Szabad Sajtó, 1957 (51. évfolyam, 1-45. szám)

1957-09-12 / 37. szám

VOL. 51. ÉVFOLYAM — NO. 37. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINiTY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES THURSDAY 1957. SZEPTEMBER 12. Az ENSz-tárgyalások Szeptember 10-Október 23-November 4 Irta: BACH KAI BÉLA az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára Meyner kormányzó u j r a válasz tásának indokai első napjain kiderült, hogy Amerika és a nyugati világ szá­mára a magyar ügy jelenti a legnagyobb erkölcsi fegyvert, amelyet bármikor kellő ered­ménnyel lehet a Szovjet szemébe vágni. “Eredmény” alatt nem azt ér­tik a világ szabad fővárosaiban, hogy a szovjet csapatok azonnal kitakarodnak Magyarországról. Keserűségünkben még azt is feltételezzük, hogy néhány “nyu­gati külügyminiszter nem is szeretné, ha ez megtörténne. Egyszerre a leghatalmasabb er­kölcsi fegyver nélkül kellene harcolni a Szovjet ellen . . . Mint egyik nagy újság irta a napokban, a mostani ENSz-tár­gyalások a Szovjetnek minden­féleképpen az erkölcsi Water­­loo-t jelentik. Soboljev és csatló­sai tiltakozhatnak ugyan, de minden oldalról a világ megvető tekintete mered reájuk. A Szovjetnek erkölcsi tőkéje eddig sem volt. De nagyhatalmi poziciója következtében Ázsia és Afrika népeit bizonyos igézet­ben tartja. Szemükben még in­kább emelkedett a szovjet presz­tízs, amióta Moszkvában beje­lentették a hosszutávu rakétá­val végzett sikeres kísérletet. Ezt, a tisztán félelemre ala­pozott tekintélyt is darabokra töri a mostani ENSz-tárgyalás. A különbizottság jelentése mel­lett ott van a másik is, amelyi­ket Amerika nagytekintélyű emberei — Adolph Berle, Clare Both Luce, Leo Cherne és Rheinhold Niebuhr — Írtak alá s ezzel a címmel került forga­lomba; “Hungary Under Soviet Rule” (Magyarország Szovjet Járomban). Ez a jelentés meg­állapítja —amit különben mind­annyian tudunk, — hogy a Szov­jet nemcsak a magyar szabad­ságharcot nyomta el a legbrutá­­lisabb eszközökkel, hanem azóta is a terror alatt tartja Magyar­­országot. A kivégzések, bebör­tönzések, deportálások terrorjá­val. “Ma Magyarország nem egyéb — mondja a jelentés, — mint a Szovjet katonai gyarma­ta.” Egy ember távozik Az amerikai kommunista lap, a Daily Worker külpolitikai munkatársa, Joseph Clark kilé­pett a pártból. Ezzel kapcsolato-Kedden, szeptember 10-én, éppen azokban a sorsdöntő idők­ben, amikor az Egyesült Nem­zetek az oroszok által elnyomott és halálra kinzott magyarság­nak az ügyét tárgyalta, egy né­gyes magyar delegáció jelent meg a UN előtt, akiket Cabott Lodge az amerikai főmegbizott fogadott. A delegáció tagjai vol­tak: Dr. Eckhard Tibor, Ft. Béky Zoltán, Báchkai Béla és Dr. Acsay László. A delegáció komoly és súlyos érvekkel és megrázó adatokkal alátámasztva terjesztette elő az egész amerikai magyarság ké­relmét, amelyben, mint főbb pontok szerepelnek: ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va lamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefons . C Harter 7-8484. san a lap elárulja, hogy az ame­rikai kommunista párt 45 szá­zaléka, tehát majdnem fele hagyta ott a vörös tábort. Ha a lap ennyit bevall, többen is le­hetnek, akik hátat fordítottak. Tegyük hozzá, hogy majdnem valamennyien a magyarországi események miatt. Kádár “megmérgezése” A Newsweek cimü magazin értesülése szerint, Kádár János vacsorát adott a vasfüggöny mögötti diplomaták tiszteletére, de az ötödik fogás után a gyom­rához kapott és felkiáltott: “megmérgeztek ... !” Az ávósok rögtön lezárták a kijáratokat, orvosokat kerítet­tek elő. Kádár' görcsökben fet­­rengett, de az orvosok megálla­pították* hogy mérgezésről szó sincs. Moszkva magyarországi helytartója ideges. Ez az egész. Egy tüntetés margójára Az elm űt vasárnap két ezer magyar jelent meg az Egyesült Nemzetek paloiája előtt. Előző­leg mindenki azt hitte, hogy legalább tízezren lesznek a tün­tetők, hiszen Magyafország vi­tális érdekeiért küzdünk. Vájjon hol voltak a többi amerikai magyarok? És hol volt, például, az egyik emigrációs po­litikai csoport, amelyik szeré­nyen a magyar nép képviseleté­nek tartja magát? A távolmara­dással tüntetés szintén tüntetés. (Büszkén Írhatjuk ide, hogy New Jersey magyarsága való­ban tüntető nagy számban vett részt ezen a tüntetésen!) Magyarországon a terror nem enyhül. A buda­pesti rezsim elvetemültsége kö­vetkeztében nincs család, ame­lyiknek valamelyik tagja ne vol­na börtönben. Kádárék külön­féle eszközökkel igyekeznek a nép gondolatait “helyes irány­ba” terelni. Kérésükre, a szovjet tisztek szédületes elegánciával járják a pesti utcákat. Moso­lyogni is próbálnak, sőt beszéd­be elegyedni is a néppel. Minden oldalról megvető tekintetek fo­gadják a kísérletezést. A népszelidités másik eszkö­ze az, hogy most már rogyásig vannak nyugati filmek Magyar­­országon. Főleg vígjátékok. Hadd mulasson a magyar nép . . . 1. Az orosz hadsereg kivonu­lása Magyarországból. 2. Szabad választások az Egyesült Nemzetek ellenőrzése alatt. 3. A megtorló kivégzések, de­portálások és bebörtönözések beszüntetése. 4. Szankciók alkalmazása, stb. Lodge nagykövet szinte meg­hatva beszélt válaszában a ma­gyar nép egész világot bámu­latba ejtő hősiességéről és amint mondotta “szive együtt vérzik a szenvedő magyar néppel.” Is­mertette azokat a törekvéseket és intézkedéseket, melyeket a magyar ügy érdekében tett és biztosította a küldöttséget, hogy nem fog megszűnni küzdeni és harcolni, amig a végleges cél, a népek és a magyar szabadsága meg nem valósul. Fenti időpontok közé esik a magyar szabadságharc gyászá­nak ünnepnapja, október 6-ika. Ma százszorosán, ezerszeresen nagygobb okunk van a gyászo­lásra, mert hiszen az ezeréves magyar történelem során alig akad olyan időszak, amely söté­­tebb jelent zúdított volna a ma­gyarra. Aki hagyományainkhoz, nemzeti erényeinkhez hü tud maradni odahaza — valóban hős az, a legjabából, mert hi­szen a derék magyarok, a jó ha­zafiak sorait tizedeli könyörte­lenül a Szent István országát rabságban tartó, idegen hata­lom. Október 6-ika lényegét és a Nyugat szempontjából való je­lentőségét sokáig nem ismerte fel a nagyvilág. A külföldön me­nedéket keresők hiába fordultak Kossuth kora óta más nemze­tekhez segítségért. Meghallgat­ták, ékesszólásukért meg is tap­solták őket — tenni azonban mit sem tettek. Mégis, alig 18 esztendővel Világos után felde­rült a békés magyar boldogulás hajnala és ha a világháborúkat nem kényszerítik a népekre: Magyarország ma a legfejlet­tebb európai nemzetekkel vetél­kedhetnék minden téren . . . De ami 1849-ben nem volt vi­lágprobléma, az ma már az. 1956 október 23 után büntetle­nül rohanhatta le az ázsiai vész Magyarországot — immár ki tudja hanyadizben . . . Tettek­ben még annyi sem történt, mint 500 évvel ezelőtt Nándor­fehérvárnál ; akkor legalább rongyos keresztes lovagok,” egyszerű koldusnép és pár száz diák sereglett külföldről az agg Hunyadi holló-madaras lobogói alá. De mi történt múlt ősszel? Se kevesebb, se több, mint Mo­hácsnál ! Mégis, múlt október 23 és no­vember 4-ike után most elérke­zett szeptember 10-ike, mely naptól fogva a United Nations világparlamentje előtt a legelső tárgyak között ott ég a magyar fájdalom. Jelenthet ez azonnali lényeges segítséget a guzsbakö­­tött, börtönökben és bitón pusz­tított magyar nép számára? A nyugati civilizáció kényelemsze­retetében elpippgyásodott kö­rülményeink között aligha. Mé­gis, ugyanaz az orosz, amely tegnap magyar asszonyainkat és gyermekeinket tiporta pán­célóriásaival a sárba, az a szov­jet, amely november 4-ikén Bu­dapest polgári házati lőtte rom­má ágyúi rengetegével — ma már nyíltan Amerikát fenyegeti meg hidrogéntöltésü távraké­táival. És ennek a kettős történelmi adottságnak a méhében rejlik a magyar feltámadás reménysu­gara. A magyarság, különöské­pen szabadságharc hősei és leg­inkább annak névtelen áldoza­tai lefektették a második ma­gyar alapjait! Olyan erkölcsi alapokat, amelyek világosak minden gondolkozó halandó előtt, amelyeket nem kell többé vitatni vagy magyarázni. Álta­lános emberi jogokért szenved ma minden hazafi a kommunis­ta börtönben odahaza; az óhaza ■ népének minden megnyilatko­zása ma már nem kizárólag egy tizmillóssá leoperált nép halál­­hörgése, hanem a földkerekség minden szabadságvágyó népé­nek himnusza. íme, az Egyesült Államok és a vezetésére váró szabad világ jelképévé lett a magyar. Amit határozottnak vélt államfők nem mernek megkockáztatni, azt mezítlábas magyar fiuk és lányok félkézzel megtették — benzines üveggel. Megtorpanás­ra kényszereitették minden idők legrettegettebb h a d s e r egét, akárcsak Hunyadi tapasai a fé­nyes ábrázatu Mohamedéét! Magyarázkodhatnak, halogat­hatnak egyesek, bedughatják saját fülüket és beköthetik sze­müket : ’mindenütt, ahol szabad ember él a szélrózsa négy irá­nyában a világ fekélyt jelentő kommunizmusnak a felbiztatott és cserbenhagyott magyar nép tudta csak megadni a választ. 9 Es azok, akiket példaképül is­mert el a szabad világ apraja, nagyja, méltán megkívánhatják tőlünk — saját fajtáuk viszony­lagos bőségben élő alkotórészé­től, hogy ne hagyjuk elhalvá­nyodni azt a hatalmas lángot, amit hetedhétországra fénylőén odahaza meggyujtottak. Követ­kezetesen és odaadóan kell éb­ren tartanunk a gondolatát, szorgalmaznunk a megvalósítá­sát annak, hogy Magyarország ismét a magyar népé legyen és a mi megkínzott, meggyötört ro­konaink, testvéreink maguk irá­nyíthassák a saját portájuk és abban az elhurcoltatás gondja nélkül élő zeretteik bolgodulá­­sát. “A honalapító első alkotmá­nyos magyar király igazságos kormányzása, a lelkiismeret szabadsága a közoktatásban és egháyzi életben: ez fogja ezen­túl is egységre és a független ál­lamélethez való törhetetlen ra­­gazskodásra buzdítani a ma­gyar népet” — ezt üzente az amerikai külpolitika legfőbb irányitója 1957 Szent István napjára. Az amerikai törvény­­hozás mindkét házában 500-nál több szenátor és képviselő egy­hangúan utasította az amerikai kormányt, hogy az Egyesült Nemzetek közbenjárásával sze­rezzen érvényt a nemzetközi bi-Szeptember 10-én, kedden ült össze a UN, hogy a “magyar ügyet” tárgyalja . . .azt a “ma­gyar ügyet,” amely immár nem csupán a magyarság ügye töb­bé, hanem az egész világé . . . A szovjet és csatlósai, — köztük a legnyomorultabb, leg­elvetemültebb magyar, akit va­laha a föld a hátán hordott, — kézzel-lábbal kapálózva védeke­zett a súlyos vádakkal szemben s olyan szemenszedett hazugsá­gokat mondottak, hogy minden tisztességes érzésű embernek émelygett a gyomra azok halla­tán. Hogy a nyugati hatalmak már előre tudtak az október 23- iki magyar felkelésről . . . hogy az “ellenforradalmárok,” a sza­badságharcosok “ártatlan em­bereket, asszonyokat, gyerme­keket öldöstek le,” . . . hogy dü­höngött az antiszemitizmus a felkelőkben . . . hogy a volt nyi­lasok, fasiszták, arfetzokrácia,, stb. voltak a felkelők ... és ha­sonló bődületes hülyeségek egész sorát szájkózták végig a vörös bohócok a világ “törvényszéke” előtt, az Egyesült Nemgzetek nagy-gyülése előtt. A világ szégyene, hogy egyál­talán végig kell hallgatni ezek­nek a mindenre kapható, elvete­mült gazembereknek az össze­­beszédét s amikor ma­zottság javaslatainak. Ilyen megnyilatkozásra m i n deddig nem volt példa. Az Egyesült Nemzetek most megnyílt ülésszakának egyik kimagasló tárgyalási pontjává lett a magyar kérdés. A 81 tag­állam közül 60 teszi magáévá a “ruszkik haza” fekiáltást, amely Budapest bátor népének ajkán hangzott fel először. A nagyha­talmak között ádáz versengés megnyilvánulhat hol lefegyver­­kezési kísérletekben, hol meg atomháborus veszedelmek kiéle­zésében — mindez materiális kupeckedés mindahhoz, amit az óhaza népe kitermelt. Ez a lel­kiekhez, a hagymányos becsület­hez, a szabadsághoz való ragasz­kodás, a vörös halállal szemben mindenkit megillető emberi jo­gok iránti olfhatatlan szomju­­hozás. Szeretjük visszaidézni többek között Mátyás, az Igazságos korszakát, amidőn a reneszánsz, az újjáéledés vezető állama volt Magyarország. Nos, a magyar nép mai megalázott, kifosztott állapotában olyan erkölcsi ma-, gasságot képvisel, amit bármely világbirodalom méltán megiri­gyelhetne. Ilyen körülmények között rajtunk, a szabad világ­ban, a kommunizmus megannyi kényszerzubbonya nélkül élőkre hárul a sürgetés feladata. Mindenki tehet és tegyen va­lamit az odahaza maradtak ér­dekében ; és akinek nincsenek magas összeköttetései, az áldoz­zon MOST nehány dollárt azért, hogy gaz Amerikai Magyar Szövetség murkáj aanyagiak hijján fennakadást ne szenved­jen! Testvérek, nem kis mértékben tőletek is függ, mikor kezdődik meg a második magyar milléni­­um! (Adományok a szent cél érde­kében akár fiókosztályaink ut­ján, akár közvetlenül juttatha­tók el Szövetségünkhöz.) gyarok tízezreinek kiontott vé­rét, a szabadság szent oltárán feláldozott életét akarja a világ számonkérni a bitangoktól, ak­kor ilyen aljas módszerekkel mesterkedhetnek s játszhatnak a paragrafusokkal ezek a kikül­dött gazfickók! A világ szégye­ne az, aihi ezekben a napokban az Egyesült Nemzetek teljes ülése előtt végbemegy, vala­hányszor valamelyik szovjet­betyár nyitja beszédre a szá­ját . . . ! \ Soha a történelem során al­jasabb, elvetemültebb, gyaláza­tosabb szerepre magyar ember nem vállalkozott, mint amilyent a “magyar delegáció” tagjai véghezvisznek most a UN-ben: egy végső elkeseredésében min­denét áldozatul odadobó pará­nyi nemzet a szabadságát akar­ta kiharcolni, mire az elnyomó­ja, a világ egyik nagyhatalma tankok ezreivel a puszta kézzel harcolókra ront s vérbefojtja az elkeseredett harcot. . . S most idejön az a néhány kiküldött Magyarországról s'arcátlanul, a haza- és nemzetárulás legförtel­mesebb módján hazudik össze­vissza s azt meri mondani, hogy nem a magyar nép volt a felke­lő, nem a magyar munkásság, diákság, irók, intellektuellek lel­kes felkelése volt az októberi I. Tények és eredmények Az a folyamat, ami a jelölés és szavazás időpontja között le­játszódik, nemcsak a jelöltek harca kell legyen, hanem — amint korábbi közleményeink­ben is kifejtettük, — mindenki­nek fel sorakoznia és jelöltjével együtt küzdenie nemcsak a vá­lasztás sikeréért, hanem az el­vek és program megértéséért, megvalósításáért is! A szavazásra, illetve a betöl­tés alá kerülő kormányzói állás­ra jelölésünket megtettük: Mey­ner kormányzót kell újraválasz­tani ! A kimondott szó azonban nem elég. Még csak az sem elég, hogy felsorakozunk mögötte. Több kell ennél: megismerni és ter­jeszteni programját, elveit és meggyőzni másokat is helyessé­géről, különösen azokat, akik közömbösek, vagy éppen ellene vannak csupán azért, mert nem­törődömségből, vagy politikai közömbösségből nem foglalkoz­nak a mindennapi élet úgyneve­zett “politikai” problémáival. Pedig ezek a problémák mind­nyájunk mindennapi problémái és csupán általános, életbevágó jellegük teszik “politikai”-vá azáltal, hogy szabályozásuk ál­lami, vagy törvényhozói intéz­kedést tesz szükségess. Az a platform, amivel Mey­ner kormányzó választói elé lé­pett és amit központi választási irodája közzétett, három részre tagozódik: I. Tények és ered­mények; II. A program; III. Pénzügyek és törvényhozás. Szerencsés összeállítás, külö­nösen, mert nem légbőlkapott, alapnélküli tervezgetésen, ha­nem a közelmúlt kormányzási tényein, eredményein alapszik és arra épül. Nem azt mondja, hgoy ha meg­választjuk, zet, vagy azt csi­nálja, hanem odateszik a ténye­ket, addig itelj esitményeit elénk és azután jelenti ki, hogy mit fog, mit akar csinálni. Nézzük tehátezeket a ténye­ket és eredményeket: Meyner kormányzó megtiltot­ta, hogy bármilyen mesterséges magyar szabadságharc, hanem a nácik, fasiszták, arisztokra­ták, nyugati imperialisták “za­­varogtak” . . . Jól jegyezzük meg ezeknek a “magyar” kiküldötteknek a ne­vét, mert ezeket nem akasztófán lassan rángatva kell kivégezni, ha egy napon végre szabad lesz Magyarország, hanem hónapo­kig ütni, verni, rúgni, pofozni, hogy minden nap egy borzal­mas halál minden kínját végig­szenvedjék! Ilyen aljas, ilyen nyomorult gazember magyar­ban még nem volt, mint ez a né­hány gazfickó, aki ide jött, hogy tízmillió magyart meghazudtol­jon, tízmillió rabságban nyögő magyar sorsát minél tovább re­ménytelenné tegye . . . A Világ szégyene, nem a mi­énk, magyaroké, hogy elvete­mült, minden aljasságra kapha­tó gazfickók fitogtathatják ma­gukat abban a tisztes nagyta­nácsban, ahol az ilyeneknek a puszta jelenléte minden méltó­ságától és minden komolyságá­tól egy csapásra megfosztja az egész Egyesült Nemzetek ne­­.vet viselő központi világszerve­zetet . . . ! válaszfal legyen közte és a nép között. Állandóan és személye­sen tájékoztatta a népet, a vá­lasztókat a kormány tevékeny­ségéről és terveiről. Több ízben nem volt hajlandó aláírni olyan törvényt, ami csak egy csoportnak, de nem az ál­lam minden lakosának érdekét szolgálta. Kinevezéseknél elsősorban a rátermettséget és szakképzett­séget nézte és az eddigi kor­mányzók közül elsőnek nevezett ki nőket vezető állami állások­ba, miután rátermettségüket igazolták. Megháromszorozta az iskolák államsegélyét és ezzel 26%-ot spórolt meg minden adófizető községi adóján. Felemelte a ta­nítók fizetését. Államunk úthálózatát és an­nak fejlesztését kiemelte abból a reménytelen helyzetből, a­­melyben az előző kormányzat hagyta és évekre előre kijelölte azt az utat, amelyen haladni kell állmaunknak, hogy a közle­kedés biztonsága és zavartalan­sága New York forgatagának közvetlen szomszédságában biz­tosítva legyen. Kitakarította az előző kor­mányzat “piszkos,” korrupt üz­letvezetését, amely intézkedése meglepően súlyos visszaéléseket hozott felszínre. Kiváló jogásozokat, — akiket szakképzettségük és nem össze­köttetésük tett kiválókká —állí­tott a jogélet szabályozásának és végrehajtásának szolgálatá­ba, aminek eredményeképpen a jogszabályt nemcsak megalkot­ták államunkban, hanem annak érvényt is szereztek. Uj rendszer^ vezetett be az öregségi biztosítás összegének folyósítására, hogy mindenki zavartalanul és a leggyorsabban kaphassa meg nyugdiját. Engedélyeztette a bingó-játé­kot, de anélkül, hogy azt egy ki­váltságos csoport nyerészkedő üzletévé tette volna. Az állami egyetemet közelebb hozta a néphez, azzal, hogy több beleszólást biztosit az államnak, a kormánynak, mely elsősorban a nép érdekeit, nem pedig ki­váltságos osztályok gyermekei­nek érdekeit nézik. Általában véve Meyner kor­mányzó és kormánya minden pártpolitikát félretéve, kor­mányzati és törvényhozói tevé­kenységét úgy igyekezett össze­állítani és keresztülvinni, hogy a másik párt által uralt törvény­hozói testület nem tudta meg­akadályozni Meyner kormány­zónak a néppel, — a népért — a (Folyt, a 4-ik oldalon) “TELE-MOZI” Hollywoodból TV utján köz­vetítenek filmadásokat. Uj fil­meket látnak például az oklahó­­mai Bartlesville lakói. Összesen 35 centbe kerül csak egy ilyen film otthoni élvezete. Ha a kí­sérlet beválik, a többi filmgyá­rak is követik a példát. Siker esetén az uj rendszer a mozik halálát jelentheti. A “Telemo­­vies” felállítása rohamlépések­ben folyik más városokban is és rövidesen itt, a keleti vidékeken is bevezetik a próba-adásokat Néhány centért elsőrangú uj fil­meket láthatunk a televízión. Amerikai magyar delegáció a U N előtt CABOT LODGE FOGADTA A KÜLDÖTTSÉGET A világ szégyene...! vissza Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom