Szabad Sajtó, 1957 (51. évfolyam, 1-45. szám)

1957-03-21 / 12. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 12. SZÁM~ PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAICÍ AND BERGEN COUNTIES THURSDAY — 1957. MÁRCIUS 21. Kivégeztek öt miskolci diákot, ötvenet pedig elhurcoltak. A szovjet hadsereg egy különítmé­nye körülfogta a miskolci ne­hézipari egyetem internátusát, a diákokat egy nagy terembe te­relték s aztán megkezdődött a házkutatás. Az ágyakban pisztolyokat ta­láltak, — a diákok szerint ma­guk a szovjet katonák és ma1 gyarországi pribékjeik rejtették oda, hogy bűnjelekben se legyen hiány a következő felvonáshoz. 'Egy katonai rögtönitélő bíróság halálra Ítélt és nyomban ki is végeztetett öt diákot, ötvenet pedig ismeretlen helyre hurcol­tak. A diáklányokat a szovjet MVD több napon keresztül “vallatta,” aminek következté­ben félholtra verve, nemi beteg­séggel telten hagyták el a valla­tó helyiséget. Volt olyan is, aki­nek a mellét levágták . . . A szegény, magárahagyatott, végső elkeseredésében élő ma­gyar nép jajszavát már nem hallja meg a világ. A terror olyan nagy, amilyen sohasem volt. A Kádár-rezsim villám­gyorsan felöltötte az ÁVO kere­teit s ina több a besúgó és poli­tikai rendőr, mint valaha. S közben Kádárék Moszkvá­ban “tárgyalnak.” Ez azt jelen­ti, hogy alázatosan elfogadják a legújabb utasításokat s azo­kat szolgai módon végrehajtják. A nyers igazság az, hogy a jaltai egyezményt is tiszteletben tartja Amerika. Azt az egyezményt, amelyik meghatározta a Szovjet érdek­­területét. Ebbe az érdekterület­be beletartozik Magyarország is és ezért nem moccant Washing­ton, amikor a magyar : népet gyilkolták a vörös hadsereg tankjai. Mindenki azt hitte, hogy Jal­tát már elfujta a szél. Pedig nem igy van. A washingtoni kormány csak akkor ideges, ha a Szovjet túl akarja lépni a jaltai határokat, ha fékevesztett mo­hóságában le akarja azt is nyel­ni, ami Amerikát illeti. Kormá­nyunk részéről ezért volt a gyors cselekvés Közép-Keleten, hogy csak egy példát említsünk. A magyarországi véres ese­mények idején Dulles külügy­miniszter villámgyorsan kije­lentette, hogy Amerika nem avatkozik bele . . . tehát a saját érdekterületén a Szovjet azt te­het, amit akar. Meg kell mondanunk, hogy az Egyesült Nemzetek szerveze­tében is vitatható szerepet ját­szott az amerikai delegáció, amikor a szabad nemzeteket le­fékezte. Nemcsak mi mondjuk ezt, hahem többek közt a ma­gyar ügyben olyan gyönyörűen viselkedő talta és gyászosnak nevezte azt a tevékenységet, amelyiket az amerikai kormány megbízottai a new vorki üvegpalotában ki­fejtettek. Lodge szerint ezt sem lehetett és azt sem lehetett. Középkele­ten csodálatosképpen mindent lehetett. Egyszerre jól olajozot­tan forgott az ENSz egész gépe­zete, a határozatokat azonnali akciók követték, Hammerskjold vezértitkár másodpercnyi kése­delem nélkül küldte a helyette­sét, a rendőrcsapatokat és sza­ladt maga is, nehogy valahol hi­ba történjék. Ha az egyik esetben lehet, mi­ért nem lehet a másikban? — kérdezzük tisztelettel. És miért nem mondják meg a nyers igaz­ságot ? Kertelnek, mellébeszél­nek, odáznak, lassítanak, fékez­nek . . . Miért nem mondják meg kereken, hogy ez az érdekterü­let ezt követeli, a másik amazt. S ha pedig az Egyesgült Nem­zetek szervezetén keresztül a Szovjetet nem lehet megrend­­szabályozni, hát akkor miért nem hagyja ott ezt a társaságot az Egyesült Államok? Érdekterület, olaj, nemzetkö­zi viziut és miegymás? Röviden szemforgatás. Nin­csenek már eszmények, a nyu­gati világban sincsenek. Csak érdek, érdekterület. Eszmények nélkül pedig emelkedni nem le­het. Csak alább csúszni. FELHÍVÁS és kérelem az AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ! Magyar ember állami kinevezésben Fohl András közismert Perth Amboy-i magyar borbélymester honfitársunkat Robert B. Mey­­ner, New Jersey kormányzója a borbélymestereket vizsgáztató állami tanács (Board of Exam­iners) egyik tagjává nevezte ki. Tudomásunk szerint ennek a ta­nácsnak összesen négy tagja van, akik közül az egyik most egy magyar ember lesz . . . Fohl András a Magyarok Nagyasszonya r.k. egyházköz­ség vezető tagja Amboyban, aki a Kolumbusz Lovagok szerveze­tében is jelentős pozíciót tölt be mint Grand Knight. A State Street-en. van régi jónevü bor­bély és fodrászüzlete. Büszke örömmel regisztrál­juk egy derék magyar honfitár­sunk állami kienvezésének hírét és sok sikert kívánunk Fohl Andrásnak jelentős uj pozíció­jában ! Az Amerikai Magyar Szö­vetség New Brunswick-i Osz­tálya körlevélben — és most már a sajtó utján is — az alábbi kérelemmel fordul az amerikai magyar egyházak­hoz, egyletekhez, klubokhoz, szervezetkhez és általábnan az egész amerikai magyar­sághoz, a Camp Kilmer-ben működő magyar segély-iro­dánk menekülteket elhelyező, munkához, lakáshoz juttató nehéz munkájának megköny­­nyitése és eredményesebbé té­tele érdekében: ’ Kedves Magyar Testvéreink: Szabadságharcos, menekült magyar testvéreink már eddig is százával találtak munkát és elhelyezést a Camp Kilmer-ben első naptól fogva feállitott iro­dánk utján. Testvérsegitő, ön­zetlen munkánkat tovább foly­tatjuk és igyekszünk az egyre nehezebbé váló elhelyezési prob­lémákkal megküzdeni. Jelenleg még mindig közel 2,000 mene­kült van a Kilmer Táborban és legu j abb értesülésünk szerint március hónapban újabb 3,800 személy fog érkezni szabad Amerika földjére; ezután kizá­rólag repülőgépeken. Mi ezt a hirt is örömmel vettük és válto­zatlan tettrekészséggel és szere­tettel fogadjuk őket, Tőlünk tel­­hetőleg segítségükre leszünk, hogy mielőbb egy uj, meleg ott­honra találjanak valahol Ame­rikában . . . Vihar sodrában... Együtt a levelekkel sodor bennünket szörnyű vihar . . . Tele van szórva velünk az egész világ s a temetők. Közülünk ezreket ember lábak közöny-csizmákkal sárba tipornak. Sokat az orkán felkap újra s viszi, ragadja tengeren, hegyeken túlra, uj állomásokra, csataterekre, háláim erőkre. Indokinába, Koreába. M egállni, gyökeret verni sehol nem tudunk . . . Házunk, ha van is, nincsen otthonunk, Mindég uj gyász, uj seb jön az újra: a magyart a vihar fújja, egyre csak fújja. CSIGHY SÁNDOR Life magazin is. \ ' | A Life vádoló vezércikkere Fénytelen volt, válaszolni Lodge fődelegátus, próbálta tisztára mosni önmagát és a kormányt, de a lap továbbra is elmarasz-Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinKat, bőgj al valamilyen okból nem kapjí pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­tóságnál MAGYAR POLITIKAI KLUBOK, SZERVEZETEK ÖSSZEÍRÁSA NEW JERSEY ÁLLAMBAN New Jersey államban, hozzávetőleges számítás szerint több mint 50,000 magyar él. Ennek a jelentős számú magyar­ságnak az amerikai országos és állami politikai életben is bagy szerepe és szava van, de soha eddig kellőképpen fel­értékelni és felmérni azt nem tudtuk. Most egy bizottság alakult arra, hogy megállapítsa, hány’ aktivan működő magyar politikai, vagy politikával is foglalkozó klubunk, szervezetünk van New Jerseyben. Ösz­­szeirják a magyarszárrhjtzá.su amerikai polgárokból álló ilyen szervezetek és (Csoportok teljes listáját az egész államban minden magyar-lakta helyen. Hogy ez az összeírás minél tö­kéletesebb és hiánytalanabb legyen, felkérik e helyről is a magyar klubokat és politikai szervezeteket (“Polgári Körök,” stb.) hog/egy postakártyán, vagy telefonon adják be nevü­ket, címüket (a titkár címét) és közöljék azt is, hogy mikor alakult a szervezet és kik a tisztviselői. Közös magyar érdek egy ilyen lajstromozás elkészítései Cim: Hungarian Committee, 216 Somerset St., New Bruns­wick, N. J. Tel. CHarter 9-3791. Ebben a szinte emberfeletti munkánkban és törekvésünkben mi itt majdnem egyedül állunk. A Camp Kilmer-ben működő szervezetek, — az United Uk­rainian Relief Committee-n kí­vül — mind vallási alapon Ítélik meg és osztályozzák a mi ma­gyar testvéreinket, mi azonban egyforma mértékkel mérve, testvéri szeretettel fogadunk mindenkit, aki magyarnak szü­letett, magyarnak érzi és vallja magát. Ezek a MI testvéreink és az irántuk érzett magyar testvéri szeretet ad nekünk erőt ahhoz, hogy nehéz munkánkat eredményesen végezhessük, sok­­szorszor még olyan esetben is, amikor az elhelyezés reményte­lennek látszik . . . A feladat, a munka, amit mi itt végzünk, az *egész amerikai magyarság feladata és munká­ja! Az amerikai magyarságot, felekezeti és más különbségeken felül állva képviseli a Camp Kil­mer-ben a mi irodánk s úgy a menekült testvérek felé, mint Amerika magyarsága felé: együttműködésünk, segítő kész­ségünk a i legmesszebbmenő, a legteljesebb mértékül Most sürgősen szükségünk van olyan címekre — bárhol Amerikába’ — ahol munkaal­kalom és tudás kínálkozik! Na­gyon kérjük magyar egyházain­kat, egyleteinket, szervezetein­ket, mint minden egyes magyar testvérünket, gondoljanak a ha­zájukból kivert, családjaiktól el­szakított, menekült magyarja­inkra s nyújtson segítő kezet most mindenki, aki segíteni tud, akár egyetlen cim közlésével is! Segítsenek bennünket, hogy segíteni tudjunk! 1957 március. Cim: Am. Hungarian Federation Bldg. 713, Camp Kilmer, N. J. Nagyböjtben hamut szór fejünkre az egy­ház s Krisztus szenvedésének benyomásai alá dilit; mindez­zel mély megtörődést s peni­­tenciát sürget, valamint nagylelkű szeretetet a szen­vedő Jézus iránt. Meg akarunk alázkodni a hamuban. A hamu halálunkat hirdeti, életünk elhervadását, érzékiségünk s testiségünk el­porladását s bűnösségünk büntetését: por vagy és porrá leszesz! A halál az ember müve, a szerencsétlen művé­szé. Az első halott téstvérgyű­­kos áldozata volt . . . De nagyböjtben azért szél­iünk lélekben halálunk percé­be, hogy erőteljesebben és ör­­vendezöbben éljünk. Nem­hogy búsuljunk s elhervad­junk, hanem hogy fellelkesed­jünk s kivirágozzunk. Szen­vedélyem, hogy a jónak mor­zsáját se hanyagoljam el, ha­nem földolgozzam, mert még van időm. Íme e gondolatok­ban édes érzelem tölti el szi­vemet s a csúnya halálváz szép testet s angyalszárnya­kat ölt s az Úrhoz emel föl, ki ‘a lét s elmúlás változásaiba állított, de csak azért, hogy gazdagabban éljek. Bőjtölni akarok Jézussal, ki negyven napig bőjtölt s megteszem ezt szívesen, mert az egyház, a fegyelmezett lel­kek tanítója, parancsolja. És végül nagyböjtben az önma­­gábatérés s tisztulás szelle­mével bele akarok hatolni Jé­zus szenvedésébe. Ehhez lé­lek, érzékeny, nemes, nctgy­­stilü lélek kell. A nagyböjtben le a sarukkal! Lábadjon könnybe szemem, hogy többet lássak s verjen gyökeret tér­dem, hogy gyorsabban halad­jak a keresztuton. Igazán szent idő; meg akarom szen­telni! PROHÁSZKA OTTOKÁR Március tizenötödike Magyarországon Az 1848-as magyar szabad­ságharc elindulását jelentő március 15-ének 109. évforduló­ja hetek óta súlyos gondokat, nyugtalanságot okozott Kádár János bábkormányának, mert a MŰK (“Máricusban újra kezdjük”) tréfás fenyegetés va­lóra váltásától rettegtek. Ezt megelőzendő, számtalan letar­tóztatást, házkutatását hajtottak végre úgy a fővárosban, mint a vidéken s a kommunista lapok bőven közölnek tudósításokat a különböző “ellenforradalmárok” bünpereiről, hogy a lakosságot megfélemlítsék, ingadozó saj ót híveiket pedig felbátorítsák. A néhai jó 1848-as szabadság­­harcosok, Petőfi Sándor és tár­sai, most foroghatnak sirjaik­­(Folyt, a 4-ik oldalon) ÜNNEPÉLYEK MARGÓJÁRA IRTA: LENGYEL ALFONZ \ -------------­“Talpra magyar . . .!” — sza­valták március 15-én szerte a világon, ahol magyarok vannak. Ez a lelkesítő dal csodás vará­zsával mégegyszer elénktárta száz kilenc év távolatából legen­dás szabadsághőseink emlékét. 1956-ban ismét harcolt a ma­gyar. Most is a szabadságvágy adta kezébe a fegyvert. A harc­ból most sem maradt meg más, mint a remény. Reményeink mécsvilága fénylik csak a sötét éjszakában, melynek zord pa­lástját a müveit világ közönye rakta rá. Tegyünk most számadást a mostani szabadságharc szörnyű vihara után. Mi volt az ok, ami miatt eleindult. A rendszer re­formokat ígért. Részben meg is adta. Azonban a kétségtelenül szükséges reformokért drága árát kellett a népnek fizetnie. Elvették tőle a legszentebbet, amit egy nép magáénak vallhat, a szabadságát. A szabadság­­vágy, mint tisztavizü forrás tört elő a mélyből, s a szovjet kor­mányzat bűnös becsvágyból vér­rel festette be ezt az üdítő vizet. Ezt a hőseink vérével megszen­telt vizet ne szennyezd be, baj­társ, aki ide szakadtál a. Duna- Tisza tájáról. Nagy értéket hoz­tál magaddal a tarsolyodban ut­­ravalóul. A bizalmat. Ez minden kezdeményezés forrása. Vigyázz rá baj társ, mert ha ez elvész, vele pusztul minden, amit hőse­ink kivívtak a világ szemében. Szeretettel kérünk titeket is, idősebb amerikai barátaink, hogy ezekben a fiukban egy vesztett csata lelkileg összetört és kiutat kereső, de jószándéku embereit lássátok. Kétségtelen, hogy a tiszta búza közé ocsu is keveredett. Kérjük segítsetek abban, hogy közös erővel kitisz­títhassuk azt. Egy terroruralom által előidézett élményképekkel agyonterhelt lelkivilágu fi jak ezek. Részben a kommunista is­kolapolitika és a még teljesen szét nem zúzott otthon átalakító levegőjében nevelkedtek. A “bé­kepapok” vallásoktatásán és az Állami Egyházügyi Hivatal ál­tal előirt prédikációk által a he­lyes utat nem kaphatták meg. Egyedül az Isteni Gondviselés segített, hogy a végső elbukás szakadékai között kötéltáncot­­járó ifjúság megtalálhatta egy nemzeti forradalom keretében a kivezető utat. Apai és anyai gyöngédséggel kell hozzájuk nyúlni, de fenyite­­ni is kell akkor, amikor arra szükség van. Ezt a nevelőmun­kát a szeretet hassa át. Vegyük alapul azt, hogy ennek az ifjú­nak az igazi lelkisége akkor nyi­latkozott meg a legjobban, ami­kor szemben állt puszta kézzel, a szovjet tankokkal és ezzel az egész világ bámulatát kivívta magának. Istenért és a hazáért szálltak síkra az istentelen vörös óriás­sal szemben. Azért az Istenért, akit nem is éreztek tudatosan, hogy létezik. Az istentelen vörös propaganda bemocskolt min­dent ami szent és isteni. A gyer­mekek fejét Kautsky vallásere­deti elméletével, Makarenko ta­naival, és egyéb istentelen ta­nokkal (ömték tele. Ezreket vit­tek a bitó alá. Tízezreket bebör­tönöztek. Szétdulták a családo­kat. Internálótáborok, rabosi­­tott bányák, kolhozok, igája alatt nyögött a nép. Becsülettel megdolgozott nyugdijakat elvet­ték. Házaikból kitaszították az embereket. Amikor az ifjúság ezek ellen békésen tüntetett az idegen zsoldban álló ÁVH tü­zet nyitott rájuk. A szégyentel­jes idegen, a Rákosi klikk tagja, a vérgőzös Gerő ránk szabadí­totta a szovjet hordákat. Ott voltam én is amikor a kommu­nisták börtönéből kiszabadul­tam és igy emlékszem rá amíg élek. A parlamenti tömegmé­szárlás után, teherautókkal szál­lították el a holttesteket. Zöme asszony és gyermek volt. Az asszonyok, karjukon bevásárló­kosarakkal hevertek a földön. Borzalmas holtestük mint élő vád a nyugati világ felé, hogy eltűri ezt a vörös fekélyt Európa testén. Asszonyok gyász-zászlókkal vonultak fel, egyházi énekeket énekelve az amerikai követség elé. Sírva térdeltek le az útra és könyörögtek segítségért az Isten nevében! Mögöttük teher­autókon vitték el a Parlament előtti halottak százati. Borzal­mas zenei aláfestése volt a siró asszonyok könyörgő imája és a halotakat vivő teherautók dü­börgése. A követség erkélyén megjelent egy szürkeruhás ur. Magyarul csak annyit mondott, hogy a követ ur mindent jelen­tett Washingtonnak, de még vá­lasz nem érkezett. Az a válasz, amit ez a gyászoló tömeg várt soha sem érkezett meg. A nemzet néhánynapos öldök­lő harcban puszta kézzel, min­den külső támogatás nélkül egyedül vívta ki szabadságát. Ó milyen boldog, örömteli néhány nap volt az. Boldogan borultak az emberek az utcán egymás nyakába. Zászló erdő borította a várost. A templomok megtel­tek emberekkel s egy boldog szent szabadságérzés szárnyaló hangján zúgott a levegőben: Tedeum laudamus Cristi . . . Jött a gyászos november 4- ike. A szabadságunk tiszavirág élete egy boi’zalmas szabadság­ölelkezés, halálos végét érte. A harcok során sokszor feltört az Istensóvárgás az ifjak lelkében. Hát van Isten? Tették fel a kér­dést. “Ha van akkor miért enge­di, hogy elpusztuljunk”? “A di, hogy elpusztuljunk”? Mond­ták egymásnak, hiszen a hazug szovjet propagandának az isko­lában tanult ezen tételeit most beigazolva látták. Ilyen és ilyen gondolatok százai cikkáztak át a harcosok agyában. Ezeket a gondolatokat a tehetetlen düh és elkeseredés váltotta ki bennük, mivel az Isteni hit alapján álló világ tétlenül nézte az istentele­nek elleni hősi harcukat. Most rajtatok a sor “régi amerikás” barátaink, sponzora­­ink, ti akik az Istenhit tudatá­ban vagytok, ti akik a polgári jólét levegőjében néztétek végig ezt a harcot, hogy segítsetek visszavezetni e csalódott fiukat az Isten ösvényére. Homályosit­­sátok el előttük a ti szeretete­­tekkel azokat a borzalmas él­ményképeket, melyet a sors mostoha keze részükre adott, mert ahogy a költő is mondja: “e fiukért felelős valaki”! ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va lamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefon: CHarter 7-8484.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom