Szabad Sajtó, 1957 (51. évfolyam, 1-45. szám)

1957-04-18 / 16. szám

I Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” — OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 16. SZÁM. Merged with “PASSAIC and VICINiTY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1957. ÁPRILIS 18. FELTÁMADOTT I . • • • Két nagy ünnepe van az Egy­háznak. Az egyik a Karácsony, a másik a Husvét. Karácsonykor az Isten Fia lesz emberré. A végtelen Isten mégkönyörül a a biinös embe­ren és elküldi egyszülött Fiát: Jézust, hogy váltsa meg azt az embert, aki eltávolodott Tőle és bűneivel szembe szállt az Isten­nel. Közénk jött, hogy megvált­son és erőt, hitet, bizalmat és meggyőződést adjon az ember­nek, hogy az Isten mégsem hagyta el, hanem megkönyörült rajta és kilátásba helyezte a Mennyországot. Husvétkor valami nagyobb történt. Egy nagy tanuságtétel az egész vliág előtt. A harminc­­három év alatt elrejtve élt Isten Fia, aki nem tett egyebet, mint segített, támogatott, oltalmazott és védett, szörnyű kinhalál után a keresztre hágott, hogy meg­haljon és igy feláldozza életét azért az emberért, aki csak meg­bántotta és megbántja az Istent. Ellenségei kárörömmel nézték vívódását a kereszten. A nagy fordulat ezután követ­kezett. Isten ellenségei már el­könyvelték, hogy Jézus már nincs és nem is lesz többé. De az Isten azért Isten, hogy ne úgy •gondolkozzék mindig, mint az ember. Harmadnapra feltáma­dott. Megrendült az ég és a föld. Megrendült az ember, és kétség­­beesetten rázkódott meg a go­nosz istengyilkosok tábora. És az Egyház, melyet Jézus alapított, még ma is él és élnek benne azok, akik őt akarják csak követni. Modern szemmel nézve a vi­lágot és benne az Isten müvét, könnyen rájöhetünk arra, hogy: 1. ) Amig ember lesz a földön, addig római katolikus egyház is lesz. Örök igazság az, hogy amit Isten alkotott, ember nem pusz­títhatja el. Az örökké csak fon­­dorkodó ember hiába próbál akadályokat építeni az Isten müve elé. Az Isten örökké él, az ember pedig csak néhány évti­zedet legfeljebb. Isten nemze­dékeket él túl, mig az emberek ámitói rövid és eredménytelen vergődés után, befejezetlen mü­vei és igen sokszor szégyennel a homlokukon és emlékeikben le­buknak és a feledés homályába zuhannak. Isten mellett állani és ezért szenvedést és megpróbál­tatást is vállalni, érdemes és dicsőséges! 2. ) A mai kor embereének lelke tele van a szabadság utáni vággyal. Ugyanakkor talán még sohasem volt annyira rabságban mint ma. A mai ember rabja a pénznek, a kényelemnek, a dicsőség-haj­­hászásnak, az elismeréseknek és mindannak, ami ma egy rövid időre szabott életet csak itt ott tud egy kissé boldoggá tenni. Igen, van értelme az életnek, munkának, a mindennapos ro­botnak, ha mögötte ált teljes erővel az erőforrás: a lélek egészséges élete, benne az Isten imádata, ember megbecsülése, a munkának értelme. Husvét, Feltámadás, éliniaka­­rás, szolgálni alázattal Istennek, hazának, emberiségnek, mind­mind a keresztény életnek kite­vői és értelmet adói. Mi, magyarok, már mindezt jól megtanultuk. Mi nagyon is jól tudjuk, hogy miért érdemes élni. Minden emberi számításon túl mi már elindultunk a feltá­­madás-igérte utón, mely a mi sokat szenvedett életünket any­­nyira, de annyira próbára tette. És mi mégis hiszünk és remé­lünk, mert szeretjük az Istent és az ő példája nyomán értelmessé akarjuk tenni életünket. Annál többet mi már nem veszthettünk, mint vesztettünk. Most már csak egy van vissza, hogy kálváriás életünknek gyü­mölcsét: a Feltámadás napját is megérjük. Ebben hiszünk! Ke­ményen és rendületlenül! Mi nem akarunk rabok lenni a világ közönséges életj ármá­ban, mi szabadok akarunk lenni az értelmes emberi életben! Igenis, mi még-mindig hiszünk és remélünk ... És meggyőződé­sünk, hogy igenis Feltámadunk! Fr. Bbrsy Gy. Engelbert, O.F.M. r. k. plébános. Engedjék be a ma­gyar menekülteket Ausztriában és Jugoszláviá­ban még mindig mintegy 50,000 magyar menekült nyomorog s várja, hogy a világ valamelyik országa befogadja, otthont, megélhetési lehetőséget nyújt számára . . . (Jugoszláviából rö­videsen elviszik azt a 18,000-nyi magyart különböző országokba, de hogy hová, az még bizonyta­lan.) Az Egyesült Államok törvény­­hozása előtt több javaslat van a magyar menekültek bebocsátá­sára vonatkozólag. Néhány tör­vényhozó akadályozza, hogy a javaslat átmenjen, számtalan magyar-barát szenátor és képvi­selő azonban kész javaslat mögé állni. Rendkívül fontosnak tart­juk, hogy minden magyar test­vérünk azonnal Írjon, vagy távi­ratozzon állama szenátorának, vagy képviselőjének s kérje a magyar menekültek további be­engedésére vonatkozó javaslat támogatását, sürgetését! (A távirat szövege lehet ez “Your immediate action and favorable vote in behalf of the entry to the United States of the Hungarian freedom-fighter refugees are cordially requested and will be very much appreciated,” — vagy pedig: “Please act and vote favorably on the Bill per­mitting more Hungarian ref­ugees into the United States.” írja alá ki-ki a táviratot, vagy levelet s küldje azonnal Wash­ingtonba az illető törvényhozó­nak (kinek neve után csak eny­­nyi cim kell: Senate Office Bldg. — vagy House of Repre­sentatives, Washington, D.C.) Amerika csak valami 30 egy­néhány ezer menekültet foga­dott ezideig be az októberi sza­badságharc óta, mig rrtás orszá­gok, pl. Canada szinte korlátlan mennyiségben engedi be a me­nekülteket. Az ide érkezettek közül is csak 6,500 jött be ren­des emigráns quotával, a többi számára szintén külön törvény kell még. Illetékes hozzáértők szerint további 30,000, vagy még több magyar beengedése sem okoz munkanélküliséget, vagy más bonyodalmat ebben az országban, sőt, a menekültek legtöbbje hasznos polgára lesz hazánknak. Csak kicsinyhitű akadékoskodck miatt akadt el a magyar menekültek behozatalá­nak ügye s rajtunk múlik, sza­vazópolgárokon, hogy ezen tör­vényhozóink utján segítünk! Magyar testvéreinkről van szó, akik életüket kockáztatták ak­kor, amikor elnyomott nép/nilli­­ók.továbbra is tétlenül marad­ik . . . magyar szabadságharco­sokról, akik megmutatták a vi-Megváltás... (VILÁGDRÁMA) Azon a szörnyű pénteken Az Isten is némulva ült a véghetetlen égben■ Azon a szörnyű pénteken A Sátán, hangja vijjogott a világmindenségben. Azon Oj szörnyű pénteken Az angyalok kétségbeesett nagy sírásba fogtak. Azon a szörnyű pénteken Vérbe borult a rettent Nap s a döbbent Holdak. Azon a szörnyű pénteken A poklok tornácán elájultak az árva lelkek. Azon a szörnyű pénteken Az emberek Valakit ormótlan keresztre vertek. Azon a szörnyű pénteken Nehéz ütésektől dörgött a távoli égbolt. Azon a szörnyű pénteken A nagy keresztről titkos áldozati vér folyt. Azon a szörnyű pénteken Az ember önképében Isten-embert ölt meg." Azon a szörnyű pénteken A hírre sírjukból a halottak is kijtöttek. Azon a szörnyű pénteken A világdráma dörgés, villámlás közt lezajlott. Azon a szörnyű pénteken Az igazságnak napja vérbe hanyatlott. De ám a husvét-hajnalon Halkan kinyilt a sziklasir pecsétes ajtaja. Azon a husv ét-hajnalon Felharsant az örömnek mámoros örömdala. Azon a husv ét-hajnalon A kénfelhős kereszt nagy távolban tündökölt. Azon a husv ét-hajnalon Vihar után harmattól szikrázott a föld. Azon a husvét-hajnalon A roppant Sátánt megkötözve láncra verték. Azon a husvét-hajnalon Világosságra gyűltök mind a földi elmék. Azon a husvét-hajnalon Kitűnt, hogy Isten értünk szállt a nagy keresztre. Azon a husvét-hajnalon Az ős-bűn és minden bűnünk el lett felejtve. Azon a husvét-hajnalon Kis bárányként aZ Ur arany-aklába tértünk. Azon ha husvét-hajnalon Az ég bezárt kapui'kinyíltak minekünk. Azon ha husvét-hajnalon A menny ujjongó, boldog angyalokat látott. Azon a husvét-hajnalon Öngyőzelmén maga az Isten is nagyot kiáltott. HARSÁNYI LAJOS Jésus Krisztus eddig ismeretlen mondásai... Megtalálták az “Ötödik Könyvet,” Tamás Evangéliumát Egyptomban, a Nílus partján, ahol 1,800 évig őrizte egy agyagedény Krisztus Urunk papiruszra feljegyzett, de eddig ismeretlen mondásait. Az “American Weekly” szenzációs beszámolója. A “The American Weekly” c. többmillió p é 1 d á nyszámban rqegjelenő magazin ápriils 7-iki száma századunk egyik legna­gyobb felefedezéséről közölt szenzációs beszámolót. Nem ki­sebb dologról van szó benne, mint azokról a még 1945-ben Egyptomban, a Nílus partján egy agyagedényben talált 18 év­századdal ezelőtt papiruszra ve­tett írásokról, melyeket a meg­találó egyszerű földmivesek kb. 9 dollárnak megfelelő összegért eladtak egy kisvárosi kereskedő­nek, egy részük Cairoba lágnak, hogy a magyar az egye­düli, akinek nem száll inába a bátorsága még az oroszlán bar­langjában sem . . .! került, másrészük külföldi régi­ségkereskedőkhöz és amelyek­nek létezéséről habár tudott is a müveit világ már évek óta, első alkalommal került most a nyil­vánosság elé a teljes leírásuk és az eredeti szöveg egy részének hiteles fordiátsa ... ősi egyip­tomi “coptic” nyelven vannak Írva, amit a Krisztus utáni első században még használtak. Henry C. Puech, egy francia professzor, a College de France hires régész-tanára volt az első, aki ezeknek a papirusz-lapok­nak rendkívüli fontosságát fel­fedezte s az ő tudományos vizs­gálatairól tett jelentése folytán tudta meg a világ 1956-ban, hogy mi is került elő tulajdon­képen a nilus- parti edényből . . . A papirusz-lapok egy része, egy csaknem teljes könyv, Bel­giumba került, egy ottani atik­­váriushoz. Egy másik könyvet a Régi-Cairo-i Coptic Museum vásárolt meg. A papiruszok egy részét pedig egy magán­­gyűjtő vásárolta meg, miután az már több kézen megfordult. Ez volt a legnagyobb része a talált írásoknak mintegy 13 kötet és egy csomó különböző oldal-lap. Ez a gyűjtő végül is elvitte az egészet Cairoba, a Coptic Mú­zeumba s felajánlotta megvétel­re, tudván, hogy a legilletéke­sebb helyen kínálja, mert ott vannak a többi “könyvek” is s (Folyt, a 4-ik oldalon) cs a_■ ■ ■ os ■ ■ ■in« ■■■:! Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kivánunk IIIUflllilflIBI!l!BlliBIÍIIBIIIIB!IIIBII!!ailllfllllBI!IIBI!IIBI!!BI!l!Blí!fl!illfllilB!llBli!BlillB!IIIBIilBljlBiljBi. ■iJlU!liaii!!Bi!miíiiHl,i;ni! HÚSVÉTI HIT Irta: BÉKY ZOLTÁN főesperes Csak néhány nap választ el minket a keresztyén világ egyik legnagyobb ünnepétől, a Hus­­véttól. Attól az ünneptől, amely a keresztyén hitnek, reménység­nek, szeretetnek és uj életnek az ünnepe. Nemcsak a húsvéti bizonyosság, hanem az élet ta­pasztalatai is meggyőzhettek minket afelől, hogy enélkül a hit és reménység nélkül: nincs élet és nincs jövője az emberiségnek. A feltámadott Krisztusba ve­tett törhetetlen hit nélkül: nincs keresztyénség. Mai világunk legnagyobb ba­ja és tragédiája az, hogy nincs benne hit és kezdi elveszteni re­ménységét. Egy történetet hallottam nemrégen egy kis hegyi város­ról, ahol a kormány egy nagy vízválasztó erőmüvet akart épí­teni. Á városban elterjedt a hir, hogy az összegyűjtött viz el fog­ja önteni és sodorni az egész vá­rost. Ettől a naptól kezdve meg­állt az élet a városban. A lakos­ság elvesztette hitét és remény­ségét a jövőben. Beszüntetett .minden építkezést, javítást fes­tést, reparálást. Minek, ha úgy is . jön az árvíz és elsodor min­dent. Könnyelmű, felelőtlen, fajtalan életet kezdtek élni. Pár hónap múlva úgy nézett ki a vá­ros, mint egy kopott, szennyes, züllött koldus tanya, bizonysá­gául annak, hogy ahol nincs hit az Istenben, nincs remény a jö­vőben; ott nem is lehet jövő ott pusztulás és kétségbeesés lesz az ur. Ehhez a képhez hasonlítható a mi világunk és a mai emberi­ség. Ott áll hit nélkül, reményét vesztve, a félelmekkel és rette­gésekkel tele, a kétségbeesés ha­tárán. Várja, hogy mikor indul meg a nagy, a szörnyű árvíz: a kommunizmus, vagy a harma­dik világháború, hogy elsodorja, kiirtsa az egész emberiséget a földnek színéről. Ismerek anyá­kat, akik nem akarnak gyerme­keket szülni: félelemre, rette­gésre, rabszolgaságra, vagy bombák, lelket ölő, mérgező kommunista eszmék áldozatául. A felelőtlen “csak a mának éljünk,” minden erkölcsi és ke­resztyén princípiumot mellőző, élet és világszemlélet jeleivel van tele a világ. Mindez annak a szomorú és tragikus eredménye, hogy az emberek kezdik elveszteni a re­ménységüket a jövendőben és hitüket abban az Istenben, aki­nek volt hatalma feltámasztani és visszahozni szent Fiát. a Krisztus a halálból. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az embereknek ez a maga tartása teljesen keresztyénellenes. Ha mi keresztyének vagyunk és a feltámadott és élő Krisz­tus követőinek merjük nevezni magunkat: Akkor hinnünk kell, törhetetlenül a halálból is éle­tet támasztó, világok felett u­­ralkodó, világok jövőjét formá­ló Istenben. Mert a mi mai vilá­gunknak nem lehet az a végső és döntő kérdése, hogy mit szándé­kozik tenni a Kremlin, vagy a züllött Kruscsev: hanem az, hogy mit akar tenni az Isten? Mi az ő terve felőlünk és vilá­gunk felől? És ez a döntő. Mert szent a meggyőződésünk és hi­tünk, hogy világunk nem esett ki az Ő életet és világot formáló kezéből. Erre a hitre és élő reménység­re van szükségünk. Ezt a hitet és élő reménységet hozza és hir­deti a husvét. “Ne féljetek! Én élek és ti is élni fogtok!” Ha .ez a hitetek megvan, ne féljetek! Világunk lehet tele fé­lelemmel és rettegéssel. Életünk lehet kifosztott, összetört, meg­gyötört. Tábort járhat vilá­gunkban a Sátán. Népeket igáz­­hat le, feszíthet keresztre, zár­hat szikla sírba, mint régi ha­zánk szenvedő népét ... Ne fél­jetek. Higyjetek abban az Isten­ben, akinek volt hatalma Szent Fiát kihozni a sírból, van hatal­ma hogy a mi félelmekkel, ret­tegésekkel, gyötrlemekkel tele világunkat is megmentse a pusz­tulástól és elhozza reánk a fel­támadásnak az uj életnek áldott ünnepét. Ezt hozza és ezt hirdeti a husvét. Legyen hitetek őben­ne. ő él s ti is élni fogtok. “A gumiból is a ha­ladó hagyományok­hoz tartozik...” Egy március 18-án kelt, kül­földre küldött magyarországi magánlevél Írója igy vázolja fa­lujának mai életét (szószerint idézzük) : “A politikai terror kibírha­tatlan. Jó hogy elmentetek. A községet katonai és rendőr-ala­­kultok szállták meg és éjjelen­ként surcolták el azokat, akik a forradalom idején szerepet ját­szottak. A tanácselnököt levál­tották, uj párttitkárt, uj rend­őrparancsnokot hoztak. A párt 15-20 fő, csupa jellemtelen frá­ter. Iskolaigazgató is már azóta a harmadik. Neveket nem Írok, mert a levelezést is ellenőrzik. A Március 15-ike csak iskolai vonalon volt, osztályonként egy­­egy rendőr volt jelen. Ilyen a szabadság! Persze, szöveg az van! Most, aki szólni mer, az el­lenforradalmár. A hősök (szov­jet) emlékművét helyreállítot­ták és a Kossuth-cimert is levet­ték már. Ismét a vörös zászló és sarló-kalapács. Többezer em­bert, tanítót, papot, diákot in­ternálták március 12-13-14-én. Kampányszerűen fokozódik a terror és tartani fog április 6- ig, utána jön az önkritika. Ál­lást csak az kap, akit a párt ajánl. Sok a munkanélküli. Az üzletekben csak azt lehet vásá­­solni, amit a Vöröskereszt ado­mányokból elvesznek. Ado­mányt csak kommunisták kap­hatnak. Szóval, jól vagyunk, csupa öröm az életünk! A fiatal­emberek, akik katonai sorozás­ra mentek, dagadt, véres fejjel jöttek haza. Gumibottal verték őket agyba-főbe. A napokban beállítottak az egyik névnapozó házhoz és gumibottal verték szét a háznépet. Az egyik rendőrtiszt szerint a gumibot is a haladó hagyományokhoz tartozik. Jól tettétek, hogy elmentetek. Nek­tek szerencsétek volt!” Ez a keserves jajszó minden­nél jobban jellemzi a mai ma­gyarországi terrort, Moszkva bábjainak és pribékjeinek bcsz­­szuállását a letiport, magára ha­gyott magyarságon. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, bogi ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­töságnál, rT

Next

/
Oldalképek
Tartalom