Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-05 / 14. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ” Merged with “PASSAIC and VICINITY” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM. THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY— 1956. ÁPRILIS 5. Mindszenty József gadna el. Előrehaladt kora mi-A Vörös Kereszt 1955. évi munkássága Az amerikai munkás mai helyzete Irta: James P. Mitchell, munkaügyi miniszter A Collier’s legújabb számá­ban hosszú cikk van Mindszenty József hercegprimásról. A cikk igy végződik: “A bíboros még ma is rab, de Isten kegyelméből és saját bátorságából most is ő nyájának pásztora, Magyaror­szág hercegprímása. Ezt a vörös cézárok semmiféle hatalma sem vehette el tőle . . Ennél szebben aligha lehetne megmondani azt, hogy mit je­lent ma Mindszenty József a magyar népnek. És mit jelent a világnak. Az ő áldozata millió­kat döbbentett rá szerte a vilá­gon, hogy a kommunizmussal al­kudozni naiv elképzelés. A kom­munizmussal csak szembefor­dulni lehet és kell. De ehhez fér­fiakra van szükség. Emberekre, akik bátrak és az életük feláldo­zásától sem félnek. Rajk Lászlót 1949-ben végeztette ki Rákosi s, most azt mondja, hogy ártatlan volt. Nem keserves tépelődések után és lelkiismerete parancsára mossa tisztára Rajk Lászlót a magyarországi kommunista ve­zér. Moszkva parancsára cselek­szik igy. Ez illik bele most a moszkvai politikai vonalba, mert Rajk “titóista” volt és Tito moset elsőszámú kedvence a Kremlnek. Rajk László kommunista volt. Rákosi legfőbb ellenlábasa. Rajk, az egykori udvarhelyi ci­pész fia a Titóéhoz sasonló “nemzeti kommunizmust” akart s ennélfogva gyűlölt ellensége annak a bandának, amelyik a vörös hadsereg nyomán óvako­dott be az" országba, Rákosival az élen. El kellett tenni láb alól és Rá­kosi az eszközben nem volt válo­gatós. Olcsó cirkuszi mutat­ványszámának is aligha beillő perben bizonyították rá, hogy a nyugati hatalmak bérence, a kommunizmus árulója volt. Fel­akasztották. Rákosi most Péter Gáborra, az Andrássy ut 60 alatti főpri­békre keni az egészet. Holott mindenki tudja, Magyarorozá­­gon is, Moszkvában is, nyuga­ton is, hogy Rajknak azért kel­lett pusztulnia, mert Rákosi igy kívánta. Most Rajk ártatlan. Nem se­gít rajta. Könnyen lehetséges, hogy Rá­kosi vastag nyaka is kitörik. Nem azért, mintha a vöröseket bármilyen néven nevezhető er­kölcsi szempont is vezetné. Tisztán csak azért, mert Tito, Moszkva elsőszámú kedvence Rákosi fejét követeli. Mégpedig csökönyösen. A Demokrata párt érdeklődése egyre inkább Tru­man volt elnök felé fordul. Egy­részt az ő tekintélyére van szük­ség, hogy a párton belül rendet teremtsenek. Az újságírók még azt is lehet­ségesnek tartják, hogy magát Trumant jelölik elnöknek, mert az ő megalkuvást nem ismerő, lendületes csatamodora elkelne ebben az évben. Truman sok­mindenre képes a párt érdeké­ben, de elnöki jelölést aligha fo-PAPIRHIÁNY miatt inai lap­számunk csak 4 oldalas. att nem is volna szerencsés. Mindez csak szóbeszéd lehet, ‘de annyi bizonyosnak látszik, hogy Trumannak nagy szerepe lesz a választások során. Minden jel arra vall, hogy továbbra is Harriman new yorki kormányzó a kedvence, őt szeretné elnök­nek. Másfelől most egyre több szó esik Lausche ohioi kormányzó­ról is. Ha nem is elnöknek, Lau­schet sokan kitűnő alelnök je­löltnek tartják. Hogy ki lesz az elnökjelölt, egyelőre még jósolni sem lehet. A Symington-Harriman-Lau­­sche trióból kerül-e ki, vagy Ste­venson és Kefauver közül az egyik. Egyelőre nem is ez látszik fontosnak. A belső repedéseket kell kifoltozni. Hírek szerint a déli államok egyrésze kivonul a jelölő konvencióról, ha “a dol­gok nem úgy mennek, ahogy ők szeretnék . . .” Márpedig nehéz dolog ma a Dél kedvében járni. Károlyi Mihály emlékiratai megjelentek Londonban. Nem tudjuk ki rendezte halála után sajtó alá “a farkastorku gróf iratait, de az bizonyos, hogy hemzsegnek a hibáktól, elírások­tól. S az is bizonyos, hogy Károlyi emlékiratai jó kritikát kaptak a londoni sajtóban. Károlyi alak­ját igen rokonszenvesnek talál­ják a bírálók. Az olyanok is, mint Harold Nicolson, aki pon­tosan látta és könyvében megír­ta a középeurópai békeszerződé­sek csődjét s azt a katasztrófát, amit ezek a szerződések általá­ban Európa számára jelentet­tek. Mégis Nicolson csupa dicsérő jelzőt talál Károlyira és tettei­re. Hasonlóan ir róla Bertrand Russel is, hogy csak a legna­gyobbakat említsük. Mélységesen cső dálkozunk ezen. Ha a történelmi tényekkel és a helyzettel nem mindig is­merős Amerikában fordulna elő ilyesmi, az valamennyire érthe­tő. De hiszen Angliában ponto­san tudják, hogy Károlyi adta át a hatalmat Kun Bélának és ez­zel nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára kataszt­rófát zúdított. Valaki egyszer feltehetne egy kérdést Nicolsonnak. Például ezt: “Szeretne-e egy Károlyi­féle uralmat Angliában?” Biztosak vagyunk, hogy nem­mel felelne. Dehát ugyanazt miért tartja jónak ^másutt? TOMPA PUFI KOSSUTH­­DIJAT KAPOTT A két világháború közt, majd a négyéves újabb magyar ura­lom alatt a kolozsvári magyar színháznak votl egyik legtehet­ségesebb, legnépszerűbb tagja Tompa Sándor kézdivásárhelyi szüleétsü székely színész, aki később a budapesti Nemzeti Színház egyik erőssége lett. Az elmúlt napokban a népszerű “Pufi” — számos más kitünte­tettel együtt — megkapta a je­lentős pénzösszeget jelentő Kos­­suth-dijak egyikét. (Vájjon mit kellet szegény Pufinak ezért az árért eljátszania?) Az Amerikai Vörös Kereszt pénztárai majdnem teljesen ki­merültek az elmúlt év végén, a felhalmozódott feladatok elvég­zése után, amelyeket főleg az 1955. évi árvízkatasztrófák te­remtettek a keleti és a nyugati partvidékeken. Ez a legáltaláno­sabban tisztelt emberbaráti egyesület, minden év márciusá­ban felhívással fordul a közön­séghez, hogy önkéntes adomá­nyaival tegye lehetővé az intéz­mény további zavartalan műkö­dését. Körülbelül félmillió amerika­inak az élete forgott veszede­lemben az árvizek idején és az Egyesület 75 éves fennállása alatt még soha nem tapásztalt méretekben volt kénytelen segít­séget osztogatni. (Huszonkilenc millió dollárt fordított egy év­ben árvízkatasztrófák enyhíté­sére.) De nem csak Ameriká­ban, hanem külföldön is szám­talan esetben kellett pénztárait megnyitnia a Vörös Kereszt Egyesületek nemzetközi ligájá­nak megkeresésére. Külföldön is az árvizek okoz­ták a legfőbb bajt. Indiában, Pakisztánban, 40 millió ember volt árvízveszélynek kitéve. Egyedül ott 380,000 dollár érté­kű orvosszert, meleg takarót, ruhaneműt osztott ki az ameri­kai fiók. Szeptember hónap folyamán Mexico is átesett az árvíz pusz­tításain, a “Hilda” hurrikán ha­tása következtében. Itt 120,000 dollárra rúgott az amerikaiak első segítsége. Egyedül az árvizek pusztítá­sai folytán, Ausztrália, Costa Rica, Columbia és még négy más ország vette igénybe segít­ségünket az elmúlt évben. Föld­rengés, éhínség és hurrikán is sújtotta azokat az országokat, amelyek szintén az Amerikai Vörös Kereszt segítő akcióját kérték. Mindez azonban a Vörös Ke-Búzát vásárol a búzatermelő Magyarország A Magyar Nemzet március 17-i száma szerint: “Megállapo­dás jött létre a magyar és a ka­nadai kormány között, amely­nek értelmében a kanadai kor­mány kedvező feltételekkel hi­telt biztosit Magyarország ré­szére búza vásárlására. A meg­beszélések azt mutatják, hogy ez a megállapodás alkalmas alapja lehet annak, hogy a két ország között kereskedelmi egyezmény is létrejöjjön, amely lehetővé teszi a kölcsönös áru­cserét.” Az oka a kanadai búzaimport­nak nyilvánvalóan az, hogy Ka­nada ne mtart fenn kereskedel­mi kapcsolatot Kelet-Németor­­szággal, ahol igen nagy a ke­nyérhiány s igy Magyarország közvetítésével szerzi be Kanadá­ból bupzaszükségletét. resztnek csak egyetlen ágára vonatkozik. Az Ifjúsági Vörös Kereszt Egyesületek révén az el­múlt évben 400,000 egyéni ajándékcsomagot küldtünk kül­földi gyermekeknek a világ min­den tájára; többek között 371 szekrényt is, amelyek egyenként 50-50 diák egyéni felszerelését fedezték. Meg kell azonban emlékez­nünk arról is, hogy amikor au­gusztusban az árvizek keleti partjainkat pusztították, 44 kü­lönféle országból érkeztek ado­mányok az árvízkárosultak ja­vára. A Vörös Kereszt mindenkit megsegít, akinek arra szüksége van, fajra, vallásra vagy nem­zetiségre való tekintet nélkül. Katonák és családjaik 821,000 esetben vették igénybe a Vörös Kereszt szolgálatait az elmúlt évben. Az amerikai nép kétmillió pint vért adományozott a Vörös Keresztnek, amit 3800 kórház­ban használtak fel. Közel két­millió bizonyítványt állított ki az Egyesület, tanúsítva az első segítség-, életmentés- és beteg­ápolási tanfolyamok sikeres el­végzését. Mindezt a sokoldalú áldásos tevékenységet az Amerikai Vö­rös Kereszt 1,650,000 önkénte­sének önzet1 r szolgálata tette lehetővé, akik tudásukat és ide­jüket áldozták a jótékony célra és annak a sokmillió amerikai­nak — sok esetben magyarszüle­­tésünek, akik pénzadományaik­kal járultak az intézmény fenn­tartásához. Magyar fiuk magyar fegyverek ellen harcoltak... Egy francia idegenlégióból kiszabadult magyar ifjú közlése szerint a magyar idegenlégioná­riusok, akik résztvettek Viet- Namabn a Dien Pien Hu körüli harcokban, a vietnami kommu­nisták zsákmányul ejtett fegy­verei között igen sok magyaror­szági gyárakból származó auto­matikus puskát találtak. így ke­rültek ezek a magyar ifjak ma­gyar munkások által gyártott lőfegyverekkel szembe. (A ma­gyar nehézipar nagy mértékben rendezkedett be modern auto­matikus lőfegyverek gyártásá­ra, mind a bolsevizált államok, mind az ázsiai államok számára. Március 19-i jeelntés szerint a Szeged folyami tengerjáró 1956 március 3-án érkezett Fiumébe, itt egyiptomi gyapotot rakott ki s helyete 60 köbméter hajóteret elfoglaló automatikus lőfegy­vert vett föl egyiptomi rendelte­tési céllal.) Történt valami aminek hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban Kitüntetés A Református Egyesület hi­vatalos lapja, a “Testvériség” legutóbbi számából vettük át az alábbi sorokat: “Amint azt ‘The Washing­ton Post’ cimü napilap egyik legutóbbi száma közölte, az amerikai fegyveres erők fő­orvosa adta át Balassa Bélá­nak a haderő orvosi könyvtá­rában (Armed Forces Medi­cal Library) teljesített jó szolgálatainak elismeréseké­­pen nyert kitüntetést. Balassa Béla, mint ismere­tes, a háború után egy ideig new yorki magyar főkonzul volt, de állásáról a magyaror­szági kommunista kormány elleni tiltakozásul lemondott s velük minden összeköttetést megszakított. Azóta könyv­tárnoki diplomát szerzett s ezen a vonalon dolgozva adta ki a kossuthi idők magyar or­vosairól írott értékes könyvét, mely szakkörökben is nagy el­ismeréssel találkozott. Balas­sa jelenleg a washingtoni ma­gyar'társadalom egyik legér­tékesebb tagja. Mostani ki­tüntetéséről örömmel adunk hirt s ahoz e helyen is gratu­lálunk.” BALASSA BÉLA Balassa Béla itt, New Jersey­ben, közelebbről New Bruns­wick városában kezdte el újból az életet, amikor Mindszenty bíboros elítélésekor több konzu­látusi társával együtt lemondott (Folyt, a 2-ik oldalon) Meghalt Horváth Sándor, a világhírű egyháztudós Március 6-án Székesfehérvá­rott meghalt a modern magyar hittudomány világhírű művelő­je, Horváth Sándor. A Domon­­kbs Rend tagja, majd tarto­mányfőnöke volt; Grában, Frei­­burgban és Rómában egyetemi tanár, s később a Pázmány Pé­ter Tudományegyetem Hittudo­mányi Karának professzora, a­­hol a kitűnő tanítványok hosszú i^orát nevelte. Horváth Sándor a természet­­jog nagyjelentőségű rendszeré­nek egyik nagyhatású modern kiépitője; tanításainak nagy be­folyása volt a modern katolikus társadalomtudományra, állam­tudományra, erkölcstanra és társadalombölcseletre. Müvei a magyar nyelven kívül németül, olaszul, franciául, latinul jelen­tek meg. Horváth Sándor egyik legkiválóbb értelmezője a szko­­lasztikus bölcselet nagy rend­­szerezőjének, Aquinói Szent Ta­másnak. Amióta a kommunisták feloszlatták a Domonkos Ren­det, nagy szegénységben élt. 72 éves korában halt meg. Az amerikai közgazdaság az elmúlt évben helyrehozta az 1954. évben szenvedett kisebb veszteségeket és a gazdasági jó­lét eddig még nem tapasztalt magas színvonalra emelkedett. Az ipari vállalkozások minden szakmában felülmúlták a ko­rábban elért összes rekordokat. Példátlan mennyiségű árut ter­meltünk a polgári, békés fo­gyasztás céljaira. Anemzet közgazdasági lehe­tőségeinek kifejlesztése mellett, az életfenntartási költségek nem emelkedtek, úgy hogy az amerikai munkás vásárló ereje, az adók levonása után fennma­radó tiszta jövedelmét tekintet­be véve, lényegesen megnöveke­­-dett. A közgazdasági fellendülés általánosan érezhetővé lett és népünk jóléte minden eddig el­ért fokot felülmúlt. Három irányban nyilatkozott meg a javulás: a munkaalkal­mak száma, a munkaórák meny­­nyisége és az órabérek magassá­ga, mind emelkedtek az 1955. év folyamán. Több amerikai dolgo­zott pénzbeli ellenszolgáltatá­sért, mint valaha: összesen 63 millió emberünk, akik közül so­kan még túlóráztak is. Az év fo­lyamán 2 millióval szaporodóit a dolgozó munkások száma, ami a legerősebb javulás a munka­piacon az utolsó nyolc évben. Bár az ország munkára képes lakosainak a száma is 1 1/3 mil­lióval emelkedett az utolsó év-A budapesti Szabad Nép március 23,-i száma szürke, színtelen cikkben számol be ar­ról, hogy aktiva-értekézieteken beszélik meg a kommunisták a moszkvai kongresszus tanulsá­gait ... A beszámolók és a fel­szólalások foglalkoztak a kollek­tív vezetés és a személyi kultusz kérdésével, Sztálin elvtárs sze­­perének értékelésével, a bírálat és az önborálat kibontakoztatá­sának fontosságával.” A Szabad Nép március 24.-i száma nagy cikket közöl “a sze­mélyi kultuszról” s benne ilye­neket ir: “Sztálin kétségkívül kiváló képességekkel rendelke­zett s mint a Központi Bizottság titkára, nagy érdemeket szer­zett a szocializmus felépítésé­ben, a trockista és bucharinista nézetek elleni harcban. De egész világnézetünk és a történelmi téneyk tiltakoznak az ellen* hogy az ő személyes érdemének tulajdonítsuk a szovjet nép, a kommunista párt sikereit.” “Sztálin a 30-as évektől kezd­ve kivonta magát a pártélet le­nini szabályai alól, nem hallga­tott a vezető kollektíva és a szé­les párttagság véleményére, a dolgozó tömegek véleményére. Saját akaratát, egyéni döntését kényszeritette a pártra. A párt­vezetés kollektivitása ettől kezd­ve egyre inkább csökkent, gya­korlatilag szinte megszűnt . . . A vasfegyelmet a vakfegyelem váltotta fel, a vezetők iránti bi­zalom helyett pedig egy ember kritikálatlan dicsőítése kapott lábra. Mindez súlyos károkat okozott.” Sztálin vérengzéseiről, több­évtizedes “személyi kultuszáról” Magyarországon eleddig még nem sok szó esett, holott Moszk­ben, az uj elhelyezkedések lehe­tősége ezt jóval felülmúlta. A munkanélküliek száma ennél­fogva több mint félmillióval csökkent: az 1954-i 5%-ról 4ói­ra. Csökkent azoknak a száma, akik hosszabb ideje voltak állás nélkül és az állástalan család­­fenntartók száma is kisebb lett. A béremelések általánossá váltak 1955-ben. Ezek mellett azonban az amerikai munkás igyéb előnyei is megszaporod­tak. Jóléti, egészségügyi, nyug­­dijbiztositási és fizetett szün­­dőre való jogosultságai is meg­javultak. Sok iparág, amely ed­dig elzárkózott ezektől a kész­pénzben nem kifejezhető ellen­szolgáltatásoktól, bevezette az aj rendszereket, mások megsza­­poritották a munkások jólétét szolgáló fizikai berendezéseiket. Az 1955. év folyamán a munka­­nélküli állapot enyhítését célzó uj előnyöket több mint 200 kol­lektív szerződésbe foglalták be. A kollektiv szerződések meg­kötése az elmúlt évben a szo­kottnál gyorsabban sikerült és a munkabeszüntetések száma ki­sebb volt, mint a második világ­háború bfejezése óta elmúlt bár­melyik évben (kivéve 1951-et, a koreai háború idejét.) Több termelés, magasabb bé­rek, több munkanap, több állás, állandósult fogyasztási árak, ki­sebb munkanélküliség, az 1955. évet az amerikai munkás legsi­keresebb időszakává avatják. vában már nyíltan emlegetik a véreskezü diktátor biinlistáját. Többek között azt is, hogy 1932- ben sajátkezüleg tette el láb alól második feleségét, ezreket öletett le, akik útjában voltak s akárcsak Hitler, Sztálin is tel­jes hatalmú diktátora volt a Szovjetnek, akitől a legfőbb bol­­sik is rettegtek, mert senki sem tudta, mikor kerül rá a sor . . . Rákosi is megkapta a paran­csot Moszkvában, hogy a “Szta­­lin-báíványt” le kell dönteni, most már csak az a kérdés, hogy hogyan . . . Még az óvódás ma­gyar gyermekek fejébe is meg­próbálták annakidején belebe­szélni, hogy Sztálin atyus ilyen meg olyan nagy ember, jó em­ber . . . a karácsonyfát' sem a Jézuska hozza, hanem Sztálin bácsi küldi a jó kis gyermekek­nek . . . Most aztán ezt mind ki kell beszélni szépen a gyerme­kek fejéből és az “uj vonalra” kell átképezni ismét a felnőtte­ket is ... Le kell akasztgatni a falakról a Sztálin-képeket, le kell emelni Sztálin szörnyű nagy ércszobrát a városligeti óriási alapzatról ... ki kell törölni, el kell tüntetni Sztálin “személyi kultuszát” mindenünnen, a tör­ténelemből éppenugy, mint a bé­lyeggyűjtők albumaiból, mert a Kremlinben uj urak vannak s Ók akarnak a helyébe kerülni . . . (legalább is egy időre!) Prágában, a cseh fővárosban — hírek szerint — már döntik a Sztalin-szobrot, Romániában is gyors utón kezdték meg Sztá­lin emlékének kitörlését . . .Ma­gyarországon azonban még a sztálini kegyenc, Rákosi dirigál s neki nehezebben megy mindez, hiszen ő előbb sajátmagát kell az “uj vonalra átállítsa . . . DUNA-TISZA TÁJÁN Amerre most sötét felhők szállnak, Duna-Tisza táján nagy a bánat. Templomokban zokog a gyász-ének, Mintha mindent, mindent temetnének . . . Vihar után fényes a szivárvány, Nem élhet a magyar mindig árván; Imát hirdet a templom, harangja: Áldás-béke szálljon a magyarra! Folyik a “bálvány” ledöntése Magyar­országon is f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom