrészt magyarokat, letartóztatták Franciaországban. Az intézkedések hátamögött természetesen Kruscsev áll s a menekültek neveit a szovjet titkosrendőrség adta át a franciáknak. Ez volt az egyik feltétele Kruscsev párisi utazásának. Hogy ezt a feltételt DeGaullék elfogadták, számolniok kellett és kell az általános felháborodással. Mint ismeretes, Kruscsev elhalasztotta utazását, leginkább mert a kitűzött időre a párisi házak és középületek falán ezrével jelent meg egy krétával irt szó: “Budapest.” Ez a szó ma a mementó. Ez az( egyetlen, amivel le lehet rántani Kruscsev kedélyes mosolyálarcát. Ebbe az egy szóba sűrűsödik a szovjet terror, a valódi világhódító imperializmus minden vérengzése. S ez az egy szó képes volt Kruscsevet tervei megváltoztatására késztetni. Leesett az álarc s előtűnt igazi arca: a gyűlölet, a félelem s a féktelen terror. Most értékelhetjük csak igazán az amerikai demokrácia nagyságát, ahol Eisenhower mindössze felkérte a menekülteket, hogy viselkedésükkel a vendégnek kijáró tisztelet határát ne lépöék át, de ahol bárki utcán, rádióban és televízión, a látogatás előtt és alatt azt mondhatott Kruscsevre, amit akart s úgy tüntetett, hogy a szive és az érzése diktálta. Senkinek semmilyen bántódása nem esett, vagy kellemetlensége nem volt a rendőrséggel azért, mert Kruscsev ellen nyilatkozott. Pont a francia kormánynak kellett ilyen megelőző rendszabályokhoz nyúlnia, ahol euröpában a legerősebb és a legnagyobb látszámu a kommunista párt. Ahol úgyis elveszett volna az a néhány táblás tüntető a hatalmas tömegben, mely előreláthatóan egyhangúan fogja íivölteni az előre megadott jelszavakat. Ezért eltépni egymástól családtagokat, lelkipásztorokat a hívektől, munkáísokat a munkahelytől s elszállítani őket Franciaországból Korzikára és a tjbbi szigetekre! Hogy a szovjet filmhíradóban lássa az a vasfüggönymögötti paraszt és munkás, micsoda presztízse van nyugaton hóhérának s egy szikrája se maradjon meg a reményeinek. Milyen hosszú a keze a szovjet terrornak, csodálkozhatnak a menekültek, akik mind ezért hagyták el otthonukat, családjukat, szabadságot keresve, ha idegenben is. Kérdés, hogy megéri-e De Gaullenak ez a találkozás azt a veszteséget, azt a csorbát, amely a jóhirnevén esett? Nem az tünik-e ki mindenből, hogy a francia elnök nem számolt a közvéleménnyel akkor, amikor meghívta Kruscsevet? Származhat-e most már valami jó, valami hasznos ebből a tanácskozásból, amely ilyen előzményekkel indul s amelyet úgyszólván a saját szakállára kezdeményezett? Sajnos ez az intézkedés még inkább olaj a tűzre, mert remélhetően a francia nép többsége még nagyobb ellenszenvvel fog viseltetni a szovjet kényurral szemben. Félő, hogy a látogatás még igy sem fog olyan simám lezajlani s hogy a kommunisták és a jóérzésül francia polgárok között incidensek lesznek az több mint valószínű.. De Gaulle elkövette az else) komoly hibát. „ Mert könnyű a menekülteket letartóztatni s ha ideiglenesen is, de megfosztani szabadságuktól. Ám az első,terrornál nem lehet megállni. Olyan mint a lavina. Legyen az bár „csak egy kavics, amely elindul először .. . UGY-E, IGEN? Jártál-e postán visszakérni elhamarkodott levelet? Tettél-e fel már kérdést úgy, hogy tudtad: nincsen rá felelet? Jártál-e szirten félve s úgy, mint rossz emberek közt: kényesen? Kértél kölcsönt olyantól, kiről tudtad: úgysem ad szívesen? Jártál-e úgy, hogy azt mondtad meg, amit titkolni volt okod? Vettél-e olyasmit, hogy tudtad: használni sohasem fogod? Láttál-e embert úgy hazudni, hogy tudta: tudod, hazudik? Észrevetted: a tömeg mindig vezéréhez igazodik? Láttál-e embert álnok szívvel, hazug szóval jönni feléd, Bár tudtad: lelke mélyén gyűlölt s leste, hogyan kössön beléd? Láttál-e napot elhalványodni? Holdat ragyogni napszerün? Vagy géniuszt, csodált nagyságot meghalni csendben, egyszerűen? Ha bántottak, ha megsebeztek, hamis vád ért, igaztalan, Érezted: a gonosszal szemben minden ellen-érv hasztalan? Tudódé-, hogy van ember, aki igaz szót hamissal kever S mig amazt fújja, megtévesztő célját emezzel éri el? (A felületes, átlag-ember megtévesztésre hajlamos; Váltható sin az életútja s megy rajta, mint a villamos) Tudod-e, hogy a rossz embernek egyetlen boldog peixe sincs, Mert a boldogság tiszta érzésből fakadó áldás, lelki kincs. Hiszed-e, hogy a hitetlennek e földön sincsen hitele? S hogy az imádkozónak lelke Tiszta örömmel van tele? Tudod-e, hogy e kérdésekre, ha hűn és igazul felelsz: “Igen,” vagy “Nem” válaszaidban mindenkép rám s magadra lelsz. )
