Szabad Sajtó, 1959 (51. évfolyam, 2-53. szám)
1959-10-29 / 44. szám
20 •t. Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINITY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 51. ÉVFOLYAM NO. 44. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1959. OKTÓBER 29 A magyar forradalom jelentősége nem halványul az idők múlásával, hanem inkább történelmi ötvözetet kap — ezt mondhatjuk el a harmadik évforduló alkalmával. S önmagunkat ismételjük, amikor hozzátesszük: a magyar forradalom a nyugati világ egyetlen hatásos fegyvere maradt. Hruscsovtól lefelé a vörösek mindenre tudnak kadenciát, de a magyar forradalom említésekor torkukon akad a “döglött patkány.” Még Tibet emlegetésekor is könnyedén térnek ki, de Magyarországra három esztendő alatt sem tudtak valami egységes és elfogadható elméletet kitalálni, ami maradéktalanul kielégítené az átlag nyugati embert. És milyen különös, milyen szivmelengető, hogy időről-időre akadnak nagynevű emberek, akik a magyar ügy zászlóhordozóivá szegődnek, mint amilyen most Ed Sullivan . . . Igen nagy mértékben az örök magyar tüntető, Fábián Béla érdeme ez is, mint annyi más, amikor Amerika és az egész nyugati világ érdeklődéssel fordul a Duna-Tisza táján magárahagyottan' pusztuló nép felé. Akasztófát ácsolnak — ezt mondják a hajdani betyárvilág népdalai. Akkor még jó világ volt Magyarországon, mert a régi akasztófák elpusztultak s ha végre kézrekerült egy-egy szegénylegény, újat kellett ácsolni. Mos törökké álnak az akasztőfák Magyarországon. Soksok van belőlük és a Bogár, a hóhér jól keres — havi fizetése mellett — a “fejpénzből.” S mert Magyarországon van egy alkotmánynak nevezett papiros, nem végeznek ki gyermekeket. Megvárják, A kolozsvári magyar egyetem feloszlatása Egy Erdélyből származó menekült vallomása szerint az 1959 júliusában feloszlatott kolozsvári Bolyai Egyetemnek a román Babes egyetembe való beolvasztása mély hatást gyakorolt az erdélyi magyarságra és növelte a román kommunista rezsim elleni elkeseredést. A román kommunisták Takáces Lajos társutas rektort bízták meg a Bolyai Egyetem beolvasztásának e 1 ő készítésével. Miután Takács egy-két társ utas segítségével elvégezte a “feladatát,” elhelyezték Bukarestbe, ahol a román nevelésügyi minisztériumban kapott állást. A Bolyai Egyetem beolvasztása után a magyar tanári kart és a diákságot megtisztították a politikailag megbízhatatlan elemektől. Az erdélyi román kommunista nevelésügyi reform kifejezetten a magyar kisebbség ellen irányul. Ennek a román eljárásnak Magyarországon is meg lesz a kellő hatása, ahol Kadárék a magyar nacionalizmust elleni kampányukkal támogatják a vörös kisentente magyarellenes hadjáratát. ! ugyanis, amig a gyermekek elérik a nagykorúságot s akkor felkötik. Addig börtönben tartják. Nem feltételes ez, hanem tény, amit elismert a budapesti rendszer hivatalos szóvivője. Olyasmit ismert el különben, amit már a nyugati világ tudott s ámít tagadni már nem lett volna értelme. A Nyugat felháborodása, persze, távolról sem elemi erejű. Nem olyan hevés, mint például a londoni, vagy new new yorki Állatvédő Ligáé, ha kóbor kutyákról és macskákról van szó. De azért ne legyünk elégedetlenek. Igazán nagyszerű, hogy akadnak még mindig emberek, akik ártatlanok legyilkolásáért síkra szállnak. Még akkor is, ha azok nem kóbor kutyák és macskák, hanem emberek, akik piros arccal, égő szívvel, éltek-haltak, kezükben egy tépett zászlóval, valahol a Lánchid-főnél, vágj az Üllői ut sarkán, olyan távoli és valószínűtlen helyen, amit a térképen Budapestnek jeleznek. Felröppent egy hir arról, hogy Kádár János november végén esetleg bejelenti a szovjet csapatok kivonását. A hir bejárta a világot,' annak ellenére, hogy a UPI hírszolgálati iroda tudósitó. ja nem tudta megjelölni a forrást, hanem az általános “diplaijnáciainak” nevezte. ‘ Valószínűnek t a.rut h atjuk, hogy a “diplomáciai forrás” ezúttal egy bécsi kávéházi asztal, ahol eféle szovjet sakkhúzás lehetősége felmerül. Az indítékot valószínűleg az adja, hogy a bécsi kávéház törzsasztalainál sokszor esik szó Kádár Jánosnak egy Győrben elmondott beszédéről, melyben az orosz csapatok kivinásáról úgy szólt, mint ami nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába. Kötve hisszük, hogy a hir ezúttal valónak bizonyulna, de mi sem tartjuk lehetetlennek. Ezeken a hasábokon már gyakran fejeztük ki azt a hitünket, hogy a szovjet csapatok kivonása egyszer bekövetkezik. Egyszer Hruscsov ráébred arra, hogy a magyar ügy jelenlegi állapotában neki nyugaton utazgatnia nem kellemes. Pedig nagyon kezdi megszeretni a nyugati utazgatást. “Feneketlen” oroszgyülölet Magyarországon Egy angol utasnak, aki utoljára a forradalom előtt volt Budapesten, feltűnt a magyarok óriási oroszgyülölete. Azelőtt inkább csak gúnyolták őket és megvetéssel beszéltek róluk. Most lángol a gyűlölet. Az angol utas szerint a magyar forradalom nem ért véget. Folytatása ott lappang a magyarok orosz-gyűlöletében. De jelenleg az emberek a külpolitikából kiábrándultak és külföldi segítségre nem számítanak és általában fáradt, kedvetlen benyomást keltenek. Kedden: Választás! Jövő kedden, november 3-án ismét a nép szava dönt, a polgárok többségének szavazata határoz afelől, hogy kik kerüljenek be az állam, a megye és különböző községek vezetőségébe. New Jerseyben általában a demokrata jelöltek számíthatnak a polgárok támogatására, mert eredményeik (recordjuk) — ahol kezükben van a vezetés — bizalmat keltőek, sokatmondóak. Különösen Middlesex megyében sokévtizedes, kipróbált demokrata vezetőség kezében van a “kormány” és csak rosszindulattal, vagy politikai fogásokkal lehet rossznak, helytelennek bizonyítani azt, amit eddig a demokraták itt tettek. Fontos a jövő keddi választásnál az a négy referendum-kérdés is, ami a szavazógépen legfelül lesz. “Yes”-el, vagy “No”-val szavazunk ezekre a kérdésekre. Hogy olvasóink tudják, miről van szó, tömören ezekről a kérdésekről ennyit Írunk: ■, Az 1. számú kérdés, amire szavaznunk kell: az u.u. “College Bond Issue.” Az állam főiskoláinak 66,800,000 dollárra van szüksége, hogy újabb tantermeket, laboratóriumokat építsenek, felszereléseket vegyenek, stb., hogy a következő években egyre szaporodó diákságnak legyen helye ezekben a flsőbb iskolákban. A bondok kibocsátása célból bizonyos fokú megterhelést fog jelenteni a lakosságra nézve, de szétosztva egy-egy személyre oly csekély összeg esik, hogy gyermekeink szempontjából igazán érdemes megszavazni ezt a kérdést. A 2. számú kérdés: szórakozási szerencsejátékok engedélyezése bizonyos esetekben. A nyeremény értéke nem lehet egynél se több $15-nál, a chance-jegy pedig nem lehet drágább 25 centnél. Oly kisméretű hazárdjátékról van szó, hogy igazán megszavazható ez a kérdés. Hiszen ha azt vesszük, hogy a törvényes lóversenyeken ezreket, százezreket el lehet és el szabad fogadni, akkor ez valóban semmiségnek tünk. Szavazzuk meg! A 3. számú kérdés az állam “Turnpike” útjainak óriási felesleg-pénzéről, illetve anpak közlekedési és szállítási célokra való befektetéséről szól (a vasutak helyzetének könnyítése, stb.) Jobb volna, mondjuk mi, ha a felesleget arra költené az állam, hogy leszállítja a Turnpike-utak használatának diját. Et a mi véleményünk. Mindenki úgy szavaz, ahogy akar . . . A 4. számú kérdés talán a legcsiklandósabb: nyitva tarthatnak-e vasárnap az üzletek, a ruházati, épületanyag, bútor és lakberndezés, háztartási stb. készülékek és más cikkeket árusító cégek? (főleg az országúti üzletek és áruházak vannak itt érintve!). A nép dönt szavazatával afelett, hogy hétköznapodat csinálunk-e vasárnapjainkból is, vagy pedig megtartsuk a hétnek ezt az egy napját a pihenés, a családi együttlét napjául. Megszentelj ük-e a hetedik napot, ahogy a vallás tanítja, vagy odaadjuk a modern életnek ezt is? Nem kell mondanunk se, hogyan gondoljuk, hogyan szavazzanak olvasóink ... (A “Yes”- nél húzzák le a szavazógépen a billentyűt, ez természetes!) Fontos, hogy mindenki, akinek szavazati joga van, menjen el jövő kedden szavazni s tiszta lelkiismeretére hallgatva nyilvánítsa véleményét, akaratát szavazataival! 99 Magyar cigányprímás halála • Október 8-án halt meg Bécsben 74-éves korában Koczé Antal magyar cigányprímás .Sok világhírű személyiség előtt mutatta be tudását. Többek között Toscanini is elismerően nyilatkozott művészetéről. “A jelenlegi magyar kormány nem ... / 99 törvényes (FEC) Ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetekben a magyar delegáció mandátumát a szabadságharc leverése óta nem ismerték el, tehát megtűrt helyzetben működik. Annak ellenére, hogy a rendszer rendkívüli erőfeszítéseket tesz nemcsak az Egyesült Nemzetek keretein belül, de egyéb fontos nemzetközi szerveknél is, hogy delegátusaink mandátumát elismerjék, kísérleteiket eddig nem sok siker koronázza. A magyarországi rendszerrel szemben az elmúlt évben nőtt az ellenszenv, aminek főtényezői az erőszakos kolhozositás, a letartóztatások, kivégzések, az egyház működésének gúzsbakötése és a többi emberi jogokat sértő intézkedések voltak. Ezeknek volt tulajdonítható, hogy nyáron, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencián Kádárék delegátusainak mandátumát nem ismerték el. Most újabb csapás érte a rendszert: a genfi nemzetközi rádiókonferencián, valamint a bécsi nemzetközi atomerő ügynökség konferenciáján sem fogadták el a magyar delegátusok mandátumát, bizonyítva, hogy a jelenlegi rendszer nem törvényes kormány, nem képviseli a magyar népet. A rendszert rendkívül meglepte a három nemzetközi fórum döntése és ennék tulajdonítható, hogy egyszerre elkezdtek udvarolni Amerika felé és szirén hangokkal kérik, hogy itt volna az ideje, hogy rendezzék az amerikai és magyar kapcsolatokat. Abban bíznak, hogyha Amerikával rendezik diplomáciai kapcsolatokat. Abban bíznak, hogyha Amerikával rendezik diplomáciai kapcsolatukat, akkor a nemzetközi fórumok előtt egyszerre megszűnnek nehézségeik. KELJ FEL KATONA...! Irta: FÁBIÁN BÉLA EREDJ, HA TUDSZ! (Egy szívnek, mely épp úgy fáj, mint az enyém) Eredj, ha tudsz . . . Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod. Eredji . . . Szállj, mint a fecske, délnek, , Vagy északnak, mint vihar madár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod, Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hüteten Hiszed: ,a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A telkedből, az érző, élő fából Az emlékezés uj kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevételen ezer uj hangjai támad. Süvít, sikolt, S az emlékezés keresztfáira Téged feszit a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott, De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok Fürödni a Márvány teng erbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak. Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szivét kitépték. S hegyeken, tengereken túlra hordták . . Eredj, ha, tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett:— Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod: Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. ■ Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szu az idegen fában, Leszek az aljafelhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, orozva dúló féreg, De itthon maradok-Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe cseng És lázit: visszavenni, a mienk! Akarok lenni a gyujtózsinor, A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik tiz-száz évekig Hamuban, éjben, Mig a keservek lőporához ér És akkor . . .! Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon baradok! (VÉGVÁRI) Reményik Sándor November 4-én hajnali 4 órakor gyászolja a szabad világ a harmadik évfordulóját annak a feledhetetlen napnak, amikor a hajnal sötétjében a szovjet csapatok rátörtek az alvó Budapestre. Fojtogató gyűrűként zárták körül a magyar fővárost. Dübörögtek, gyilkoltak a tankok, ágyuk ezrei. A Kreml nem fukarkodott. Végeláthatatlan menetben vonult be a vörös hadsereg, hogy eltiporja a szabadságot, függetlenséget, rabszolgaságból való szabadulást áhítozó nemzetet. Ez történt november 4-én hajnali 4 órakor annak dacára, hogy alig néhány nappal előbb, — amikor a forradalom csodálatos ereje megriasztotta a bolsevista hatalmasságokat, — a szovjet kormányzat hivatalos nyilatkozatban ünnepélyesen vállalta, hogy kivonja megszálló csapataikat Magyarország területéről. Ugyanez a nyilatkozat elismerte a múltbeli sérelmeket, tévedéseket és egyenlő jogokat ígért. Mindig hazudtak. Soha nem tartottak be egyetlen nemzetközi szerződést, egyetlen fogadkozást se! Három évvel ezelőtt is gáládul becsapták, tragikusan beugratták a jóhiszemiieket. Ma már történelmi esemény, hogy a Kreml azért váltotta le a megszálló haderőt, mert megbízhatatlannak bizonyult. A szabadságharcosok páratlan hősiessége, lelkedéstik, háláltmegvető kiállásuk magával ragadta a szovjet katonák egyrészét és ezek tankjukkal együtt átálltak a szabadsághősökhöz. Sietve visszaszállították hát a Szovjetbe azokat, akik ráeszméltek, hogy h felszabaluíásukért küzdő magyarok az ő szabadságukért is küzdenek. Helyettük vad mongolokat küldtek a magyarra .. . Az események közismertek. Halomra mészárolták legjobbjainkat. Kegyetlenségük nem ismert határt* Öreg, fiatal, gyermek, serdülő leány, mindegy volt . . . A tank, az ágyú, a géppuska megittasodott a sürü magyar vértől: pazarolta a muníciót, öldöklött, rombolt. Szörnyű gyász, katasztófális pusztulás borult Budapest és egész Magyarország derék, bátor, hős népére. Három éve. Mintha csak tegnap történt volna. De évszázadok kmulva is iskolás könyvekből fogják tanítani a történelem legtisztább, legdicsőbb forradalmát és ezzel kapcsolatban a világtörténelem leghitványabb, legaljasabb, leggyávább, legszemérmetlenebb beavatkozását egy ezeréves nemzet szabadságharcába ! November négy, hajnali négy. Négy rövid szó. Hazánk tragédiájának fekete dátuma. Emlékezzünk és csalakedjünk: “KELJE FEL KATONA MEGFŐTT A ZUPA!” Régrutáink hajdani tréfás ébresztőjéből idézzük e sorokat, amikor fiataljainkat arra kérjük, hogy keljenek fel és november 4-én hajnali 4 órára jöjjenek el a new yorki szovjet delegáció palotája elé (Park Avenue és 68 Street sarok), vegyenek részt a gyászos évforduló emlékére megrendezett tüntetésen. Drámai lag mutatjuk kamerikai barátainknak : vigyázzanaka! Minél «többen leszünk, annál erőteljesebben érzékeltetjük, hogy a szovjetek leghatalmasabb fegyvere: az ellenfél éberségének elaltatása. Mennyivel könnyebb és egyszerügg a mi helytállásunk szabad ország szabad földjén. A szabadságharcosok három évvel ezelőtt a bilincseket sutbavetve, ósdi piszolyokkal, benzines palackokkal, legtöbbször meg fegyvertelen pucérságban állták a küzdelmet a mamut-fegyverek füzével szemben. — KELJ FEL KATONA! Mit itt valamennyien erkölcsi felelősséget viselünk és lelki- I smereti kötelességet teljesítünk. Szívesen, szívből tesszük,, . Mindén"'alkalmát megkelf ragadnunk, hogy dörgő, éles választ adjunk karra, ahogyan most legutóbb is, szeptember 16- án, a U.N. ülésén, Kruscsev a magyar forradalomra vonatkozó kérdésre azt merészelte válaszolni : “—Döglött patkánnyal nem vagyok hajlandó foglalkozni.” Türjiik ezt szó nélkül? Tür(Folyt. a 4-ik oldalon) Mikor végezték ki Nagy Imrét? Kálvin üimepség A Magyar Egyházkerület Keleti Egyházmegyéje november 1-én, vasárnap d.u. 4 órai kezdettel Kálvin ünnepséget rendez a aPssaic-i Magyar Református Egyház termében. Az ünnepség angol szónoka Dr. Justin Vaner Kolw, a new brunswicki Református Theológia elnöke, a magyar előadó Dr. Tóth Sándor, a Reformátusok Lapja szerkesztője, aki a nyár folyamán részt vett a genfi Kálvin ünnepségeken. Az ünnepség többi számait angol és magyarnyelven a résztvevő gyülekezetek adják. Mindenkit szívesen látunk. (FEC) A budapesti gyüjtőfogházból 1959 elején szabadult ki egy politikai fogoly, akinek a nyáron sikerült a szabadföldre jutni. Elmondása szerint a rabtársainak az volt a véleménye, hogy Nagy Imre miniszterelnököt a gyüjtőfogházban 1958. junius 8-án végezték ki. A történtekre ■ igy emlékezik vissza: “1958. junius 8-án, a kivégzési nap reggelén 9 óráig a rabok közül senki sem mehetett munkahelyére. A rabok nem tudták elképzelni, milyen rendkívüli esemény hátráltatja a munkájukat. Azok a rabok, akik például a játékárugyárban éjszakai műszakban dolgoztak, a munkát folytatták reggel 9 óráig. A külső jelekből ítélve a rabok ezen a reggelen arra a meggyőződésre jutottak, hogy rendkívüli dolog történhet és erre engedett az őrök viselkedése is következtetni. A csillagok folyosóin megerősített fegyveres őrség cirkált (ami egyébként szokatlan jelenség). A játékárugyárban dolgozók a kisfogház udvarán, ami akkor még fedetlen volt, gondos előkészületeket f i g y elhettek meg, a játékárugyár északi oldalán levő igen magasan elhelyezett ablakokból. A .kivégzés! előkészületekhez hozzátartozott, hogy a kapukat gon- v dósán elreteszelték és őrséggel erősítették meg.”
