Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)
1958-10-30 / 44. szám
Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. 52. ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM Merged with “PASSAIC and VICINiTY! THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1958. OKTÓBER 30 A francia helyzet alakulásával tele van a sajtó, de a legérdekesebb beszámolót mégis egy Párizsból most visszatért magyartól hallottuk. Párizs és egész Franciaország átalakult — mondja. — Egy évvel ezelőtt ott járva, az ember azt tapasztalta, hogy a franciák idegesek, nyugtalanok és valahogy minden a feje tetején állt. A mai Párizs egészen más. A francia fővárosban megnyugodtak az emberek. Az algériai háború tovább tart, de ez már nem idegesíti a lakosságot, mert azt mondják: De Gaulle majd elintézi.. S el is intézi. Az algériai felkelőkben már némi hajlam mutatkozik az egyezkedésre. Egyelőre még azt mondják, hogy Párizsba nem hajlandók menni és a fegyverszünet politikai előfeltételeihez is ragaszkodnak. De már mondanak valamit. Erre és arra hajlandók, egyébre nem. Szavukat hallatják — amit nem tettek a régi, a Negyedik Köztársaság egymást váltogató, bizonytalanul dolgozó kormányainak. Dulles külügyminiszter bírálói nem jutnak megfelelő tápanyaghoz. Elég sokan vannak pedig, akik nem szeretik. Dehát ez csak természetes. Aligha volt a történelemben amerikai külügyminiszter, akit mindenki egyformán tisztelt és szeretett volna. Szinte azt mérnök mondani, hogy Dulles Amerika történelmének egyik legnagyobb külügyminisztere. Fantasztikus öreg ember. Két évvel ezelőtt akármelyik fiatalember szervezetét is próbára tevő műtétet hajtottak végre rajta, de azt a kórházi kezelést kivéve, Dulles úgyszólván pihenés nélkül végzi rettentő nehéz munkáját. Soha még külügyminiszter annyit nem utazott, mint ő. Előtte senki sem próbált anynyira belemélyedni távoli népek problémáiba. Dulles valósággal cikázik a földgolyó körül s ezt a szó teljes értelmében értjük. Nemrégiben Rómában résztvett a vatikáni gyászszertartáson, aztán az olasz miniszterelnökkel t á r g y a lt, majd — valamikor a délután folyamán — fogadta a francia és a német külügyminisztereket, de este Londonban vacsorázott Lloyd kollégájával és néhány óra múlva a messzi Formóza szigetén ellépett a diszszázad előtt. Mindezt egy huzamban csinálta végig a 70-ik évén túl járó Dulles. Ezzel nem akarjuk semmi kritikának elejét venni. Nem is tudnók. A külügyminiszter te-* vékenységét tovább is a birálat pergőtüze éri. Mert hiszen mindenkiben egy Napoleonszerii hadvezér és egy Talleyrand-szerü k ti 1 ü g yminiszter szunnyad. Persze, hogy mindenki jobban tudná csinálni,' mint Dulles . . . De azért nem tagadhatjuk, ő is ért hozzá egy kicsikét. Paszternák orosz iró visszautasította a lehető legnagyobb nemzetközi kitüntetést, a Nobel-dijat. Nem jószántából tette. Hiszen magán kívül volt örömében és határtalan izgalom vett erőt rajta, hogy “Dr. Zsivágó” cimü regényét — bár a Szovjetunióban nem adták ki — a kulturvilágban megfelelően értékelik. Bátor irás a “Dr. Zsivágó” és bátor ember Paszternák, az iró. De megindult ellene az egész szovjet gőzhenger. Kizárták az irók egyesületéből s általában kirekesztették mindenünnen, ahol a szovjet ember az életét tengetheti. Bátorságából nem futotta többre. A szovjet zsarnokok nem törődnek azzal, hogy mit szólnak a külföldön, ha Paszternáknak nem engedik meg a Nobel-dij elfogadását. Fütyülnek a külföld véleményére. És — sajnos — ebben van az erejük. A politikai pártok szerepe Amerikában A politikai pártoknak döntő jelentőségük van a demokrácia gyakorlati megnyilvánulásában, bár az alkotmány nem írja körül a pártok szerepét. Hogy a mindenkori kormány a többség akaratára támaszkodhassál szüksége van arra^ hogy az országban pártok alakuljanak ki. A mai pártok között a Demokrata Párt a régibb, mint annak a mozgalomnak az örököse, amelyet Thomas Jefferson indított meg az 1790-es években, mert az volt a meggyőződése, hogy az akkor uralmon levő Federalista Párt Programm ja az alkotmányba ütközik. A kérdést az 1800- ban megejtett választások alkalmával a nemzet döntésére bízták s a többség Jeffersont s pártját juttatta hatalomhoz. A demokráciában működő politikai pártnak a feladata az, amit 1800-ban Jefferson és hívei cselekedtek. Vitás kérdéseket a választók elbírálására kell bízni és a többség szavazata dönt. Ma két nagy politikai pártunk van és mindkettőjük öszszetétele vegyes. A politikai pártnak az a törekvése, hogy a különböző faji, társadalmi/ gazdasági, helyi és országos érdekű csoportokat összevonja egy népképviseleti kormány támogatására. Ilyenformán kétféle vélemény alakul ki az országban, amelyek közül a szavazóknak kell választaniok. Minden negyedik évben a novemberi e 1 n ö k v á lasztást megelőző junius hónap folyamán a politikai pártok megbízottjai összeülnek, hogy elveiket és céljaikat leszegezzék (“platform”) és a felmerült legfontosabb közéleti kérdésekről való véleményüket kinyilatkoztatva ígéretet tegyenek elveik érvényre juttatására — ha hatalomra kerülnek. A “platformok” összehasonlításával a választók szabadon állapíthatják meg, hogy melyik pártot részesítik előnyben. A hivatalos program körülírását élénk szócsata követi az egész ország területén. Minden jelölt a saját pártja előnyeit hangsúlyozza s ha a választók mindkét párt képviselőit (Folyt, a 3-ik oldalon) ANGELO RONCALLI KARDINÁLIS, VELENCEI PÁTRIÁRKA néven lett az uj pápa. A római katolikus egyház uj feje 76 éves és ő a 262-ik pápa Szent Péter óta. Haydu György beszéde a new yorki magyar emlékünnepélyen 1958 okt. 20-án Magyar Testvéreim! Két esztendő úgyszólván semmiség az idő és történelem végtelenségében, de örökké valóság a reménytelen várakozás és a hiábavalónak látszó küzdelem idegrőlő gyötrődésében. Ha visszatekintünk arra a két esztendőre, mely az 1956-os szabadságharc óta eltelt és amely hazánk szabadságának kérdését a világ érdeklődésének középpontjába helyezte, nekünk, szabad világban élő magyaroknak az emlékezés és ünneplés ezen órájában különösképen elszorul a szivünk, mert a megoldatlan sorskérdés mögött ott kell, hogy égjen lelkűnkben az ön-vádnak égető kérdése: Szabad világban élő magyar, megtetted-e kötelességedet? Megtettél-e mindent, hogy méltó legyél a szabadságharc szelleméhez és ahhoz a néphez, mely két évvel ezelőtt vérrel akarta szabadságát kivívni és abban reménykedett, hogy te, aki már akkor is a szabadvilágban éltél, segíteni fogod? Ráébredtél-e arra, hogy annakidején a fölkészületlenség, a szervezetlenség volt az, mely megakadályozott a sebitésben? Ha most az emlékezés ezen órájában visszatekintünk a forradalom idejének segiteniakarással teli idejére, amikor idegeink pattanásig feszültek a segélykérés kétségbeesett hangjára, akkor be kell vallanunk, hogy minden jószándékunk mellett is tehetelenek voltunk, mert nem voltunk egységesek, mért nem voltunk szervezettek! A harc elmúlt, a vér kihulllott, a dicsőség megmaradt azoknak,’ kik megharcolták, de a megoldatlan kérdés, a szabadság eszméjének ébren tartása és a megoldás felelőssége itt maradt nekünk, élőknek és elsősorban nekünk, szabad világban élőknek! Szabad világban élni különös ajándék és boldognak kell lennünk, hogy az nekünk megadatott. De nem méltó a magyar névre az, aki nem érzi a felelősségét is annak, hogy ugyanezen szabadság megilleti azokat is, akik nemcsak az általános emberi jog alapján, hanem egy forradalom véres valóságán keresztül is akarták, és . . . követelték azt, Nem számot kérni vagyunk itt, hanem emlékezni és ünnepelni. De emlékezésünk nem lenne teljes, ha számot is nem adnánk arról, hogy mit tettünk: Felvonulásokat rendeztünk, tiltakozó iratokat küldtünk, tömeg-gyűléseken soroltuk fel kívánságainkat, megpróbáltuk ébren tartani hazánk ügyét . . . Igen, ezt, mind megtettük . . . Az egyének, az egyesületek, testületek, külön-külön . . . De vájjon tettünk-e valamit is egységesen? Tettiink-e valami olyant, ami a cselekvés idejének egy esetleges uj órájában sorainkat rendezetten találja? Ugye, milyen égetők ezek a kérdések ? Magyar testvéreim, a probléma egy: szülőhazánk felszabadítása. Ez mindnyájunk célja. Ha minden más kérdést félreteszünk, ha a részletkérdéseket a felszabadulás utáni boldog időre hagyjuk, akkor egy nagy lépéssel jutunk előre. Kikapcsoljuk a viszályt, mely a részletkérdésekből ered és elhomályosítja a nagy feladatot. Több mint egy millió magyar származású amerikai polgár él az Egyesült Államokban ... El tudjuk-e képzelni, hogy milyen erő ez, ha egységes? Ha mint egy Kedd, November 4 — Választás! Gondolkozz . . . Minden év november első keddjén vannak a választások az ország legtöbb államában s igy New Jerseyben is. Minden 1 polgárnak hazafias kötelessége szavazni ezen a napon, ha neve a választói névjegyzékben szerepel s minden esetleges cim- vagy név-változást a 1 törvény által előirt időben be| jelentett a szavazókat nyilvántartó irodában. Amikor szavazni megyünk, I legyünk egy kissé önzők s gondoljunk arra: melyik párt és melyik jelölt az személyszerint I is, aki nekünk, magyaroknak ! legtöbb hasznára van, vagy legtöbb hasznára lehet! Az, hogy nekem, vagy neked egyénileg milyen előnyt jelent ennek vagy annak a jelöltnek bejutása, vagy újraválasztása, ; talán nem is annyira fontos, mint az, hogy az itt élő magyarságnak mindnyájunknak mi a közös érdekük. Amikor a fogantyút lenyomjuk a szavazógépen, gondoljunk arra, hogy az az ember, akire szavazunk mit tehet, mennyit tehet magyarságunkért, vagy menynyit tett a múltban s ez legyen elhatározásunk indítója! Az itt élő magyarság szorgalmas,, dolgos tagja a társadat lomnak; hűséges polgárai,, adófizetői'vagyunk éhnek a- ha-zá-* nak, államnak, megyének, vagy ki-ki a maga városának: joggal várhatjuk tehát, hogy a jelöltek alkalmasságát az határozza meg számunkra, hogy a pozícióban, amelybe választjuk, mit végez s amikor feladatát végzi, mennyire gondol ránk is, magyarszármazásu amerikai polgárokra! Magyar egyházaink, intéz ményeink, klubjaink, egyesületeink ; előnyeit is kell tekintenünk, amikor szavazunk, amikor alkalmas embereket ültetünk politikai állásokba. Kedden, november 4-én menjen el mindenki szavazni és szavazzon a mi embereinkre ! ember, egy akarattal kér, követel valamit? Mint az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke, amikor az emlékezésnek ezt a felemelő ünnepségét megnyitom és a Szövetség nevében gondolatban elhelyezem koszorúnkat a szabadságharc hőseinek sírjára, szeretném azt hinni és érezni, hogy ez a koszorú nemcsak az emlékezés könnyes érzéseit jelképezi, hanem belefondódik abba minden amerikai magyarnak az az erős elhatározása is, hogy most, azonnal megkezdjük rendezni, egységesíteni sorainkat. És ígérjük, hogy ha mégegyszer üt az óra, nem leszünk felkészületlenek ... és méltóak leszünk 1956 szelleméhez. Az Isten minket úgy segéljen! Bélyeggyűjtők gyűlése A Magyar Bélyeggyűjtők E- gyesülete havi rendes gyűlését és csere-estjét november 3-án, hétfőn este 7 órai kezdettel tartj a Köck Károly titkár lakásán (866 Ambrose St. New Brunswick). Úgy a tagokat, mint érdeklődőket, tagnak jelentkezőket kéri a vezetőség ezen gyűlésen való pontos megjelenésre. 1956. október 23 . . . Két éve múlt annak, hogy a magyar élniakarás teljes elemi erővel törj; fel a zsarnok elnyomatás alól. Még ma is felejthetetlenül él mindannyiunk emlékében az a nagy világmegmozdulás, mondhatni: világ - lelkiismeret felébredés, ami minden ország népét tettekre kényszeritette'— még a Czovjetunióban is tüntetések voltak az egyetemeken és utána ömlött a vér . . . És azóta a világot ellepték a hontalan magyarok ezrei. Próbáljuk most néhány gondolatban a valóságot megeleveníteni, mondjuk igy: megvilágítani. Minden forradalom a múltra támaszkodik, más szóval: a múlt erejéből és meggyőződéséből táplálkozik. A megmaradtaknak pedig csak egy kötelességük van: tovább építeni a múltat, a történelmi múltat, mely nem kalandos időszakokat ölel fel, hanem a mi esetünkben ezer esztendős múltat. Ne feledjük el, ; hogy egyetlen forradalom sem ir, vagy irhát történelmet, mely eltörölhetné egy nemzetnek karakterisztikumát és elfordulva tőle, á-bé-cé-nél kezdené meg újból egy nemzetnek felépítését. Lehetnek változások, formai újítások az eredmények között, de radikális változásokat sohasem tudott a forradalom eredményezni. Az azt túlélők rendszeresen viszszatérnek a nemzet eszméjéhez, mely azt nemzetté tette. A kérdés már most az, hogy tulajdonképen mi menti és őrzi meg Magyarországot? A válasz egyszerű: Magyarországot nem szájjal, hanem tettel lehet csak megmenteni! “Magyarországot nem szájjal mentjük meg, hanem. . .” A Az ezeréves magyar történelem már többször megmutatta élniakarását. Elbukott 1849- ben, mint most is. Utána következett az emigráció! És Kossuth Lajos? Ha valaki valóban sokat beszélt a nemzet érdekében, akkor az ő volt. És mi lett az eredmény? Pár mázsa papírra irt Ígéret és utána egy nagy csend! Hogy pedig mégsem pusztult el a megtorlás idején, azt a magyar népnek, mint ilyennek köszönhetjük, mely szívós akarattal átvészelte a nehéz időket és ismét szabaddá lett. Most itt volt a második magyar forradalom. Ezrek és ezrek vannak itt is. És mi a való tény? Ezrével találunk nemzetmentő szónokokat, akik csodatetteket vittek véghez, találunk lángelméjük hadvezéreket, akiket ma ezren és ezren lenéznek és emellett óriási azoknak a nagy hősöknek a száma, akik csak önmagukról beszélnek. Most, csak úgy csendesen tnegkérdezzük ezeket a nagy hazafiakat: miért nem beszélnek többet azokról, akik meghaltak? Akiket elhurcoltak? Akik nyomorultak és bénák lettek? Miért csak önmagukról beszélnek? Miért nem őrzik meg és gyűjtik azoknak az emlékét és hőstetteit, akik talán az oldalukon hullottak el? Akik életükkel pecsételték meg hazaszeretetüket? Miért bújnak most az ő hősiességük mögé azok, akiknek talán még annyi közük sem volt a forradalomhoz, hogy tudták volna egyáltalán, hogy forradalom van! A becsületesen gondolkodó magyarok erélyesen tiltakoznak a valódi hősi halált halt hősök nevében, a Hári Jánosok ellen, akik a saját maguk előnyeiért hazudnak és történelmet hamisítanak az igazi hősök rovására. És sajnos, hányán de hányán voltak és talán még ma is vannak, akik a befogadó országok hatóságait hazug sásgaikkal megtévsztik és rendszeresen vétkeznek a hősi halottak ellen! A szabadságharc egy,egész nemzetnek lelki egységét jelenti! Jelenti az ezer esztendős Magyarország élni akarását, mely szent és magasztos! Kalandorok és árulók ezt ne szennyezzék be! Milyen szomorú, hogy anynyian, de annyian lettek gazdagok a hősi halottak érdemeit lopkodok közül! Magyar! Ha a szabadságharcról beszélsz, beszélj a hősi halottakról és ne magadról! “. . . hanem tettekkel mentjük meg az országot” — ezen van a hangsúly! A tett mindig életet jelez! A tetteken, az életen keresztül ismerem meg, hogy ki kicsoda és milyen a nemzete! A tettek ellen nincsen argumentum! A forradalom után megmaradtaknak a tettek embereinek kell lenniök! Magyarosan, becsülettel és őszinteséggel! Ez pedig magával hozza azt a büszke öntudatot, hogy én egy országnak fia vagyok, mely hőseinek ezreivel bizonyította be, hogy jogom van élni, mert magyar vagyok! Öntudatot és becsületet kell sugározni minden magyarnak, aki átélte a nagy napokat, ahol az élet és halál kérdése nem volt fontos akkor, amikor a nemzet szabadságáról volt szó. A hősi halottak a történelem örökké élő alakjai! Csak a mártírok véréből fog újjászületni egy nemzet! Ez a hite annak a magyarnak, aki nem fél szembenézni önmagával és nyugodtan csak annyit mond: “Én megmaradtam, de élek tovább becsülettel és meggyőződéssel azok helyett, akik életüket áldozták én helyettem is.” A véres szabadságharc fiainak igy kell gondolkozni, nem pedig kirúgni a hámból és naphosszat az ital mámorába temetni életüket! Aki valóban a szabadságharc fia volt, az kegyelettel emlékezik hősi halott bajtársaijjól és azokról beszél, arról, hogy ők mit tettek. Ez és csak az ilyen nemzedék tudja megmenteni és egyszer újra felépíteni Magyarországot! Mi pedig kegyelettel és őszinte hazaszeretettel helyezzük el az elismerés koszorúját azok emlékére, akik a huszadik században a szegény meggyalázott Magyarországot, a mi édesanyánkat hősi életáldozatukkal megdicsőitették . . . s szeretettel fordulunk a megmaradt csonkult és béna stigmás fiaink felé és csak azt mondjuk, hogy: Áldjon és védjen a magyarok Istene! Magyarország, a mártírok országa, feltámad! SPEKTÁTOR Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapotl
