Szabad Sajtó, 1956 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1956-02-23 / 8. szám

Beolvadt lap:, “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCÍETIES OF PASSAIC AND VICINITY OUR 50TH ANNIVERSARY YEAR­Merged with “PASSAIC and VICINITY” THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES 50-IK ARANYJUBILEUMI ÉVÜNK I VOL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 8. SZÁM. PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1956. FEBRUÁR 23. Fábián Béla Márciusi magyar ünnep New Yorkban cikke nyomán a “Time” maga­zin egy rendkívül érdekes és szivünkhöz közel álló problémát fejteget. Azt mondja a “Time” szerkesztője — éppen á magyar nép sorsára vonatkoztatva, — hogy egyik nép testvére a má­siknak. S minden nép vészit az önbecsüléséből, ha valamelyik testvérnép rabságban van. Azt is mondja az előkelő ame­rikai lap, hogy az angol kor­mánynak, vagy az amerikai kormánynak a politikai irány­vonalát ne a pillanatnyi helyzet szabja meg. Ne aszerint csele­kedjék ez a két nagyhatalom, a­­hogy Közel-, vagy Távol Kele­ten kisebb-nagyobb bajok kelet­keznek. Bajok mindig lesznek, de ezek görbe útja nem szabhat­ja meg a két nagy angolszász hatalom politikai irányvonalát. A két népnek erkölcsi kötele­zettséget kell vállalnia a rab testvérnépért. De ennek az er­kölcsi kötelezettségnek nem sza­bad passzívnak lennie — foly­tatja a “Time,” — tehát olyan­nak, hogy fáj, nagyon fáj egy másik nép rabsága, de nem te­szünk érte semmit. Tevőleges erkölcsi kötelezettségnek kell lennie' ami a szabad és a rab né­pek közt van. Az amerikai és az angol nép tegyen meg mindent, hogy a magyar nép szabad le­gyen. Haynau tábornokot, a bres­­ciai hiénát ezelőtt több mint száz évvel félholtra verték az angol sörgyári munkások, ami­kor rangrejtve Londonba ment. Az angol munkások felismerték benne egy nép, a magyar nép hóhérát. Azt az embert, aki Aradon 13 hős tábornokot vé­geztetett ki. S mihelyt ez a fel­ismerés megtörtént, az" angol nép nem törődött már a követ­kezményekkel, hanem elpáholta a hóhért. És tett valamit az amerikai nép is, Szerte egész Amerikában komiték alakultak, 1849-ben, a magyar nép megsegítésére. És egy illinoisi fiatal politikus, — úgy hívták: Lincoln Ábrahám! — határozati javaslatban sür­gette az amerikai kormánynál a magyar nép függetlenségének elismerését, mert “ez a nép rá­szolgált a szabadságra.” íme, ezeket tette az angol és amerikai nép több mint száz év­vel ezelőtt a magyar népért. A távolság akkor sem számított. Ma még kevésbbé számit. Az Eisenhower-Eden nyilat­kozat azt mutatja, hogy a két kormány nem felejtkezett el a rab népekről. Megnyugtató, de csak részben. Nekünk jobban tetszik a “Time” sugalmazása. Az, hogy a két nagy angolszász nép tegyen is már valamit a rab népekért. A nyilatkozatok? keve­set jelentenek. : A magyar nép lelke felőrlő­dik a reménytelennek látszó rabságban. Számára a remény­sugár csak innét, nyugatról jö­het. Ha az amerikai és angol nép milliói tényleg átérzik, hogy ne­kik tenniök kell valamit a rab népekért. Számuelly-mauzóleum A szegény magyar népnek sok mindent meg kellett érnie. Töb­bek közt azt is, hogy Szamuelly Tibort, sokszáz magyar paraszt hóhérát, a gátlás nélküli vörös pribéket “eszményképpé” ma­­gasztositsák. Az 1919-es magyarországi kommün véres eseményei úgy­szólván mind-mind Szamuelly nevéhez fűződnek. A magyar paraszt akkor is, mint ma, elu­tasította a vörös uralmat s eze­ket az egyszerű, becsületes ma­gyarokat Szamuelly a legelső fára köttette. A kommün bukása után nyu­gat felé szökött Szamuelly. Nem kelet felé, Moszkvába. Csodála­tos, hogy a magyarországi kom­mün főemberei úgyszólván kivé­tel nélkül a nyugati világot vá­lasztották további tevékenysé­gük szinteréül. Tehát Szamuelly is nyugat felé szökött. Menekülése nem volt könnyű, akadályozta a sok arany és más összeharácsolt ér­ték, amit elfogatása pillanatá­ban nála tajáltak. Nyugatma­­gyarországon, a mostani Bur­­gerland területén fogták el. A- mikor látta, hogy minden elve­szett, egy zsebkendőbe rejtett pisztollyal mellbelőtte magát. Most Szamuellyt kihantolták és Budapestre szállították. Mauzó­leumot, díszes síremléket kap. A magyar nép éhezik, de ha a véréből sajtolják, akkor is állnia kell a Szamuelly-mauzóleum­­nak. A vörös bitangok leghirdet­­tebbjének. “A KÖZVÉLEMÉNY PARANCSNOKAI” Az Uj Világ budapesti bolse­vista folyóirat december 22-i száma ezzel a címmel közöl cik­ket a folyóiratok “levelezőinek” konferenciájáról. Ezek a “tár­sadalmi levelezők” voltaképen spicli szolgálatot teljesítenek a rendszer számára, denunciálva kollégáikat, baj társaikat— oly­kor még rokonaikat is. A cim el­árulta akaratlanul a lényeget: a bolsevista sajtóemberek és “le­velezők” — valóban a közvéle­mény parancsnokai, akik a rendszer akaratát rákényszerí­tik olvasóikra — ellentétben a szabad világ újságíróival, akik nem a közvélemény parancsno­kai, hanem a közvélmeény szó­csövei” titulusra tartanak igényt. Az Amerikai Magyar Szövet­ség keleti kerülete kezdeménye­zésével és főrendezésével az idén is megrendezik New Yorkban a szokásos Márciusi Magyar ün­nepélyt, még pedig ugyanott, a­­hol a tavaly: a Hunter College (East 68th St., a Lexington és Park Ave. között) 2,000 sze­mélyt befogadó gyönyörű dísz­termében. Az ünnepély március 10-én, szombaton este 7 órai kezdettel lesz, magas színvonalú művészi műsorral és kitűnő al­kalmi szónoklatokkal. Belépti dij, természetesen, nem lesz. (Márciusi magyar ün­nepélyekre nem szokás és nem is szabad beléptidijat számítani.) A rendezőség kitűnő progra­mot állít össze, az ünnepély ha-4 talmas teremben lesz, ahol ké­“Kolozsvári képeslap” Ábel Olga kommunista ujság­­irónő “Romániai utazás” és “Kolozsvári képeslap” cimü szi­­nes riportja ily leírást ad a mai Kolozsvárról a budapesti Nép­szava egyik őszi számában: “Kalandozom a ‘kincses vá­rosban.’ Megrohannak az emlé­kek . . . Itt, az Egyetem-utcában törték össze a huszas évek vége felé a kolozsvári magyar újság szedőszekrényeit és dobálták ki az utcára a szerkesztőség író­gépeit a vasgárdista román diá­kok. Internátusukat, a Petőfi­­utca sarkán, éveken át nagy ív­ben elkerülte minden békeszere­tő ember. Mintha ma is látnám, amint a felhecceit suhancok fütykösei nyomán ezer darabra törnek a kirakatok üvegtáblái és a vasredőnyök döreje tölti be a várost. És ezekről az utcai tüntetőkről, verekedőkről mond­ta Yajda-Voevod Sándor akkori román belügyminiszter: ‘Hadd játszanak a gyerekek.’ Igen ám, csakhogy megrendelésre ját­szottak ... A gazdasági nehéz­ségek bűnbakjain, magyarokon és zidókon verették el velük a port. Most pedig: a román diákok tört, de udvariasan igyekvő ma­gyar nyelven igazítanak útba: ‘Könyv? Libraria? ... da, da...’ és szinte diadalmenetben, büsz­kén vezetnek a Mátyás-téri könyvesboltba. Erdélyi magyar irók müveiből akartam vásárol­ni, de ámulva állok meg. Ilyen könyvkereskedés Kolozsvárott! A hosszú homlokzat mögött könyvtár jellegű benyílók sora­koznak. Külön román és magyar részleg. A falakon freskók. Nem egyszer adás-vétel színhelye ez a könyvesbolt. Úgy érzem, a tu­domány és irodalom szentelt hajlékába kerültem.” Ábel Olga lelkendező leírást közöl a Bolyai Tudományegye­temről, mely a régi Marianum épületében van elhelyezve, s hozzáteszi: “Micsoda utat tett meg a még egy évtizeddel ez­előtt is elnyomatásban sínylő­dött magyarság! Rám, a Maria­num egykori növendékére, kü­lönösen lenyűgözően hat e válto­zás.” “A Marianum egykori növen­déke” azután a régi kolozsvári kommunistákról zeng dicsáriá­­dát, elsősorban Haya Lipschitz­­ről, s a régi román sziguranca kinzási módszereiről emlékszik meg, de persze egy szót sem szól a román politikai rendőrség borzalmairól, melyek nem ma­radnak mögötte a budapestinek. nyelmesen leülhet mindenki s e­­zért joggal elvárja, hogy a ma­gyarság tüntető nagy számban fog résztvenni ezen az estélyen. ! A new yorki és környéki ma­gyarság jegyezze elő ezt a na­pot, március 10-ét s legyünk ott minél többen a magyar szabad­ság-eszmék 108 év előtti nagy napjának emlékünnepén! A “Világbank” megváltoztatta a világ térképét Az International Bank of Re­construction and Development, röviden “World Bank,” fennáll lásának tíz éve alatt megváltoz­tatta a föld képét. A tiz év leforgása alatt az 58 tagnemzetből 32 vett fel köl­csönöket a Banktól, 1.5 milliótól 250 millió dollárig terjedő ösz­­szegekben. A kölcsönöket csa­tornázásra, erdősítésre, utak és vasutak építésére, földcsuszam­lások megakadályozására, mes­terséges öntözésre és iparválla­latok alapítására fordították. Ezek közül sokan az illető orszá­gok térképét is megváltoztatták. Közép- és Délamerikában 11 országnak szavazott meg köl­csönt a Világbank. El Salvador­ban, Középamerika legkisebb, de legsűrűbben lakott országá­ban, 150 mérföldes utat építet­tek ebből a pénzből a Csendes Óceán mentén, uj és termékeny vidékeket nyitva meg azok ré­szére, akik ott letelepedni kí­vántak. Afrikában hét ország vett kölcsönt igénybe a Világbank­tól. Belga-Kongo kikötőket, csa­tornákat, országutakat és vas­utakat épített a kölcsönből. Fon­tos nyersanyagok forrása ez az ország. Az egész világ kobalt termelésének és ipari gyémánt­jainak 70-70 százléakát, az ura­nium 50 százalékát szolgáltatja. Ausztrália részére, amely nyerstermelő világrész, ipari fellendülést teremtett a Világ­bank. Erőmüvek és óriási gyár­vállalatok létesültek ott rövid idő alatt. Tamaniában 13,000 holdra kiterjedő mocsarat csa­poltak le, amelyen most kb. 100 uj nagy gazdasági telep keletke­zett. Európai államok kaptak elő­ször segítséget ettől az egész vi­lágra kiterjedő pénzintézettől, ötszáz millió dollárt, költöttek el Francia- és Németország, Dánia és Hollandia háború utáni hely­reállítására. Ausztriában és Belgiumban tavakat és folyó­kat szabályoztak, hogy erőmü­veket létesítsenek, Antwerpen kikötőjét állították helyre a Vi­lágbank tőkéinek a segítségével. Indiának hét külön kölcsönt folyósítottak 126 millió dollár értékben. Nehézsúlyú traktoro­kat küldtek Indiába ebből a pénzből és többek között kiir­tották a speciális dudvának a gyökereit» amely már-már ki­szorította a gabonanemüket Kö­­zépindiában. A Világbank alapjait az 1944. brettonwoodi konferencián fek­tették le és Washington,, D. C.­­ben van a központja. Alaptőké­jét a résztvevő országok hozták össze, természetes erőforrásaik értékének az arányában. Az a­­laptőke 9 milliárd dollár, amely­nek 20 százalékát fektethetik kölcsönökbe. COMMON COUNCIL Pályázik-e második terminusra az elnök? Nemcsak Amerika népét, de úgyszólván az egész világot é­­érdekli a kérdés: vájjon Eisen­hower elnök hajlandó lesz-e el­fogadni a jelölést második ter­minusára, vagy nem? A felele­tet erre a kérdésre maga az el­nök fogja megadni és talán már a jövő héten tudni fogjuk. Sok minden függ ettől. Ha az elnök bejelentése “igen” lesz, a repub­likánusok, természetesen, egy­hangúlag őt fogják jelölni a nyáron a nagy konvención s eb­ben az esetben a demokrata je­lölt eseélyei, — akárki lesz is az — mások lesznek, mint hogy ha nem Eisenhower lesz az ellen­jelölt . . , Eisenhower elnök múlt őszi sziv-attackja óta sokféle talál­gatás volt már; a legutóbbi or­vosi vizsgálatok azonban az el­nök állapotát annyira kielégítő­nek találták, hogy még akár tiz évig is képes lehet teljes munka­kört végezni — mondották az orvos-szakértők. Ez a bejelentés a találgatások “irányát” hirte­len mgeváltoztatta s ma már a Fehér Házhoz közel állók is úgy vélik, hogy Eisenhower elfogad­ja a jelölést . . . Néhány napon belől most már eldől, hogy fog-e pályázni az el­nök második terminusra, vagy nem. S a tőzsde, mint amolyan szeizmográf, jelezni fogja nyomban hatást, amit ebben az elnökválasztási évben Amerika üzleti életére a bejelentés tenni fog. Félnek a felszabadí­tástól a magyar­országi vörösek... A magyarországi kommunis­ták reszketnek még a gondola­tától is annak, hogy egy napon eljöhet (amint hogy el is fog jönni) az igazi felszabadítás . . . a magyar népnek a felszabadí­tása az elnyomó, az uralmat bi­torló moszkvai ügynökök zsar­noksága alól . . . Hol itt, hol ott tűnik fel a jele annak, hogy az óhazai kommu­nistákat fokozódó mértékben diegesiti, például, azoknak a ma­gyar emigráns politikusoknak a tevékenysége, akik már odaha­za is szemben álltak velük és akiknek saj át tapasztalataik alapján van módjukban állandó­an figyelmezetni a szabad világ illetékes tényezőit a kommunis­ta rezsim gazságaira, a magyar nép rabságban tartására. Jel­lemző adalék errenézve Horváth Márton kommunista képviselő­nek, a Szabad Nép c. vörös új­ság szerkesztő-bizottsági vezető­jének február 8-iki parlamenti beszéde, aki az Egyesült Álla­mok által hirdetett “felszabadí­tást” gúnyolta, majd igy aposzt­rofálta az emigrációs vezető po­litikusokat : “Ismerjük Nagy Ferencet, Pfeiffert, Payert és a többieket, akik 1945 után mindent elkövet­tek, hogy megakadályozzák a földreformot, a bankok és az piarvállalatok államosítását, né­pünk igazi nagy honfoglalását. Azt üzenjük amerikai gazdáik­nak: ha szeretik őket — tart­­ság meg maguknak!” ... És igy tovább, ebben a hangnemben folytatta harcias beszédét Hor-Uj, folytatásos regényünk cime: A TITOKZATOS VASKOCSI Érdekfeszitő detektiv-regény, amelyben minden sor­nak, minden szónak meg van az értelme. Mint minden detektivregénynél, ennél is nagyon fontos az, hogy az, hogy az olvasó jól jegyezze meg magának azt, amit egyszer elolvasott, mert később szüksége lesz, az események és izgalmas fordulatok megértéséhez arra, amit az előbbi fejezetekben olvasott 'Kérjük olvasóinkat, hívják fel figyelmüket mások­nak is erre az érdekes regényre, amelyet lapunk mai szá­mában kezdünk el folytatásokban közölni. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL VÉLEMÉNY A HAZAI HELYZETRŐL Nemrégiben ért Magyaror­szágról a szabadföldre egy 19 éves tanuló, aki aktiv sportoló is volt tanulása mellett. Többek között az alábbiakat mondotta a hazai helyzettel kapcsolatban: “Odahaza ma már a rendszer semmiféle érvét vagy propa­gandáját nem hiszik el az embe­rek ... A kommunistaellenes hangulatot Nyugatról szítani igazán nem kell, ezt a munkát elvégezték az oroszok . . . Poli­tikai tekintetben Magyarorszá­gon ma a lakosságnak 90 vagy még több százaléka olyan demo­kratikus köztársaságot kívánna államformának, mint az USA- ban van ... A királyság az if­jabb generáció körében nem ta­lálna hívekre. Túlhaladott ál­lamformának tartják. Köröskö­rül Európában mindenütt köz­társaságok vannak, miért csi­náljuk mi azt vissza, ami el­múlt . . . Bár az élégedetlenség óriási, a kormány hatalma mé­gis inkább erősödik az idők fo­lyamán. Minél tovább tart a kommunista uralom, annál job­ban befészkelődik a párt min­denütt, annál jobban építik a spiclirendszert, annál több ideje van kiszórni mindenkit, aki ne­kik megbízhatatlan.” A PÁRTTITKÁR “FŐBEN­JÁRÓ BŰNÉ” A Délmagyarország szegedi napilap január 15-i száma közli, hogy a “Villamosvasúti Párt­­szervezet taggyűlése helyesen tette, hogy Váradi elvtársat, a párttitkárt, aki templomban es­küdött, nem választotta be a ve­zetésbe. Váradi elvtárs arra hi­vatkozott, hogy nem ő, hanem a menyasszonya akarta igy. De nem helyes az, hogy vita nélkül napirendre tértek a kérdés fe­lett és nem vitatták meg ezzel összefüggően a pártszervezet feladatát a vallásos világnézet elleni harcban. Szegeden erre annál is inkább kellene figyelni, mert itt, ahol klérusnak hagyo­mányai vannak, a valláso világ­nézetnek még mélyek a gyöke­rei.” Ezek a “vallásos gyöke­rek” ezek szerint Szegeden még a pártot is fenyegetik. ŐSÁLLAT MARADVÁ­NYAIRA BUKKANTAK ősállat maradványaira buk­kantak a Sztálinvárosi Kokszo­­lómü építésénél. A múzeumi szakemberek megállapították, hogy egy jégkorszakbeli mam­­mut medencecsontja és comb­csontjának töredéke került nap­világra. A leletet a Sztálinvárosi Múzeumban helyezik el. (Ma­gyar Nemzet, február 5.) BUDAPEST “LÉGVÉ­DELME” A magyar főváros légvédel­mét a 45. számú honi légvédel­mi tüzérhadosztály négy tüzér­­ezrede látja el, melyek mind Budapest környéki kaszárnyák­ban (Pestszentlőrincen a Vörös Hadsereg-utján, a régi külső Üllői-uton a vecsési határban), Rákospalotán a Felszabadulás-* úti laktanyában, s Óbudán a Bécsi-uti uj kaszárnyában (a Damján-téglagyár mellett) nyertek elhelyezést. Mindegyik ezrednek három-három helyen váth elvtárs ur, aki máj' — úgy látszik — érzi a nyaka körül a kötelet . . . van elkészített tüzelőállása légi támadás esetére, egy-egy tüzelő­állást váltakozva 16-16 légvédel­mi ágyú lát el. A 45. sz. légvé­delmi tüzérhadosztály parancs­noksága háború esetén a Szé­­chenyi-hegyen helyezkedik el, az Auácarét mellett, a 439. szá­mú háromszögelési pontnál. A lőszerraktár a Kamaraerdőben van, közvetlenül a Vadászhegy alatt. A hadosztály parancsnoka 1955 január óta Biró Lajos. A nagyoroszii légvédelmi tüzéPtá­­bor parancsnoka Stock János al­ezredes. AZ IZRAELITA HITKÖZ­SÉG ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA Dr. Heves Lajos, a budapesti izraelita hitközség legutóbbi vá­lasztmányi ülésén, többek kö­zött — a következőket mondot­ta: “A távoli esztendőkre is kell, hogy dogózzunk! Nem egy esz­tendővel, de tiz-tizenöt eszten­dővel kell előre néznünk, hog^ történelmi hivatásunknak ele­get tudjunk tenni. Ha nem tud­juk átadni zsidóságunkat az if­­j uságunknak, az a magyar zsi­dóság pusztulását jelenti.” FÁJ NEKIK AZ AMERI­KAI UTAZÁSI TILALOM Kiderült Péter János refor­mátus püspök február 9.-i fel­szólalásából, hogy mért érintet­te éppen most rendkívül súlyo­san a magyar bolsevista kor­mányt az USA külügyminisz­tériuma által deklarált utazási tilalom Magyarországba. Péter János közölte, hogy a “magyar­­országi beutazás tilalma miatt valószínűleg nem léhet mertar­­tani Magyarországon az Egyhá­zak Világtanácsa Központi Bi­zottsága ülését.” A világ vezető protestáns egyházi férfiainak tanácskozását már eddig is ha­talmas propaganda kampányra használták fel s most elestek en­nek “gyümölcseitől.” HÁROM IFJÚ MENEKÜLÉSE Németh János, Borbács Ottó Heresies Antal 20-25 éves mun­­kásifjak merész elhatározással hóviharban, 10 fokos hidegben pár nappal ezelőtt Szombathely­ről nekivágtak a határnak és egy éj szakát a határmenti er­dőkben töltve, szerencsésen ki­kerülve az aknákat, félig meg­fagyva jutottak szabad Auszt­ria földjére. Mind a három fia­talnak többször meggyűlt a baja a kommunista hatóságokkal, ré­szint szókimondásuk miatt, ré­szint mert egyszer alaposan megverték a helyi kommunista rendőrt. MAGAS A BŰNÖZŐK SZÁMA A magyarországi kommunis­ta országgyűlés 1956 február 8-án tartott ülésén az egyik fel­szólaló szóbahozta a közönséges bűncselekmények elleni védeke­zést. Mindenről beszélt, csak ar­ról nem, hogy Magyarországon 1956-ban hány közönséges bűn­cselekményt követtek el. Végül is a kommunista receptnek meg­felelően százalékok közé bujt az előadó, jelezvén, hogy a rend­szer nem meri bevallani, hogy a lopások, betörések, rablások száma 1956-ban is szokatlanul magas volt Nyugtával dicsérd a napot. ■ Előfizetési nyugtával— a lapot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom