Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-03-29 / 13. szám

A HÉT Ledőlt a bálvány, s hogy ledőlt, nagy lett a zsivaj, lárma a kommunisták közt szer­te a világon. Már tudniillik, akiknek szabad közülük lármáz­ni. A vasfüggönytől nyugat felé szabad, a vasfüggönyön belől be kell fogniok a szájukat, akár tetszik a bálványdöntés, akár nem. Az amerikai kommunisták ke­serűen lármáznak, a Daily Worker szokatlan megjegyzése­ket enged meg magának, az amerikai magyarnyelvű kom­munistákban viszont nincs elég merészség még a tények beisme­résére sem. Kedvetlenül düny­­nyögnek, hogyhát újból elölről kell kezdeniük a maszlagolást. Valljuk be, nehéz dolga van egy kommunista agitátornak. Egy egész életen át bömböl, vagy duruzsolja, hogy Sztálin­nál nem pottyant nagyobb em­ber erre a keserves földre. Böl­­csesége határtalan, tudását fel­mérni nem is lehet s mindenek felett pedig a népek jóságos atyja. Most pedig hivatalos moszkvai utasításra azt kell ök­­lendezni, hogy Sztálin gazember volt, amig a földet taposta, kö­zönséges tömeggyilkos, minden kommunisták árulója és igy to­vább. Az. a legjobb kommunista most, aki a legtöbb rosszat szór­ja az idáig félistennek magasz­talt Sztálinra. Hát kibírhatja mindezt egy érzékeny kommu­nista lélek? Nem kell félteni őket. Kibírják. Tessék csak el­képzelni, milyen nagytakarítást végeznek most könyvtáraikban az amerikai magyarnyelvű kom­munisták. Sztálin tanításait Bu­dapesten számtalan vaskos kö­tetben adták ki s ezeket, termé­szetesen ingyen és bérmentve, megküldték az itteni magyar­­nyelvű vöröseknek is. Csinos kis könyvtár lett belőlük. És most? A vonalhii kommunista — már­pedig ezek a magyarnyelvű amerikai vörösek igazán vonal­­hüek, ugyebár? — felnyalábolja Sztálin diszkötéses müveit és kihordja a szemetes autóba. Mi már rég tudtuk, hogy oda­valók ezek a müvek, de miután most már Moszkvából is ezt pa­rancsolják, nem marad semmi kétség. Tehát munkára fel, ma­­gyarajku vörösek! (Eljön az a nap is, talán nem­sokára, amikor itteni gaztettei­kért felelnetek kell ... és akkor talán már a “Fifth Amend­ment” mögé búj ás sem fog segí­teni!) Nagy árvízkatasztrófa szakadt a magyar népre, száz év óta a legnagyobb. Hátu­kon" kis batyuval ezrek mene­külnek a fagyos hullámok elől. Most már a födél is elveszett a fejük fölül s azt a néhány ingó­ságot is elsodorja az ár, amit még a vörös uralom megha­gyott. A szörnyű megpróbáltatások­nak nem akar vége szakadni, a magyar népnek tovább kell hor­doznia a keresztet. Gondoljunk ma még többet, mint máskor a rettenetesen megpróbált magyar népre. A pufók Malenkov igen jól beletalálja magát uj helyzetébe. Angol lordok társa­ságában koccintgat, kürtőkala­pot rendel és közben ócsárolja Sztálint. Az angolok néma un­.-.*£S3 HUSVÉT, 1956 PILÁTUS IRTA: REMENYIK SÁNDOR A pörnek vége. Elvégeztetett! Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék! Én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, S a mellük-verő messiásokat! A Nap hevét az átkos ég alatt, A zagyva szókat s buja színeket, És magamat! és uramat, a császár t, Ki bíróvá tett ilyen nép felett!!! Feszítsd meg! üvöltöttek a fülembe, Amig unottan odalöktem nékik: Szegény bolond! Pedig csak álmodott, ~ Csak álmodott egy létráról az égig. Csak álmodott — de ezeknél tán szebben . . . Már virradt fenn a koponyák hegyén. Vájjon álmodik-e még a kereszten ? Valamit szólt nekem az igazságról Azután némán vérzett. Ragyogott. Gúnnyal kérdem, az igazság micsoda! Felelte: “Én vagyok.” — ? __Eh! Hát kicsoda nékenvefaz ember. A csőcselék morajlott, mint a tenger . . . És untam emezeket; untam ezt is Egy messiással több vagy kevesebb — Pilátus lelke nem lesz nehezebb! De könnyebb tán ez Istenverte fold. Untam a dolgot s odalöktem : vége! De jaj, vájjon kire freccsent a vere. ■ Az alkonyra, az éj leszáll, De helytartó nyugtot nem talál ... _ “Feszítsd meg! Üvöltötték a fülembe És nekem nem volt elég fegyverem, Nem volt elég lándzsásom odakunt Vagy__vagy tán üres vagyok idebent.. Eh' Mit bánom én! Minden bölcs üres Bus madarak,! El a szivemből! Hess. Feszítsd meg! Üvöltötték a fülembe Mi közöm hozzá? Feszítsétek hat. Te véres-kezű, szennyes csőcselék. Haha! Feszítsd meg hát a Messiást.. Él-e, meghal-e? Egy marad az átok, Isten nem váltja meg ezt a világot. Mi közöm hozzá?!! Feszítsétek hát. Vigyétek . . . Vitték . . . A kereszten holt. Ki tudja, talán mégis király volt?! — Csend most! De hallga! kunt az éj kopog, Pilátus udvarában a papok: “Uram, mi véled igy egyet nem értünk, Ahogyan írtad, botránkozás nékünk, Rex-nek uram, csak ö mondta magát: Nem készítetted jól a Golgóthát! Ni, milyen csúnya, rőt láng a szemen, Kővé vált nádszál, oly kemény. Odafönt csöndben hallgat a kereszt, Pilátus nő,.amint beszélni kezd. ‘‘A messiástok megmenteni késtem, De négy betűt a keresztjébe véstem, E négy betű az én becsületem! Hadesre, ez a négy betű marad! Ha alá kéne temetnem a várost, Rómát, az imperátort s magamat: _ E négy betű az én becsületem! Papok! Zsidók! Hozzátok szólok nyíltan, Halljátok: Amit megírtam, megírtam!!!” — . . . Bent csend, de kunt az éj zsoltárba kezd, S áll a zsoltáros éjben a kereszt! — dórral hallgatják a pohos vörös embert, aki hosszú éveken ke­resztül lelkesen hajtotta végre gazdája, Sztálin parancsait. Oly lelkesen, hogy a néhai vörös dik­tátor utódjának választotta. Malenkovnak egy pillanatig sem fáj, hogy most Sztálin tes­tét szorgos munkások eltávolít­ják Lenin mellől és elássák va­lahol, mint a rühes kutyát szok­ták. Nem is olyan rég Sztálin tes­te mellett ő állt diszőrséget s az­tán saját vállain cipelte a mau­zóleumba, Lenin mellé, ahová évpen ő jelölte ki a nyugvóhe­lyet. Mindez ma már nem izgatja Malenkovot. Igyekszik elfelejte­ni és elfelejtetni. Hűség, becsü­let, tisztesség, — ezek nem kom­munista tulajdonságok. S ha már itt tartunk, említsük Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánunk meg, hogy Rákosi is vihargyor­­san megtagadta Sztálint. Azt a Sztálint, aki — cserében a 48-as magyar zászlókért — kiszabadí­totta börtönéből. Azt a Sztálint, aki Magyarország diktátorává nevezte ki. Rákosi cinikusan, egykedvűen ócsárolja Sztálint, akinek imá­datát tiz esztendőn keresztül kötelezően előírta a szerencsét­len magyar nép számára. Feltámadás A Husvét a feltámadás ün­nepe. Krisztus kikel sírjából, melybe ellenségei kárörömmel helyezték őt, három nappal előbb. Az Ur Jézus diadalt arat ellenségein, de egyben vigaszt, bátorítást nyújt az egész embe­riség számára. A sötétség hatalma, mely négyezer éven át uralkodott az emberiség lelkén, megtörik, Husvét Vasárnapján és helyét elfoglalja a Világosságnak Uralma. A kétség, a bizonytalanság, hogy mi lesz e földi élet után, bizonyossággá, ténnyé változik. Van örök élet, hirdeti az üdvözi­­tő sírja. Feltámadunk, hirdeti az angyal és hallja minden keresz­tény e vigasztaló szózatot, és re­ménységgel telik el szivünk. Sokszor mondják, hogy senki nem jött vissza a “másvilág­ról.” Ezeh mondást hazudtolja meg a Husvét ünnepe. Igen, Jé­zus, az Isten Fia, feltámadott és visszajött a másvilágról, hogy bebizonyítsa, hogy mindaz, amit mondott és tanított, a való igaz­ság, mert Ő a Világosság, Ö az Ut és az Élet. Aki ő benne hisz, nem hal meg örökre, hanem fel­támad az örök életre. Ezt hisz­­szük, ezt valljuk és ezért örü­lünk tiszta szívből a Husvétnak, a Feltámadás Ünnepének. Ez a gondolat ad nekünk erőt, hogy a napi kereszteket az Ur Jézussal türelemmel viseljük. Mert hisszük, hogy a földi élet megpróbáltatásai után Vele együtt meg is dicsőülünk. Ft. Body J. Kapisztrán, O.F.M. HOL VAN TINÓDI SZOBRA? Budapest egyik legszebb szob­ra Tinódi Lantos, Sebestyént áb­rázolta és a Nemzeti Színház előtt, a Blaha Lujza téren állt. Amikor a rendszer gőzerővel be­lefeküdt a földalatti építkezésé­be, amit aztán abbahagytak, a Blahá Lujzát terét felszántot­ták, elcsúfították és Tinódi szobrát is elvitték. Mivel a rend­szer semmi szándékot sem mu­tat a földalatti építésének foly­tatására, több budapesti lakos követeli Tinódi szobrának vi'sz­­szaállitását, de nem a Blaha Lujza térre, mert azt hosszú idő­re használhatatlanná tették, ha­nem Budapestnek egy más és festői helyére. A szobor vissza­állításának külön időszerűséget ad az a körülmény, hogy az idén van Tinódi Lantos Sebestyén halálának 400-ik évfordulója. k Megnyílt a sir... Megnyílt a sir, szól az angyal: Feltámadt az Ur bizonnyal, Jézus, a megfeszittetett Megnyerte már az életet. Óh, jöjjetek, kicsik, nagyok, Hozzátok el a bánatot, A Krisztusra tekintsetek S megkönnyebbül a szivetek. Keresztények előre hát, Emeljük az Ur zászlaját S ki adsz hitet, szeretetet, Most a sírból feltámadott. Alleluja, alleluja! Anyag-halmaz és munkatorlódás miatt e héten több cikkünk kima­radt a lapból. Röviden pó­tolni fogjuk.' VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK THURSDAY 1956. MÁRCIUS 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom