Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-03 / 18. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 18. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK THURSDAY — 1956. MÁJUS 3. HÍREK RAB ■ MAGYARORSZÁGBÓL “AMERIKÁNAK LÉTKÉRDÉSE AZ OROSZOK KITAKARODÁSA” Felszabadítás helyett titóizmus ? .Szélfordulás van Washing­tonban? A vitorlákat ellentétes irányú szelek kezdik feszegetni s jó, ha mi, magyarok tudomást veszünk erről. Velőnkbe vág a kérdés. Arról van szó, hogy az Egyesült Álla­mok feladná eddigi poltikáját; nem szabaditja fel a rab népe­ket, mert erre nincs mód. Az Egyesült Államok sem a rab né­pekért, sem semmiért a világon nem kockáztatja a legborzalma­sabbnak Ígérkező világháború kirobbanását. A “felszabadítás” amúgy is üres jelszó volt csu­pán, papiros szagu Ígéret, in­kább a választásokra szólt, ko­molyan senki sem vette. Viszont mostmár elérkezett az ideje, hogy szembenézzünk a lehetősé­gekkel. Mi a lehetőség? Mi az, ami háború nélkül is kivihető? A ti­tóizmus, — igy hangzik a vá­lasz. Ez sem biztos, — teszik hozzá óvatosan, — de talán . . . Arra kell biztatni a rab népeket, köztük elsősorban a magyar né­pet, hogy önerejükből váljanak le a szovjet tömbről és Tito szárnyai alatt, vagy leg­alább is az ő mozdulatait utá­nozva, sőt másolva próbáljanak annyi önállóságra szert tenni, amennyire csak lehet. Persze, persze, a kommunista rendszer maradna továbbra is, azzal a különbséggel, hogy nem kellene tovább szolgai módon Moszkva járszalagján ugrálni. Amerika gazdasági segítséget nyújtana a titóista országoknak s igy ezek egyre több önállóságra tehetné­nek szert . . . Félreértés ne: essék, ez még nem a hivatalos washingtoni po­­itika, de könnyen azzá lehet, ha Amerika népe nem tiltakozik. Erősen kételkedünk viszont ab­ban, hogy az amerikai közvéle­mény megmozdulna és — mint erkölcstelent— elutasítaná a ti­­tóizmust. Az újságokból azt lát­juk, hogy az amerikai közvéle­mény irányítóinak tetszik Tito és jobbra-balra billegető politi­kája. A “felszabadítás” politi­kájától mindig fázott az ameri­kai nép, mert — feltételezték — ezért véráldozatot is kell hozni. Viszont a “ló helyett jó a sza­már is” jelszóval megnyugtató­an hangzik ez a titóizmus, nem lehet semmi baj belőle, hiszen maguk a rab népek sodródnának ki valahogy Moszkva halálos öleléséből s aztán egyebet sem kell tenni, mint az amerikai raktárakban dohosodó búzát, svanyodó vajat átküldeni ezek­nek a népeknek, ezzel meg van mentve minden . . . Az amerikai kongresszus éppen mostanában tett ugyan hitet a felszabadítás politikája mellett, de nagyon félünk, hogy ez a bátor kiállás valahogy, va­lahol elcsúszik. Az ellenkező irányban dolgozó erők, azok a bizonyos ellenszelek félelmete­sen erősnek látszanak. Csak az egész amerikai közvélemény ki­állása segíthetne. Ez az egyetlen tényező,, ame­lyet nem lehet azzal elhallgattat­ni, hogy “kényszerítő körülmé­nyek” parancsoljak a félmegol­dást. Ez az egyetlen tényező, amelyik érzékeny a maga erköl­csi felfogására. Annak szent egészére. Az amerikai közvéle­mény. A politikusok nem értik meg, hogy a rab népek számára ma mindent jelent Amerika és ebben; a mindenben nincs benne feltétlenül a búza és a vaj. Erkölcsi kolosszust látnak benne. Egy hatalmas tornyot s számukra annak erkölcsi tartal­ma jelenti az éltető fényt és nem az anyagi javak. Róma valamikor gazdag volt. A római birodalom megingat­hatatlannak látszott. Messzire nyúltak karjai. S aztán egyszer­re semmivé vált. Saját népének, a rómaiaknak elfogyott a hitük és a birodalom összeroppant. Azért történt ez, mert a római­ak elvesztették hitüket a saját isteneikben. Amig hittek Jupi­terben, annak csodatevő hatal­mában, nem volt baj a római szenátorral, a római néppel, s magával a római birodalommal. De amikor ez a hit elveszett, “Róma ledőlt s rabigába gör­nyedt” — igy írja a költő és igy tanítja a történelem. Ha most a rab népeknek Amerika a titóizmust kezdi hir­detni, ez egyben erkölcsi felfo­gásának férgesedését, gyengülé­sét is jelenti. Mintahogy Róma nem volt többé Róma, éppen úgy nem lehetne Amerika sem Ame­rika ... Ha egy másik fajta vörös diktatúrái kínál a feléje segít­ségért nyúló népmilliók felé, akkor Amerika egyrészt elveszti azt a vonzást, amely a világ ve­zető nagyhatalmává emelte. Másrészt maga az amerikai nép sem hiheti többé, hogy a de­mokrácia, a népek szabad kor­mányzási formája az egyetlen, amiért küzdeni érdemes és küz­deni nagyszerű. El kellett mondanunk mind­ezt, amikor most az airíerikai politika uj irányvonalát szab­ják meg. És még valamit meg kell említeni. Olyan hangokat is hallunk, hogy az amerikai ma­gyar emigrációnak meg kellene hirdetnie a titóizmust, mint hi­vatalosan követendő politikát, mert más kivezető ut nem lát­szik, — ilyen szólamok röpköd­nek. Ezeknek csak azt mondhat­juk, hogy akik ezen a vélemé­nyen vannak, menjenek Bel­­grádba es hirdessék onnét. De nem Amerikából! Ennyi jóizlést elvárunk tőlük. Évi igazgatósági gyűlés A Szent György Szövetség központi vezetősége és igazga­tósága április 21-én tartotta évi gyűlését Perth Amböyban, a Szt. Mihály g. k. egyház termé­ben, Böck János központi elnök vezetésével. (A szép eredménye­ket számbavevő sikerült gyűlés­ről jövőheti számunkban ho­zunk részletes tudósítást.) ELÖNTÖTTE A VIZ A budapesti földalatti vasút egyik félbehagyott építkezési helyét ismét súlyos károk érték: a Vérmező alatti alagút falát áttörte az ördögárok csatorna­vize és azt teljesen elárasztotta, így további alagutrészek beom­­lásával számolnak. KIROHANÁS NAGY FERENC ÉS “ELLENFOR­RADALMI CSOPORTJA” ELLEN A Szabad Nép április 19.-i számában jelent meg Nemes Dezső kommunista újságíró cik­ke “A szocialista forradalom bé­kés útja Magyarországon” cím­mel, mely történeti visszapillan­tás és kiértékelés óhajtana len­ni az 1946-1947 évek hazai ese­ményeire. “A koalíció jobb szárnya ellenforradalmi erővé változott át—1 írja Nemes — amely megkísérelte megfordíta­ni a fejlődés menetét, magához ragadni a vezető szerepet és ki­szorítani a munkásosztályt a hatalomból ... (De) az egysé­gesen harcoló munkásosztály célkitűzései annyira az ország és a nép érdekeit szolgálták, hogy Nagy Ferenc és ellenfor­radalmi csopórtj a nehezen tu­dott nyíltan ellene fordulni s amennyiben ezt tette, csak job­ban lelepleződött a nép előtt.” “Nagy Ferenc és társai azért is folyamodtak a terrorista össze­esküvés módszereihez, mert egyre kilátástalanabbá vált szá­mukra, hogy a parlamentet el­lenforradalmi céljaik eszközévé tegyék.' Azonban az összeeskü­véssel sem boldogultak s terveik összeomlottak.” ŐSZINTE BEISMERÉS A Kossuth-rádió április 19-i hírei között tudtára adták Bu­dapest népének, hogy a “Buda­pest székesfőváros tanácsának végrehajtó bizottsága behatóan foglalkozott a közelgő május 1-i ünneppel és a végrehajtó bizott­ság minden megtett, hogy má­jus elsején elegendő élelem le­gyen Budapesten.” Ebből a hír­ből természetesen következik, hogy május elseje előtt és után nincs elegendő élelmiszer Buda­pesten. ŐK ÍRJÁK . . . A budapesti Népszavának az alábbiakban szóról-szóra közölt soraihoz alig kell valamit hozzá­tenni, hogy lássuk, a kommunis­ták miként züllesztik a hazai életet: “Nyíregyházán a nők részére nincs szállás . . . Székesfehérvá­rott egyetlenegy szálloda sincs, a vendégszobák pedig foglal­tak . . . Kaposvárott a szálloda piszkos, elhanyagolt, arról nem is szólva, hogy a szálloda WC- jének még a környékét is el kell kerülni ... De sorolhatnám a többi városokat: Zalaegersze­get, Szekszárdot, vagy Salgótar­jánt, ahonnan az átutazó sok­szor dolgavégezetlenül tér visz­­sza, mert éjszakára nem akad szálás.” RADAR-ÁLLOMÁSOK AZ OSZTRÁK HATÁR MENTÉN Ez év elején menekült Nyu­gatra egy légvédelmi magyar katona, aki résztvett a múlt év ősze óta az osztrák határon épí­tett radarállomások munkála­taiban. Ilyen radar, vagy mint a kommunisták nevezik: “loká­tor” állomások épültek Sormá­son, Nagykanizsa közelében, Fertőszentmiklóson, Homok­­szentgyörgyön, Hidségen, a Körmend melletti Katafán és Kaposvár mellett. A radarké­szülékek orosz gyártmányok. A katafai állomás a községtől kb. félkilométerre délre van elhe­lyezve, a Hegyhátsál község felé vezető országút nyugati oldalán. Az állomás területe mintegy 1000 m. hosszú és 800 m. széles, melyet a katafai parasztoktól minden ellenszolgáltatás nélkül sajátítottak ki. A berendezések létesítése a szovjet csapatoknak Ausztriából való kivonulása mi­att vált szükségessé, hogy “Ma­gyarország légiterét könnyeb­ben megvédjék az imperialista repülőgépektől.” pénzbírság az isko­lai MULASZTÁSÉRT Magyarországon az iskolai mulasztás olyan méreteket öl­tött, hogy a rendszer szokatlan intézkedéseket vezetett, be. Ha a tanuló először mulaszt igazo­latlanul, az iskola igazgató köte­lessége azonnal levélben a szülőt meginteni. (Nem a diákot, ha­nem a szülőt!) Ha a tanuló má­sodik ízben is igazolatlanul mu­lasztana, úgy az iskola igazgató kötelessége az illetékes szak­­igazgatási szervnél a szülőt fel­jelenteni, akit pénzbírsággal kell sújtani. A szülő a pénzbír­ságot kimondó határozat ellen az illetékes tanács végrehajtó bizottságához fellebbezhet. Menekültek jótálló­nélküli kihozatalát javasolja Walter Az utóbbi években a D.P. be­vándorlási törvényt illetőleg Francis E. Walter eastoni (Pa.) képviselő volt az egyik legheve­sebb ellenzője. Most, ugylátszik, megváltozott 1953-ban elfoglalt álláspontja a D.P.-törvény vég­rehajtását illetőleg, mert javas­latot terjesztett be a képviselő­házban, melyben indítványozza, hogy a Szovjet-uralom alatti Magyarországból, Lengyelor­szágból, Csehszlovákiából és Ro­mániából származó menekültek­­bevándorlását könnyítsék meg. Mint beszédében említette, a 209,000 politikai menekültnek és munkanélkülinek kvótán kí­vüli beengedése nem fog befeje­ződni a kitűzött határidőig, 1956 december 31-ig és mintegy ötvenezer vizűm kihasználatla­nul marad. Ezeket a fenti rabor­szágok menekültjeinek javasol­ja juttatni, még pedig tekintet nélkül arra, van-e affidavit]uk egy sponsortól, ki kezeskedik, hogy ideérkezve munkakerese­tük és lgakásuk lesz. Walter enyhítéseket javasol oly D.P.-k ügyében is, .akiket tüdőbetegség miatt elutasítot­tak. Javaslata értelmében a tör­vény végrehajtása december­ben véget érne, de a kihaszná­latlanul maradt kvótákat fel­használnánk a rabországok D.P.-jei javára, mégpedig ak­ként, hogy a kvóta-emigránsok számára előirt módon . kellene kérelmezniük a vízumot, de ha szülőországuk kvótája kimerült, a D.P. törvény fenmaradt 50,- 000 vízumából kapnának egyet feltéve, hogy megfelelnek a poli­tikai menekültek számára előirt követelményeknek. Czapik Gyula egri érsek halála A budapesti rádió április 25.-i jelentése szerint Czapik Gyula egri érsek meghalt. Egy héttel ezelőtt azt jelentette a bu­dapesti rádió, hogy - Czapik ér­sek sikeres kimenetelű sebészeti operáción esett keresztül és hogy a kormány képviseletében Bognár József külkereskedelmi miniszter látogatása meg a be­teg egyházfőt. Czapik Gyulának kivételes ér­demei vannak a magyar kato­likus sajtó és könyvkiadás felvi­rágoztatása körül, ő alapította a Korda könyvkiadót és számos katolikus folyóiratot. Papi pá­lyáját a Csanádi egyházmegye­ben Teinesvárott kezdte, Szege­den folytatta, majd veszprémi püspök lett. A vezprémi egyház­megye éléről került az egri ér­seki székbe. 1945-óta ő volt az Actio Catholica vezetője. Grősz érsek bebörtönzése óta pedig ő volt a magyar püspöki kar feje. Ebben a rendkívül nehéz pozíci­óban, a kommunista uralom ál­landó zaklatásai közepette igye­kezett megvédeni az egyház mind szükebbre szorított jogait. A Kossuth-rádió április 26.-i jelentése szerint a halál oka: rák. Az érsek 68 éves volt. Az orvosi jelentést dr. Haynal Imre egyetemi tanár, dr. Szedő-Pom­­mersheim Ferenc és Mózes Elek főorvos írták alá. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! A republikánus kormánypárt szentáusi vezére, William F. Knowland az orosz kommunista kormány vezető tagjainak ang­liai látogatásával kapcsolatban az alább inyilatkozatot tette: “Az Egyesült Államok népe mindenkor együtt fog érezni a szabadságukért történelmük so­rán óriási áldozatot hotó ma­gyarokkal és szomszédaikkal, akik ma valamennyien idegen elnyomatás alatt szenvednek. A szabadság kivívásáért folyó, több évszázados küzdelem az, ami bennünket amerikaiakat természetszerűleg összeköt > a magyarsággal. Még ennél is fon­tosabbak a jelen idők elvi meg­fontolásai, melyek még a rokon­­szenvünknél is döntőbbek. A megoldási módozatokat illetően lehet többféle elgondolás, az­iránt azonban ’ semmi kétség, hogy a szabad világnak és nem utolsó sorban az Egyesült Álla­moknak egyszerűen létkérdése, hogy az oroszok kitakarodjanak az őket meg nem illető területek­ről. “Egyáltalában nem vagyunk elragadtatva attól, hogy Sztálin évtizedeken át hűséges kiszolgá­lói, Kruscsev, Bulganin és társa­ik egyszerre ravaszul bünbána­­tot színlelnek. Hiába igyekeznek most a felelősséget áttolni meg-Semmi változás a kényszermunka­táborok körül Április elején menekült ki egy magyar, aki a következőket mondotta: “Számos magyarországi mun­katáborban, ahol túlnyomó többségben politikai rabokat foglalkoztatnak, a politikai pe­rek és ítéletek revideálása még nem kezdődött meg. Az állami erdőgazdaságok sátoraljaújhe­lyi igazgatóságának területén 14 üzemegység között három­ban úgyszólván kizárólag politi­kai foglyokat dolgoztatnak. A 400 főt is meghaladja a rab­munkások száma ,akik a páli, a feketeerdői és az epresvölgyi er­dőgazdagságban dolgoznak. A foglyok között nagyszámban vannak olyan elitéltek, akiket tiltott határátlépés ismételt megkísérlése miatt sújtottak szabadságvesztés büntetéssel. Az erdőgazdaságok munkatábo­raiban fegyőrök tartják a fe­gyelmet, akiket kíméletlen, dur­va magatartásuk miatt “barna ÁVH-soknak” neveznek a fog­lyok, akiknek kedvenc szava já­rása, hogy fegyelmet csak ab­ban a munkatáborban lebet tar­tani, amelyben a “büntető bun­ker” sohasem üres. Az állami erdőgazdaságok sá­toraljaújhelyi i g a z g atósága rabmunkástáborainak feloszla­tásáról jelenleg nincs szó, sőt arról beszélnek, hogy további üzemegységeket. állítanak át rabmunkásokra.” Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogi al valamilyen okból nem kapjt pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­tőságnál. halt banditavezérükre; a mi sze­münkben ők éppenugy felelősek az elkövetett gazságok hosszú soráért. Több millió főnyi balti, lengyel, magyar és más nemze­tiségű, ártatlan ember elhurco­lásáért még feleiníök kell a vi­lág előtt. Beismerésüket pedig mindaddig álnok alakoskodás­nak kell tartanunk, amig bűneik jóvátételét nem hajlandók jótet­tekkel lemorzsolni. Mert ugyan mit ér, ha a tolvaj végre beisme­ri turpisságát, de az ellopott hol­mikat vissza nem szolgáltatja. A legértékesebb az ellopott kincsek közül a Vasfügönyön túli népek függetlensége: ezt kell a vörös vezéreknek elsősorban is vissza­szolgáltatni az elnyomott népek­nek! Szabad választásokat köve­telünk mindenütt, nemzetközi ellenőrzés mellett. Mindaddig a közeledési kísérleteket gyanak­vással kell elhárítanunk. “Senkit se tévesszen meg, hogy Kruscsevet és társait ál­­lamférfiaikként fogadják egyes európai országokban. Az Egye­sült Államok mindaddig nem fog szóbaállani velük, amig vissza nem adják a megszállott nemze­tek önkormányzati szabadságát és harácsoló csapataik teljes ki­vonásával lehetővé nem teszik gazdasági talpraállásukat és gazdasági boldogulásukat. Az Egyesült Államok kormánya és népe ezen fáradozik; mivel ért­hetően el kell az atomvilágban különösen kerülni minden olyan megoldást, ami egy újabb világ­égéshez vezethet — a feladat roppant bonyolult. Az amerikai közéleti vezetők azonban nem riadnak meg a világhatalmi fe­lelősségtől, noha ilyesmi után sohasem vágyódtak; mig más nagy nemzetek fokozatosan, év­századok során szerezhettek eh­hez tapasztalatot, amerikai ál­lamférfiaknak mindössze pár évtized adódott erre. A jóakarat azonban megvan és a kilátások biztatók. “Mint mondani szokás, virra­dat előtt szokott lenni a legsöté­tebb. A kiábrándulások kora le­tűnt, az amerikai népet újabb kelepcébe csalni sohasem fogják tudni. Az amerikai közvélemény ma már egészen tisztán Ítéli meg a helyzetet, úgyhogy a múlt hibáit, nagylelkű tévedéseit ezentúl aligha követheti el kor­mány, akárki kedvéért. Semmi­esetre sem fogj uk' a Kremlin malmára hajtani a vizet, hiszen a kommunizmus apostolai meg­bízhatatlan és hálátlan szövet­ségesnek bizonyultak, amerikai fullajtárjaik pedig egy tál len­cséért hajlandók saját szülőföld­jüket, befogadó hazájukat el­árulni. “A magyar nép, akárcsak a Vasfüggönyön túli elnyomott embercsoportok b á r m e 1 yike, kétségtelenül közelebb érezheti magát a szabadságukért dolgo­zó Amerikához, mint azok a nemzetek, amelyek a kommuniz­mus barbárságát nem voltak kénytelenek eddig elviselni, üze­nem mindazoknak, akikhez sza­vam elér: tartsanak ki továbbra is, minden megpróbáltatás dacá­ra. A sok millió elnyomott re­ménysége független nemzeti ál­laméletük visszaállítására olyan erkölcsi erőt képvisel, amit a szabad világ és elsősorban az Egyesült AlLamok köteles tevé­kenyen ápolni mindaddig, amig ez a mély emberi sóvárgás az el­nyomott kulturnépek felszaba­dítását nem eredményezi . . Az amerikai polgárosodási eskü szövege magyarul “Uj-Amerikás” honfitársaink egyre növekvő számban men­nek “polgárosodni” mostanában, az ötesztendei ittartózkodási idő letelte után. Nem érdektelen tehát, ha magyar fordításban közöl­jük e helyen az “Oath of Allegiance,” a hüség-eskü szövegét, hogy akik amerikai polgárokká lesznek, tudják pontosan azt, hogy mire tettek esküt és mire kötelezi őket Isten és ember előtt az eskü . . . “Ezennel eskü alatt kinyilatkoztatom, hogy teljesen és feltétlenül megtagadok ék visszavonok minden alattvalói hódolatot és hűséget bármely idegen fejedelemmel, ural­kodóval, állammal, vagy uralkodói hatalommal szemben, akinek vagy amelynek én ezideig alattvalója, vagy polgára voltam;—hogy támogatni és védeni fogom az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányát és törvényeit minden külső és belső ellenséggel szemben és igaz hűséggel és hódolattal leszek azok iránt;—hogy fegyvert fogok az Egyesült Álla­mokért, amikor a törvény azt igy kívánja, vagy pedig nem­harcos szolgálatot teljesítek az Egyesült Államok hadere­jében, amikor a törvény azt igy kívánja; vagy nemzeti szempontból fontos munkát végzek polgári irányítás mel­lett, ha a törvény igy kívánja; és hogy en ezt a kötelezett­séget szabad elhatározásomból, minden titkos hátsógon­dolat, va$y ürügy célja nélkül vállalom. Isten engem úgy ! segéljen! Ennek elismeréséül ezennel aláírásomat adom.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom