Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)
1958-03-13 / 11. szám
I Lefülelik a kommunistákat! A Szovjet előretörő háborús készülődése, Sputnik-sikerei, stb., a hivatalos Amerika figyelmét egyre jobban azokra a belső ellenségekre tereli, kik ebben az országban jobban örülnek az oroszok sikereinek, mint a mieinknek. Pontosabban : arra az ötödik hadoszlopra, amely néhány elvetemült magyarból is áll! Nemrégiben a magyarajka vörösek New Yorkban “ünnepeltek” s megjelent közöttük a washingtoni magyar követség egyik embere is. (Bizonyára nem üres kézzel és nem befogott szájjal, hanem egyenesen Moszkvából kapott utasításokkal, tanácsokkal, miegymással.) Nos, ezek az emberek, ezek a remek “amerikai polgárok” azok, akiken most valóban rajta kell tartsa szemét Amerika! Ezeknek az egyik megszűnt (a new yorki nyomdatermékbe olvadt) lapja, a Bérmunkás irta le egyszer nyíltan azt, hogyha üt az óra, kinek hol a helye, melyik kommunistának mi lesz a feladata ebben az országban. Kérdés-e hát, hogy “ha üt az óra,” mit várhat ezektől Amerika ? Washingtonban komolyan foglalkoznak a gondolattal, hogy végre “bekaszlizzák” ezt az egész bandát; az ország biztonsága elleni alattomos munka vádjával bíróság elé állítják valamenyit. Nemcsak a volt 1WO “Testvériség” tagjait, nemcsak a nyíltan kommunista eszményeket hirdetőket, de a vörös lapok támogatóit és vörös szervezetek, klubok tagjait is, valamennyit! Nemrégiben Eastland demokrata szenátor nyíltan megvádolta a Szovjetet azzal, hogy valóságos kampányt kezdett a magyar menekültek hazacsalogatására. Ezt csinálja a magyarnyelvű vörös lap is és a kommunista nyomda többi magyarnyelvű kiadványa s a bolsik összes itteni ügynöke is. A Szovjet minden menekültben egy koronatanút lát (és joggal), aki a szovjet rémtettek, öldöklések, deportálások élő bizonyítéka. Haza kell tehát őket ésábitani minden áron, minden eszközzel, mert máskép nem lehet elhallgattatni egyiket sem. Eastland szerint a szovjet agitátorok azonnali deportálására volna szükség, mert pl. a hazacsábitott személyekre a legjobb esetben börtön és deportálás vár, azokat pedig, akikre rábizonyul, hogy szabadságharcosokkal szimpatizáltak, vagy azoknak segítettek, otthon vésztörvényszéki, népbirósági eljárással legtöbbször halálra ítélik s az ítéletet azonnal végrehajtják. Éppen ideje, hogy Amerika lecsapjon a gazfickókra, az árulókra, a valódi: belső ellenségre ! Az ötödik hadoszlop a földalatt dolgozik igazán itt Amerikában. Amit a felszínen látunk, az csak kis része munkájuknak.. A MAGYAR HIRNöYKönyvesboltja (Foreign Book Shop) legújabb árjegyzéke elkészült s a 32-oldalas szép magyar könyv- és hanglemez-árjegyzékek szétküldését már megkezdtük. Akik óhajtanak belőie, jelentsék akár e lap Szerkesztőségéhez címzett postakártyán, ah ár a Foreign Book Shop, 216 Somerset St. New Brunswick, N. Jó címre címezve. THIRD IN THE “CHAMPION OF LIBERTY” SERIES WILL BE THIS UNITED STATES POSTAGE STAMP HONORING LAJOS KOSSUTH, THE GREAT HUNGARIAN PATRIOT AND APOSTLE OF WORLD DEMOCRACY, TO BE ISSUED ON SEPTEMBER 19, 1958 IN WASHINGTON, D. C. Március Idusa alkalmából Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke a következő üzentei, fo^ii dúl az amerikai magyarsághoz: HAYDU K. GYÖRGY Kedves magyar testvéreim! A történelem országutján vilii gitótorony ként állnak az egyes nemzetek szabadságáruik ünnepnapjai, örök figyelmeztetésként mindazok felé, akik az ember legősibb jogát, a Szabadságjogot lábbal tapossák. Kevés nemzete, van a Világnak, mely meg ne vívta volna szabadságharcát külső vagy belső zsarnokság ellen és azt ne jelölte volna meg ünnepnappal. A történelem azt mutatja, hogy minél kisebb egy nemzet, annál többször kellet szabadságáért küzdenie és szabadság ünnepei a dicsőség és öröm mellett egyben gyászt és elnyomást is jelentenek. A kis nemzet,ek szabadsághősei mögött a börtön, a meghurcoltatás és sokszor a halál árnyéka húzódik. u$jtiilükc<,?á{(A;- ^életéből 1848 ui §zaba(fíáyumiep .került a történelem tagjaira: 1956 október 23.. Ez a nap hujnalhasadását 1848 március 15-ének ragyogásával kezdte és ugyanannak a márciusi ifjúságnak lelkesedésével irta fel a magyar égre a szabadság hóditó jelszavát, a melynek élén Petőfi és Kossuth voltak a zászlóvivők. Március 15 emléke és október 23 véres valósága kell, hogy aflja a nem éppen biztató jelen nagy biztatását.. Bármennyire reménytelennek látszik is a magyar jövendő, if júságunk magában hordozza jobban, mint bármely más nemzeté — a szabadság vágyát, a szabadság akaráséit. Amint tettekkel bebizonyította, azért életét is. hajlandó feláldozni. Ezen a március 15-ikén a szabad világban élő magyar ifjúsághoz szeretnék szólni, hogy nézzenek Jelkülcbe. Vájjon él-e bennünk 1848 márciusának és 1956 októberének lángoló szabadságtüze, együtt éreznek-e a vasfüggöny mögötti elnyomott haza ifjúságával és megtesznek-e mindent, hogy a szabadságnak ez a lángja ki ne aludjon? Mert hitem szerint nincs messze az óra, amikor a szabad újra felragyog a magyar égen és népünk újból szabadon ünnepelheti nemzetének ; ezt a legszebb ünnepét. Március 15 Minden esztendőben megünnepeljük Amerikában ezt a napot. Úgy ünnepiünk, ahogy jónak látjuk. Kissé langyosan, kényelmesen. Márciusi tűz nélkül. Ki tudja közülünk átérezni a költő vágyát? Ki szeretné azt, hogy holttestén fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra s ott hagyják őt összetiporva? Vagy ki értené meg azt a szőke hajú gyermekleányt, aki az orosz harc-kocsi elé feküdt és önmagával együtt a levegőbe röpítette? Szőke hajából egy véres tincs felrepült a pesti Astoria-szálló falára s ott lengett napokon keresztül. A költő és a szőke gyermekleány közt több, mint egy évszázad van. De csak időben. Voltaképen roppant közel vannak egymáshoz. Mindkettőjüket — s velük együtt ezreket s ezreket — belső tüzek emésztették. Tüzek, amelyek nem gyulnak ki a mi lelkűnkben. Be kár! Az irók nem engednek mert úgy érzik, hogy történelmi hivatásuk ellen tennének, ha a vörös rendszer alázatos kiszolgálóivá vetemülnének. Bölöni György, a magyarországi vörös rendszer hivatalos tollnoka néhány héttel ezelőtt kioktatta Tamási Áront, az erdélyi származású írót. Megvádolta Tamásit, hogy egy, karácsony körüli cikkében a kommunizmus ellen ir, igaz, hogy burkolt formában. “Tamási még mindig meg van sértődve — Írja Bölöni, — hogy az ellenforradalom nem sikerült. Hol vagyunk már 1956 októberétől. A világ is keresztüllépett rajta, csak a magyar irők topognak még körülötte.” így ir Bölöni, aki azt szeretné, ha minden iró kommunista nézetet vallana. Ezért korbácsolja őket az “És”-ben. Bölöni lapjának a cime voltaképen “Élet és Irodalom,” de a pestiek szerint egyikből sincs semmi benne s csak az “és” igaz. A tény az, hogy az igazi irók hallgatnak. így adják a rendszer tudtára megvetésüket. A rendszer pedig hizeleg nekik. Újra kiadja, például, régi müveiket. Ez ellen az irók nem emelhetnek kifogást. Másrészt valamiből élniök is kell. De uj müvekkel nem jelentkeznek. Tamási mellet Ilyés Gyula az, aki makacsul hallgat. Elmegyógyintézetben “kezelteti” magát. Az “Egy mondat a zsarnokságról” cimü vers írója önként ment a magas falak mögé, az őrültek, a meghibbantak közé, mert ott is nyugodtabban érzi magát, mint kint, ahol másnap már azt követelhetnék tőle, hogy zengjen ódát a népdemokráciáról. Egy mondatban . . . A Kárpátmedence népei nyugtalankodnak. Valahogy nem élnek Moszkvának tetsző életet. Nincs szó fegyveres felkelésről, a kommunizmus erőszakos megdöntéséről, de a (Folyt, a 6-ik oldalon) (Ezidei március 15-iki vezércikkünk helyett mindennél ékesebben és többetmondóbban beszél a szeptember 19-én az Egyesült Államok postája által kibocsátandó Kossuth emlék-bélyeg már elkészült és elfogadott tervének fenti képe, amit az Amerikai Magyar Szövetség agilis titkáránzk, Báchkai Bélának ügyessége és előzékenysége révén áll módunkban már most, hat hónappal a .kibocsátás előtt ilyen gyönyörű formában közölni — valamint Nt. Borshy Kerekes Györgynek, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének hivatalos lapjuk, a “Testvériség” februári számából átvett alábbi nagyszerű Írása. — Szerk.) KOSSUTH BÉLYEG Perl Harbor estéjén, 1941 december 7-én, New Yorkban — amikor Egyesületünk rendezésében Kossuth Amerikába érkezésének 90. évfordulóját ünnepeltük — vetődött fel először a gondolat, hogy az amerikai posta vezetőségét megkérjük egy Kossuth emlék-bélyeg kiadásása. Másnap kitört a háború, amelynek folyamán, szörnyű elképpedésünkre, Magyarország is hadiállapotba került befogadó hazánkkal. A legtöbb, amit ebben a helyzetben elérnünk sikerült a “Louis Kossuth Liberty Ship” vizrebocsájtása volt. Ez sem ment nehézség nélkül, de itteni magyarságunk loyalitását az illetékeseknek valamivel mégis honorálni kellett. 1948-ban, az 1848-49-es magyar szabadságharc 100. évfordulója volt. Ekkor újabb kísérletet tettünk a Kossuth emlékbélyeg kiadatására. Sikertelenül. Talán le sem kell Írnunk, hogy a Magyaországra vesztes háború után, melyik “jó szomszédunk” volt az, amelynek itteni tradicionális bár szerintünk indokolatlan és meg nem érdemelt poltikai befolyása erősebb volt, ,mint az “enemy alien”-nek deklarált óhazánk ideszármazott fiainak óhajtása. Udvarias választ kaptunk, hogy — majd, talán . . . 1951-52-ben pedig, amikor Kossuth amerikai -— és letagadhatatlanul nagyjelentőségű — látogatásának századik évfordulóját ünnepeltük, az Amerikai Magyar Szövetségen keresztül újabb rohamot indítottunk a bélyeg kibocsátásának érdekében. Választ akkor is kaptunk. A Szovjet-barátságból való kiábrándulás érezhető hatása alatt a válasz most már még udvariasabb lett. Olyan “igen” féle volt, amit azonban még mindig “de”-vel halasztottak el, bizonytalan időre, Most aztán, végre, tizenhét esztendei várakozás után: lesz Kossuth bélyeg. Lesz, mert amit 106 esztendővel ezelőtt nem hittek el Kossuthnak s amit 106 esztendő alatt mosolyogva bár, de nem hittek el itteni magyarságunk szószólóinak: elhallgathatatlan és eltagadhatatlan bizony ossággá lett. Ez az igazság pedig az, hogy az Egyesült Államok és Magyarország népének ideáljai azonosak s ezekért az ideálokért mindkét nép, amikor annak történelmi órája elérkezett, súlyos véfáldozatokkal is hajlandó bizonyosságot szol-, gáltatni. Szoktak rá hivatkozni, hogy H. G. Wells, a hires angol történetíró egy alkalommal kérdést intézett a világ tiz leghíresebb egyeteméhez, hogy a világtörténelem nagyjai közül “ki az a három, aki az egyetemes emberiségért legtöbbet tett s legkevesebbet kapott érte?” A válaszok szerint ez a három: Jézus Krisztus, Lincoln Ábrahám és Kossuth Lajos volt. — Nem tudunk róla, hogy haSZÉP utcai szoba, konwha-használattal, dolgozó nőnek vagy férfinek kiadó. Telefonáljon délután b után: Hl. 2-9381. ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, garázsok külső és belső átalakítását, va Iamint konyhaszekrények készítését vállalja Fenyő József. Telefon; CHarter 7-8484. sonló kérdést a nemzetek telje sitményeivel k a p c s o 1 a tban újabban tett volna fel valaki valamilyen tudományos közü letek felé. Úgy érezzük azon ban, hogy ha ma tenne:,a ma gyár nemzet ott lenne az első három között, akik legtöbbet tettek a legnemesebb társadalmi eszmény: a szabadságért és — legkevesebbet kaptak cserébe érte. Azt hisszük, hogy nemcsak az Isten képére teremtett embernek, de a világ közvéleményének is van lelkiismerete. Ez a lelkiismeret sokáig nem maradhat néma. Megszólalásait az utóbbi két esztendőben már itt-ött észre lehetett venni. Különösen itt, befogadó s mindig hűséggel szolgált uj hazánkban. Ennek tulajdonítjuk Mr. Summerfield f ő p o s t amesterünk bejelentését, mely szerint 1958 szeptember 19-én az Egyesült Államok postája Kos' suth emlék-bélyegeket bocsájt ki a nagy magyar szabadsághős és államférfi születése nap ján. írnunk sem kell, hogy mit jelent ez manapság nekünk. Öröm ez óhazánkért s annak igában szenvedő népéért való aggódásunkban, reménység a Világ felrázott lelkiismeretének tettekben is megnyilvánulandó erejére, fénysugár az ünnep elé, amely lesz még egyszer ezen a világon s ebben a nagy ünnepben talán most már végre mi is benne leszünk. Mi, háromszor keresztreíeszitett, százszor meggyalázott, ezerszer félreértett, de ezeregyedszer is élni akaró — magyarok. BORSHY K. GYÖRGY VOL. 52. ÉVFOLYAM — NO. 11. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökének üzenete Újból kinevezték Sélleyi F. Lajost, Perth Amboy Város magisztrátus biráját újabb terminusra nevezték ki s a múlt héten már le is tette újból hivatali esküjét. Séllyei bírónk immár 23-ik éve tölti be LOUIS F. SELLYÉI ezen hivtalát, amelyben több mint két évtized alatt tiszteletet, megbecsülést szerzett nemcsak magának, de a magyar névnek is . . . Sélleyi F. Lajos elnöke a Middlesex Megyei Magisztrátorok Konferenciájának, volt elnöke a Perth Amboyi Ügyvédek Szövetségének, va'amint a Community Chest gyiijtőmozgalomnak, amelyben most is aktiv munkát fejt ki, egyik alapitója és igazgatója a P. A. Visiting Nurses Ass’n-nek, magyar -téren pedig országos elnöke volt a második világháború utáni Amerikai Magyar Segéglyakciónak, tiszteletbeli alelnöke és igazgatója az .Amerikai Magyar Szövetségnek, valamint a Coordinated Hungarian Relief jelenlegi segélyakciónknak s minden érdemes magyar megmozdulásból komoly segítséggel és áldozatkészséggel veszi ki mindig a részét. Gratulálunk újbóli kinevezéséhez és szeretettel, őszinte barátsággal kívánunk a mi Séllyei bírónknak jó egészséget, hoszszu életet! Karády Katalin Amerikában Karády Katalin, a hírneves magyar színésznő, akit az ámerikai magyarság sok-sok ma-KARÁDY KATALIN t gyár filmjéből oly jól ismer, hírek szerint Amerikába érkezett s New Yorkban tartózkodik, ahol hanglemez-felvételekről és más lehetőségekről tárgyal. Ittlétéről kevesen szereztek tudomást, mert “inkognitóban” van itt, vagyis: minden különösebb és előzetes hírverés nélkül jött Amerikába. Karády megérkezésének a hire azért érdekes, mert nem lehetetlen, hogy néhány fellépésre szívesen vállalkozna- magyar színpadon s bizonyos, ,hogy az amerikai rpagyarsag őt is, mint minden jeles magyar színművészt örömmel látna “viszont”... Merged with “PASSAIC and VICINITY' THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY— 1958. MÁRCIUS 13
